608/E/2003. AB határozat
608/E/2003. AB határozat*
2004.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény 6. § (5) bekezdése által szabályozott szervezet létrehozásával összefüggő – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 32. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványozó közérdekű javaslatával kapcsolatos sérelmével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszát visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó több beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyek tartalma a következő volt:
1. Első beadványában az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése alapján „alkotmányjogi panasszal” élt az indítványozó, mivel a „Betegjogi Kamara felállítására” előterjesztett közérdekű javaslatával kapcsolatban „sérelem érte” az Alkotmány 64. §-ában meghatározott jogait, illetve több, általa felsorolt törvényi rendelkezést is.
2. Ezen túlmenően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezte az indítványozó, mivel a jogalkotó nem tett eleget az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Eketv.) 6. § (5) bekezdésébe foglaltaknak, s így nem került sor a „Betegjogi Kamara felállítására”. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezte.
3. Kérte még az indítványozó az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 32. §-ának, valamint a „77/1999. (XII. 29.) Korm. rendelet 5/Á. §. (1) bek"-ének az utólagos felülvizsgálatát, illetve megsemmisítését, mert „nem független – az ÁNTSZ alkalmazottja a betegjogi képviselő – a 2002. évi LV. tv. (Ktv.) 25. §. (1) bek.C.) pontja alapján összeférhetetlenség áll fenn”. Az utólagos normakontrollra irányuló indítványával kapcsolatban ismételten hivatkozott az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésére.
4. Későbbi beadványában az indítványozó jelezte, hogy a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselő működésének feltételeiről szóló 1/2004. (I. 5.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: ESzCsM rendelet) 11. § (3) bekezdése 2004. január 8-ai hatállyal hatályon kívül helyezte a betegjogi képviselő jogállásáról és az eljárására vonatkozó szabályokról szóló 77/1999. (XII. 29.) EüM rendeletet (a továbbiakban: EüM rendelet). Kifejtette, hogy „a betegjogi képviselet 2004. januárjától kikerült az ÁNTSZ fennhatósága alól és közalapítványi formában működik tovább. Közalapítványt hoztak létre a betegjogok védelmére.” Ennek ellenére is fenntartotta a „Betegjogi Kamara felállítására” vonatkozó korábbi indítványát, mert – véleménye szerint – az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének csak a „kamara – mint érdekvédelmi szervezet, felel meg. (egyetértési joggal)”
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Eütv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„32. § (1) A betegjogi képviselő a külön jogszabály szerinti szervezet keretei között látja el feladatait.
(2) A betegjogi képviselő nem állhat azzal az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa képviselendő betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.”
3. Az Eketv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„6. § (5) A beteg képviseletére az a társadalmi szervezet jogosult, amely az alapító okiratában foglaltak szerint a betegjogok, az emberi jogok, illetve a betegek érdekvédelmének területén tevékenykedik. A szolgáltatót a szolgáltatókat tömörítő társadalmi, illetve érdek-képviseleti szervezet képviselheti.”
4. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvénynek (a továbbiakban: Kttv.) az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„25. § (1) A közvetítő nem járhat el, ha
(...)
c) ha az őt foglalkoztató jogi személy a felek bármelyikével összefonódásban lévő szervezet (Ptk. 685/B. §),
(...).”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt vizsgálta.
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében: az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, s ennek megfelelően a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg akkor is, ha az adott kérdés tekintetében van ugyan szabályozás, de az „alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak”. [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.] Továbbá a 4/1999. (III. 31.) AB határozat szerint: „A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” (ABH 1999, 52, 57.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát lehetővé teszi mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását akkor is, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát teljesítette, de ennek során súlyos szabályozási hiányosságok következtek be, s ez alkotmányellenes helyzetet idézett elő.
A jogalkotó szerv tehát a jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége – ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott – következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi. (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.)
Az indítványozó szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség az Eketv. 6. § (5) bekezdésére vezethető vissza. A hivatkozott törvényi rendelkezésből – az indítvány érvelése szerint – levezethető, hogy a betegjogi képviseletre csak kamarai formában működő szervezet jogosult, ezért a „Betegjogi Kamarát” létre kell hozni; ellenkező esetben sérül az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése. Az indítványozó állításával ellentétben a hivatkozott törvényi rendelkezés semmilyen szervezet létrehozására irányuló kötelezettséget sem tartalmaz. Az Eketv. 6. § (5) bekezdése az egészségügyi közvetítői eljárásnak a képviseletre vonatkozó szabálya, egy eljárási szabály. Ebből a rendelkezésből nem következik szervezet alapítására, „Betegjogi Kamara” létrehozására vonatkozó olyan jogalkotói kötelezettség, amelynek elmulasztása alkotmányellenességet, az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt 70/A. § (3) bekezdése sérelmét eredményezné. Ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó kezdeményezte még az Eütv. 32. §-a, illetve az általa 77/1999. (XII. 29.) Korm. rendeletként megjelölt, helyesen azonban a betegjogi képviselő jogállásáról és az eljárására vonatkozó szabályokról szóló 77/1999. (XII. 29.) EüM rendelet 5/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az EüM rendeletet az első indítvány benyújtását követően az ESzCsM rendelet 11. § (3) bekezdése – 2004. január 8-ával – hatályon kívül helyezte. Erre újabb beadványában az indítványozó is hivatkozott, s a hatályon kívül helyezett rendelet vizsgálatát a továbbiakban már nem kérte, ezért az alkotmányossági felülvizsgálat az EüM rendeletre ezt követően már nem, hanem csak az Eütv. 32. §-ára vonatkozott.
Az indítványozó az Eütv. 32. §-a alkotmányossági felülvizsgálatára irányuló kérelmével kapcsolatban az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének a sérelmére hivatkozott. A jogegyenlőség sérelmét az indítványozó abban vélte felfedezni, hogy a betegjogi képviselő jogállásával összeférhetetlen az, hogy az ÁNTSZ alkalmazottjaként tevékenykedik. Az indítványozó hivatkozott még a Kttv. 25. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt összeférhetetlenségi szabályra is, amely a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének elősegítése érdekében tevékenykedő közvetítőkre vonatkozik.
Az Eütv. 32. §-a szerint a betegjogi képviselő a külön jogszabály szerinti szervezet keretei között látja el feladatait, s nem állhat azzal az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa képviselendő betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt. Ez a rendelkezés, illetve más rendelkezés sem kötelezi a betegjogi képviselőt arra, hogy az ÁNTSZ alkalmazottjaként végezze a feladatát. A Kttv. 25. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt összeférhetetlenségi szabály pedig a betegjogi képviselőkre nem vonatkozik. Az indítványozó állításával ellentétben tehát nem állapítható meg, hogy az indítványozó által hivatkozott rendelkezések a betegjogi képviselőt összeférhetetlen helyzetbe kényszerítenék, s ez az összeférhetetlen helyzet a jogegyenlőség követelményének sérelmét jelentené. Ezért az Alkotmánybíróság az Eütv. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó a közérdekű javaslatával kapcsolatos sérelmét érintően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasszal az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszában nem sérelmez semmilyen jogszabályi rendelkezést, illetve az általa előterjesztett közérdekű javaslataira érkezett válaszok nem tekinthetők jogszabálynak, így az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésébe foglalt feltételeknek. Ebből következően az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 31. § e) pontja alapján – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2004. május 25.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás