629/B/2003. AB határozat
629/B/2003. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítvány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 62. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az indítványozó vélekedése szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 16. § (2) bekezdése értelmében – szemben a Tny. 22. § (1) bekezdésével, amely szerint a nyugdíj alapja a bruttó kereset –, „lényegében nettó keresettel számolják ki” a nyugdíjat, ehhez képest „az évenkénti emelések már csak 50%-ban függnek az éves átlagos nettó-kereset növekedéséről,” ez pedig a nyugdíjak relatív csökkenését eredményezi. Érvelése szerint az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a beadvány benyújtásának idejéhez (2003. augusztus) képest „a foglalkoztatottak nettó keresete 6–8-szoros lesz, míg a nyugdíjasoké, a jelen szabályozás miatt alig több, mint 3–4-szeres,” ami ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében és 70/E. §-ában foglaltakkal.
2. A kifogásolt rendelkezést a beadvány benyújtását követően a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 122. § (1) bekezdése módosította.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Tny. érintett rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„62. § (4) A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétől kezdődően, a megállapítás naptári évét követő év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.”
3. A Tny. támadott rendelkezésének az ügy elbírálásakor hatályos szövege:
„62. § (4) A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétől kezdődően, a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó a nyugdíjemelést meghatározó tényezők általa prognosztizált változásából – „0”%-os inflációs ráta és 6–8%-os keresetnövekedés – következtetett arra, hogy a nyugdíj évenkénti növekedése alapvetően csak az utóbbi tényező által meghatározottan, a keresetnövekedés 50%-ával lesz azonos mértékű. Ezt összevetve a nyugdíj megállapításának – általa tévesen értelmezett – számítási módjával állította, hogy a nettó átlagkereset alapján megállapított nyugdíj nettó átlagkeresethez igazított emelése alkotmánysértést eredményez.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a nyugellátások emelésére vonatkozó különböző – a jelen ügy tárgyával nem azonos – szabályok alkotmányosságát. A 26/1993. (IV. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.) a nyugellátások, baleseti nyugellátások, továbbá egyes egyéb ellátások emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések kapcsán a következő megállapításokat tette: „Ameddig tehát az állam a kötelező társadalombiztosítást úgy működteti, illetőleg működési feltételeit úgy garantálja, hogy ezeknek az elveknek, tehát nemcsak az ún. vegyes – biztosítási és szociális elemeket egyaránt szem előtt tartó – rendszernek, de annak az alkotmányos követelménynek is megfelel, hogy a megélhetéshez szükséges ellátási jogosultságot, mint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog nevesített tartalmi elemét, a nemzetgazdaság lehetőségei, az érdekegyeztetések eredményei és egyéb szempontok alapján biztosítja, addig az Alkotmány 70/E. §-ában írt alkotmányos kötelezettségének eleget tesz. (…) Alapvetően technikai – és nem alkotmányos – kérdés, hogy a jogalkotó az ellátáshoz való jog biztosítását a nyugdíjak százalékos, meghatározott (fix) összegű emelésével vagy egyéb módon valósítja meg. Ennek során azonban a társadalombiztosításban meglevő – vásárolt jogon alapuló – biztosítási elemet és a társadalombiztosítás szociális funkcióit egyaránt köteles mérlegelni és figyelembe venni, azok arányaitól önkényesen nem térhet el. Az Alkotmány szerint ugyanis az egyedüli követelmény, hogy a társadalombiztosítási és a szociális intézményi rendszer a megélhetéshez szükséges ellátásra vonatkozó jogosultságot megvalósítsa. (…) Az Alkotmány 70/E. §-ának keretei között – a szociális biztonsághoz való jog garantálása mellett – az állam, ha lehetőségei nem engedik, nem köteles a nyugdíjak és egyéb ellátások értékállandóságát megőrizni. Az öregség, rokkantság stb. esetére a megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultság biztosításával az állam alkotmányos kötelezettségének akkor is eleget tesz, ha az inflációs és egyéb negatív gazdasági jelenségek megfelelő figyelembevételével, de egyéb szempontokat is mérlegelve állapítja meg az ellátások emelésének évi mértékét.” (ABH 1993, 196, 199–201.) Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az ellátásoknak a lehetőségekhez igazodó, megfelelő mértékű évi indexálását nem találta az Alkotmány 70/E. §-ába ütközőnek.
A 39/1999. (XII. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) a Tny. 62. § (2) bekezdése normakontrollját végezte el az Alkotmány 70/E. §-a tekintetében, amely egy évre, a fogyasztói árnövekedéshez kötötten és százalékos mértékben maximálva határozta meg a nyugellátás emelését. E határozat hangsúlyozta, hogy az Abh1.-ben elfoglalt állásponttól nem tért el, és az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/E. §-a értelmezésével kapcsolatos gyakorlatát figyelembe véve rögzítette, hogy az Alkotmány 70/E. §-a alapján az érintetteknek nincs alkotmányos jogosultsága a nyugdíjak meghatározott mértékű emelésére, de e rendelkezésből nem következik jogalkotói kötelezettség sem arra, hogy a nyugdíjak értékének megőrzését egy meghatározott módon (a fogyasztói árak vagy a nettó keresetek növekedéséhez igazodóan) biztosítsa, ezért a 70/E. § sérelme nem állapítható meg. (ABH 1999, 325, 340.)
A jelen ügyben az indítvány lényegi tartalma szerint az idézett döntésekben elbírált alkotmányossági kérdést – a nyugdíjemelés módszere kapcsán a szociális biztonsághoz való jog sérelmét – veti fel. E szempontból nincs relevanciája annak, hogy az indítványozó milyen levezetéssel – a TnyR. általa tévesen értelmezett szabályából kiindulva és a keresetek jövőbeni változására tekintettel – találta az emelés mértékét az Alkotmány 70/E. §-ába ütközően alacsonynak. Ezért az Alkotmánybíróság a fenti határozatokban tett megállapításokra utalva az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó azt is állította, hogy a szabályozás nem egyeztethető össze az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltakkal, mert az állam nincs figyelemmel arra, hogy az emelés kifogásolt módja a gazdasági viszonyok – általa modellezett – változása folytán a nyugdíjasok elszegényedését okozza, szemben az aktív keresőkkel.
Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmét is vizsgálta azzal összefüggésben, hogy a Tny. támadott rendelkezése az alacsony nyugdíjak nagyobb mértékű emelését tartalmazta. Megállapította, hogy a magasabb nyugdíjemelés a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való alapvető jog érvényesülését szolgálja, és a kisnyugdíjasok számára alkalmazott pozitív diszkrimináció kifejezetten összhangban áll az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. (ABH 1999, 325, 346–347.)
A jelen ügyben kifogásolt szabályozás nem tesz különbséget a nyugdíjasok egyes csoportjai között, az indítványozó a keresőkkel szemben hiányolja valamennyi nyugdíjas pozitív diszkriminációját. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az államnak azt a kötelezettségét fogalmazza meg, hogy az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését szolgáló jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén járuljon hozzá a jogegyenlőség megvalósulásához, konkrét intézkedéseket azonban nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, és a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó – az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva – szabad belátása szerint választhat. (422/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 471, 472.; 1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 510, 511–512.; 652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 577.) Az állam a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén biztosítja, illetőleg járul hozzá az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.; 553/B/1994. AB határozat, ABH 1997, 773, 783.)
A Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó szabályainak a megalkotása kifejezetten a nyugdíjasok esélyegyenlőtlenségének csökkentését célozza, elősegítve a nyugdíjak viszonylagos értékállandóságát, a nyugdíjasok megélhetéséhez szükséges ellátás megőrzését. Az Alkotmánybíróság az 1067/B/1993. AB határozatában megállapította, hogy „amennyiben a nyugdíjak reálértéke a nagyarányú infláció, a költségvetési ártámogatások megszüntetése, vagy egyéb okok miatt csökken, akkor az állam az Alkotmány 70/E. §-a alapján úgy köteles a társadalombiztosítást ehhez a változáshoz igazítani, hogy az a nyugdíjasok ellátáshoz való jogát megfelelően teljesítse. Az azonban, hogy a negatív gazdasági tényezőket az államnak a nyugellátások emelése során maradéktalanul kompenzálni kell, az Alkotmányból nem következik. (…) Az Alkotmánybíróság az ún. pozitív diszkriminációt megalapozó 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában (ABH 1990, 48–49.) csak a pozitív diszkrimináció alkotmányos lehetősége kérdésében foglalt állást. E lehetőségből azonban az alkalmazás alkotmányos kényszere nem következik. A tételesen meghatározott pozitív diszkriminációra senkinek sincs alkotmányos joga, annak alkalmazása a törvényhozó szabadságába tartozik.” (ABH 1996, 446, 448.)
Az esélyegyenlőségre vonatkozó állami kötelezettség teljesítésének elmulasztása így nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság a Tny. 62. § (4) bekezdésének az Alkotmány 70/E. §-a sérelmére alapított indítványt is elutasította.
Budapest, 2009. december 14.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás