650/B/2003. AB határozat
650/B/2003. AB határozat*
2003.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 40. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 40. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésével, valamint a 70/A. § (3) bekezdésével.
Az indítványozó úgy vélte, hogy a kifogásolt szabályozás „indokolatlan különbséget” tesz az energiaszolgáltató cégek között, mivel eltér a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) és a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) hasonló tartalmú előírásaitól. Az indítványozó sérelmezte, hogy a Tszt. 40. § (5) bekezdése szerint „amennyiben egy lakóépület fűtése a távhőszolgáltató útján történik, a távhőszolgáltató köteles a tulajdonosok között megosztani az általa mért hőmennyiség díját. Ugyanakkor: ha a lakóépület fűtése nem a távhőszolgáltató, hanem gázszolgáltató vagy villamosenergia szolgáltató cég útján biztosított a lakásszövetkezet vagy a társasház közösség tulajdonában álló kazán használatával, a gázszolgáltatónak, illetve a villamosenergia szolgáltatónak hasonló tartalmú feladata és kötelezettsége nincs, a szükséges energia szolgáltatására a lakásszövetkezettel vagy a társasház közösséggel szerződik és a lakásszövetkezet, illetve a társasház közösség osztja fel a lakók között a fűtéshez felhasznált gáz- vagy villamosenergia díjat”.
Az indítványozó az eljárás alá vont rendelkezéssel kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlat több elemét is panaszolta. Utalt arra, hogy a távhőszolgáltató olyan fogyasztók részére is számláz, akikkel nem áll szerződéses kapcsolatban, s a Tszt.-ben alkalmazott megoldás jelentős többletköltséget keletkeztető hatására is hivatkozott.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 9. § (1)–(2) bekezdése megállapítja:
„(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezést tartalmaz: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése így rendelkezik: „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti”.
A Tszt. 40. § kifogásolt (5) bekezdése a következőket írja elő: „Mérés szerinti távhőszolgáltatás esetén a szolgáltatás helyét, mértékét és tartalmát, a mért távhő és díja épületrészenkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját az érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a távhővel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért fogyasztás díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön is történhet. Külön történő díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a megosztás szerinti számlázás – a tulajdonosok által meghatározott arányok, valamint a távhőszolgáltatási közüzemi szabályzat rendelkezései szerint – a távhőszolgáltató feladata. Az érdekeltek megállapodásának hiányában és egyebekben a díjfizetés feltételeire a települési önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló rendelete az irányadó.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 9. § (1)–(2) bekezdése sérelmére vonatkozó indítványi kifogásokat vizsgálta.
Az Alkotmány 9. §-a a gazdasági életre irányadó rendelkezéseket tartalmaz. Az (1) bekezdés a piacgazdaság deklarálásához kapcsolja a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét, míg a (2) bekezdés a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát rögzíti.
A Tszt. 40. § (1) bekezdése alapján a szolgáltatott távhő elszámolása hőmennyiségméréssel vagy átalány szerint történhet. A Tszt. 40. § sérelmezett (5) bekezdése a mérés szerinti távhőszolgáltatásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, s a díj megállapításának, illetve megfizetésének módját szabályozza. A Tszt. 40. § (3) bekezdése alapján a „mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhő mennyisége épületrészenként is mérhető és elszámolható, ha a fogyasztó az épület valamennyi épületrészében a mérőműszernek és felszerelésének, valamint a fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli”.
A Tszt. 40. § (5) bekezdése a mért távhő épületrészenkénti megoszlásának és kiegyenlítésének módját az érdekelt tulajdonosok megállapodására bízza. Több tulajdonos esetén a díj kiegyenlítése a tulajdonosok megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön történik. A külön történő díjfizetés esetén a távhőszolgáltató a tulajdonosok által meghatározott arányok alapján számláz.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e rendelkezés és az Alkotmány 9. §-ában védeni rendelt piacgazdaság, vállalkozáshoz való jog és a versenyszabadság között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó a támadott előírás vonatkozásában az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmére is hivatkozott, de az energiaszolgáltatók közötti megkülönböztetésre utalt. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az államnak azt a kötelezettségét fogalmazza meg, hogy az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését szolgáló jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén járuljon hozzá a jogegyenlőség megvalósulásához. Az Alkotmánybíróság a Tszt. 40. § (5) bekezdése és az Alkotmány e szabálya között alkotmányos összefüggést nem tárt fel, az indítványban foglaltak alapján azonban az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére tekintettel lefolytatta.
3. Az Alkotmány 70/A. § idézett (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmány e szakasza tekintetében számos határozat született, melyekben az Alkotmánybíróság a jogegyenlőség általános elvét értelmezve megállapította, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma főként az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság következetesen alkalmazott gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tszt. 40. § eljárás alá vont (5) bekezdése nem valósít meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében tiltott diszkriminációt a többi energiaszolgáltatót illetően. A Tszt. ugyanis – pream-buluma szerint – kizárólag „a távhő gazdaságos, folyamatos és biztonságos termelésére, szolgáltatására és fogyasztására” vonatkozik, míg az indítványban említett Gszt. csak a gázszolgáltatást, a Vet. pedig a villamosenergia-ellátást szabályozza. A gáz-, a villamosenergia- és a távhőszolgáltatás rendszere eltérő műszaki, technikai sajátosságok alapján működik, s a különböző szolgáltatásokra vonatkozó törvényi előírások eltérő rendelkezéseket tartalmaznak a szolgáltatás körülményeire, elemeire, így a díjfizetés technikai feltételektől is függő megoldásaira vonatkozóan. A Tszt. szabályozása által érintett szolgáltatói kör tehát a többi energiaszolgáltatótól eltérő szabályozási körbe vont csoportot érint; rendelkezései az energiaszolgáltatók közül kizárólag a távhőszolgáltatókra vonatkoznak, s e szolgáltatás sajátosságai tekintetében természetszerűleg eltérő tartalmú és jellegű előírásokat állapítanak meg. Alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, hogy az eltérő jellegű szabályozással érintett szolgáltatások alanyait a jogalkotó nem vonja azonos szabályozási körbe.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tszt. 40. § (5) bekezdése vonatkozásában az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét sem állapította meg, s az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
4. Az indítványozó a vizsgált rendelkezés kapcsán a jogalkalmazás területén megnyilvánuló „problémákat” is felvetett, ezekkel összefüggésben azonban konkrét kérelmet nem terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság ezért ebben a vonatkozásban az alkotmányossági vizsgálatot mellőzte.
Budapest, 2003. december 9.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás