588/E/2003. AB határozat
588/E/2003. AB határozat*
2005.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése tekintetében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben meghozott bírói döntés felülvizsgálatát kezdeményező indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó eredeti beadványában a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét érintően kezdeményezett eljárást az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybírósághoz azért fordult, mert álláspontja szerint az általa támadott rendelkezés bírói értelmezése alkotmánysértő. A bíróság ítéletében ugyanis a közös tulajdon közösség által történő elidegenítésének – alapító okirati felhatalmazás nélkül – kizárólag a szervezeti és működési szabályzatban történő szabályozását jogszerűnek ítélte. Véleménye szerint ez az értelmezés ellentétes az Alkotmányban megfogalmazott tulajdonjog védelmével, sérti a jogbiztonságot, és ütközik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Az indítványozó szerint – bár a Tv. 3. § (2) bekezdése a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű rendelkezést tartalmaz – a jogbiztonságot sérti, ha egy ítélet a tartalmában törvényellenes cselekvésre ad módot. Nem kérte azonban a törvényhely megsemmisítését. Hiánypótlásra történt felszólítás után az indítványozó pontosította kérelmét. A Tv. 3. § (2) bekezdése kapcsán a tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozva, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. Érvelése szerint a támadott rendelkezés hiányos szabályozása teszi lehetővé alkotmányellenes bírói gyakorlat kialakulását, és ezzel a hiányos megfogalmazással a Tv. 3. § (2) bekezdés sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot.
2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdése előtt megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezést tartalmazó Tv.-t a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 58. § (1) bekezdése – 2004. január 1-jei hatállyal – hatályon kívül helyezte. A Ttv. 3. § (2) bekezdése azonban a kifogásolt szabályt változatlanul tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság – kialakult gyakorlata szerint – az eljárást a hatályos rendelkezés alapján folytatta le.
3. Az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezés:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
A Ttv. támadott rendelkezése:
„3. § (2) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlanrész és vagyontárgy kivételével az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható. Ebben az esetben a közgyűlés az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatával dönthet az elidegenítésről. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyűlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó állítása szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem mondta ki: a Ttv. első mondatában foglaltaktól eltérni nem lehet, és ez a „hiány” eredményezi a tulajdonjog sérelmét.
Az Alkotmánybíróság 4/1999. (III. 31.) AB határozata rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására „akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]
Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán megállapította, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányellenes mulasztás a támadott rendelkezés vonatkozásában nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság szerint a Ttv. 3. § (2) bekezdése egy olyan zárt szabályrendszert képez, amelynek kiindulópontja, meghatározó eleme – a jogalkotó által a társasházi tulajdonosoknak „felkínált” – azon lehetőség, amelynek értelmében az alapító okiratban felhatalmazást adhatnak arra, hogy a közös tulajdoni részek elidegenítéséről a társasház közössége döntsön. A közgyűlés határozata a Ttv. 42. § (1) bekezdése alapján bíróság előtt megtámadható, ami a kisebbség jogait sértő döntések tekintetében garanciát biztosít. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés nem tartalmaz olyan szabályozási hiányosságot, amelyet az indítványozó feltételezett. Miután az Alkotmánybíróság a támadott szabály vonatkozásában mulasztást nem állapított meg, így a felhívott alkotmányossági kifogásokat nem vizsgálta.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy bár az indítványozó jogalkotói mulasztásra hivatkozott, valójában a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatot kifogásolta. Az Abtv. 1. §-a határozza meg, hogy milyen ügyek tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. A konkrét bírói gyakorlat felülvizsgálata nem tartozik a törvény által meghatározott hatáskörbe. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság ezt az indítványt visszautasította.
Budapest, 2005. június 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás