64/B/2003. AB határozat
64/B/2003. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 14. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 14. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérte.
Az indítványozó a Rendeletnek azt a rendelkezését sérelmezte, amely szerint a háziorvos – szolgáltató a magasabb összegű területi kiegészítő díjra akkor jogosult, ha a háziorvosi körzet lakosságának legalább 25 százaléka községben [14. § (4) bekezdés b) pont] vagy olyan településen lakik, amelynek ellátási területéhez külterületi lakott hely is tartozik [14. § (4) bekezdés d) pont].
Megítélése szerint hátrányos megkülönböztetés éri azokat az orvosokat, akiknek a körzetéhez külterületi lakott hely is tartozik, hiszen a magasabb összegű területi kiegészítő díjazás csak abban az esetben jár, ha a háziorvosi körzet lakosságának legalább 25 százaléka lakik külterületi lakott helyen, 25 százalék alatt nem.
Az indítványozó szerint a szabályozás rendkívül méltánytalan, és sérti az Alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az egyenlő munkáért egyenlő bér elvére vonatkozó rendelkezéseit.
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők:
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."
2. A Rendelet kifogásolt rendelkezése:
"14. § (4) A szolgáltató a háziorvosi körzet területén élő lakosság elhelyezkedésének adottságait figyelembe véve, a betegek orvos általi felkeresése költségei fedezetére az alábbi területi kiegészítő díjazásra jogosult havonta:
a) fővárosban, városban 26 000 Ft,
b) községben 30 000 Ft,
c) több településre kiterjedő körzetben 38 000 Ft,
d) ha a körzet ellátási területéhez külterületi lakott hely is tartozik 43 000 Ft.
Amennyiben a háziorvosi körzet lakosságának legalább 25 százaléka a b) vagy d) pontban foglalt típusú települések valamelyikében lakik, a háziorvosi szolgáltató a magasabb összegű területi kiegészítő díjra jogosult."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése kimondja, hogy egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. E rendelkezésre vonatkozóan az Alkotmánybíróság megállapította: "Az Alkotmány 70/B. §-a ezért helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása." (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.)
Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében.
Ezekben megállapította, hogy azonos szabályozási koncepción belül adott – homogén – csoportra nézve eltérő szabályok alkalmazása a diszkrimináció tilalmába ütközik. Hátrányos megkülönböztetés tehát akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása.
Az Alkotmánybíróság rámutatott azonban arra is, hogy nem minden megkülönböztetés alkotmányellenes, hiszen amennyiben a szabályozásnak kellő súlyú alkotmányos indoka van, nem önkényes, nem valósít meg diszkriminációt sem. "Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
2. Az, hogy a megkülönböztetés alkotmányos keretek között maradt-e, az adott szabályozás alanyi és tárgyi összefüggésében vizsgálható. A jelen ügyben a szabályozás tárgya a háziorvosoknak nyújtott területi kiegészítő díjazás, alanyai a háziorvosok. A Rendelet 14. § (4) bekezdése megállapítja, hogy a háziorvos milyen összegű területi kiegészítő díjazásra jogosult havonta, valamint szól a magasabb területi kiegészítő díjazás megállapíthatóságának feltételeiről, azaz kimondja, hogy a háziorvosi körzet lakosságának legalább 25 százaléka községben vagy olyan településen kell, hogy éljen, melyhez külterületi lakott hely tartozik. Megállapítható tehát, hogy azonos személyi körre, a háziorvosokra nézve állapított meg a jogalkotó eltérő szabályokat annyiban, amennyiben bizonyos esetekben lehetővé teszi – a minden háziorvosnak járó területi kiegészítő díjazás mellett – magasabb összegű területi kiegészítő díjazás juttatását. Mégsem tekinthető a Rendelet 14. § (4) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek, mert a különbségtétel nem önkényes. A Rendelet a területi kiegészítő díjazás indokaként a lakosság elhelyezkedésének adottságait, valamint a betegek orvos általi felkeresésének költségeit jelöli meg. Nyilvánvalóan nagyobb megterhelést jelent az orvosnak ugyanis az, ha betegeinek legalább 25 százaléka lakik külterületi lakott helyen, mint ha lényegesen kisebb ez az arány. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott: "nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a személyek hátrányos megkülönböztetését tiltó rendelkezésbe, ha a jogszabály a nehezebb, különleges felkészültséget igénylő vagy egészségre ártalmas munkát végzők számára az átlagosnál magasabb díjazást [...] állapít meg". [115/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 286, 287.] Ez összhangban áll az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével, amely kimondja: a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Az államnak joga – és bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket is.
Egyebekben megállapítható, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésének sérelmét – a 70/A. §-t is figyelembe véve – pontosan az valósítaná meg, ha a jogalkotó nem tenne különbséget a díjazás (területi kiegészítő díjazás) megállapítása során a ténylegesen nem egyenlő munkát végzők között. Azok a háziorvosok, akiknek a körzetéhez tartozó lakosság legalább 25 százaléka külterületi lakott helyen él, több munkát kell, hogy elvégezzenek a lakosság térbeli – területi elhelyezkedése, ezzel összefüggésben a felkereshetőségük miatt.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. június 23.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
allkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás