59/2003. (XI. 26.) AB határozat
59/2003. (XI. 26.) AB határozat1
2003.11.26.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint – hivatalból eljárva – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában – dr. Kiss László és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja: az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sértő alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem állapította meg a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 79. § (2) bekezdésében szabályozott közlés eljárásjogi garanciáit, és ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog – a 78. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belüli – gyakorlásának feltételeit.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet 2004. február 15. napjáig szüntesse meg.
2. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 78. § (1) bekezdése ,,illetőleg döntés meghozatalától számított'' szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 19.Pk.22.137/2002. szám alatt nyilvántartott ügyben való alkalmazásának megtiltása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő polgármester-jelöltként indult a 2002. október 20-án megtartott választáson. Állítása szerint a polgármesteri tisztségre megválasztott másik jelölt megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) előírásait, ezért jogorvoslati kérelmeket terjesztett elő. A helyi választási bizottság elutasító döntése ellen a területi választási bizottsághoz nyújtott be kifogást. A másodfokú választási szerv úgyszintén elutasító döntése ellen a megyei bírósághoz fordult jogorvoslatért. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 19.Pk.22.137/2002/2. számú végzésével a kifogást – tekintettel arra, hogy az a Ve. 78. § (1) bekezdésében előírt három napon belül nem érkezett meg – elkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az indítványozó sérelmét arra alapítja, hogy a Ve. 78. § (1) bekezdése a jogorvoslati kérelem előterjesztésére a támadott döntés meghozatalától számított három napot biztosít. A panaszos szerint ez a szabályozás sérti egyrészt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos alapelvét, másrészt ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati joggal.
Az indítványozó álláspontját azzal támasztja alá, hogy a kifogásolt szabályozás alapján még az sem biztosított, hogy az érintett egyáltalán három napon belül tudomást szerezzen a döntésről, nemhogy jogorvoslati kérelmet tudjon ezen időtartamon belül előterjeszteni. A panaszának alapjául szolgáló ügyben már akkor lejárt a nyitva álló határidő, amikor a döntést számára kézbesítették.
2. Az indítványozó a bírósági végzést – amely ellen további jogorvoslatnak nincs helye – 2002. november 9-én vette át, alkotmányjogi panasza pedig 2002. december 10-én érkezett az Alkotmánybíróságra. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek az indítvány megfelel, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.
3. Az eljárás során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
3.1. Az Alkotmány rendelkezései:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
,,57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.''
3.2. A Ve. rendelkezései:
,,78. § (1) A panaszt és a kifogást (a továbbiakban együtt: kifogás) úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen. A kifogást elbíráló választási bizottság, illetve bíróság a benyújtott kifogásról a beérkezésétől számított három napon belül dönt.''
,,79. § (2) A választási bizottság és a bíróság határozatát – annak meghozatala napján – az érintettekkel és az illetékes választási bizottsággal közölni kell. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.''
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. A Ve.-nek a jogorvoslatról szóló X. fejezetében a jogalkotó egyrészt meghatározta az általános előírásokat (Ve. 77–81. §), másrészt speciális szabályozást alakított ki a névjegyzék összeállításával kapcsolatos (Ve. 82–83. §), illetve a választási bizottság eredményt megállapító döntése elleni jogorvoslatra vonatkozóan (Ve. 84–85. §). A fejezet strukturálását alapvetően az határozta meg, hogy a választási eljárás egyes szakaszaiban mások az eljáró szervek, illetve az is, hogy különbözőek a jogorvoslatra nyitva álló határidők.
A jogorvoslati határidő a főszabály szerint három nap [Ve. 78. § (1) bekezdés], míg az eredményt megállapító döntés elleni kifogás benyújtására, illetve annak elbírálására mindösszesen egy-egy nap áll rendelkezésre (Ve. 85. §).
Az indítványozó az általános jogorvoslati határidőt megállapító szabály egyetlen elemét támadja, nevezetesen azt, hogy a kifogásnak a döntés meghozatalától számított három napon belül kell megérkeznie. Az indítvány tehát nem érinti sem a panasz (a sérelmezett tevékenységen alapuló jogorvoslat) benyújtását, sem pedig a választási eredmény megállapításával kapcsolatos speciális eljárást, hanem csak és kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv döntést hoz.
Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően nem vizsgálta a rendelkezés egyéb elemeit, eljárása csupán a Ve. 78. § (1) bekezdésének az indítványozó által támadott szövegrészére, vagyis arra terjedt ki, hogy alkotmányellenesnek minősül-e az a törvényi feltétel, miszerint a háromnapos határidő a döntés meghozatalától számít.
2. Az Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.) AB határozatban (ABH 1999, 237.) a Ve. szabályozási körében a népszavazási eljárás egyes kérdéseiben – ezen belül különösen a jogorvoslatra nyitva álló határidő tekintetében – már kifejtette álláspontját.
Határozatában hangsúlyozta, hogy alkotmányossági szempontból alapvető különbségek ragadhatók meg a választási és a népszavazási eljárás között. Míg a választási rendszer lényegéből fakadóan szükségesek és ezáltal indokoltak is a rövid (1 és 3 napos) határidők, addig a népszavazási eljárásban ez nem minden esetben indokolható. Rámutatott továbbá: ,,[...] a jogalkotónak a választási eljárásban olyan ésszerű határidőket kellett megállapítania, amelyek biztosítják egyrészt a jogorvoslathoz való jogot, másfelől pedig azt, hogy a választás eredményének megállapítását a jogorvoslat minél kevésbé késleltesse, s ezáltal a választási eljárás szabályaiból következő egyéb határidők betartását meg ne akadályozza [...]'' (ABH 1999, 237, 243.)
Az Alkotmánybíróság arra is utalt, hogy ,,[a] választási eljárásban tudható, így előre kiszámítható, hogy mikor kerülhetnek sorra olyan döntések, amelyekkel kapcsolatban a jogorvoslat esetlegesen felmerülhet. A választási szervek elérhetősége biztosított, folyamatosan üléseznek, illetve készenléti helyzetben vannak.'' (ABH 1999, 237, 245.)
A választási bizottságok jogállásáról, hatásköreikről, az általuk lefolytatott eljárások jellegéről, az eljárások alanyairól a 917/B/1998. AB határozat (ABH 2001, 1028.) részletesen szól. Az Alkotmánybíróság többek között kifejtette, hogy ,,[a] választási bizottság jogállását a Ve. két megközelítésben határozza meg. Egyrészt a választópolgárok független, kizárólag a törvényeknek alárendelt szervei (társadalmi típusú szervek), másrészt hatóságok, amelyek mindenkire nézve jogot és kötelezettséget állapítanak meg tevékenységi körükben. Vegyes jellegű jogállását tekintve a választási bizottság leginkább közjogi feladatot ellátó társadalmi típusú szervezetnek tekinthető, amely megvalósítja a választások legitimációs funkcióját, törvényesnek vagy törvénytelennek nyilvánítja a választások eredményét. [...] A hatáskörök közül a legfontosabb – a választás legitimációs funkciójához közvetlenül kapcsolódó elem – a jogvita (panasz, kifogás) elbírálásának joga. Minden választópolgárnak joga van – bizonyos formai kötöttségek betartásával – kétségbe vonni a választás eredményét, illetőleg a választási eljárásban szereplő személy vagy szervezet eljárásának törvényességét. E vita eldöntésére az illetékes választási bizottság jogosult és egyben köteles is. A vitában – érthető okok miatt – elkötelezett szereplők vesznek részt: a választás vesztesei rendszeresen támadják a győzteseket, illetőleg a választási kampány időszakában az ellenérdekű felek egymást támadják politikai és jogi eszközökkel is.'' (ABH 2001, 1028, 1030–1031.)
3. A fentiekben hivatkozott megállapításokat is figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia a jelen eljárásban, hogy a Ve. 78. § (1) bekezdésének ,,illetőleg döntés meghozatalától számított'' szövegrésze – tekintettel a választási eljárás jellegére – eredményezi-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog, illetőleg az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság alapelvének sérelmét.
A Ve. 6. § (1) bekezdése értelmében a választási bizottság ülése, ezzel együtt a döntéshozatal is nyilvános, tehát az érdeklődő választópolgárok, értelemszerűen ideértve az eljárásban közvetlenül érintett személyeket is, mindvégig jelen lehetnek. A Ve. 25. § (1) bekezdése pedig azt teszi lehetővé, hogy a jelölt egy általa megbízott személyt a választási bizottságba tagként delegáljon. A Ve. 78. §-a ezen túlmenően rendelkezéseket tartalmaz az eljárásban érintettek részvételének biztosítására. A (3) bekezdés értelmében a választási bizottság a kifogás előterjesztőjét meghallgathatja, míg a (4) bekezdés ugyanezt a bírósági eljárás tekintetében írja elő. A hivatkozott alkotmánybírósági megállapítások, valamint a Ve. idézett rendelkezései egyértelműen alátámasztják azt, hogy a választási bizottságok tevékenységét nem lehet kizárólagosan hatósági jellegűnek tekinteni. Ez a jellegzetesség nem hagyható figyelmen kívül egyes eljárási cselekmények, illetve az azokhoz kapcsolódó feltételek alkotmányosságának megítélésénél.
A választások a képviseleti demokrácia kiemelkedően fontos eseményei, amelyek lefolyásának és eredményes kimenetelének legfőbb feltétele a választópolgári részvétel. A választási folyamattól való teljes vagy nagyfokú tartózkodás ellehetetlenítené, illetőleg kétségessé tenné a legitimált közhatalom létrejöttét, vagyis a népszuverenitást gyakorló testületek (Országgyűlés, képviselő-testületek) megalakulását, a választott tisztségek betöltését. A választói aktivitás legjelentősebb megnyilvánulása ugyan a szavazás, de a választópolgári részvétel szükségképpeni eleme a jelölésnek, a választási kampánynak, a választási bizottságok tevékenységének is.
A közügyek vitelében való olyan részvétel, amikor egy választópolgár jelöltként közhatalmi tisztség elnyerésére törekszik, illetőleg akár ilyen minőség nélkül is jogvitát kezdeményez, az általános választópolgári aktivitáson túlmegy. Az aktivitás nyilvánvalóan jelentősebb a jelölt esetében, hisz a passzív választójog gyakorlása a választási eljárás jelentős részére kiterjed, és ehhez képest kisebb azoknál, akik csak egy-egy vitás kérdés eldöntése tekintetében érintettek.
A jogvitákról a választási bizottságok, illetve végső soron a bíróságok döntenek, de ezeket a szerveket ugyanolyan szoros határidők kötik, mint a jogorvoslatot kérőket, mert a Ve. 78. § (1) bekezdése azt is előírja, hogy a benyújtott kifogásról a beérkezésétől számított három napon belül határozniuk kell. A Ve. 4. § (4), illetve (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a napokban megállapított határidőket a naptári napok szerint kell számítani, és azok – eltérő rendelkezés hiányában – a határidő utolsó napján 16 órakor járnak le.
A választási eljárásban tehát tudható, illetve nagy valószínűséggel előre kiszámítható, hogy mikor kerülhetnek sorra olyan döntések, amelyekkel kapcsolatban a jogorvoslat esetlegesen felmerülhet. A jogorvoslattal érintett személy ennek megfelelően akár személyesen, akár megbízottja (delegált tag vagy eseti megbízott) közreműködésével figyelemmel kísérheti a kifogás elbírálását. Ha ezt elmulasztja, módjában áll a kifogása elbírálásáról utólag érdeklődni, mert a választási szervek elérhetősége biztosított. Ezek ugyanis – szemben a hatósági eljárásokban döntést hozó szervekkel – folyamatosan üléseznek, illetve készenléti helyzetben vannak.
A választásokon jelöltként való indulás politikai szerepvállalás, csakúgy mint a választási ,,jogvita'' kezdeményezése. A fentiek alapján az ésszerűség azt kívánja, hogy a jogvitát kezdeményező (pl. kifogást benyújtó) személy, különösen, ha egyben jelöltként is indult, kísérje figyelemmel az eljárás lefolytatását, akár úgy is, hogy amennyiben módja van rá, részt vegyen a választási bizottság ülésén. Olyan esetben azonban, ha ezzel a jogával bármely okból nem él, akkor is biztosítani kell számára, hogy a jogvita eldöntéséről tudomást szerezzen.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy mindezek mellett a jogvitát eldöntő szervet az a kötelezettség terheli, hogy a döntést írásba foglalja, s arról az érintetteket megfelelő módon és a lehető leggyorsabban tájékoztassa. Erre vonatkozóan a Ve. 79. § (2) bekezdése tételesen is előírja, hogy a választási bizottság és a bíróság határozatát – annak meghozatala napján – az érintettekkel és az illetékes választási bizottsággal közölni kell. A törvénynek ez a szabálya az eljáró szervek kötelezettségévé teszi a döntésükről való tudomásszerzés azonnali biztosítását anélkül, hogy a közlés részletszabályait maga a jogalkotó meghatározta volna.
A jogorvoslati jog választási eljárásban való szabályozásának fontos szempontja, hogy az eljárás során minél hamarabb megszülessenek a végleges döntések. A Ve. 3. §-ában foglalt alapelvek szerint ugyanis a választás tisztaságának megóvása, a jogorvoslat lehetőségének biztosítása mellett a választás eredményének gyors és hiteles megállapítását is biztosítani kell; ennek érvényre juttatása a többi alapelvvel azonos fontosságú. Bár a vizsgált rendelkezés nem kapcsolódik közvetlenül a választási eredmény megállapításához, a kifogások benyújtására megállapított határidő rövidségét, illetve a gyors elbírálás előírását érthetővé teszi a Ve. 79. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés. Eszerint ha a választási bizottság, illetőleg a bíróság a kifogásnak helyt ad, a választási eljárás egészének vagy egy részének megismételtetésére is sor kerülhet. Az ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódó jogviták a választások eredményének akár utólagos (későbbi) megkérdőjelezését is lehetővé tennék, adott esetben akadályoznák a választott testületek megalakulását (tisztségek betöltését) vagy kétségbe vonnák a már megalakult testületek (betöltött tisztségek) legitimációját. Ez sértené az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglalt népszuverenitás elvét, egyúttal ellentétes volna a jogállam demokratikus jellegével [Alkotmány 2. § (1) bekezdés].
A választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója, valamint az eljárási rend sajátosságai, ezen belül is különösen a jogalanyok (jogorvoslattal érintett személyek) fentebb kifejtett helyzete indokolttá teszi a rövid jogorvoslati határidők és az ehhez kapcsolódó szigorúbb feltételek meghatározását. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy a Ve. 78. § (1) bekezdés ,,illetőleg döntés meghozatalától számított'' szövegrésze nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság alapelvét, továbbá az 57. § (5) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jogot sem, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
III.
Az alkotmányjogi panasz elutasításával az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a választási eljárás során önmagában a rövid (háromnapos) határidő, valamint az ehhez kapcsolódó feltételek (a határidő számítása a döntés meghozatalától számít, illetve az, hogy a jogorvoslati kérelemnek három napon belül meg is kell érkeznie) nem eredményeznek alkotmányellenességet. Eljárása során az Alkotmánybíróság figyelembe vette a Ve. 79. § (2) bekezdését, amely a jogorvoslati feltételek teljesíthetősége érdekében előírja, hogy a határozatot annak meghozatala napján az érintettekkel közölni kell.
Nem tartalmaz viszont a felhívott jogszabályhely rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a határozat közlése, vagyis az, hogy az érintett a döntésről tudomást szerezzen, hogyan, milyen módon, milyen eszközök igénybevételével biztosítható. A hagyományos kézbesítés átlagos időtartama (két-három nap) ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy az érintett – a nyitva álló határidő rövidsége miatt – jogorvoslati jogával nem tud élni. A jogalkotó tehát elmulasztotta annak a garanciális rendelkezésnek a megalkotását, amely a választási eljárásban biztosítja az érintett jogorvoslati jogának teljes körű gyakorlását. Ennek alapján az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – vizsgálta, hogy a garanciális rendelkezés hiánya eredményezett-e mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet.
A kérdés megítéléséhez az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre, majd a jogorvoslati jogra vonatkozóan kialakított gyakorlatát tekintette át.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza, amely alapján erre akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
,,Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABK 1998. május 222, 225.] A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.'' [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56–57.]
Az 5/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette: ,,Az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. Az, hogy az 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki 'a törvényekben meghatározottak szerint' gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre az egyes eljárásokban arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. [...] a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy [...] ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége.'' (ABH 1992, 27, 31.)
Rámutatott arra is, hogy ,,[m]inden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a 'jogorvoslás' lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát.'' [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.]
A jelen határozat indokolása II/2. pontjában már hivatkozott 24/1999. (VI. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság elvi éllel kiemelte: ,,[a] háromnapos jogorvoslati határidő megállapításának alkotmányossága önmagában, csak az időtartam nagysága alapján nem ítélhető meg, e tényező mellett más elemeket is figyelembe kell venni, mindenekelőtt a jogorvoslattal megtámadható döntésről való tudomásszerzés garantáltságát.'' (ABH 1999, 237, 244.)
Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásában is megerősíti: a jogorvoslati jognak a választási eljárásban is érvényesülnie kell. A jogalkotót ennek elérése érdekében az a kötelezettség terheli, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati jog gyakorlati érvényesülése érdekében a választási eljárásról szóló törvényben garanciális rendelkezések beiktatásával szabályozza a választási szervek, illetve a bíróságok döntéseiről való azonnali tudomásszerzés biztosítását. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a Ve. 78. § (1) bekezdésében, valamint 79. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések során a jogorvoslati jogból folyó alkotmányos követelmény az, hogy a határozat közlésének olyan módon kell történnie, amely biztosítja, hogy annak tartalmát az érintettek a döntés meghozatalának napján megismerhessék.
Mivel az Alkotmánybíróság a Ve. 78. (1) bekezdésével, valamint a 79. § (2) bekezdésével összefüggésben megállapította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási kötelezettségének 2004. február 15. napjáig tegyen eleget. Az Abtv. 49. § (2) bekezdése alapján a mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni.
Az Alkotmánybíróság a határozatból folyó jogalkotási kötelezettségre figyelemmel elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 905/D/2002.
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
1. A többségi határozatban írt indítványértelmezést túl szűknek tartom, ennek megfelelően nem tartom elegendőnek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, hanem e helyett a támadott rendelkezés egészének megsemmisítése mellett látok több érvet. Ennek megfelelően nem értek egyet a benyújtott alkotmányjogi panasz elutasításával sem.
A határozat szerint ,,az indítványozó az általános jogorvoslati határidőt megállapító szabály egyetlen elemét támadja, nevezetesen azt, hogy a kifogásnak a döntés meghozatalától számított három napon belül kell megérkeznie. Az indítvány tehát nem érinti sem a panasz (a sérelmezett tevékenységen alapuló jogorvoslat) benyújtását, sem pedig a választási eredmény megállapításával kapcsolatos speciális eljárást, hanem csak és kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a jogorvoslatot elbíráló szerv döntést hoz.''
Az Alkotmánybíróság többségi határozata ennek megfelelően nem vizsgálta a rendelkezés egyéb elemeit, eljárása csupán a Ve. 78. § (1) bekezdésének az indítványozó által támadott szövegrészére, vagyis arra terjedt ki, hogy alkotmányellenesnek minősül-e az a törvényi feltétel, miszerint a háromnapos határidő a döntés meghozatalától számít.
Álláspontom szerint azonban az indítványozó ennél tágabb körű vizsgálatot kért az Alkotmánybíróságtól. Kifejezetten és közvetlenül ugyan valóban arra utal, hogy az Alkotmánybíróság a Ve. 78. § (1) bekezdésének ,,... illetőleg döntés meghozatalától számított ...'' szövegrésze alkotmányellenességét állapítsa meg, szándéka és írásban is kifejezésre juttatott akarata azonban a Ve. teljes 78. § (1) bekezdése szövegének alkotmányossági vizsgálatát célozta. Idézem: ,,A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 78. §-ának (1) bekezdése a következőket mondja ki.: A panaszt és a kifogást (a továbbiakban együtt: kifogást) úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen. A kifogást elbíráló választási bizottság, illetve bíróság a benyújtott kifogásról a beérkezéstől számított három napon belül dönt. Ez a szabályozás sérti a jogbiztonságot, tekintettel arra, hogy tökéletlen, hiányos, nem tartalmazza azokat az eljárási szabályokat (azok minimumát sem), amelyek biztosíthatnák in abstracto az érintett számára a bírósági jogorvoslati jog gyakorolhatóságát.''
Az indítványozó valójában tehát a Ve. 78. § (1) bekezdésének teljes szövegét kifogásolta. Erre utal kérésének részletezése is: ,,A Ve.tv. inkriminált, fentebb idézett §-a ugyanis nem szól egyáltalán arról, hogy a bíróság előtt kifogással megtámadható döntést az azt meghozó választási bizottság hogyan köteles kézbesíteni. Arról sem szól a Ve.tv. vonatkozó §-a, hogy vajon a három napot naptári napban kell-e számolni, vagy a jogorvoslati nem peres eljárásból adódóan a Pp. általános határidő számításra vonatkozó szabályai alkalmazandók-e értelemszerűen? A Ve.tv. idézett §-a nem mondja expressis verbis ki, hogy a háromnapos határidő jogvesztő, ellene igazolási kérelemnek helye nincs.''
2. Álláspontomat az alábbiak szerint foglalom össze:
Egyetértek azzal, hogy:
a) Míg a választási rendszer lényegéből fakadóan szükségesek és ezáltal indokoltak is a rövid határidők, addig a népszavazási eljárásban ez nem minden esetben indokolható. Azaz: a jogalkotónak a választási eljárásban olyan ésszerű határidőket kell megállapítania, amelyek biztosítják egyrészt a jogorvoslathoz való jogot, másfelől pedig azt, hogy a választás eredményének megállapítását a jogorvoslat minél kevésbé késleltesse, s ezáltal a választási eljárás szabályaiból következő egyéb határidők betartását ne akadályozza meg. [24/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 237, 243.]
b) A választások a képviseleti demokrácia kiemelkedően fontos eseményei, amelyek lefolyásának és eredményes kimenetelének legfőbb feltétele a választópolgári részvétel.
Nem értek egyet viszont azzal, hogy – a fentiekre tekintettel – alkotmányossági szempontból elfogadható lenne a Ve. indítvánnyal támadott 78. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés.
S mint fentebb bizonyítani törekedtem, a Ve. 78. § (1) bekezdésének egészére kiterjedt az indítvány.
Álláspontom szerint a törvényalkotó a panasz és kifogás benyújtására biztosított 3 napos határidővel csak arra biztosított lehetőséget, hogy a keletkező jogviták ésszerű időn belül elbírálhatók legyenek, annak azonban nem biztosította a feltételeit, hogy már magának a panasznak, kifogásnak a benyújtására is ugyanilyen ésszerű határidő álljon rendelkezésre.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében ,,A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam''. A demokrácia elve és követelménye nem toll a kalapon, hanem olyan igény, amelynek tényleges, érdemi érvényesítésére valós, s nem pedig látszat lehetőségeket kell biztosítani. Az érintettek aktív és passzív választójogának gyakorlását biztosító intézmények és működési rend megléte előfeltétele a demokratikus választójog gyakorlásának. Ennek megteremtése az államnak, mint törvényalkotó hatalomnak az Alkotmányból folyó egyenes kötelezettsége.
Látszatmegoldásnak tartom ezért a ,,megérkezés'' cselekményéhez kötődő 3 napos jogvesztő határidő kikötését, amely időtartamnak ugyanakkor biztosítania kellene:
a) a döntés írásba foglalását, arról az érintettek megfelelő módon és a lehető leggyorsabb tájékoztatását [Ve. 79. § (2) bekezdés];
b) a panasz, kifogás szakmai tartalmának – érintett általi – összeállítását;
c) a panasz, kifogás előterjesztőjének meghallgatását; [Persze ha az ezt mérlegelő választási bizottság egyáltalán meghallgatja az érintettet: a Ve. 78. § (3) bekezdése ugyanis a ,,meghallgathatja'' szóhasználattal nem teszi elkerülhetetlenné és kötelezővé a meghallgatást.]
d) a panasz, kifogás ,,megérkezését''.
Olyan ,,elemek'' ezek, amelyek szélső esetben, azaz irreálisan rövid határidő biztosítása esetén felvethetik a háromnapos jogorvoslati határidő alkotmányossága, alkotmányellenessége kérdését is. Az Alkotmánybíróság szerint: ,,[a] háromnapos jogorvoslati határidő megállapításának alkotmányossága önmagában, csak az időtartam nagysága alapján nem ítélhető meg, e tényező mellett más elemeket is figyelembe kell venni, mindenekelőtt a jogorvoslattal megtámadható döntésről való tudomásszerzés garantáltságát.'' [24/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 237, 243].
Úgy gondolom, a támadott szabályozás alkotmányossági szempontból vitatható. Álláspontom összhangban áll az idézett AB határozattal, hiszen magam sem ,,önmagában'', a 3 napos (egyébként jogvesztő) határidő alkotmányosságát vitatom, hanem azt, hogy a felsorolt cselekmények – mint a demokratikus választójog gyakorlását kifejezni képes ,,más elemek'' – korrekt megtételére a 3 napos határidő elegendő lenne. Ez az idő a döntéshez és a ,,megérkezéshez'' kötött, jogvesztő hatályú, amely ilyenként nincs összhangban mindazzal az elvárással, ami egyébként a Választási Bizottság kötelezettségeként jelenik meg, illetőleg mindazokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a panaszt tevő, kifogást emelő élhetne. Valójában maga a törvény nem biztosította a valós feltételeket ahhoz, hogy az általa előírtak ténylegesen realizálódhassanak is.
Az egyoldalúan csak az ilyen eljárások gyors lezárására koncentráló törvényi szabályozás nem biztosítja a ,,tisztességes eljárást'' (fair trial) sem, emiatt a döntés meghozatalához, a megérkezéshez kötött, háromnapos jogvesztő határidő előírása – mint mondtam – olyan ,,szélső'' esetnek minősül, amely – a hozzá kapcsolódó demokratikus választói közreműködésre a gyakorlatban nem is teremt lehetőséget.
Az Alkotmánybíróság nem veszi (és nem is veheti) át a törvényalkotó hatáskörét. Arra azonban utalhat, hogy a már alkotmányossági aggályokat felvető rövid határidő – a törvényalkotó mérlegelése szerint – ésszerűen emelhető lehetne, illetőleg az is az érintettek választási eljárásban való demokratikus közreműködése érdemibbé tételét szolgálná, ha a panasz, kifogás döntéshez kötése és ,,megérkezése'' helyett a törvényalkotó legalább annak közlése és ,,benyújtása'' előírását mérlegelné.
Mindezekre tekintettel a támadott rendelkezés [azaz a Ve. 78. § (1) bekezdése] – álláspontom szerint – megsemmisítendő lett volna.
3. Az adott esetben az indítványozó ügyében 2002. október 24-én hozott határozatot csak 2002. november 4-én kézbesítették a részére. Ő november 5-én terjesztette elő a kifogását, azaz a kézbesítést követő napon! Kérelme azonban már elkésettnek számított, hiszen az eljáró bíróság szerint a kifogás ekkor előterjesztésének határideje már október 27-én lejárt. Az elmaradt kézbesítés ellehetetlenítette tehát az indítványozó számára az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog igénybevételét. Úgy gondolom, nyilvánvaló összefüggés áll fenn a Ve. támadott 78. § (1) bekezdésének alkotmányossági szempontból kifogás tárgyává tehető tartalma és az indítványozó ,,sorsa'' között. Az indítványozó áldozatává lett egy – nézetem szerint – alkotmányellenes törvényi rendelkezésnek, amely helyzetet az Alkotmánybíróságnak nem az alkotmányjogi panasz elutasításával kellett volna kezelnie, hanem helyt kellett volna adnia az indítványozó (alkotmányjogi panasszal élő) kérelmének.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás