645/B/2003. AB határozat
645/B/2003. AB határozat*
2005.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló, többször módosított 1/1991. (II. 14.) sz. rendelete 31. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló, többször módosított 1/1991. (II. 14.) sz. rendelete 42. § (2) bekezdés a), g) és k) pontja, illetve utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybíróságnál indítványozták Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló, többször módosított 1/1991. (II. 14.) sz. rendelete (a továbbiakban: SZMSZ) 31. § (1) bekezdése, valamint 42. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az SZMSZ kifogásolt rendelkezései egyrészt azt határozzák meg, hogy kik tehetnek közgyűlési előterjesztéseket, másrészt szabályozzák a közgyűlési felszólalás rendjét.
1. Az egyik indítványozó azért kérte az SZMSZ kifogásolt rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálatát, mert véleménye szerint azok a frakcióhoz nem tartozó települési képviselőket az említett jogok gyakorlásából kizárják. Az indítványozó az SZMSZ-nek a közgyűlési felszólalás rendjével kapcsolatos 42. §-át érintően nem jelölte meg pontosan, hogy annak mely rendelkezését kifogásolja. Az SZMSZ 42. §-a ugyanakkor csupán a (2) bekezdés a) pontjában, a napirend előtti felszólalásokkal összefüggésben nem biztosította a frakcióhoz nem tartozó képviselők felszólalását. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság vizsgálata is csak erre terjedt ki.
Az indítványozó kérelmében az Alkotmány 42. §-ára, valamint 44/A. § (1) bekezdés e) pontjára, illetve (2) bekezdésére hivatkozott. Az indítványozó azt állította, hogy az SZMSZ támadott rendelkezései magasabb szintű jogszabállyal, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 19. § (1) bekezdésével, illetve 19. § (2) bekezdés e) pontjával ellentétesek, mert nem érvényesül az a követelmény, hogy a települési képviselők jogai és kötelességei azonosak.
2. Az eljárás során az Alkotmánybíróság megkereste a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét (a továbbiakban: hivatalvezető) az indítvánnyal kapcsolatos álláspontja kifejtésére. A hivatalvezető megvizsgálta az SZMSZ-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseit, s megállapította, hogy az SZMSZ 31. § (1) bekezdése, valamint a 42. § (2) bekezdés a), g), k) pontjai és utolsó mondata törvénysértők. Erre hivatkozva kezdeményezte a vizsgált rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
A hivatalvezető kifejtette, hogy az SZMSZ 31. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, az Ötv. 16. § (1) bekezdésével és 19. § (1) bekezdésével. A hivatalvezető azzal érvelt, hogy „a képviselők jogai és kötelezettségei között nem lehet különbséget tenni, minden képviselőt megillet az a jog, hogy a képviselő-testületi döntések előkészítésében részt vegyen, a képviselő-testület felé döntési javaslatot, előterjesztést tegyen”. Hivatkozott továbbá arra, hogy a települési képviselők kizárása a képviselő-testület munkájából ellentétes az Alkotmánybíróság 43/1992. (VII. 16.) AB határozatába foglaltakkal is.
Az SZMSZ 42. § (2) bekezdés a), g), k) pontjaival és utolsó mondatával kapcsolatban pedig a hivatalvezető azt állította, hogy ezek a rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, az Ötv. 16. § (1) bekezdésével és 19. § (2) bekezdésével, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. A SZMSZ 42. § (2) bekezdés a) és k) pontjai szerint kizárólag a frakcióvezetők jogosultak a Közgyűlésen felszólalni, illetve a frakcióvezetők döntésétől függ más képviselők közgyűlési felszólalása is. Ezáltal „a képviselői csoporthoz nem tartozó képviselőtől, illetőleg frakciócsoport vezetőjének engedélyével nem rendelkező képviselőcsoporthoz tartozó képviselőtől megvonja a napirend előtti felszólalás jogát”. A képviselők megkülönböztetése törvénysértő, a törvénysértő önkormányzati rendelet pedig ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
Az SZMSZ 42. § (2) bekezdés g) pontjával és utolsó mondatával kapcsolatban a hivatalvezető még azt fejtette ki, hogy az abban foglaltak nem felelnek meg a jogbiztonság követelményének, illetve a Jat. 18. § (2) bekezdésének, mert „nem lehet megállapítani, hogy a frakcióidő mit jelent”. Nem világos továbbá az sem, hogy hogyan lehet összevonni és együttesen felhasználni a felszólalási időkeretet, „de miért nem lehet azt megosztani”. A hivatalvezető a képviselőcsoportokat megillető külön jogok szabályozását a 39/2001. (X. 19.) AB határozattal is ellentétesnek tartotta.
Az indítványok benyújtását követően Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló, többször módosított 1/1991. (II. 14.) sz. rendeletének módosításáról szóló 41/2004. (XII. 16.) sz. rendelete (a továbbiakban: SZMSZm.) 1. §-a 2005. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az SZMSZ 42. § (2) bekezdés a) pontját.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
„44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:
(…)
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,
(…)
(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az Ötv.-nek az indítványokkal érintett rendelkezései:
„19. § (1) A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében. A települési képviselők jogai és kötelességei azonosak. A települési képviselő az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követő ülésen a 32. § szerint esküt tesz.
(2) A települési képviselő:
(…)
e) a képviselő-testület hivatalától igényelheti a képviselői munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közreműködést. Közérdekű ügyben kezdeményezheti a képviselő-testület hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ köteles adni;
(…)”
3. Az SZMSZ-nek az indítványokkal érintett, az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„31. § (1) Előterjesztésnek minősül a munkatervbe felvett, a Közgyűlés vagy a bizottságok által előzetesen írásban javasolt
a) rendelet-tervezet,
b) határozati javaslat,
c) beszámoló és
d) tájékoztató.
Előterjesztést a polgármester, az alpolgármester, a jegyző, a bizottsági elnökök, a tanácsnokok, és a képviselőcsoportok vezetői tehetnek.”
„32. § (1) Az előterjesztések alapján a napirendre felvett ügyekkel össze nem függő képviselői önálló indítványt a polgármesterhez kell a rendes ülés napját megelőzően legalább 15 nappal írásban előterjeszteni.
(2) Képviselői önálló indítványt a
a) polgármester,
b) települési képviselő tehet.
(3) A beterjesztésnek tartalmaznia kell az önálló indítványt előterjeszteni kívánó személy nevét, az indítvány elnevezését és szövegét, a határozati javaslatot, az előterjesztő saját kezű aláírását.
(4) A Közgyűlés ülésének napirendjére önálló napirendi pontként felvehető indítványok a 31. §-ban foglaltaknak megfelelő
– rendelet-tervezetek
– határozati javaslatok
lehetnek.
(5) A képviselői önálló indítványra egyébként az előterjesztésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
„42. § (1) Olyan indítvány nem terjeszthető elő, hogy az előterjesztésről a testület vita nélkül hozzon döntést.
(2) A felszólalások típusai és időtartama:
a) a frakcióvezetők napirend előtti felszólalása 3 percben, melyet a frakcióvezető a frakció tagjának átadhat; a napirend előtti felszólalásról vita nem nyitható [az a) pontot az SZMSZm. 1. §-a 2005. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte]
b) ügyrendi felszólalás alkalmanként 1 perc
c) napirendi ponthoz kapcsolódó kiegészítés (előterjesztő joga) egy alkalommal 5 perc
d) napirendi ponthoz kapcsolódó, a vita megnyitását megelőző kérdésfeltevés napirendenként első alkalommal 2 perc, második alkalommal 1 perc
e) kérdésekre válasz (előadó vagy előterjesztő) összesen 10 perc, mely közgyűlési felhatalmazással növelhető
f) napirendi pontokhoz kapcsolódó képviselői felszólalás első alkalommal 3 perc, második alkalommal 2 perc
g) a frakcióidő frakciótagonként 1 perc, de frakciónként minimum 5 perc. A frakcióidőt a frakció bármely tagja a frakcióvezető hozzájárulása esetén felhasználhatja, a frakcióvezető részére biztosított felszólalási idő frakción kívüli tagnak nem adható át.
A frakcióidő keretein belül a felszólalási idő megosztható.
h) tanácskozási jogú felszólalás 3 perc, kérdésekre a válasz 3–3 perc
i) döntéshozatal előtti felszólalás (előterjesztő joga, zárszó) 5 perc, mely után a levezető elnök bejelenti a vita lezárását, ezt követően a vitát újra megnyitni nem lehet
j) a vitában az ülésvezető elnök is felszólalhat a képviselői időkeretnek megfelelő időtartamban
k) az adórendeletek és a költségvetési rendelet tárgyalása a fentiektől eltérő magasabb időkeretben történhet. Ennek rendjét a téma tárgyalását megelőzően a frakcióvezetők javaslatai alapján a levezető elnök terjeszti a testület elé, mely arról egyszerű többséggel dönt.
A felszólalási idő összevonható és együttesen felhasználható, de nem osztható.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. A korábban benyújtott indítványban az SZMSZ 31. § (1) bekezdésével kapcsolatban sérelmezték, hogy ennek a rendelkezésnek az értelmében az önkormányzati képviselők általában nem, csak a tisztségviselők jogosultak előterjesztés benyújtására. Ezért a támadott rendelkezés – az indítványozó szerint – különbséget tesz az önkormányzati képviselők között, mert egyes képviselőket kizár a közgyűlés munkájából. Ezzel kapcsolatban pedig az indítványozó alkotmányi és törvényi rendelkezések sérelmét kérte megállapítani.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az SZMSZ-nek nem csupán a 31. § (1) bekezdése, hanem a 32. §-a is lehetővé teszi, hogy előterjesztést nyújtsanak be a közgyűléshez. Az SZMSZ 32. §-a kifejezetten a képviselői önálló indítványok előterjesztéséről rendelkezik. Az SZMSZ 32. § (2) bekezdése szerint képviselői önálló indítványt valamennyi települési képviselő tehet. Az SZMSZ 32. § (5) bekezdése értelmében pedig a képviselői önálló indítvánnyal kapcsolatban az előterjesztésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy különbséget tettek volna az önkormányzati képviselők között az előterjesztések benyújtására való jogosultság szempontjából, s egyes önkormányzati képviselőket kizártak volna a közgyűlés munkájából. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az SZMSZ 31. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványnak ezt a részét, mint megalapozatlant elutasította.
2. Az indítványok benyújtását követően Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló, többször módosított 1/1991. (II. 14.) sz. rendeletének módosításáról szóló 41/2004. (XII. 16.) sz. rendelete 1. §-a 2005. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az SZMSZ-nek – az indítványozó által vizsgálni kért – 42. § (2) bekezdés a) pontját.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabályt csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis csak kivételesen vizsgálja. [160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] Az indítvány nem bírói kezdeményezés, s nem alkotmányjogi panasz, ezért az SZMSZ 42. § (2) bekezdés a) pontját érintő indítvány érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett rendelkezéssel összefüggő eljárást – az Abtv. 20. §-ára, valamint az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 31. § a) pontjára figyelemmel – megszüntette.
3. A hivatalvezető az Alkotmánybírósághoz intézett 2005. február 10-én kelt beadványában az indítványát visszavonta.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a értelmében az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel az indítványozó az indítványát visszavonta ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § d) pontja alapján az SZMSZ 42. § (2) bekezdés g) és k) pontjainak, illetve utolsó mondatának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.
Budapest, 2005. március 8.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás