580/B/2003. AB határozat
580/B/2003. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 52. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése, valamint 52/A. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 32. §-ával és 58. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményező indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésének 8. pontja, 2. § (1) bekezdése, (2) bekezdés c) pontja, (5) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 15. § (4) bekezdése, valamint l. melléklet 7. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező építésztechnikusok építészeti-műszaki tervezési jogosultságával összefüggő több jogszabályi rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatára terjesztett elő indítványt.
Álláspontja szerint a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 52. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése, valamint 52/A. §-a sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt egyenlő elbánás (a hátrányos megkülönböztetés tilalmának) követelményét. Az indítványozó a jogegyenlőség sérelmét abban látja, hogy a rendelkezések az építész-technikusok számára – szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkező tervezőkkel – nem teszik lehetővé a kamarai tagságot, ugyanakkor a kamara igazgatási jogköre alá vonja őket. Így az építésztechnikusok kamarai tagsággal járó jogokkal nem rendelkeznek, míg a felsőfokú végzettségű tervezőkkel azonos kötelezettségeik vannak.
Megítélése szerint az Mkt. kifogásolt szabályai az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság (jogbiztonság, szerzett jogok védelme) követelményébe is ütköznek, továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével ellentétesen alapvető jogokat korlátoznak, végül sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított versenyszabadság elve, valamint az 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jog.
Az indítványozó kifejtette, hogy az építészeti-műszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló 157/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 2. § (1) bekezdés c) pontja, 3. § (2) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 6. § (1) bekezdése és 10. § (2) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe, 9. § (2) bekezdésébe, 35. § (2) bekezdésébe, 54. § (1) bekezdésébe, valamint 70/A. §-ába ütközik, mert e rendelkezések – túlterjeszkedve a Kormány jogalkotói hatáskörén – a technikusok tekintetében a kamarai tagoktól eltérő, külön regisztrációt írnak elő, valamint tervezési jogosultságuk megállapítását és megvonását a kamara jogkörébe utalják.
Az indítványozó az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 34/2002. (IV. 27.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jr.) 6. § (5) bekezdése, 7. § (5) és (6) bekezdése, illetőleg a Melléklet 1.10. a) és b) pontja alkotmányellenességét abban látta megvalósulni, hogy kamarai hatáskörbe utalta a technikusok építész-tervezői fokozathoz tartozó új tevékenységi körbe történő besorolását, illetőleg a tevékenységi kör módosítását, elvonva ezáltal szerzett jogaikat.
A fentiek alapján kérte a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 32. §-ával és 58. §-ával összefüggésben az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte azzal az indokkal, hogy e rendelkezések a tervezési jogosultsággal kapcsolatosan a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők tekintetében egyoldalú, hiányos, garanciákat nélkülöző szabályozást tartalmaznak, sértve az Alkotmány 70/A. §-át és 70/B. §-át.
2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően az Étv. támadott rendelkezései módosultak.
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 405. § (1) bekezdés g) pontja folytán 2004. május 1-jével hatályát vesztette az Étv. 32. § (9)–(10) bekezdése, illetőleg a 406. § (1) bekezdés h) pontja új rendelkezést léptetett az Étv. 32. § (7)–(8) bekezdése helyébe.
Az Európa-tervvel és az európai csatlakozással kapcsolatosan, a belügyi ágazatba tartozó egyes törvények módosításáról szóló 2004. évi XXIII. törvény 18. §-a az Étv. 32. §-ának (1)–(6) bekezdései helyébe új rendelkezéseket léptetett, melyek 2004. május 1-jén léptek hatályba.
Az előbbi rendelkezéseket is érintően az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2006. évi L. törvény (a továbbiakban: Évtm.) 18. § (1)–(2) bekezdése az Évt. 32. § (3), (5) és (6) bekezdése helyébe 2006. május 1-jei hatállyal léptetett új rendelkezéseket.
Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXVI. törvény 3. § (2) bekezdése az Étv. 58. §-át 2005. július 15-ei hatállyal (7)–(10) bekezdésekkel egészítette ki.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 316. § (1) bekezdése 2005. november 1-jétől az Étv. 58. § (4) bekezdése helyébe léptetett új rendelkezést.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 201. §-a az Étv. 58. § (7) bekezdésének c) pontja helyébe új rendelkezést léptetett, amely 2006. január 1-jétől hatályos.
Az Évtm. 33. § (1) bekezdés ca) pontja, 34. § (1) ia), ib) pontja és (2) bekezdésének ba) és bb) pontja, valamint az (1) bekezdés j) pontja módosította az Étv. 58. § (2) bekezdésének h) és k) pontját, (4) bekezdését és annak a) és d) és e) pontját, illetőleg az Évtm. 33. § (1) bekezdésének cb) pontja hatályon kívül helyezte az Évtm 58. § (3) bekezdésének h) pontját.
Az Kormr. érintett rendelkezéseit először az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán szükséges egyes építésüggyel kapcsolatos kormányrendeletek módosításáról szóló 121/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet módosította, majd a 2006. július 1-jén hatályba lépett, a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tervr.), amelynek 19. § (12) bekezdése folytán a Kormr. hatályát vesztette.
Ugyanezen rendelkezés helyezte hatályon kívül a Jr.-t, annak mellékleteivel együtt.
3. Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezések első ízben történt hatályon kívül helyezésére, illetve az új szabályozás egyes részeiben lényeges tartalmi változására tekintettel felhívta az indítványozót, nyilatkozzon arra, hogy indítványát a megváltozott jogszabályi rendelkezések ismeretében fenntartja-e. Az indítványozó eredeti indítványát fenntartotta arra utalással, hogy véleménye szerint a módosítások nem befolyásolták a jogszabályi rendelkezések általa kifogásolt tartalmát.
Mivel az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdések az Étv,, illetőleg a Tervr. 1. § (2) bekezdésének 8. pontja, 2. § (1) bekezdése, (2) bekezdés c) pontja, (5) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 15. § (4) bekezdése, valamint l. melléklet 7. pontja vonatkozásában továbbra is fennállnak, az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatát követve [például: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333.] – az alkotmányossági vizsgálatot e rendelkezések tekintetében folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság döntésénél az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”
2. Az Mkt.-nek az ügy elbírálása idején hatályos rendelkezései:
„52. § (1) Az engedélyhez és névjegyzékbe vételhez kötött önálló mérnöki és építészeti tervezői és szakértői tevékenységre az e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott engedélyek,
[...]
b) amennyiben az engedéllyel rendelkező személy a kamarai tagságra e törvény szerint nem jogosult, de a Tervezői vagy Szakértői Névjegyzékbe történő bejegyzését – díj ellenében – az a) pont szerint kéri a szakterületileg illetékes kamarától, az 53. § (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követő legalább 3 évig, de határozott időhöz kötött engedélyek esetében annak határidejéig érvényesek, a környezetvédelmi szakértői engedélyek kivételével. Ezen időpontot követően csak a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint folytatható tervezői és szakértői tevékenység.
(2) A törvény 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt névjegyzékekbe bejegyzett – kamarai tagsággal nem rendelkező – személyek vonatkozásában is az illetékes kamara gyakorolja a 3. §-ban meghatározott jogköröket, és ellátja a kapcsolódó feladatokat.”
„52/A. § (1) Az 52. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy mérnöki, illetve építészeti tevékenységét – külön jogszabályban meghatározott körben – akkor folytathatja, ha
a) az illetékes szakmai kamaránál az 52. § (2) bekezdése szerint névjegyzékbe vették, vagy korábbi jogosultsága folytonosságát külön jogszabály biztosította, és
b) az 52. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott határidő elteltét követően az engedélyhez kötött további tevékenység megkezdése előtt, de legkésőbb 2000. június 30-ig az illetékes kamaránál névjegyzéki bejegyzésének meghosszabbítását kéri, továbbá
c) a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez külön jogszabályban előírt díjfizetési és egyéb feltételeket folyamatosan teljesíti.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”
3. Az Étv. hatályos rendelkezései:
„32. § (1) Építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek minősül az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, bővítéséhez, felújításához, átalakításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének megváltoztatásához szükséges, jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségű építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése.
(2) Építésügyi műszaki szakértői tevékenység az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértői vélemények készítése.
(3) Építészeti-műszaki tervezési, valamint építésügyi műszaki szakértői tevékenység a (6) bekezdésben, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerinti szakmai névjegyzékbe vétellel elnyert tervezői, illetve szakértői jogosultság (a továbbiakban: tervezői, illetve szakértői jogosultság) birtokában folytatható. A névjegyzékbe vételhez
a) szakirányú felsőfokú végzettség,
b) meghatározott idejű szakirányú gyakorlat, valamint
c) jogszabályban meghatározott egyéb feltételek teljesítése szükséges.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a magyar állampolgár, az EGT valamely tagállamának állampolgára, továbbá harmadik ország állampolgára a külön jogszabályban meghatározottak szerint végezhet építészeti-műszaki tervezési, illetve építésügyi műszaki szakértői tevékenységet.
(5) Az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői tevékenységet folytató személy csak olyan szakterületen végezhet tervezési vagy szakértői munkát, amelyhez e törvény szerint megfelelő tervezői vagy szakértői jogosultsággal rendelkezik. Igazságügyi szakértői jogosultsággal rendelkező személy építésügyi műszaki szakértői tevékenységet csak akkor folytathat, ha teljesíti a (3) bekezdésben meghatározott követelményeket is.
(6) A szakmai névjegyzék vezetése keretében a területi építész, valamint a területi mérnöki kamarák első fokon, az országos kamarák másodfokon a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai szerint határozattal döntenek a tervezői, illetve a szakértői jogosultság megállapításáról.
(7) Az építészeti-műszaki tervpályázat a (8) bekezdésben meghatározott tervezési feladatok előkészítésére szolgáló sajátos tervezési versenyforma, és az építészeti-műszaki pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja.
(8) A településrendezés, valamint az építmény (épület és műtárgy) és a rendeltetéséhez szorosan kapcsolódó technológia, továbbá a belsőépítészet, a táj- és kertépítés építési-műszaki tervezésére – jogszabályban meghatározott esetekben és módon – építészeti-műszaki tervpályázatot lehet, illetőleg kell kiírni.
(9)–(10)
(11) Az építészeti-műszaki terv – külön törvény alapján – szerzői jogvédelem alatt áll.”
„58. § (1) Az építésügyi hatóságok, települési jegyzők (főjegyzők), közművezetékek kezelői, közalapítványok, kamarák és más, jogszabályban erre felhatalmazott szervek az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges azon területi, társadalmi, környezeti, természeti és műszaki adatokról, amelyek a településrendezéshez és a tervezéshez, az építésügyi hatósági tevékenységhez feltétlenül szükségesek jogszabályban meghatározott hatósági nyilvántartásokat vezetnek.
(2) Az (1) bekezdésben említett hatósági nyilvántartásnak minősül:
a) a települések közigazgatási területét ábrázoló földmérési alaptérképek (bel- és külterület ábrázolásával),
b) a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek nyilvántartása,
c) a telekalakítási engedélyek mellékletét képező tervek,
d) a belterületi közműnyilvántartás,
e) az építmény-nyilvántartás,
f) az átnézeti nyilvántartási térkép,
g) a külterületen lévő nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények nyilvántartása,
h) a tervezői, tervellenőri, szakértői, műszaki ellenőri, felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetése,
i) a lakásépítéssel, megszűnéssel kapcsolatos nyilvántartás,
j) a hatósági, építésfelügyeleti ellenőrzések jegyzőkönyveinek nyilvántartása,
k) az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárások következtében szükségessé vált pénzösszeg behajtásának nyilvántartása,
l) a bauxitcementtel épült építmények nyilvántartása,
m) az egyéb jogszabályban megjelölt, az (1) bekezdés körébe tartozó nyilvántartások.
(3) A felelős műszaki vezetői és a műszaki ellenőri névjegyzéket az építésfelügyeletet ellátó szerv vezeti.
(4) Az (1)–(2) bekezdésben említett nyilvántartások, továbbá az építésügyi, az építésfelügyeleti hatósági, illetve az egyéb építésügyi hatósági feladatot ellátó szervezetek hatósági eljárásaikhoz szükséges ügyiratok, valamint az építési napló az alábbi személyes adatokat tartalmazhatják:
a) családi és utónév, születési név, jogi személy esetén név és a jogosultsággal rendelkező tag (alkalmazott) e bekezdés szerinti adatai,
b) születési hely és idő, anyja neve,
c) lakcím, székhely,
d) személyi igazolvány száma, cégjegyzékszám,
e) iskolai végzettség, szakképesítés, szakvizsga, szakmai gyakorlat, szakmagyakorlási jogosultsági vizsga (megnevezése, szakirányúság, száma, kiállító szerv neve, kelte) adatai,
f) fegyelmi büntetések,
g) számlát vezető hitelintézet neve,
h)
(5) Az adatbázisok megteremtéséhez és folyamatos fenntartásához minden természetes és jogi személy köteles a tulajdonával összefüggő adatokat szolgáltatni, kivéve azokat, amelyek jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásból megismerhetők.
(6) A (2) bekezdésben megnevezett nyilvántartásokban a személyes adatokat el kell különíteni. A személyes adatokat csak az erre jogszabályban felhatalmazottakkal, illetve az érintett hozzájárulásával rendelkezőkkel lehet közölni.
(7) A közbeszerzésről szóló törvény hatálya alá tartozó építőipari kivitelezési tevékenység, illetve külön jogszabályban meghatározott építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésével összefüggésben az építtető a következő személyes adatok szolgáltatására köteles az építési (létesítési) engedély kiadására hatáskörrel rendelkező elsőfokú építésügyi hatósághoz:
a) az építtető neve (elnevezése), címe (székhelye),
b) az építési helyszín címe, helyrajzi száma,
c) a kivitelező (vállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma, kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása, továbbá
d) a felelős műszaki vezető és az építési műszaki ellenőr neve, címe (székhelye), jogosultságának igazolása.
(8) Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság az építőipari kivitelezési tevékenység végzése jogszerűségének ellenőrzése céljából a (4) és (7) bekezdésben megjelölt adatokat a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő 3 évig kezelheti, és azok – külön törvényben megállapított – körét az ott meghatározott hatóságoknak továbbíthatja.
(9) A közbeszerzésről szóló törvény hatálya alá tartozó építőipari kivitelezési tevékenység, illetve külön jogszabályban meghatározott építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésével és folytatásával összefüggésben az építőipari kivitelezési tevékenység végzése jogszerűségének ellenőrzése céljából a felelős műszaki vezető és az építési műszaki ellenőr a következő személyes adatainak az építési naplóban történő rögzítésére köteles:
a) név, lakcím (székhely),
b) jogosultság külön jogszabály szerinti igazolása.
(10) Az építésfelügyeleti hatóság az építésügyi hatóság által továbbított (4) és (7) bekezdésekben megjelölt adatokról nyilvántartást vezet.”
4. A Tervr. szabályai:
„1. § (2) E rendelet alkalmazásában:
[...]
8. tervezési jogosultság: az 1–4. pontban felsorolt tevékenységek gyakorlása, a területi mérnöki kamara, illetve a területi építész kamara (a továbbiakban együtt: területi szakmai kamara) által közigazgatási eljárás során kiadott határozattal, a tervezés teljes időszakában névjegyzéki bejegyzéssel;”
„2. § (1) Önálló szakmagyakorlási tevékenységet – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – magyar állampolgár, letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik ország állampolgára, valamint a Magyarországon gazdasági céllal letelepedni szándékozó EGT állampolgár akkor folytathat, ha kérelmére a képzési szak szerint hatáskörrel rendelkező területi szakmai kamara szakmagyakorlási jogosultságot állapított meg és a nyilvántartásba (a továbbiakban: névjegyzék) bejegyezte.
(2) A szakmagyakorlási jogosultság megállapításának feltételei:
[...]
c) a jogosultsági vizsga letételének vagy a jogosultsági vizsga alóli mentesség igazolása a (3) bekezdésben és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott személyek kivételével.”
[...]
(5) A szakmagyakorlásra kamarai tagság nélkül jogosult
a) a kamarai tagságra nem jogosító végzettséggel rendelkező, e rendelet hatálybalépése előtt szakmagyakorlási jogosultságot szerzett – a külön névjegyzékbe bejegyzett – személy;”
„11. § (1) A szakmagyakorlási jogosultság megállapítását annál a – szakterület szerint hatáskörrel rendelkező – területi szakmai kamaránál kell írásban kérelmezni, amelynek a kérelmező tagja.”
„15. § (1) A területi szakmai kamarák jogszabályban meghatározott módon és tartalommal azokról a személyekről, akik számára a kamara szakmagyakorlási jogosultságot állapított meg, névjegyzéket vezetnek.
[...]
(4) A kamarai tagokat és a kamarai tagságra nem jogosult-szerzett jogaikat az Mkt. 52. §-ában foglaltak alapján gyakorló – személyeket külön névjegyzékben kell nyilvántartani.”
[...]
7. ÉKE, valamint ÉK építész tervezői fokozatban végezhet építészeti tervezői tevékenységet az a személy, aki az Mkt. 52/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint az illetékes kamaránál meglévő jogosultsága meghosszabbítását kérelem benyújtásával 2000. június 30-ig kezdeményezte.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.1. Az Alkotmánybíróság az Mkt.-nak a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXIV. törvény hatálybalépését megelőző szövegezésű 52. §-ának alkotmányosságát – az 52/A. § hatálybalépését megelőzően – a 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmány 2. § bekezdésével – a jogbiztonsággal, a szerzett jogok védelmével – összefüggésben már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány Mkt. 52. § (1) bekezdés b) pontját támadó részével összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolog”-nak.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. „A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból, vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti.” (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.)
Az Mkt. 52. §-a korábban szabályozta ugyan a nem kamarai tagok esetében a törvény hatálybalépését megelőzően kiadott engedélyek érvényességét, a jelenleg hatályos szöveg azonban tartalmában eltér.
Ezért az indítvány tárgya ebben a részében nem tekinthető „ítélt dolog”-nak, így az Alkotmánybíróság e tekintetben is elvégezte az érdemi alkotmányossági vizsgálatot.
1.2. Az Mkt. 52/A. §-át, amely a kamarai tagságra nem jogosult személyek tekintetében a tervezői tevékenység Mkt. 52. § (1) bekezdésében biztosított kivételes folytatásának formai feltételeit tartalmazza, a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Mktm.) 13. §-a iktatta be. E rendelkezést az indítványozó az Mkt. 52. § (1) bekezdés b) pontjával együtt azért tartotta a jogbiztonság, a szerzett jogok védelme követelményébe ütközőnek, mert a technikusok kötelezettségeit kamarai tagság nélkül a tagokéhoz hasonlóan állapította meg.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában kimondta, hogy a jogállam alapvető és nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, amely – többek között – megköveteli a szerzett jogok védelmét, tiszteletben tartását. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.] A szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 154.]
Az Alkotmánybíróság a 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában megállapította, hogy azok a technikusok, akik a névjegyzékbe a törvény kivételt engedő rendelkezése alapján kerültek be, s ennek alapján gyakorolják tervezői tevékenységüket, az Mkt. kihirdetését követő 360. napon elveszítik jogukat e tevékenység gyakorlására, az Mkt. ugyanis a kamarai tagság feltételéül kivételt nem engedően felsőfokú képzettséget követel meg. A technikusi képesítéssel gyakorolt, korlátozott tervezési jogosítvány kivételes, engedélyhez kötött volta miatt önmagában nem élvez alkotmányos védelmet. Különösen nincs joga arra a technikusi végzettséggel rendelkezőknek, hogy kamarai tagok legyenek. (ABH 1997, 282, 285, 286.)
Az építész-tervezés szakmai feltételeinek szigorítására vonatkozó korábbi jogszabályi rendelkezések kapcsán pedig az Alkotmánybíróság az 596/B/1991. AB határozatában az alábbiakat fejtette ki: „Nem sérti az Alkotmány előírásait, ha a jogalkotó az eredetileg is különböző képzés során szerzett, következésképpen más szakmai tartalommal bíró képesítésekhez eltérő terjedelmű jogosultságokat kapcsol.” (ABH 1991, 819, 820.)
A törvény előkészítőinek az Mktm. 13. §-ához fűzött indokolása tartalmazza, hogy a korábban szerzett jog élethosszig való megtartásának kedvezményében azok részesülnek, akik az 1997. évi törvénymódosításnak megfelelően, tőlük elvárható módon biztosították jogosultságuk folytonosságát. Az időközben történt jogszabályi változások (pl. a típustervek státusának megszűnése) miatt nem biztosítható, hogy minden érintett személy ugyanazt a jogosultságot tarthassa meg, amit az Mkt. hatálybalépését megelőzően megszerzett. Valamennyi érintett személy folytathatja korábbi jövedelem-kiegészítő tevékenységét – külön jogszabályban méltányosan megállapított körben –, ha a kiegészítő rendelkezésben foglalt együttes feltételeknek megfelel. E tervezőket mindazon kötelezettségek terhelik, amelyek a tervezési jogosultsággal kapcsolatban a kamarai tagokra is vonatkoznak.
A technikusok azon szűk köre tehát – akikkel kapcsolatban a kifogásolt rendelkezés a tevékenység gyakorlását további feltételekhez kötötte – a korábbi jogszabályok által biztosított kivételes lehetőséggel élve szerepelhetett a tervezői névjegyzékben, és megtarthatta tervezői jogosultságát, anélkül, hogy a kamarai tagság szakmai feltételeit teljesíteni tudta volna. E tevékenység korábban is feltételhez kötött volt, így a technikusok tekintetében szerzett jogaik elvonása nem merül fel.
Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányosságának elbírálása kapcsán a fentieken túlmenően utal mindazon érvekre és megállapításokra is, amelyek a jelenlegivel tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésnél irányadók voltak, és erre figyelemmel is megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezések nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
1.3. Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát az emberi méltósághoz való joggal is összefüggésben. Megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.] Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.]
Az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. „Nem jelent tiltott diszkriminációt a különböző státusú csoportok [...] jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés a különböző státus következménye.” [1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 551, 552–553.; 269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 747, 749–750.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.]
Az Mkt. 52. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése, valamint 52/A. §-a a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező tervezőkre tartalmaz szabályokat, megkülönböztetve őket a kamarai tagságra jogosult tervezőktől. Az eltérő szabályozás alanyai között azonban szakmai előéletükből következően jelentős eltérések mutatkoznak, így nem tekinthetők homogén csoportba tartozóknak.
Mivel az Mkt. a kamarai tagság nélküli tervezési jogosultság feltételeit tartalmazó, támadott rendelkezései nem összehasonlítható jogalanyokra vonatkoznak, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok nem sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdését és 70/A. § (1) bekezdését, míg az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, illetőleg 9. § (2) bekezdésével nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2. Az Étv. kifogásolt szabályai a tervezői, illetőleg szakértői tevékenység fogalmi meghatározását, gyakorlásának általános feltételeit és az ehhez kapcsolódó hatósági nyilvántartás részleteit határozzák meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ának (1) bekezdése szerint akkor kerül sor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát nem teljesítette és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat ABH 1998, 132, 138.]
Az indítványozó szerint az alapjog (jogegyenlőség, munkához, foglalkozás szabad megválasztáshoz való jog) érvényesülését biztosító szabályok hiánya azért áll fenn, mert az Étv. nem tartalmaz „a kamarai tagságból kizárt körre nézve plusz garanciákat.”
Az Alkotmánybíróság az 1621/E/1992. AB határozatban kimondta, hogy a jogalkotásra tartozik annak eldöntése, szabályoz-e valamilyen élethelyzetet, és ha igen, akkor milyen részletességgel. (ABH 1993, 765, 766.)
A jelen esetben a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők kivételes tervezői tevékenységét az Mkt. fenti szabálya engedi meg, az ott írt feltételek megvalósulása esetén, a Tervr. mellékletében írt tervezői fokozatban. Az Étv. módosított rendelkezései az Európai Parlament és a Tanács 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK Irányelve 8. szakaszának 46–49. cikkével összhangban az építészeti-műszaki tervezési és műszaki szakértői tevékenység meghatározását, feltételeit tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. és 70/B. §-aiból nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy e rendelkezéseket ki kellene egészíteni a tervezési tevékenységet szűk körben, eltérő feltételek teljesülése mellett folytató építész-technikusokra vonatkozó szabályokkal. Ezért ezen indítványi részt is elutasította az Alkotmánybíróság.
3. A Tervr. az Étv. 62. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a korábbi szabályozáshoz hasonlóan a nem kamarai tagok tekintetében is igazgatási jogkört biztosít a kamarának, amelynek kapcsán az indítványozó lényegében az előbbi alkotmányossági kifogásait fogalmazta meg. A kamara e jogkörében – kérelemre, a feltételek fennállásának megállapítása esetén – megállapítja a szakmagyakorlási jogosultságot, valamint külön névjegyzékben veszi fel és tartja nyilván a szakmájukat az Mkt. 52/A. §-a alapján gyakorló tervezőket.
Az indítvány benyújtását követően lépett hatályba az Mkt.-nek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXIII. törvény 319. §-a által beiktatott 42. §-a, amely a kamara építésügyi ágazattal összefüggő hatósági tevékenységét állapította meg. Ezen eljárásokban – mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogosultságának megállapítása, törlése, visszavonása, illetve az érvényességével kapcsolatos eljárás és döntés, továbbá a törvénnyel vagy kormányrendelettel a kamarák hatáskörébe utalt egyéb építési igazgatási ügyek intézése során – a Ket. szabályai alkalmazandók. A Tervr. 13. § (1) bekezdése megismétli az Mkt.-nek a hatósági eljárásokra vonatkozó rendelkezését. Így a Tervr. kifogásolt szabályai a nem kamarai tagok szakmai felügyeletének biztosítása mellett a velük kapcsolatos hatósági eljárások garanciáit is tartalmazzák.
Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a jogalkotó nem lépett túl a felhatalmazásban foglaltakon, így e szabályozás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetőleg 35. § (2) bekezdését.
A kamarai tagságra nem jogosultaknak a kamarai tagokhoz képest hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó, a Tervr. rendelkezései tekintetében előterjesztett indítványt az 1.3. pontban már kifejtett indokok alapján nem megalapozott, míg a kifogásolt szabályozás és az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, 9. § (2) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [1117/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 847, 848.; 485/D/1992. AB határozat, ABH 1992, 611, 613.; 33/1997. (V. 28. ) AB határozat, ABH 1997, 166, 169.]
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
Budapest, 2006. december 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás