69/2003. (VI. 25.) FVM rendelet
a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről1
2009.03.01.
1. § (1)2 Ez a rendelet meghatározza az állatokban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (transzmissibilis spongiform encephalopathia) megelőzésére, az ellenük való védekezésre, illetve leküzdésükre vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően e betegségekre fogékony bármely állatfaj egyedeinek tartása, takarmányozása és tenyésztése, valamint az ilyen állatokból származó termékek előállítása és forgalmazása során e rendeletben foglaltakat az egyes állatfajokra meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Az állatok takarmányozására vonatkozó szabályokat a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzése érdekében az e betegségek iránt nem fogékony fajok esetében is be kell tartani.
(2) E rendelet nem alkalmazható
a) a kozmetikai és gyógyszeripari termékek, valamint ezek alapanyagai és félkész termékei esetében;
b) a nem emberi fogyasztásra, továbbá nem az állatok takarmányozására, vagy nem talajerő visszapótlására szánt termékek esetében, beleértve ezek alapanyagait és félkész termékeit;
c) olyan állati eredetű termékek esetében, amelyeket bemutatásra, oktatásra, tudományos célra, speciális kutatásra vagy vizsgálatra szánnak, ha azok nem kerülnek emberi fogyasztásra, illetve a kísérleti állatok körében való felhasználás kivételével állati táplálékláncba;
d) olyan élő állatok esetében, amelyek tudományos kutatás céljára szolgálnak és ezt követően sem kerülnek emberi fogyasztásra.
2. § E rendelet hatálya alá tartozó élő állatokat és állati eredetű termékeket az 1. § (2) bekezdésének a)–d) pontjaiban meghatározott termékektől elkülönített helyen, illetve egymástól eltérő időszakban kell tartani vagy tárolni az élő állatok esetleges keveredésének, valamint az állati eredetű termékek keresztszennyeződésének megelőzése érdekében.
3. § E rendelet alkalmazásában:
1. TSE: minden, állatokban előforduló fertőző (transzmisszibilis) spongiform encephalopathia; így különösen a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (bovine spongiform encephalopathia, BSE), a súrlókór (scrapie).
2. Forgalomba hozatal: minden olyan művelet, amelynek célja élő állat vagy állati eredetű termékek belföldön történő adásvétele, cseréje vagy más módon történő értékesítése.
4. Kategóriák: az ország vagy régió BSE státuszának megkülönböztetésére szolgáló besorolás.
5. Meghatározott veszélyes anyagok (specified risk material, SRM): a szarvasmarha, juh és kecske 4. számú mellékletben meghatározott szervei, illetve testrészei (a továbbiakban: SRM).
6. TSE-re gyanús állatok: azok az élő, levágott vagy elhullott állatok, amelyek idegrendszeri tüneteket vagy viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutatnak, illetve mutattak, és amelyek esetében az összegyűjtött adatok, a klinikai vizsgálatok, a kezelés hatására történő változás, valamint a kórbonctani vagy laboratóriumi vizsgálatok alapján alternatív diagnózis nem állapítható meg. A szarvasmarhák fertőző szivacsos agyvelőbántalmára gyanús az a tünetmentes szarvasmarha is, amelynél a BSE-re specifikus gyorsteszt pozitív eredményt ad. A súrlókórra gyanús az a tünetmentes juh vagy kecske is, amelynél a gyorsteszt pozitív eredményt ad.
8. Állattartó telep: minden olyan hely, ahol állatokat tartanak, tenyésztenek, kezelnek, vagy kiállítás céljára bemutatnak.
9. Mintavétel: az állatokból, környezetükből vagy az állati termékekből minták gyűjtésére szolgáló olyan eljárás, amely statisztikailag megfelelő módon reprezentált és célja a betegség, illetve fertőzöttség megállapítása, örökletes viszonyok meghatározása vagy monitoring vizsgálatok végrehajtása. Ilyen vizsgálatnak minősülnek az olyan eljárások is, amelyek igazolják az állati termék kórokozóktól vagy bizonyos anyagoktól való mentességét.
10. Gyorstesztek (priontesztek): e rendeletben meghatározott olyan vizsgálati eljárások, amelyek eredménye 24 órán belül megismerhető.
11. Alternatív teszt: az Európai Unió által elfogadott olyan teszt, amely az SRM eltávolítása helyett alkalmazható.
12. Feldolgozott állati eredetű fehérje: a csont- és húsliszt, húsliszt, csontliszt, vérliszt, szárított vérplazma és más vérkészítmény, hidrolizált fehérje, szaruliszt, baromfi eredetű hulladékból készült liszt (beleértve a toll-lisztet), szárított töpörtyű, halliszt, csont eredetű dikalcium-foszfát és állati eredetű zselatin.
13. Állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmány: minden olyan takarmány alapanyag, adalékanyag, előkeverék, takarmánykeverék és tejpótló takarmány, amelyik a 12. pontban felsorolt termékek legalább egyikét akár nyomokban tartalmazza vagy tartalmazhatja.
14. Élelmiszer-termelő állat: amelynek húsa vagy egyéb terméke emberi fogyasztásra alkalmas, illetve az európai táplálkozási szokások figyelembevételével emberi fogyasztásra kerülhet.
15. Hazai BSE eset: a szarvasmarha fertőző szivacsos agyvelőbántalmának olyan esetét jelenti, amelyről nem mutatható ki egyértelműen, hogy az országba való behozatala előtt élő állatként, embrióként vagy petesejtként már megfertőződött.
16. Testtáji zsírszövetek: a vágás és a darabolás során a test belső és külső részeiről (a szarvasmarha szívéről, csepleszéről, veséjéről, bélfodráról stb.) eltávolított friss zsír, továbbá a darabolóhelyiségből származó zsír.
a) az olyan szarvasmarhák csoportja, amelyek abban az állományban születtek, mint a BSE-ben beteg állat, annak születését megelőző vagy azt követő egy éven belül; vagy amelyeket életük első évében bármilyen ideig együtt tartottak a beteg állattal, feltéve, hogy ebben az időszakban ugyanazon helyről származó és hasonló összetételű takarmánnyal etették, mint a beteg állatot élete első évében;
b) az olyan juhok vagy kecskék csoportja, amelyek abban az állományban születtek, mint a TSE-ben beteg állat, annak születését megelőző vagy azt követő egy éven belül, vagy amelyeket életük első évében bármilyen ideig együtt tartottak a beteg állattal, feltéve, hogy ebben az időszakban ugyanazon helyről származó és hasonló összetételű takarmánnyal etették, mint a beteg állatot élete első évében;
c) olyan juhok és kecskék, amelyeket a beteg állattal a közvetlen érintkezést lehetővé tevő módon együtt tartottak a tünetek megjelenését megelőző legalább egy éven belül vagy a tünetek megjelenését követően.
Az ország (régió) BSE státuszának meghatározása
4. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területére valamely országból (régióból) szarvasmarhát, juhot, kecskét vagy ezekből származó terméket kívánnak behozni, akkor az exportáló ország (régió) állategészségügyi főhatóságának kérnie kell a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (a továbbiakban: minisztérium), hogy állapítsa meg az ország BSE státuszát az 1. számú mellékletben előírt követelmények és kategóriák alapján.
(2) A kérelmet az 1. számú melléklet A)–B) fejezetében foglalt követelmények szerint kell benyújtani.
(3) A minisztérium a besorolásról a szükséges dokumentációk benyújtásától számított hat hónapon belül dönt. Ha a kérelem elbírálásához a benyújtott dokumentáció nem elégséges azok kiegészítését kéri, ebben az esetben a szükséges dokumentációk rendelkezésére bocsátásától számított hat hónapon belül dönt.
5. § (1) Ha a benyújtott dokumentáció a 4. § (3) bekezdésének megfelelően történt kiegészítéssel együtt sem alkalmas az ország (régió) BSE státuszának meghatározásához, akkor teljes kockázatelemzés szükséges, ami magában foglalja a TSE-re vonatkozó járványtani helyzet statisztikai felmérését is.
(2) A felmérést a gyorstesztek használatán alapuló vizsgálati eljárás segítségével kell elvégezni, ezen kívül figyelembe kell venni a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) járványtani helyzetre vonatkozó ajánlásait. A minisztérium csak azokat a gyorsteszteket fogadja el, amelyeket az Európai Unió már elfogadott.
6. § (1) Ha a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) az adott ország (régió) BSE státusza meghatározása céljából már eljárást folytatott le és az országot besorolta, akkor a minisztérium azonos kategóriába helyezheti a kérelmezőt.
(2) A minisztérium az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el abban az esetben is, ha az Európai Unió az 1. számú mellékletben foglaltakkal összeegyeztethető módon már besorolta az országot (régiót).
7. § Ha az adott ország (régió) BSE státuszát e rendeletben foglaltak alapján már meghatározták, az állategészségügyi főhatósága az ország státuszát érintő minden változásról köteles értesíteni a minisztériumot (beleértve a 8. §-ban előírt monitoring vizsgálatok eredményét).
A TSE fertőzések megelőzése
8. § (1) Az állami állategészségügyi szolgálat a 2. számú melléklet szerint monitoring rendszert működtet, elsősorban a BSE és a súrlókór felderítésére. Az állami költségre végzett program végrehajtása kiterjed az Európai Unió által elfogadott és e rendelet szerinti gyorstesztek rendszeres alkalmazására.
(2) A minisztérium szervezi és irányítja a monitoring program országos végrehajtását és a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások (a továbbiakban: állomás) számára megadja a szükséges iránymutatást. A minisztérium e feladatkörében évenként meghatározza országosan és megyénként a juhok és kecskék vizsgálatára vonatkozó legkisebb mintaszámokat.
(3) Az állomás e rendeletben foglaltak, illetve a minisztérium útmutatása alapján gondoskodik a monitoring program végrehajtásáról illetékességi területén. Ennek megfelelően intézkedik, hogy minden rendes vágás során levágott 30 hónaposnál idősebb, illetve 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, elkülönítetten levágott vagy elhullott szarvasmarha vizsgálatra kerüljön. Az állomás a megyénként megállapított, juhokra és kecskékre vonatkozó legkisebb mintaszámot lebontja az állategészségügyi kerületek szintjére, továbbá legalább havonta ellenőrzi, hogy időarányosan a megfelelő számú vizsgálatot elvégezték-e.
(4) A kerületi főállatorvos illetékességi területén szervezi, irányítja és ellenőrzi az állatorvosok monitoring program végrehajtására vonatkozó munkáját.
(5) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség gondoskodik a kényszervágás, elkülönített vagy rendes vágás során levágott szarvasmarhák, juhok és kecskék, illetve a vágóhídra szállított 24 hónaposnál idősebb korú, útközben elhullott szarvasmarhák monitoring program keretében történő vizsgálata során a szükséges mintavételről, illetve a minta egyértelmű azonosíthatóságát és a származási állományra való visszavezethetőségét biztosító mintaküldésről. A kirendeltség köteles a 2. számú melléklet szerint a vizsgált állatok testének felhasználására vonatkozó korlátozásokat betartani, illetve betartatni. A kirendeltség feladata a vágóhíd által vezetett, 15. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilvántartást rendszeresen ellenőrizni, az adatokat a vizsgálatra küldött állatok számával összevetni, eltérés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a tapasztaltakról az állomásnak rendszeresen jelentést tenni.
(6) A hatósági állatorvos ellenőrzi, illetve a kerületi főállatorvos által meghatározottak szerint részt vesz a TSE előfordulásának felderítésére irányuló monitoring program keretében a mintavételben és a mintának az illetékes állategészségügyi intézetbe való küldésében. Az olyan vágóhidak esetében, ahol nincs élelmiszer-higiéniai kirendeltség a hatósági állatorvos köteles a 2. számú melléklet szerint a vizsgált állatok testének felhasználására vonatkozó korlátozásokat betartani, illetve betartatni. A hatósági állatorvos feladata a vágóhíd által vezetett, 15. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilvántartást rendszeresen ellenőrizni, az adatokat a vizsgálatra küldött állatok számával összevetni, eltérés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a tapasztaltakról a kerületi főállatorvosnak rendszeresen jelentést tenni.
(7) Az állomás vezetője által e feladattal megbízott magánállatorvos, a kerületi főállatorvos egyidejű értesítése mellett – díjazás ellenében – köteles az idegrendszeri tüneteket vagy viselkedészavart az elhullása előtt nem mutató szarvasmarhából, juhból és kecskéből monitoring vizsgálat céljából mintát venni, és azt az illetékes állategészségügyi intézetbe beküldeni. Az állomás biztosítja a mintavételhez szükséges eszközöket és felszerelést, továbbá kifizeti – az állategészségügyi intézet által vizsgálatra alkalmasnak visszaigazolt minták után – a mintavételi díjat.
9. § (1) Ha az állomás azt állapítja meg, hogy a monitoring program végrehajtása nem felel meg maradéktalanul az e rendeletben foglaltaknak vagy a minisztérium útmutatásának, akkor a kerületi főállatorvos útján haladéktalanul intézkedik a hiányosságok megszüntetése iránt.
(2) A járványügyi intézkedésekkel, a monitoring vizsgálatokkal, illetve a laboratóriumi eredményekkel kapcsolatos adatokat a 2. számú mellékletben foglaltaknak megfelelően kell rögzíteni.
10. § (1) A minisztérium a BSE esetek, illetve a BSE-étől eltérő TSE esetek előfordulásakor tájékoztatja a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalt (OIE) és az Európai Bizottságot.
(2) A minisztérium a tárgyévet követő március 31-éig jelentést ad az Európai Bizottságnak a 2. számú melléklet B) fejezetének alapján.
Az állatok takarmányozására vonatkozó, a TSE megelőzését szolgáló szabályok
11. § (1) Tilos a kérődzők bármilyen feldolgozott állati eredetű fehérjével vagy állati eredetű fehérje tartalmú takarmánnyal való etetése a tej, a tejtermékek, a tojás és tojásból készült termékek kivételével.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom végrehajtásának részletes követelményeit, illetve a nem kérődző, élelmiszer-termelő állatok takarmányozására vonatkozó előírásokat a 3. számú melléklet határozza meg.
(3) A takarmány-előállító üzemnek nyilvántartást kell vezetnie a takarmányba kevert állati eredetű fehérjékről, azok eredetéről és a felhasznált mennyiségéről, amelyet hatósági ellenőrzéskor az ellenőrzést végző kérésére köteles bemutatni.
(4) Az állomás a TSE megelőzésével kapcsolatos takarmányozási szabályok érvényesülésének érdekében biztosítja, hogy a takarmányok gyártásának, forgalmazásának és az állattartó telepen történő felhasználásának ellenőrzése minden esetben kiterjedjen a feldolgozott állati eredetű fehérjék felhasználására, az esetleges keresztszennyeződésre és annak megelőzésére, beleértve a laboratóriumi vizsgálat céljára történő mintavételt is.
(5) A takarmány-felügyelő, valamint a hatósági állatorvos feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a 3. számú mellékletben meghatározott szabályok betartását a takarmányok gyártása, forgalmazása és az állattartó telepen történő felhasználása során, illetve e rendeletben meghatározottak szerint hatósági mintát vegyen laboratóriumi vizsgálat céljára.
(6) Az Állatgyógyászati Oltóanyag, Gyógyszer és Takarmány-ellenőrző Intézet az alábbiak szerint vesz részt a keresztszennyeződés megelőzését szolgáló laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásában:
a) fő feladata a takarmány-felügyelő, illetve a hatósági állatorvos által vett mintákból a tiltott állati eredetű fehérjék jelenlétét kimutatni vagy kizárni ELISA, illetve más alkalmas módszerek segítségével;
b) a tiltott állati eredetű fehérje kimutatása esetén köteles azonnal értesíteni a beküldőt.
(7) Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az alábbiak szerint vesz részt a keresztszennyeződések megelőzését szolgáló laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásában:
a)3 fő feladata a takarmányfelügyelő, illetve a hatósági állatorvos által vett mintából tiltott alkotórészek (csontdarabkák, izomrostok stb.) jelenlétét kimutatni vagy kizárni a Magyar Takarmánykódex kötelező előírásairól szóló 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 10. számú mellékletének I. fejezete szerinti fénymikroszkópos módszer (a továbbiakban: mikroszkópos módszer) segítségével;
b) a tiltott alkotórészek kimutatása esetén köteles azonnal értesíteni a beküldőt.
Az SRM meghatározása, exportjának, importjának és az országon való átszállításának feltételei
12. § (1) Az SRM-nek minősülő anyagokat és azok eltávolítására, illetve ártalmatlanítására alkalmazandó eljárásokat a 4. számú melléklet tartalmazza.
(2) Az SRM-et vagy a hulladékfeldolgozás során ezekből keletkezett termékeket (például csont- és húslisztet, faggyút stb.) csak ártalmatlanítás céljából lehet az országból kiszállítani. A kiszállításra ebben az esetben is csak a célország állategészségügyi főhatóságának befogadó nyilatkozata alapján és a minisztérium által meghatározott részletes szabályok betartása mellett kerülhet sor.
(3) Az ország területére tilos e rendelet szerinti SRM-et behozni.
(4) A minisztérium kérelemre engedélyezheti az SRM ország területén való átszállítását (tranzit), ha a célország előzetes befogadó nyilatkozatát a kérelemhez csatolják.
(5) Az SRM közvetlen égetése, illetve feldolgozás utáni égetése, együttégetése, illetve az SRM-ből gyártott termék égetésig történő raktározása – az Áeü. 9. § (3) bekezdése és 12. § (2) bekezdése alapján – mint a BSE és a súrlókór megelőzését szolgáló járványügyi intézkedés állami feladat, költsége a központi költségvetést terheli.
13. § A 12. § előírásait nem kell olyan anyagok esetében alkalmazni, amelyeknél az Európai Unió által elfogadott alternatív teszttel végzett vizsgálat negatív eredményt adott.
Az állami állategészségügyi szolgálat SRM ártalmatlanításával, illetve a kérődzők vágásával kapcsolatos feladatai
14. § (1) A minisztérium figyelemmel kíséri az állomásoknak az SRM-mel kapcsolatos tevékenységét. Az SRM ártalmatlanításával kapcsolatos feladatok ellátására állati hulladék-feldolgozó üzemet jelöl ki, illetve az SRM égetésére, együttégetésre alkalmas üzemeket nyilvántartásba veszi.
(2) Az állomás az élelmiszer-higiéniai kirendeltségek, illetve a kerületi főállatorvos útján felügyeli és ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását a vágóhidakon, különös figyelemmel az SRM eltávolítását, elkülönített gyűjtését és elszállítását.
(3) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség az élő állatok vágás előtti vizsgálata során ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék külön jogszabályban előírt azonosítását, és az egyértelműen nem azonosítható állatok levágását megtiltja, amelyekkel ezt követően külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni. A kirendeltség a vágás előtti vizsgálat során különös gondossággal jár el a TSE-re gyanút keltő tünetek megállapítása vagy kizárása tekintetében.
(4) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágóhídon történő vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását.
(5) A hatósági állatorvos ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását, figyelemmel az SRM eltávolítására, elkülönített gyűjtésére és elszállítására.
A vágóhíd feladatai a szarvasmarha, juh és a kecske vágása során
15. § (1) A vágóhíd köteles:
a) a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályokat betartani, figyelemmel az SRM eltávolítására, elkülönített gyűjtésére és elszállítására;
b) a vágásra kerülő szarvasmarhák, juhok és kecskék monitoring program keretében történő vizsgálatát elősegíteni, valamint a már vizsgálatra került állat testének felhasználására előírt korlátozásokat betartani;
c) a 30 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott és a 24 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott vagy bármilyen egyéb okból elkülönítetten levágott szarvasmarhák, továbbá a 18 hónaposnál idősebb korú és vágásra került juhok és kecskék számáról, a származási megye szerinti bontásban a 2. számú melléklet C) fejezetében előírtak szerint nyilvántartást vezetni, és azt az állategészségügyi hatóság kérésére bemutatni.
(2) A szarvasmarha, juh és kecske vágásakor tilos a kábítást követően olyan eszköz vagy módszer alkalmazása, amely a koponyaüregbe vezetve a nyúltvelő roncsolását okozhatja (pálcázás), illetve amely a koponyaüregbe gázt juttat.
Az SRM ártalmatlanítására kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzemek, illetve nyilvántartásba vett égetőművek és együttégetésre alkalmas üzemek feladatai
16. § (1) A minisztérium által kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzem feladata az SRM begyűjtése és kezelése a 4. számú mellékletben foglaltak szerint.
(2) A minisztérium által nyilvántartásba vett égetőmű, illetve együttégetésre alkalmas üzem feladata az SRM, illetve az ilyen anyagokból készült termékek elégetése. Az égetésre szánt, kezelt állati hulladék szállításánál és égetésénél a külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni.
(3) Az üzemek kötelesek az állomás által e rendelet alapján előírt intézkedéseket végrehajtani.
A kérődző állatoktól származó anyagokat tartalmazó, vagy azokból előállított állati eredetű termékek felhasználása
17. § (1) Tilos a szarvasmarha, juh és kecske csontjairól mechanikus eljárással (szeparáló berendezéssel) húst nyerni. A kérődző állatoktól származó anyagokat tartalmazó, vagy azokból előállított állati eredetű termékek felhasználására vonatkozó korlátozásokat az 5. számú melléklet tartalmazza.
(2) Az (1) bekezdésben előírtakat nem kell alkalmazni olyan kérődző állatok esetében, amelyeknél az alternatív teszttel végzett vizsgálat negatív eredményt adott.
A TSE megelőzésében és leküzdésében részt vevő személyek oktatása
18. § (1) A minisztérium az állomások bevonásával gondoskodik arról, hogy az állategészségügyi szolgálatban tevékenykedő állatorvosok (hatósági és magánállatorvosok, diagnosztikai intézetekben dolgozók), továbbá mezőgazdasági szakemberek, állattenyésztéssel és tartással foglalkozó személyek, állatgondozók, valamint a kérődzőket is vágó vágóhídon dolgozók a TSE-vel kapcsolatban rendszeres oktatásban részesüljenek.
(2) Az oktatási program tartalmazza a klinikai tünetekkel, a betegség járványtanával és a laboratóriumi vizsgálatokkal, valamint az SRM eltávolításával és ártalmatlanításával kapcsolatos alapvető ismereteket, továbbá a TSE-vel kapcsolatos igazgatási feladatokat.
A TSE hatósági ellenőrzése és leküzdése
Bejelentési és nyilvántartási kötelezettség
a) a TSE gyanúját az állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni, ha a tulajdonát képező vagy az általa gondozott, illetve szállított állat idegrendszeri tüneteket, viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutat;
b) a szarvasmarha, juh vagy kecske elhullását – tekintet nélkül az elhullás előtt tapasztalt tünetekre – haladéktalanul jelenteni az állatorvosnak;
c) az állatorvos rendelkezéseinek megfelelően eljárni és munkáját mindenben elősegíteni, valamint az elrendelt intézkedéseket és beavatkozásokat tűrni.
(2) Az az állattartó, aki legalább
a) 20 olyan szarvasmarhát tart, amely a 24 hónapos kort elérte vagy meghaladta,
b) 50 olyan juhot vagy kecskét tart, amely a 18 hónapos kort elérte vagy meghaladta,
köteles a 2. számú melléklet C) Fejezetében meghatározottaknak megfelelő, folyamatos nyilvántartást vezetni, és azt az állategészségügyi hatóság kérésére bemutatni.
Hatósági intézkedések a TSE-re gyanús állatok esetében
20. § (1) Ha a hatósági állatorvos TSE gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az érintett állatot, valamint indokolt esetben a vele együtt tartottakat is klinikailag megvizsgálni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatról olyan jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a tünetek részletes leírása mellett tartalmazza az állat azonosítására vonatkozó adatokat, valamint a hónapokban meghatározott életkorát, illetve behozatal esetén annak idejét és a származási ország megnevezését.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a TSE fertőzés gyanúját megerősíti, akkor a hatósági állatorvos elrendeli a TSE gyanús állat elkülönítését, értesíti a kerületi főállatorvost és kérődző állat esetén elrendeli az állomány forgalmi korlátozását.
(4) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a kérődző állatok esetében nem erősíti meg a TSE gyanúját, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar tényét igen, a hatósági állatorvos a következők szerint jár el:
a) ha a klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében az állat gyógykezelésének van helye (például ketózis, magnéziumhiány stb.), akkor az állományt ellátó magánállatorvoshoz utasítja az állattartót, ellenkező esetben elrendeli a tüneteket mutató állat elkülönítését és az állomány forgalmi korlátozását;
b) ha a magánállatorvos által alkalmazott gyógykezelés hatására a tünetek a jelentkezésüktől számított 15 napon belül nem szűnnek meg, akkor elrendeli az állomány forgalmi korlátozását.
(5) A hatósági állatorvos a kerületi főállatorvos rendelkezése szerint gondoskodik a TSE-re gyanús állat leöléséről és a minta illetékes állategészségügyi intézetbe való küldéséről.
(6) Ha a kerületi főállatorvos által a 21. § (1) bekezdésének megfelelően végzett klinikai vizsgálat alapján a TSE gyanúja alaptalannak bizonyult, de korábban a hatósági állatorvos már forgalmi korlátozást rendelt el, illetve ha a laboratóriumi vizsgálatok kizárták a TSE jelenlétét, a hatósági állatorvos megszünteti a forgalmi korlátozást.
21. § (1) Ha a kerületi főállatorvos a hatósági állatorvos jelentéséből vagy egyéb módon TSE gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az állatot klinikailag megvizsgálni, indokolt esetben a vele együtt tartottakat is. A vizsgálat eredményéről a 20. § (2) bekezdése szerint jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a TSE gyanúját megerősíti, a kerületi főállatorvos elrendeli a TSE gyanús állat leölését és az illetékes állategészségügyi intézetbe minta küldését, illetve a hatósági állatorvos intézkedésének hiányában kérődző állatok esetén az állomány forgalmi korlátozását.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a kérődző állatok esetében nem erősíti meg a TSE gyanúját, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar tényét igen, akkor a kerületi főállatorvos a következők szerint jár el:
a) ha klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében gyógykezelésnek van helye (például ketózis, magnéziumhiány stb.), akkor – ha ezt a hatósági állatorvos még nem tette meg – az állományt ellátó magánállatorvoshoz utasítja az állattartót. Ha gyógykezelésnek nincs helye a tüneteket mutató állatot leöleti és a TSE-re irányuló vizsgálat céljából mintát küldet a kijelölt intézetbe, illetve a hatósági állatorvos intézkedése hiányában az állomány forgalmi korlátozását elrendeli;
b) ha a magánállatorvos által alkalmazott gyógykezelés hatására a tünetek a jelentkezésüktől számított 15 napon belül nem szűnnek meg, akkor 5 napon belül az állatot leöleti és TSE vizsgálat céljából mintát küldet a kijelölt intézetbe.
(4) A TSE gyanújának megerősítése esetén, illetve ha a TSE jelenlétét a laboratóriumi vizsgálatok alátámasztják, a kerületi főállatorvos köteles az illetékes állomásnak haladéktalanul jelentést tenni. Az állomás a jelentést késedelem nélkül továbbítja a minisztériumnak.
(5) Ha a kerületi főállatorvos által végzett klinikai vizsgálat a TSE gyanúját nem erősíti meg, akkor intézkedik a hatósági állatorvos által korábban elrendeltek hatályon kívül helyezéséről.
22. § (1) Ha a BSE vagy súrlókor gyanújának észlelésekor a rendelkezésre álló járványügyi információk alapján valószínűsíthető, hogy az állat fertőződése nem a jelenlegi tartási helyen történt, akkor intézkedni kell azon állomány forgalmi korlátozás alá helyezéséről, ahol a TSE-re gyanús állat feltételezett fertőződése történt.
(2) A TSE-re gyanús állat egész teste SRM-nek minősül, amit a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell, kivéve a vizsgálati anyagból készített paraffin tömböket, amelyeket a vizsgálatokat végző állategészségügyi intézet köteles hét évig megőrizni.
23. § (1) Ha a magánállatorvos TSE-re gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az állatot, valamint indokolt esetben a vele együtt tartottakat is klinikailag megvizsgálni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a TSE gyanúja nem zárható ki, akkor haladéktalanul értesíti a hatósági állatorvost vagy a kerületi főállatorvost, továbbá utasítja az állattartót, hogy azok ellenkező intézkedéséig az állományból egyetlen állatot sem vihet ki és nem is hozhat be.
(3) Ha a kérődző állatok esetén az elvégzett klinikai vizsgálat a TSE gyanúját nem, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar meglétét megerősíti, akkor a magánállatorvos késedelem nélkül köteles értesíteni a hatósági állatorvost vagy a kerületi főállatorvost a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével.
(4) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében gyógykezelés szükséges, akkor a magánállatorvos megkezdi azt. Ha a tünetek a gyógykezelés hatására sem múlnak el azok jelentkezésétől számított 15 napon belül, illetve ha az állat időközben elhullik, akkor az esetet haladéktalanul jelenteni kell a hatósági állatorvosnak vagy a kerületi főállatorvosnak.
A TSE megállapítása és az azt követő intézkedések
24. § (1) Ha az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok a TSE jelenlétét igazolják, akkor az állomás felülvizsgálatát követően a hatósági állatorvos megállapítja a betegséget.
(2) Az állomás a TSE hatósági megállapítását követően a kerületi főállatorvos útján intézkedik a 6. számú melléklet 1. pontja szerint a járványügyi nyomozás lefolytatására.
(3) Az állomás értesíti a minisztériumot, ha a járványügyi nyomozás több megyét vagy más országot is érint. Ebben az esetben a minisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket.
(4) A hatósági állatorvos a kerületi főállatorvos részletes utasítása szerint részt vesz a járványügyi nyomozás lefolytatásában.
(5) Ha a járványügyi nyomozás alapján megállapítható, hogy a TSE-ben beteg állat fertőződése nem a jelenlegi tartási helyén következett be, akkor az állomás az illetékes hatósági állatorvos útján intézkedik a tartási helyen lévő állományra elrendelt forgalmi korlátozás feloldása iránt, kivéve, ha a jelenlegi tartási helyen a beteg állat utódait, továbbá a 3. § 17. pontjában meghatározott rizikó csoportba tartozó állatokat, illetve juhok és kecskék esetén a beteg állat szüleit tartják. Ezzel egyidejűleg intézkedni kell a fertőzés bekövetkezésének helye szerinti állomány forgalmi korlátozás alá helyezéséről, és ott, ahol a fertőződés bekövetkezett a 25. § (1)–(4) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.
(6) Forgalmi korlátozás alá kell vonni azokat az állományokat, ahova a járványtani nyomozás alapján a betegséget elhurcolhatták, illetve olyan állatokat tartanak, amelyeket a 6. számú melléklet 2. pontja alapján le kell ölni. Ezekben az állományokban klinikai vizsgálatot kell végezni az esetleges újabb TSE-re gyanús esetek felderítése céljából.
25. § (1) A kerületi főállatorvos az állomással történt előzetes egyeztetés alapján elrendeli a 6. számú melléklet 2. pontjában meghatározott és a járványügyi nyomozás során azonosított állatok leölését, valamint azok ártalmatlanítását az SRM-re vonatkozó előírások szerint. A kerületi főállatorvos elrendeli a járványügyi nyomozás során azonosított embriók, petesejtek, valamint takarmányok, egyéb anyagok és eszközök ártalmatlanítását az SRM-re vonatkozó előírások szerint.
(2) A kerületi főállatorvos által az (1) bekezdés alapján elrendelt intézkedéseket a hatósági állatorvos hajtja végre, illetve gondoskodik végrehajtásukról.
(3) Ha az (1) bekezdésnek megfelelően az állatot leölték, és ártalmatlanításra elszállították, továbbá a fertőtlenítést elvégezték, a forgalmi korlátozást meg kell szüntetni.
(4) Az állatok leölésének, továbbá a forgalmi korlátozás és a fertőtlenítés részletes szabályait a 7. számú melléklet tartalmazza.
26. § (1) A készenléti terv célja, hogy e rendelet előírásai alapján meghatározza azokat az útmutatásokat, amelyek alapján az állami állategészségügyi szolgálat hatékony intézkedéseket tehet a TSE megelőzésére és leküzdésére. A készenléti tervet a minisztérium adja ki.
(2) A minisztérium gondoskodik a készenléti terv összeállításáról, illetve szükség szerinti módosításáról, valamint arról, hogy az állomás a TSE fertőzés megállapítását követően, a betegség leküzdésére hozott intézkedések, illetve a TSE felderítésére irányuló monitoring vizsgálatok során a rendeletben foglalt előírásokon kívül a készenléti tervben foglaltak figyelembevételével járjon el.
Az élő állatok, szaporítóanyagaik, valamint egyéb termékeik belföldi forgalmazása, behozatala és kivitele
27. § (1) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik belföldi forgalmazására vonatkozó szabályokat a 8. számú melléklet tartalmazza.
(2) A minisztérium a szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik behozatalát a 9. számú mellékletben meghatározott feltételek szerint engedélyezheti, ha a származási ország BSE státusza már meghatározásra került, ellenkező esetben a 36–40. §-okban foglaltak szerint jár el.
(3) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik kivitelekor e rendeletben foglaltakon kívül, figyelembe kell venni a fogadó ország előírásait is. A feldolgozott állati eredetű fehérjék exportjánál be kell tartani a 3. számú mellékletben foglaltakat.
28. § (1) A következő, egészséges kérődzőkből származó állati eredetű termékek belföldi forgalmát, illetve exportját vagy importját nem kell korlátozni, vagy különleges előírásokhoz kötni a TSE megelőzése érdekében:
a) sperma és szarvasmarha embrió, illetve petesejt;
b) nyerstej, tejtermékek előállítására szánt tej, hő kezelt fogyasztói tej, kálciumfoszfát (amely nem tartalmaz fehérjét és zsírt még nyomokban sem), bőr irhával vagy nélküle, bőrből nyert zselatin, bőrből nyert kollagén.
(2) A ,,2–5. kategóriájú'' BSE státusszal rendelkező országokból behozott állati eredetű termékeket olyan egészséges szarvasmarhákból, juhokból és kecskékből kell előállítani, amelyek vágása nem a 15. § (2) bekezdése szerint tiltott eszközzel vagy módon történt.
(3) Az olyan állati eredetű termékek, amelyek szarvasmarhától származó alapanyagot is tartalmaznak, ,,5. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból nem hozhatók be, kivéve, ha a termék megfelel a 9. számú melléklet C) 4. pontjában meghatározott feltételeknek.
29. § (1) Ha a szarvasmarha más országból való behozatala, illetve szállítása során 24 óránál hosszabb ideig tartózkodik a származási országnál magasabb BSE kategóriájú, illetve nagyobb kockázatot jelentő országban, akkor úgy kell tekinteni, mintha az utóbbi országból származna, kivéve, ha igazolják, hogy a tartózkodás ideje alatt csak a származási országban előállított takarmánnyal etették.
(2) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, valamint állati eredetű termékeik kivitele vagy behozatala esetén a szállítmányt kísérő állategészségügyi bizonyítványnak meg kell felelni e rendeletben foglalt előírásoknak. Szarvasmarhák és termékeik esetében a bizonyítványon az exportáló országon kívül a származási országot is fel kell tüntetni, ha a kettő nem azonos. Abban az esetben, ha az exportáló és a származási ország BSE státusza eltérő, akkor az élő állatot, illetve az állati eredetű terméket kísérő állategészségügyi bizonyítványnak a kedvezőtlenebb BSE kategóriának megfelelő követelményeket kell tartalmaznia, kivéve, ha az állatot az exportáló országban legalább öt évig tartották.
30. § Ha az Európai Unió Magyarország BSE státuszát meghatározta, akkor a minisztérium a 8. számú mellékletben meghatározott termékek kivitelének jóváhagyása esetén a hazai BSE kategóriára utalással kiegészíti az állategészségügyi bizonyítványt, ha a célország szabályai ezt előírják.
31. § Ha a minisztérium már meghatározta a származási ország BSE státuszát, akkor az élő állatok és állati eredetű termékek behozatala esetén a szállítmányt kísérő állategészségügyi bizonyítványnak tartalmaznia kell a kategóriára való utalást és a 9. számú mellékletben előírt különleges feltételek igazolását.
A nemzeti referencia-intézet és a területi intézetek
32. § (1) A 10. számú melléklet A) fejezete szerinti nemzeti referencia-intézet feladatkörét az Országos Állategészségügyi Intézet látja el, ezen kívül meghatározott megyék esetében területileg illetékes állategészségügyi intézetként is működik.
(2) A TSE-re irányuló vizsgálatok során a 10. számú melléklet C) fejezetében meghatározott megerősítő vizsgálatokat csak az Országos Állategészségügyi Intézet jogosult elvégezni.
(4) A területi intézet a TSE-re gyanús állatok vizsgálata során jogosult a kórszövettani vizsgálatot elvégezni, továbbá a 10. számú melléklet C) fejezetében előírt megerősítő vizsgálat szükségessége esetén köteles az Országos Állategészségügyi Intézetbe mintát küldeni.
(5) Az Országos Állategészségügyi Intézet és a területi intézetek a minisztérium által meghatározott munkamegosztás szerint vesznek részt az állami költségre történő monitoring vizsgálatok végrehajtásában.
(6) Az Országos Állategészségügyi Intézet és a területi intézetek a TSE-re irányuló vizsgálatokat a 10. számú melléklet C) fejezetében foglaltaknak megfelelően végzik el.
A TSE-re irányuló vizsgálatokat végző intézetek vizsgálati eredmények közlésével kapcsolatos feladatai
33. § (1) Az intézet a TSE-re irányuló vizsgálat elvégzését követően az eredményt, annak ismertté válásától számított 48 órán belül írásban közli a beküldő állatorvossal a (2)–(3) bekezdésben foglalt esetek kivételével.
(2) A rendes, illetve a kényszervágás során vett minta esetében az eredményt lehetőleg a minta beérkezésétől számított 24 órán belül, de legkésőbb 72 órán belül írásban kell megküldeni a beküldő állatorvosnak és a vágóhíd helye szerint illetékes állomásnak.
(3) Ha a TSE-re irányuló vizsgálatok során az előírt megerősítő vizsgálat pozitív eredményt ad, akkor az intézet az eredmény ismertté válásától számított 12 órán belül írásban köteles tájékoztatni a minisztériumot és a vágóhíd, illetve az állat származási állománya szerint területileg illetékes állomást.
(4)6 Az intézet az általa végzett TSE-re irányuló vizsgálatokról havonta, de legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig köteles a minisztériumnak és az állat származási állománya szerint illetékes állomásnak összesített jelentést küldeni, a minisztérium által előírt szempontok szerint.
A mintavétel és a diagnosztikai vizsgálat
34. § (1) A mintavételt és diagnosztikai vizsgálatokat a 10. számú melléklet C) fejezetében foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani.
(2) A minisztérium szükség szerint dönt az Európai Unió referencia-laboratóriumába történő minta küldéséről, melynek végrehajtásáról az Országos Állategészségügyi Intézet gondoskodik.
35. § (1) A minisztérium ellenőrzi az állomások és a vizsgálatokat végző intézetek e rendeletben meghatározott feladatai végrehajtását.
(2) Az állomások az illetékességi területükön ellenőrzik a kerületi főállatorvosok és az élelmiszer-higiéniai kirendeltségek e rendeletben meghatározott feladatai végrehajtását.
Átmeneti és záró rendelkezések
36. § Az olyan országból származó szarvasmarha, juh, kecske, illetve termékeik behozatala esetén, amely e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül nem kérte a BSE státusza meghatározását, a minisztérium a behozatal engedélyezése során a következők szerint jár el:
a) ha az érintett országban a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által közzétett statisztika alapján a behozatalt megelőző öt év egyikében is a BSE előfordulási ráta száz vagy annál több volt, akkor addig, amíg az illetékes hatóságának kérelemére a besorolása meg nem történik, a minisztérium az országot ,,5. kategóriájú'' BSE státuszúnak, illetve a 9. számú melléklet E) fejezetében meghatározott különleges kockázatú országnak tekinti;
b) ha a BSE előfordulási ráta száz alatt van, vagy a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal adatai szerint BSE még nem fordult elő, akkor az ország besorolásához szükséges kérelem benyújtásáig, illetve annak elbírálásáig a 37–40. §-okban foglalt eljárás szerint engedélyezi a behozatalt.
37. § (1) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolás még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor a levágott szarvasmarhából, juhból vagy kecskéből származó anyagokat tartalmazó állati termékek behozatalát a minisztérium engedélyezheti, ha az állategészségügyi bizonyítványon kívül az illetékes hatósági állatorvos által aláírt, de a származási ország állategészségügyi főhatósága által korábban már hitelesített alábbi nyilatkozat kíséri a szállítmányt:
a) a termék nem tartalmaz SRM-et;
b) az állatok vágásakor a kábítást követően nem alkalmaztak olyan eszközt vagy módszert, amely a nyúltvelő roncsolását okozhatja, illetve a koponyaüregbe gázt juttat;
c) az ország jogszabályai tiltják a kérődzők állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejtermékeket, a tojást és termékeit.
(2) A levágott szarvasmarhától származó termék behozatala esetén az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot az alábbiak szerint kell kiegészíteni:
a) a termék nem olyan szarvasmarhától származik, amely BSE-ben megbetegedett tehén utóda, illetve nem tartozik a 3. § 17. a) alpontja szerinti rizikócsoportba,
b) a származási ország hatályos jogszabályai előírják a rendes vágás során levágott 30 hónaposnál idősebb korú szarvasmarha kötelező gyorsteszt vizsgálatát.
38. § Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor élő szarvasmarha behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha az állategészségügyi bizonyítványon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri a szállítmányt:
a) az országban olyan nyilvántartási és azonosítási rendszer létezik a szarvasmarhák esetében, amelynek alapján megállapítható, hogy állat nem BSE-ben megbetegedett nőivarú szarvasmarha utóda, illetve élete során nem tartották olyan állományban, ahol időközben BSE került megállapításra;
c) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit;
d) a hatályos jogszabályok előírják minden a rendes vágás során levágott, 30 hónaposnál idősebb, illetve minden 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, illetve elhullott szarvasmarha kötelező gyorsteszt vizsgálatát.
39. § (1) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor élő juh és kecske behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha a szállítmányt az állategészségügyi bizonyítványon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri:
a) az állat nem TSE-ben megbetegedett nőivarú egyed utóda, illetve élete során nem tartották olyan állományban, ahol TSE már megállapításra került;
b) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit;
c) a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát.
(2) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor juh és kecske embrió vagy petesejt behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha a szállítmányt az állategészségügyi bizonyítványon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri:
a) az embriót, petesejtet nem TSE-ben megbetegedett vagy TSE-re gyanús juhból, illetve kecskéből gyűjtötték;
b) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit;
c) a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát.
40. § (1) Ha az élő szarvasmarha, valamint a szarvasmarha, juh és kecske termékei behozatala esetén a származási ország állategészségügyi főhatósága a 37–39. §-ok szerint nem tudja igazolni, hogy az ország jogszabályai tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, akkor legalább azt kell igazolni, hogy a kérődzők emlősöktől származó állati eredetű fehérjékkel történő etetését tiltják, feltéve, hogy eddig BSE még nem fordult elő az országban.
(2) Ha a szarvasmarha, illetve termékei behozatala esetén a származási ország állategészségügyi főhatósága nem tudja igazolni, hogy a rendes vágás során levágott, 30 hónaposnál idősebb, illetve 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott és elhullott szarvasmarha esetén gyorsteszt vizsgálatot hajtanak végre, akkor elegendő annak igazolása, hogy az országban rendszeres vizsgálatokat végeznek a TSE felderítésére, és azok megfelelnek a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) előírásainak, ha eddig a BSE még nem fordult elő.
(3) Ha juh és kecske, illetve ezek embriójának vagy petesejtjének behozatalakor a származási ország állategészségügyi főhatósága nem tudja igazolni, hogy a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát, akkor elegendő annak igazolása, hogy az országban rendszeres vizsgálatokat végeznek a TSE felderítésére, és azok megfelelnek a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) előírásainak, ha eddig a BSE még egyaltán nem, a súrlókor nem, vagy több mint hét éve nem fordult elő.
41. § (1) Ez a rendelet a kihirdetésétől számított 30. napon lép hatályba.
42. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, szabályozási körében az Európai Közösségek alábbi jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról;
b) a Bizottság 1248/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi ellenőrzését és vizsgálatát illetően az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelet III., X. és XI. mellékletének módosításáról;
c) a Bizottság 1326/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre való áttérést elősegítő átmeneti intézkedések meghatározásáról és e rendelet VII. és XI. mellékletének módosításáról;
d) a Bizottság 270/2002/EK rendelete a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a meghatározott veszélyes anyagok tekintetében és a fertőzős szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi megfigyelése tekintetében történő módosításáról, valamint az 1326/2001/EK rendeletnek az állatok takarmányozására, továbbá a juhok és kecskék és termékeik forgalomba hozatala tekintetében történő módosításáról;
e) a Bizottság 1494/2002/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács bizonyos fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, ellenük való védekezésre és felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK rendeletének III., VII. és XI. mellékletének módosításáról, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának felderítésére irányuló monitoring programmal, a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak leküzdésével és a különleges fertőzési veszélyt jelenő anyagok eltávolításával, valamint az élő állatok és termékeik importjával összefüggésben;
f) a Bizottság 260/2003/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendeletének módosításáról, a juhokban és kecskékben előforduló szivacsos agyvelőbántalmak leküzdésével, valamint az élő juhok és kecskék, továbbá a szarvasmarha embriók kereskedelmével kapcsolatosan;
g) a Tanács 2000/766/EK határozata a fertőző spongiform encephalopathiákkal és az állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználásával kapcsolatos egyes intézkedésekről;
h) a Bizottság 2001/9/EK határozata a Tanács 2000/766/EK határozata a fertőző spongiform encephalopathiákkal és az állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználásával kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló döntésének ellenőrzését szolgáló intézkedésekről;
i) a Bizottság 2001/25/EK határozata egyes állati hulladékok állatok takarmányozására való felhasználásáról.
1. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Az ország (régió) BSE státuszának meghatározása
A) Fejezet
Az adott ország (régió) BSE státuszát a következők szerint kell meghatározni:
a) a B) fejezetben meghatározott kockázatelemzés alapján, amely megállapítja a lehetséges kockázati tényezőket és ezek időbeli változását;
b) rendelkezik-e olyan oktatási programmal, amely ösztönzi az állatorvosokat, állattenyésztőket, az állatok vágásában, a szállításában és a kereskedelemben részt vevő személyeket a felnőtt szarvasmarhákban jelentkező TSE tünetekkel járó esetek bejelentésére;
c) eleget tesz-e a BSE klinikai tüneteit mutató szarvasmarhák vizsgálatának és kötelező bejelentésének;
d) rendelkezik-e BSE fertőzésre irányuló folyamatos megfigyelő és ellenőrzési rendszerrel, tekintettel a B) fejezet szerinti kockázatok vizsgálatára, továbbá a megfigyelési és ellenőrzési rendszer keretében végzett vizsgálatoknál figyelembe veszi az e rendeletben előírt irányszámokat vagy a megfelelő nemzetközi (OIE, WHO) ajánlásokat;
e) gondoskodik arról, hogy az elvégzett vizsgálatok számáról és ezek eredményeiről készült jelentéseket legalább hét évig megőrizzék;
f) biztosítja a monitoring rendszer keretein belül gyűjtött agyvelő- és más szövetminták engedélyezett laboratóriumokban történő vizsgálatát.
B) Fejezet
Az A) fejezet a) pontja szerinti kockázatelemzést a következő tényezők alapján kell végezni:
a) a kérődzőkből származó hús- és csontliszt vagy tepertő szarvasmarhák által történő fogyasztása;
b) a TSE-vel potenciálisan fertőzött hús- és csontliszt vagy tepertő, illetve hús- és csontlisztet vagy tepertőt tartalmazó takarmány behozatala;
c) a TSE-vel potenciálisan fertőzött állatok vagy petesejtek, embriók behozatala;
d) a járványügyi helyzet az állatok TSE fertőzése szempontjából;
e) a szarvasmarha-, juh- és kecskeállomány összetételéről meglévő ismeretek foka;
f) az állati hulladékok forrása, az ilyen hulladékok kezelésére szolgáló eljárások jellemzői és az állati takarmányok előállításának módszerei.
C) Fejezet
Az adott országot (régiót) az alábbi ,,1–5. kategória'' alapján be kell sorolni:
,,1. kategória'': BSE-mentes ország (régió).
Olyan ország (régió), ahol a B) fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére az aktuális időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és az a), b) vagy c) pontok közül valamelyik teljesül:
a) nem regisztráltak egyetlen BSE fertőzöttséget sem, és
– az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek legalább hét éven keresztül eleget tettek, vagy
– az A) fejezet c) pontjában foglalt követelménynek legalább hét éven keresztül eleget tettek, és kimutatták, hogy legalább nyolc évig nem etettek kérődzőkkel olyan hús- és csontlisztet vagy tepertőt, amelyet kérődzőkből állítottak elő;
b) a BSE valamennyi előfordulása során egyértelműen kimutatták, hogy a megbetegedések minden esetben közvetlenül az élő szarvasmarhák vagy azok embriója, petesejtje behozatalából származnak, és az országban vagy régióban az összes érintett állatot leölték, és testüket teljes egészében ártalmatlanították (nőivarú állatok esetén, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát), és
– legalább hét éven keresztül eleget tettek az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek, vagy
– legalább hét éven keresztül eleget tettek az A) fejezet c) pontjában foglalt követelményeknek, és kimutatták, hogy legalább nyolc évig nem etettek kérődzőkből előállított hús- és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel;
c) ahol a BSE utolsó hazai előfordulását legalább hét évvel ezelőtt jegyezték fel, az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek legalább hét éven keresztül eleget tettek, és kérődzőkből előállított hús- és csontlisztnek vagy tepertőnek kérődzőkkel történő etetését tiltják, és a tilalomnak legalább nyolc éven át hatékonyan érvényt szereztek.
,,2. kategória'': átmenetileg BSE-mentes ország (régió), amelyből hazai előfordulást nem jelentettek, továbbá a B) fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére az aktuális időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és az a) vagy b) pontok közül valamelyik teljesül:
a) egyszer sem fordult elő BSE, és
– az A) fejezet b)–e) pontjában foglalt követelményeinek eleget tesznek, de nem tettek eleget hét éven keresztül, vagy
– kimutatták, hogy legalább nyolc évig nem etettek kérődzőkből előállított hús- és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel, de az A) fejezet c) pontjában foglalt követelménynek hét éven keresztül nem tettek eleget;
b) a BSE esetek valamennyi előfordulása során egyértelműen kimutatták, hogy az közvetlenül élő szarvasmarhák vagy embriója, petesejtje behozatalából ered, és az országban (régióban) az összes állatot leölték, és teljesen megsemmisítették (nőivarú állatok esetén, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódait), továbbá
– az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelmények kritériumainak eleget tesznek, de nem tettek eleget hét éven keresztül, vagy
– kimutatták, hogy legalább nyolc évig nem etettek kérődzőkből vagy emlősökből előállított hús- és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel, de az A) fejezet c) pontjában foglalt követelménynek hét éven keresztül nem tettek eleget.
,,3. kategória'': átmenetileg BSE-mentes ország (régió), amelyből legalább egy hazai előfordulást jelentettek, továbbá a B) fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére az aktuális időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és
a) a BSE utolsó hazai előfordulását több mint hét éve jelentették, eleget tesznek az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek, és eleget tesznek a kérődzőkből előállított hús- és csontliszt, valamint tepertő kérődzőkkel etetése tilalmának, de
– az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek hét éven keresztül nem tettek eleget, vagy
– a kérődzőkből előállított hús- és csontliszt, valamint tepertő kérődzőkkel történő etetése tilalmának nyolc éven át nem tettek eleget; vagy
b) a BSE utolsó hazai előfordulását kevesebb, mint hét éve jelentették, a BSE előfordulási gyakorisága a hazai esetek alapján számítva országosan kevesebb, mint egy a millióhoz az utolsó négy egymást követő tizenkét hónapos időszakon belül a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák körében, vagy ha a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák száma kevesebb, mint egymillió, akkor összesen egy BSE eset fordult elő az országban (régióban), feltéve, hogy
– a kérődzőkből előállított hús- és csontliszt vagy tepertő kérődzőkkel történő etetése tilalmának legalább nyolc éven át eleget tettek,
– legalább hét éven keresztül eleget tettek az A) fejezet b)–e) pontjaiban foglalt követelményeknek,
– az érintett szarvasmarhákat az országban vagy régióban leölték, és testüket teljes egészében ártalmatlanították (a beteg és betegségre gyanús állatokat, illetve nőivarú állatok esetén, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódait és valamennyi szarvasmarhát a rizikócsoportból). E besorolásnál eltérésként számításba lehet venni a veszélyeztetett állatok leölésével egyenértékű védelmet biztosító egyéb intézkedéseket is.
,,4. kategória'': olyan ország vagy régió, ahol a BSE ritkán fordul elő:
a) eleget tesznek az A) fejezetben felsorolt követelményeknek, a BSE hazai előfordulási gyakorisága pedig az utolsó tizenkét hónapot számítva több vagy egyenlő, mint egy a millióhoz, de kevesebb vagy egyenlő, mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák körében; vagy
b) eleget tesznek az A) fejezetben felsorolt követelményeknek, a BSE előfordulási gyakorisága pedig az a) pontban meghatározott módon, a hazai esetek alapján számítva kevesebb, mint egy a millióhoz négy egymást követő, tizenkét hónapnál rövidebb időszakon belül, továbbá a BSE-vel érintett szarvasmarhákat leölték és testüket ártalmatlanították (a beteg és betegségre gyanús állatokat, illetve nőivarú állatok esetén azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utódait, illetve a rizikócsoportba tartozó valamennyi szarvasmarhát). E besorolásnál eltérésként számításba lehet venni a veszélyeztetett állatok leölésével egyenértékű védelmet biztosító egyéb intézkedéseket is; vagy
c) ahol a BSE előfordulási gyakorisága az utolsó tizenkét hónapot számítva kevesebb, mint egy a millióhoz a hazai előfordulást tekintve a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák körében, de az A) fejezetben foglaltak szerint kockázatelemzést végeztek, és az kimutatta, hogy nem tettek eleget azoknak a követelményeknek, amelyek a ,,2.'' vagy ,,3.'' kategóriába'' soroláshoz szükségesek.
,,5. kategória'': olyan ország vagy régió, ahol a BSE gyakran fordul elő:
a) a BSE hazai előfordulási gyakorisága az utolsó tizenkét hónapot számítva több mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák körében; vagy
b) a BSE hazai előfordulási gyakorisága az utolsó tizenkét hónapot számítva több vagy egyenlő, mint egy a millióhoz és kevesebb vagy egyenlő, mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák körében, és ahol nem tesznek eleget azoknak a követelményeknek, amelyek a ,,4.'' kategóriába soroláshoz szükségesek.
2. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Monitoring rendszer alkalmazása a BSE és a súrlókór felderítésére
A) Fejezet
I. Monitoring vizsgálat szarvasmarhák esetén
1. Alapszabály
A szarvasmarhák monitoring vizsgálata során a 10. számú melléklet C) fejezetének 1.3.2. alpontjának megfelelően kell végrehajtani a laboratóriumi vizsgálatokat. 2. Monitoring vizsgálat az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhák esetében
2.1. A BSE-re minden 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, illetve bármilyen egyéb okból (például: valamely betegségtől való mentesítési program keretében levágott, klinikai tüneteket is mutató) elkülönítetten levágott szarvasmarhát meg kell vizsgálni.
2.2. A BSE-re minden 30 hónaposnál idősebb korú rendes vágással levágott és emberi fogyasztásra szánt szarvasmarhát (beleértve valamely mentesítés program keretében levágott, klinikailag egészséges egyedeket is) meg kell vizsgálni.
3. Monitoring vizsgálat emberi fogyasztásra nem kerülő szarvasmarhák esetében
3.1. Gyorsteszttel BSE-re meg kell vizsgálni minden olyan 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhát, amely elhullott (beleértve a vágóhídra szállítás közben vagy a vágást megelőzősen elhullott egyedeket), vagy amelyet leöltek, de a leölés nem járványelfojtás keretében történt (például ragadós száj és körömfájás miatt).
4. Monitoring vizsgálat egyéb szarvasmarhák esetében
4.1. Az illetékes állomás – a minisztériummal történt egyeztetést követően – állami kártalanítás mellett diagnosztikai célú leölést rendelhet el az alábbi esetekben
a) olyan importból származó, 60 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák esetében, amelynek származási országában már hazai BSE eset előfordult. Az ilyen állatok közül is elsősorban azokat célszerű megvizsgálni, amelyek a származási országban előfordult első BSE esetet megelőző két éven belül, illetve azt követően születtek;
b) BSE-ben beteg nőivarú szarvasmarhák olyan, 60 hónaposnál idősebb korú utódai esetében, amelyek a beteg állat klinikai tüneteinek megjelenését megelőző két évnél korábban születtek.
5. Intézkedések a mintavételt követően
5.1. Az emberi fogyasztás céljából levágott és BSE-re megvizsgált szarvasmarhák esetén a fogyasztásra való alkalmasság minősítése nem történhet meg addig, amíg a gyorsteszt negatív eredménye meg nem érkezett.
5.2. Annak az állatnak az emberi fogyasztásra szánt testét (az SRM-nek minősülő testrészek kivételével), beleértve a bőrt is, amelyből BSE vizsgálatra mintát küldtek az élelmiszer-higiéniai kirendeltség, illetve a hatósági állatorvos ellenőrzése alatt kell tartani mindaddig, amíg a gyorsteszt negatív eredménye meg nem érkezik, ellenkező esetben az egész testet, beleértve a bőrt is a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell. 5.3. A gyorsteszttel végzett vizsgálat során pozitívnak bizonyuló szarvasmarha testét, beleértve a bőrt is a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell. 5.4. Ha az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarha a gyorsteszt vizsgálat során pozitívnak minősül, akkor vele együtt ártalmatlanítani kell az ugyanazon a vágóvonalon közvetlenül előtte levágott állati testet, valamint a közvetlenül utána levágott két állat testét is.
5.5. Ha az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarha a gyorsteszt vizsgálat során kétes eredményt ad, akkor a fogyaszthatósági döntéssel meg kell várni a megerősítő vizsgálat eredményét. Az ilyen szarvasmarha teste csak akkor kerülhet emberi fogyasztásra, vagy hasznosítható más módon, ha a megerősítő vizsgálat eredménye negatív, ellenkező esetben testet, beleértve a bőrt is a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell. A megerősítő vizsgálat eredményének megérkezéséig az állat testével az 5.2. pontban foglaltaknak megfelelően kell eljárni. 5.6. Ha az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhából vett minta az illetékes állategészségügyi intézet írásbeli értesítése alapján vizsgálatra alkalmatlan, akkor újból mintát kell venni, feltéve, hogy a fej és a test összetartozása kétséget kizáróan megállapítható, illetve a mintavétel megismétlését egyéb okok sem zárják ki. Az állat testével megismételt eredmény megérkezéséig az 5.2. pontban foglaltaknak megfelelően kell eljárni, azt követően az eredménytől függően. Abban az esetben, ha a mintavétel nem ismételhető meg, akkor a testet, beleértve a bőrt is a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell. II. Monitoring vizsgálat juhok és kecskék esetében
1. Alapszabály
A juhok és kecskék monitoring vizsgálata során a 10. számú melléklet C) fejezetének 1.3.2. alpontjának megfelelően kell végrehajtani a laboratóriumi vizsgálatokat. 2. Monitoring vizsgálat emberi fogyasztás céljából levágott juhok és kecskék esetében
2.1. Az emberi fogyasztás céljából levágott, 18 hónaposnál idősebb korú vagy olyan egyedek esetén, amelyeknek több mint két állandó metszőfoga áttört, a minisztérium határozza meg az országos, illetve a megyei mintaszámokat. A minisztérium a mintaszámok évenkénti megállapításánál a legutolsó rendelkezésre álló éves vágólajstromot veszi alapul. A juhokra és kecskékre országosan és megyénként külön mintaszámokat kell meghatározni. Mindkét állatfaj esetén a minimális mintaszámot úgy kell megállapítani, hogy az legalább elérje a vágásra került anyaállatok – a vágólajstrom alapján kiszámított, illetve becsült – számának huszonöt százalékát.
2.2. Minden megyében a juh-, illetve a kecskelétszámot reprezentáló számú mintát kell gyűjteni, e mintavételnek folyamatosnak kell lennie. A mintavételt úgy kell megtervezni, hogy a származás, a faj, illetve fajta, az életkor, a tenyésztési, illetve hasznosítási irány, vagy egyéb jellemzők szerint kialakítható csoportok egyike se kerüljön túlsúlyba, továbbá, hogy minél több kényszervágott egyed kerüljön vizsgálatra. Az állatok életkorát a fogváltás, az ivarérettségre utaló jelek, vagy a születésre vonatkozó dokumentáció alapján kell meghatározni. Egy állományon belül, ha ez lehetséges kerülni kell az ismételt mintavételt.
3. Monitoring vizsgálat emberi fogyasztásra nem kerülő juhok és kecskék esetében
3.1. A 18 hónaposnál idősebb korú elhullott, illetve nem járványelfojtás keretében leölt juhokat és kecskéket a minisztérium által évente meghatározott számban kell vizsgálni. A minisztérium mindkét állatfajra külön országos és a megyei mintaszámokat határoz meg. Ennek során úgy jár el, hogy az adott területre vonatkozó minimális mintaszám elérje az e korcsoportba tartozó elhullott juhok, illetve kecskék becsült számának ötven százalékát.
3.2. Minden megyében a juh-, illetve kecskelétszámot reprezentáló számú mintát kell gyűjteni, e mintavételnek folyamatosnak kell lenni. A mintavételt úgy kell megtervezni, hogy a származás, a faj, illetve fajta, az életkor, a tenyésztési, illetve hasznosítási irány, vagy egyéb jellemzők szerint kialakítható csoportok egyike se kerüljön túlsúlyba. Az állatok életkorát a fogváltás, az ivarérettségre utaló jelek, vagy a születésre vonatkozó dokumentáció alapján kell meghatározni. Egy állományon belül, ha ez lehetséges kerülni kell az ismételt mintavételt.
4. Monitoring vizsgálat egyéb juhok és kecskék esetében
4.1. Az illetékes állomás – a minisztériummal történt egyeztetést követően – állami kártalanítás mellett diagnosztikai célú leölést rendelhet el, ha a TSE-ben beteg nőivarú juh vagy kecske 48 hónaposnál idősebb utódai esetében, ha a beteg állat első klinikai tüneteinek megjelenését megelőző egy évnél korábban születtek.
5. A mintavételt követő intézkedések
5.1. Annak az állatnak az egész testét, beleértve a bőrt is, amelyből TSE vizsgálatra mintát küldtek, az élelmiszerhigiéniai kirendeltség, illetve a hatósági állatorvos ellenőrzése alatt kell tartani mindaddig, amíg a gyorsteszt negatív eredménye meg nem érkezik, ellenkező esetben ártalmatlanítani kell az állat egész testét az SRM-re vonatkozó előírások szerint.
5.2. Ha a gyorsteszt eredménye pozitív, akkor az állat egész testét az SRM-re vonatkozó előírások szerint ártalmatlanítani kell.
5.3. Ha a gyorsteszt eredménye kétes, akkor az I. rész 5.5. pontjában foglaltak szerint, ha a minta az illetékes állategészségügyi intézet írásbeli értesítése alapján vizsgálatra alkalmatlan, akkor pedig a I. rész 5.6. pontjában foglaltak szerint kell eljárni.
6. A genotípus meghatározása
6.1. Minden juhokban előforduló pozitív TSE eset előfordulásakor a prion fehérje genotípusát meg kell határozni. Az olyan pozitív TSE eset előfordulását, amelynél rezisztens genotípusban (olyan juh, amelyiknek a 136-os codonján mindkét allél alanin és a 154., illetve 171. codonján mindkét allél arginin) fordul elő, azonnal jelenteni kell a minisztériumnak. A minisztérium a jelentést továbbítja az Európai Bizottságnak. Ha a laboratórium felszereltsége megengedi, minden ilyen esetet törzstipizálásnak kell alávetni. Ahol nem lehetséges a törzstipizálás, a származási állományt és minden egyéb olyan nyájat, ahol az állat megfordult, fokozott ellenőrzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy azokban a TSE esetleges előfordulását megállapítsák vagy kizárják.
6.2. A 6.1. alpont rendelkezései szerint meghatározott genotípusú állatok mellett meg kell határozni az A) fejezet II/2. pontjának rendelkezései szerint tesztelt juhfélék véletlenszerűen kiválasztott almintájának prion-protein genotípusát is. Ennek az almintának az ország összes mintájának legalább egy százalékát kell kitennie, és nem lehet kevesebb országosan száz egyednél. A minisztérium eltérést engedélyezhet úgy, hogy a fentiek szerint meghatározott számú és hasonló korú élő állat genotípusa kerüljön meghatározásra.
6.3. A 6.2. pont rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni.
III. Monitoring vizsgálat egyéb állatfajok esetén
A TSE-re fogékony egyéb állatfajok esetén a minisztérium által előírtak szerint kell monitoring vizsgálatot végezni. A vizsgálatokat elsősorban a TSE-re gyanúsnak nem minősülő, de veszettség gyanúja miatt a területi laboratóriumba beküldött állatok közül azok vizsgálatára kell alapozni, amelyek veszettség szempontjából negatívak. A vizsgálatokra használt eljárás lehet kórszövettan, gyorsteszt, vagy akár mindkettő.
B) Fejezet
I. Az állomások adatszolgáltatása a minisztériumnak
1. Az állomások a minisztérium által meghatározott gyakorisággal, de évente legalább egyszer, a tárgyévet követő január 15-éig kötelesek az alábbi adatokat közölni:
1.1. A TSE-re gyanús esetek számát állatfajonként.
1.2. A TSE-re gyanús esetek laboratóriumi vizsgálatának eredményeit, a megerősített TSE esetek számát.
1.3. Az olyan állományok számát, ahol TSE-re gyanús eset előfordult szarvasmarhában, juhban vagy kecskében.
1.4. A monitoring vizsgálat céljából az illetékes állategészségügyi intézetbe küldött, 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, egyéb okból elkülönítetten levágott, elhullott (vagy leölt), a 30 hónaposnál idősebb korú rendes vágás során levágott szarvasmarhák számát, ezen belül lehetőleg elkülönítve a mentesítési program keretében levágott klinikailag egészséges szarvasmarhák számát.
1.5. A kényszervágott, illetve a rendes vágás során levágott, valamint a vágóhídra szállítást közben vagy a vágást megelőzően elhullott szarvasmarhák számát származási megyénkénti bontásban.
1.6. A monitoring vizsgálat céljából a kijelölt diagnosztikai intézetbe küldött, 18 hónaposnál idősebb korú emberi fogyasztás céljából levágott, illetve elhullott (vagy leölt) juhok és kecskék számát.
1.7. A levágott juhok és kecskék számát származási megyénkénti bontásban, ezen belül elkülönítve a kényszervágott és a rendes vágás során levágott egyedek számát.
1.8. A megye területén az összes olyan szarvasmarha-, juh- és kecskeállomány számát, ahol monitoring vizsgálat történt, továbbá állományonként a vizsgálatok számát és ezen belül alpopulációnként is csoportosítva a vizsgálatra került rendes vágás során levágott, kényszervágott, elhullott egyedeket. Abban az esetben, ha a megye területéről származó állatokat más megye területén vágták le, akkor a szükséges adatokat a vágóhíd helye szerint illetékes megyétől be kell szerezni.
II. A minisztérium adatszolgáltatása az Európai Bizottságnak
1. A TSE-re gyanús esetek száma a forgalmi korlátozás alá helyezett állatfajonként (kérődzők).
2. A TSE-re gyanús esetek száma a laboratóriumi vizsgálatnak alávetendő állatfajonként, valamint a vizsgálat eredménye (minden TSE-re fogékony állatfaj esetében).
3. Azon állományok száma, amelyek esetében juhokban és kecskékben gyanús esetekről számoltak be és azokat kivizsgálták.
4. Az A) fejezet I. részének 3. és 4. pontja szerinti alpopulációk becsült mérete.
5. Az A) fejezet I. részének 2–4. pontjai szerint egyes alpopulációkon belül tesztelt szarvasmarhák száma, a minták kiválasztásának módszere és a tesztek eredménye.
6. Az A) fejezet II. részének 2. és 3. pontja szerinti alpopulációkra vonatkozó létszámadatok.
7. Az A) fejezet II. részének 2–4. pontjai szerint egyes alpopulációkban tesztelt állományok és egyedek (juhok, kecskék), a mintaválasztás módszere és a tesztek eredménye.
8. A BSE és a súrlókór pozitív eseteinek száma, valamint kor szerinti és földrajzi megoszlása. A BSE-re és a súrlókórra pozitív állatok származási országa, amennyiben nem egyezik meg a bejelentő országgal. A súrlókór-pozitív nyájak száma és földrajzi megoszlása. Minden egyes BSE esetnél meg kell jelölni a beteg állat születési évét, és ahol lehetséges annak hónapját is.
9. A szarvasmarhán, juhon és kecskén kívül egyéb állatokban megállapított pozitív TSE-esetek.
10. Az A) fejezet II. részének 6.1. és 6.2. pontjában foglalt egyes alpopulációkban tesztelt egyedek genotípusa, és ahol lehetséges fajtája.
11. Az éves jelentésben az 1–10. pontban foglalt adatokat táblázatos formában is összegezni kell.
III. Az állomások és vizsgálatot végző laboratóriumok által megőrzendő adatok
1. Az állomások legalább hét évig kötelesek megőrizni az alábbi adatokat:
– a TSE-re gyanús esetek számát állatfajonként;
– a forgalmi korlátozás alá vont kérődző állományok számát fajonként, az állatok létszámát állományonként;
– a klinikai és járványtani vizsgálatok számát és eredményét;
– a TSE gyanúja miatt végzett laboratóriumi vizsgálatok számát és eredményét;
– az A) fejezetben előírt monitoring keretében megvizsgált állatok számát, valamint azok azonosíthatóságra és származására vonatkozó adatokat, továbbá lehetőség szerint a korra, tenyésztési irányra és korelőzményre vonatkozó információkat is;
– a prion fehérje genotípusát juhokban előfordult pozitív TSE esetekben.
2. A vizsgálatokat végző laboratóriumok legalább hét évig kötelesek megőrizni az alábbi dokumentumokat:
– a vizsgálatokkal kapcsolatos valamennyi feljegyzést, különösen a laboratóriumi munkanaplót, továbbá az elkészített parafinblokkokat és az immunoblot vizsgálatról készült felvételeket.
C) Fejezet
I. A vágóhíd által vezetendő nyilvántartás
– az összes 30 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott szarvasmarha száma, ezen belül, ha a vágóhídnál rendelkezésre álló információk azt lehetővé teszik elkülönítve a mentesítési programok keretében levágott, klinikailag egészséges állatok száma;
– a 30 hónaposnál idősebb korú rendes vágás során levágott szarvasmarhák száma, a származási megyénkénti bontásban;
– a 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott szarvasmarhák száma összesen;
– a 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott szarvasmarhák száma származási megyénkénti bontásban;
– az egyéb okból elkülönítetten levágott, 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák száma összesen;
– az egyéb okból elkülönítetten levágott, 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák száma, származási megyénkénti bontásban;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott juhok száma összesen;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott juhok száma, származási megyénkénti bontásban;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott juhok száma összesen;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott juhok száma származási megyénkénti bontásban;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott kecskék száma összesen;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott kecskék száma származási megyénkénti bontásban;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott kecskék száma összesen;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott kecskék száma származási megyénkénti bontásban.
II. Az állattartó által vezetendő nyilvántartás
1. A 19. § (2) bekezdésében előírt folyamatos nyilvántartásnak olyannak kell lennie, amelyben az adott időszakra legalább az alábbi adatok szerepelnek: – a 24 hónaposnál idősebb korú elhullott szarvasmarhák száma;
– a 24 hónaposnál idősebb korú nem járványelfojtás keretében leölt szarvasmarhák száma;
– a 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágásra küldött szarvasmarhák száma;
– a 24 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhák száma, amelyeket valamely mentesítési program keretében küldtek vágóhídra, de nem voltak klinikailag egészségesek;
– a 30 hónaposnál idősebb korú, rendes vágásra küldött szarvasmarhák száma, ezen belül a mentesítési program keretében levágatott és klinikailag egészséges egyedek száma;
– az importált szarvasmarhák száma, az ilyen egyedek születési ideje (év, hó), az importálás ideje (év, hó), az elhullásuk, vágóhídra küldésük, illetve belföldön történő értékesítésük vagy exportálásuk ideje (év, hó).
2. A 19. § (3) bekezdésében előírt folyamatos nyilvántartásnak olyannak kell lennie, amelyben az adott időszakra legalább az alábbi adatok szerepelnek: – a 18 hónaposnál idősebb korú, elhullott juhok száma;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágásra küldött juhok száma;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágásra küldött juhok száma;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, elhullott kecskék száma;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, kényszervágásra küldött kecskék száma;
– a 18 hónaposnál idősebb korú, rendes vágásra küldött kecskék száma.
3. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
A feldolgozott állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználásának korlátozása
E melléklet szerint:
1. Kedvtelésből tartott állatok: olyan állatok, amelyeket nem gazdálkodás céljából tartanak, továbbá amelyek húsa vagy egyéb terméke az európai táplálkozási szokásokat figyelembe véve nem kerülhet emberi fogyasztásra.
2. Hidrolizált fehérje: az a fehérje, amelyet halból, tollból, bőrből, illetve irhából állítanak elő kizárólag erre a célra engedélyezett üzemben, továbbá amelynek molekulatömege a gyártást követő vizsgálat tanúsága szerint 10 000 Dalton alatt van.
3. Elhullott állatok: mindazon állatok a fajra vagy a hasznosítási módra való tekintet nélkül, amelyek állattartó telepen, szállítás közben vagy egyéb helyen hullottak el, beleértve a vadon élő, a kedvtelésből vagy kísérlet céljára tartott, az állatkerti és cirkuszi állatokat, továbbá a halva született állatokat, a vetélt magzatot és a magzatburkot is.
4.8 Állateledel: kutyák, macskák vagy egyéb kedvtelésből tartott állatok etetésére szolgáló takarmány, amelyet, vagy amelynek állati eredetű alapanyagát, az állati hulladékok kezelésére vonatkozó külön jogszabály szerint állítottak elő.
1. Elhullott állatok takarmányozási célú felhasználásának tilalma:
1.1. Az elhullott állatok tetemét vagy annak bármely részét tilos élelmiszer-termelő állatok számára szánt takarmány gyártása során felhasználni.
1.2. Az 1.1. pontban megfogalmazott felhasználási tilalom vonatkozik azokra az állatokra is, amelyeket valamely állatbetegség megelőzése vagy leküzdése céljából öltek le.
2. Az állati eredetű fehérjék felhasználása, illetve ennek tilalma az állatok takarmányozása során:
2.1. Tilos a kérődzők bármilyen feldolgozott állati eredetű fehérjével, illetve állati eredetű fehérje tartalmú takarmánnyal való takarmányozása, kivéve a tejet, tejtermékeket, a tojást és tojásból készült termékeket.
2.2.9 A nem kérődző élelmiszer-termelő állatokkal is tilos feldolgozott állati eredetű fehérjét, illetve állati eredetű fehérje tartalmú takarmányt feletetni, kivéve a hallisztet, a bevonó anyagként használt nem kérődző eredetű alapanyagból készült zselatint, a csont eredetű dikalcium- és trikalciumfoszfátot (a továbbiakban együtt: dikalciumfoszfát), a hidrolizált fehérjét, valamint a kérődzők esetében is engedélyezett tejet, tejtermékeket, a tojást és tojásból készült termékeket. A halakkal azonban feletethető még a nem kérődző állatok véréből előállított vérliszt és egyéb vértermék is, ha azokat az állati hulladékok kezelésére vonatkozó külön rendeletben foglaltaknak megfelelően állítottak elő, továbbá ha a 2.2.1. pontban előírtak teljesülnek.
2.2.1.10 Halakkal feletethető vérliszt és egyéb vértermék alapanyagául csak olyan nem kérődző eredetű vér szolgálhat, amely olyan vágóhídról származik, ahol kérődző állatokat nem vágnak, vagy ahol a kérődző és nem kérődző állatok vágása térben elkülönül. A nem kérődző állatok vérének gyűjtését, tárolását, szállítását, illetve esetleges csomagolását, valamint a vérliszt és egyéb vértermék előállítását, tárolását és szállítását a kérődző állatok vérétől elkülönítve kell végezni, továbbá a nem kérődző állatok véréből rendszeresen mintát kell venni a kérődző állatok vére esetleges jelenlétének kimutatására. A nem kérődző eredetű vérliszt vagy vértermék előállítása csak olyan üzemben történhet, ahol kérődző állat vérét nem dolgozzák fel, kivéve, ha a nem kérődző állat vérének feldolgozása – beleértve az alapanyagok beszállítását és tárolását, illetve a késztermékek tárolását, csomagolását és kiszállítását is – fizikailag elkülönül a kérődző állat vérének feldolgozásától. Ha az üzemben kérődző állat vérét is feldolgozzák, akkor a vérlisztet és az egyéb vérterméket rendszeres laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni a kérődző eredetű fehérjék esetleges jelenlétének kimutatására. A nem kérődző eredetű vérlisztet és egyéb vérterméket csak olyan takarmány-előállító üzemben lehet a halaknak szánt takarmányok gyártása során felhasználni, ahol ezt az illetékes állomás engedélyezte. Az állomás az engedélyt akkor adja meg, ha az üzemben egyéb élelmiszer-termelő állatnak nem gyártanak takarmányt. A nem kérődző eredetű vérlisztet vagy egyéb vérterméket tartalmazó, halaknak szánt takarmány csomagolásán fel kell tüntetni, hogy ,,vérterméket tartalmaz – kizárólag halak takarmányozására.'' Az ilyen vérlisztet, vérterméket tartalmazó takarmányt csak olyan telepen lehet felhasználni, ahol halakon kívül más élelmiszer-termelő állatot nem tartanak.
2.3. A 2.1–2.2. pontokban meghatározott kivételekkel a feldogozott állati eredetű fehérjék, illetve az állati fehérje tartalmú takarmányok nem hozhatók forgalomba, nem importálhatók és exportálhatók, ha azokat élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szánják.
2.4. Az olyan állati eredetű fehérjéket, amelyeket kizárólag emberi fogyasztás céljából levágott sertés vagy baromfi vágása során keletkező hulladékokból állítottak elő, – e rendelet hatálybalépésének napjától számított 30 napig – sertések és baromfifajok számára gyártott takarmányok alapanyagként felhasználhatók, illetve forgalomba hozhatók. Az ilyen állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmányok azonban csak olyan állattartó telepen tarthatók, illetve használhatók fel, ahol kérődző állatokat nem tartanak. A 30 napos átmeneti idő lejártát követően az azt megelőzően megvásárolt takarmány még 30 napig sertés és baromfi takarmányozására felhasználható. Ezt követően 8 napon belül maradéktalanul el kell távolítani a telepről a megmaradt készleteket.
2.5. Az állati hulladékok összegyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és ártalmatlanítása során a külön jogszabályban foglaltak alapján kell eljárni.
2.6. A nem élelmiszer-termelő állatoknak szánt állati eredetű fehérje tartalmú takarmány, beleértve az állateledelt is, csak olyan üzemben állítható elő, ahol élelmiszertermelő állatok számára takarmányt nem gyártanak. Ez a tiltás nem vonatkozik az olyan takarmányok előállítására, amelyek nem tartalmaznak más feldolgozott állati eredetű fehérjét, mint hallisztet, csonteredetű dikalcium-foszfátot, hidrolizált fehérjét, bevonóként használt nem kérődző eredetű alapanyagból készült zselatint, valamint tejet, tejterméket, tojást és tojásból készült terméket.
2.7. Hallisztet, csont eredetű dikalcium-foszfátot vagy hidrolizált fehérjét tartalmazó, továbbá – e rendelet hatálybalépésének napjától számított 30 napos türelmi idő alatt – kizárólag sertés vagy baromfi vágása során keletkező hulladékokból előállított állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmány csak olyan üzemben állítható elő, amely rendelkezik az állomás engedélyével. Az állomás az üzem kérelmére az engedélyt, akkor adja meg, ha kérődzőknek szánt takarmányt nem gyárt. Nem kell engedélyt kérni annak az üzemnek, amely élelmiszer-termelő állatok részére nem gyárt takarmányt.
2.8. A 2.7. pontban foglaltaktól eltérően, az állomás az engedélyt akkor is megadhatja, ha az üzemben kérődzőknek is gyártanak takarmányt, de a 2.8.1–2.8.3. alpontokban foglalt követelmények maradéktalanul teljesülnek.
2.8.1. A kérődzőknek szánt takarmányok előállításának teljes folyamata (beleértve alapanyagok beszállítását és tárolását, illetve a kész takarmányok tárolását, kiszerelését és elszállítását) a kérődzőkkel fel nem etethető takarmányok előállításától teljesen elkülönül. E rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül – külön vonalak hiányában – el kell fogadni a kérődzőknek szánt takarmány gyártása előtt a gyártó berendezések legalább kétszeri átmosatását, feltéve, hogy az állati eredetű fehérjék esetleges jelenlétének kizárására irányuló laboratóriumi vizsgálatokat, figyelembe véve a 2.8.3. alpontban foglaltakat elvégzik.
2.8.2. Az üzemnek a halliszt, a dikalcium-foszfát, illetve a hidrolizált fehérje beszerzéséről, felhasználásáról, illetve az ezekből gyártott takarmány értékesítéséről naprakész, folyamatos nyilvántartást kell vezetnie, amelyet a hatósági ellenőrzéskor az ellenőrzést végzőnek be kell bemutatni.
2.8.3.11 Az előállító köteles a kérődzőknek szánt takarmányból rendszeresen, de legalább kéthetenkénti gyakorisággal mintát venni, és azt saját költségére laboratóriumi vizsgálatnak alávetni, annak megállapítására, hogy az nem tartalmaz tiltott állati eredetű fehérjét. A megmintázott tétel csak akkor hozható forgalomba, illetve használható fel saját célra, ha a tételből vett minta vizsgálati eredménye a tiltott állati eredetű fehérje jelenlétét kizárja. A vizsgálatok során a 2.10. pontban meghatározott módszerek egyikét kell alkalmazni, de halliszt jelenlétének kizárására csak a mikroszkópos vizsgálat vagy a minisztérium által jóváhagyott egyéb alkalmas módszer fogadható el.
2.9. Az állomás köteles felügyelete alatt tartani a takarmányok gyártásának és forgalmazásának teljes folyamatát, ennek során rendszeresen ellenőrizni a takarmánygyártókat, forgalmazókat és az állattartó telepeket. Előállítóknál az ellenőrzésnek ki kell terjedni a gyártmánylapok, valamint az alapanyagok és adalékanyagok beszerzésével, felhasználásával, illetve a kész termékek értékesítésével kapcsolatos dokumentációkra. A forgalmazóknál a takarmányok beszerzését, míg állattartó telepeken a takarmány származásával összefüggő dokumentációt kell ellenőrizni.
2.10.12 Az állomásnak szúrópróbaszerű laboratóriumi vizsgálatokkal kell ellenőriznie az élelmiszer-termelő állatoknak szánt takarmány-alapanyagokat, koncentrátumokat és takarmánykeverékeket a feldolgozott állati eredetű fehérjék esetleges jelenlétének kimutatása, illetve kizárása céljából, kivéve az importált hallisztet, amelyre a 2.20. pontban foglaltak az irányadók. A takarmány-előállító üzemekben, takarmányforgalmazóknál az állomás éves mintavételi terve alapján a takarmányfelügyelő, illetve a hatósági állatorvos mintát vesz, különösen az olyan üzemek esetében, ahol az állomás engedélyével kérődzőknek szánt és hallisztet, csonteredetű dikalcium-foszfátot vagy hidrolizált fehérjét tartalmazó takarmányt egyaránt gyártanak. A mintavételt úgy kell ütemezni, hogy az véletlenszerűen és ne előre kiszámítható módon történjen. A takarmány-előállító üzemben megmintázott tétel addig nem szállítható el, illetve nem használható fel, amíg a tiltott állati eredetű fehérje jelenléte a laboratóriumi vizsgálat alapján ki nem zárható. Az állattartó telepeken mintát kell venni, ha felmerül annak gyanúja, hogy a feldolgozott állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználására vonatkozó tilalmat megszegik, vagy a takarmány keresztszennyeződése következik be. A vizsgálatokat ELISA, mikroszkópos vagy szükség esetén egyéb alkalmas – a minisztérium által jóváhagyott – vizsgálati módszerrel kell végrehajtani. Az ELISA és a mikroszkópos módszert közel azonos gyakorisággal kell alkalmazni. Mindkét módszer egyidejű alkalmazásának ugyanazon tétel esetében csak kérődző állatoknak szánt takarmány vizsgálata során van helye. Halliszt esetleges jelenlétének kizárására a mikroszkópos módszert vagy a minisztérium által jóváhagyott egyéb alkalmas eljárást kell alkalmazni.
2.11. Azt a tételt, amely esetében a vizsgálat tiltott állati eredetű fehérje jelenlétét mutatja ki, zárolni kell, és a kimutatott fehérje fajtájától függően kérődzők, illetve élelmiszer-termelő állatok takarmányozására nem használható fel. Ha kérőzőknek szánt takarmányok esetében mind mikroszkópos eljárással, mind ELISA módszerrel elvégezték a vizsgálatot, és azok ellentétes eredményre vezettek, akkor újból mintát kell venni és mindkét vizsgálatot újra el kell végezni. Ha az ismételt vizsgálatok bármelyike pozitív eredményre vezet, akkor további vizsgálatnak nincs helye, az érintett tételt zárolni kell, és az a kimutatott fehérje fajtájától függően kérődzők, illetve élelmiszer-termelő állatok takarmányozására nem használható fel. A kedvezőtlen eredményű vizsgálat miatt zárolt tételeket – az esetleges keresztszennyeződés elkerülése érdekében és a kimutatott tiltott állati eredetű fehérje fajtájától függően – olyan helyre kell szállítani, ahol kérődzők, illetve élelmiszer-termelő állatok számára gyártott takarmányokkal, illetve ezek alapanyagával nem keveredhetnek. Az ilyen tételek azonban az illetékes állomás engedélyével nem kérődző élelmiszer-termelő állatok, illetve nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására, a kimutatott tiltott állati eredetű fehérje fajtájától és az adott takarmány egyéb jellemzőitől függően felhasználhatók, ha ez nem ellentétes külön jogszabály előírásaival.
2.12.13 Halliszt, csonteredetű dikalcium-foszfát, hidrolizált fehérje, a halaknak szánt vérliszt vagy egyéb vértermék (beleértve ezek alapanyagát, a vért is), valamint nem élelmiszer-termelő állatoknak szánt állati eredetű fehérje szállítására használt járművön más takarmány, illetve takarmány-alapanyag egyidejűleg nem szállítható. A szállítás előtt és után a járművet – tisztítószer felhasználásával – ki kell takarítani. A jármű üzemeltetője a használat előtt ennek megtörténtét köteles ellenőrizni. A takarítás megtörténtét és annak ellenőrzését a jármű üzemeltetőjének igazolnia kell, és a dokumentációt a takarmányfelügyelőnek vagy a hatósági állatorvosnak kérésére be kell mutatni.
2.13.14 A 2.12. pontban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a hallisztet, hidrolizált fehérjét, a halaknak szánt vérlisztet vagy egyéb vérterméket, valamint a nem élelmiszer-termelő állatoknak szánt állati eredetű fehérjét tartalmazó ömlesztett takarmányokra is.
2.14. A hallisztet, csonteredetű dikalcium-foszfátot és hidrolizált fehérjét tartalmazó takarmányokat a következő jelöléssel kell ellátni: ,,hallisztet/csonteredetű dikalcium-foszfátot/hidrolizált fehérjét tartalmaz, kérődző állatokkal nem etethető fel''.
2.15. Hallisztet, csonteredetű dikalcium-foszfátot és hidrolizált fehérjét tartalmazó takarmányok nem tárolhatók olyan állattartó telepen, ahol kérődző állatot tartanak, és ebben az esetben az ilyen takarmányok nem használhatók a telepen tartott egyéb fajú élelmiszer-termelő állatok takarmányozására sem.
2.16. Feldolgozott állati eredetű állati fehérje exportálható, ha azt nem élelmiszer-termelő állatoknak szánják. Ebben az esetben a fogadó ország illetékes hatóságától olyan írásos nyilatkozat szükséges, amelyben egyértelműen rögzíti a végső felhasználás módját, illetve azt, hogy az állati eredetű fehérje nem kerül reexportra (kivéve, ha az olyan termék alkotórészeként történik, amely nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szolgál).
A szállítmányt a minisztérium által jóváhagyott állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérni.
2.17. Abban az esetben, ha a feldolgozott állati eredetű fehérjét kizárólag emberi fogyasztás céljából levágott sertés vagy baromfi vágása során keletkező állati hulladékból gyártották, akkor az Európai Unión kívüli országba, a 2.16. pontban foglaltaktól eltérő nyilatkozat alapján is kiszállítható. A nyilatkozatban azt kell rögzíteni, hogy az állati eredetű fehérje nem kerül kérődzők takarmányozására, sem reexportra (kivéve, ha az olyan termék alkotórészeként történik, amely nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szolgál).
2.18. Összhangban a 2.3. pontban foglaltakkal a feldolgozott állati eredetű fehérje – külön jogszabályban foglaltak betartásával – akkor importálható, ha azt nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szánják (kivéve a 2.19. és 2.22. pontokban felsoroltakat) és a termék olyan zárt rendszerben kerül felhasználásra, amely kizárja az élelmiszer-termelő állatokkal való etetését vagy az élelmiszer-termelő állatoknak szánt takarmányokkal való keresztszennyeződése lehetőségét. Abban az esetben, ha a felhasználás során a tiltott etetés vagy a keresztszennyeződés veszélye nem zárható ki, akkor behozatali engedély nem adható ki.
A szállítmányt a minisztérium által jóváhagyott állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérni.
2.19. Halliszt, csonteredetű dikalcium-foszfát, hidrolizált fehérje, nem kérődző eredetű zselatin, tej, tejtermék, tojás, tojásból készült termék esetén nem kell alkalmazni a 2.16. és 2.18. pontokban foglaltakat. Hallisztnek, csonteredetű dicalcium-foszfátnak, hidrolizált fehérjének és nem kérődző eredetű zselatinnak az országba való behozatala csak olyan üzemből származhat, amelyet az exportáló ország illetékes hatósága a hazai szabályozással összeegyeztethető módon jóváhagyott, továbbá halliszt esetében az üzemben kizárólag hal eredetű termékeket állítanak elő.
A szállítmányt a minisztérium által jóváhagyott állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérni.
2.20.15 Minden egyes tétel importált hallisztet laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni az egyéb feldolgozott állati eredetű fehérjék jelenlétének kizárása céljából. A vizsgálatokat ELISA vagy mikroszkópos módszerrel kell végrehajtani, figyelemmel e módszerek közel azonos gyakoriságú alkalmazására. A vizsgálati eredmények statisztikai elemzése alapján a minisztérium dönthet úgy is, hogy az egyik módszert előnyben részesíti a másikkal szemben. A tétel addig nem szállítható el, illetve élelmiszer-termelő állat takarmányozására nem használható fel, amíg az egyéb feldolgozott állati eredetű fehérjék jelenléte a vizsgálat alapján ki nem zárható. A mintavételről az első tárolás helye szerint illetékes állomás intézkedik, a vizsgálatok költségét a halliszt tulajdonosa viseli. A kedvezőtlen vizsgálati eredmény miatt zárolt tétel nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására való felhasználására az állomás engedélyt adhat.
2.21. A nem élelmiszer-termelő állatoknak szánt feldolgozott állati eredetű fehérjét az országhatártól közvetlenül a felhasználás helyére kell szállítani, ahonnan változatlan formában továbbszállítani tilos, kivéve a termék ártalmatlanítás céljából való elszállítását. A nem kérődző élelmiszer-termelő állatok takarmányozására engedélyezett állati eredetű fehérjét az első tárolási helyére kell szállítani, amely egyben lehet a felhasználás helye is. A halliszt, esetében a felhasználás vagy a továbbszállítás csak a 2.20. pontban meghatározott ellenőrző vizsgálat kedvező eredménye alapján lehetséges. A feldolgozott állati eredetű fehérje felhasználását, illetve feldolgozását részletesen dokumentálni kell, és azt a hatósági ellenőrzéskor kérésre be kell mutatni. Az e pontban foglalt szabályokat a kérődzőkkel is feletethető tejre, tejtermékekre, tojásra és tojásból készült termékekre nem kell alkalmazni.
2.22.16 A takarmány-előállító által csomagolt, közvetlen felhasználásra szánt állateledel behozatala, illetve kivitele esetén nem kell alkalmazni a 2.16., 2.18. és 2.21. pontokban foglaltakat. Import esetén a terméknek olyan üzemből kell származnia, amelyik rendelkezik az exportáló ország állat-egészségügyi hatósága állateledel gyártására vonatkozó jóváhagyásával.
4. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Az SRM-ek és azok eltávolítására, illetve ártalmatlanítására alkalmazandó eljárások
1.17 A következő állati szervek, illetve testrészek SRM-nek minősülnek:
a) szarvasmarha esetében
– a 12 hónaposnál idősebb korú egyed koponyája az állkapocs nélkül, beleértve az agyat és a szemeket,
– a 12 hónaposnál idősebb korú egyed gerincoszlopa (kivéve a farkcsigolyákat, az ágyékcsigolyák és a hátcsigolyák harántnyúlványait, valamint a keresztcsont szárnyát), beleértve azonban a dorsalis gyökér idegdúcot és a gerincvelőt,
– a belek (az epésbéltől a végbélig), a bélfodor és a mandulák tekintet nélkül az állat korára;
b) juh és kecske esetében
– a koponya, beleértve az agyat, szemeket és a mandulákat is, a 12 hónaposnál idősebb korú, illetve olyan egyedek esetén, amelyek állandó metszőfoga áttört az ínyen,
– a gerincvelő a 12 hónaposnál idősebb korú, illetve olyan egyedek esetén, amelyek állandó metszőfoga áttört az ínyen,
– a lép és a csípőbél, tekintet nélkül az állat korára.
2. Az elhullott szarvasmarha, juh és kecske teste SRM-nek minősül, kivéve, ha az 1. pontban felsorolt testrészeket, illetve szerveket az adott területre teljes körű ártalmatlanítási kötelezettséget vállalt állati hulladékfeldolgozó üzemben az állati testből eltávolítják az illetékes állomás előzetes engedélye szerint, továbbá azokat a minisztérium által kijelölt SRM feldolgozására alkalmas üzembe szállítják. Az állomás akkor adhat előzetes engedélyt az SRM állati testből való eltávolítására, ha a kérődzőktől származó állati hulladékot el lehet különíteni az egyéb állati hulladéktól.
3. A vágásra kerülő szarvasmarha, juh és kecske esetén az SRM-nek minősülő testrészeket, illetve szerveket vágóhídon kell eltávolítani a 4. és 5. pontban foglalt esetek kivételével. Az export esetén a féltestek, illetve negyedek gerincoszloppal együtt is kiszállíthatók.
4. Belföldön gerincoszloppal együtt akkor szállítható ki a 12 hónapnál idősebb korú szarvasmarha teste, ha olyan vágóhídra vagy olyan daraboló üzembe szállítják, ahol állandó élelmiszer-higiéniai kirendeltség működik. A vágóhíd helye szerint illetékes állomás – a vágóhíd írásbeli kérelmére – kivételesen engedélyezheti a termék gerincoszloppal történő kiszállítását olyan vágóhídra, illetve daraboló üzembe, ahol nincs élelmiszer-higiéniai kirendeltség, vagy áruházlánc központi daraboló-csontozó helyiségébe.
Az állomás akkor adhat engedélyt, ha a kérelmező igazolja, hogy a fogadás helye szerint illetékes állomás már engedélyezte a gerincoszlop átvételét az 5. pont szerint, és a vágóhídon a kiszállítást megelőzően gondoskodnak az SRM-nek minősülő gerincoszlop kékszínű festékkel történő megjelöléséről.
5. Az állandó élelmiszer-higiéniai kirendeltséggel nem rendelkező vágóhíd, vagy daraboló üzem, valamint az áruházlánc engedélyt kérhet a gerincoszlop eltávolításának helye szerint illetékes állomástól, ha a 12 hónaposnál idősebb korú szarvasmarhától származó terméket a gerincoszloppal együtt kívánja átvenni. Az állomás az engedélyt akkor adja meg, ha az SRM-nek minősülő gerincoszlop elkülönített gyűjtésének és tárolásának feltételei megvannak és az állati hulladék feldolgozó üzembe való elszállítása is biztosított. Az elszállítás akkor tekinthető biztosítottnak, ha a kérelmező írásban megállapodott azzal a hulladék feldolgozóval, aki az adott területen a teljes körű ártalmatlanításra kötelezettséget vállalt. A kérelmező az állomás által engedélyezett járművel maga is elszállíthatja a feldolgozás helyére az összegyűlt SRM-et.
6. Annak érdekében, hogy a gerincoszlop eltávolítása ellenőrizhető és nyomon követhető legyen a marhahús külön jogszabály szerinti címkézésekor a 12 hónaposnál fiatalabb szarvasmarha esetében a címkét kék csíkkal kell ellátni a rendelet hatálybalépésének napjától számított 60. naptól. Azokon a helyeken, ahova az állomás engedélye alapján SRM-nek minősülő gerincoszloppal együtt is beszállítanak féltesteket, illetve testrészeket ott azok számáról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban elkülönítve kell szerepeltetni az SRM-nek minősülő gerincoszlopot, illetve az SRM-nek nem minősülő gerincoszlopot tartalmazó féltestek, illetve testrészek számát. A nyilvántartást legalább egy évig meg kell őrizni és ellenőrzéskor az ellenőrzést végző kérésére be kell mutatni. A 12 hónaposnál fiatalabb és idősebb korú levágott szarvasmarhák gerincoszlopának megkülönböztetésére szolgál az a rendelkezés is, hogy a vágóhídon a 12 hónaposnál idősebb egyedek gerincoszlopát kék festékkel meg kell jelölni.
7. Az SRM-et külön, ,,SRM'' felirattal jelölt előgyűjtő-tartályban kell gyűjteni és hőálló kék festékkel le kell permetezni. Abban az esetben, ha az előgyűjtő tartályba nem csak SRM kerül, akkor a továbbiakban ezt a hulladékot is ezen anyagokra vonatkozó előírások szerint kell kezelni. Az előgyűjtő-tartályokat legalább naponta a 9. pont szerinti állati hulladékkezelő üzem által biztosított gyűjtőtartályba kell üríteni. Az előgyűjtő-tartályokat csak tisztítás és fertőtlenítés után lehet újra használni.
8. Az SRM-et az alábbi módszerek alkalmazásával kell ártalmatlanítani:
a) közvetlen elégetéssel előzetes feldolgozás nélkül,
b) előzetes feldolgozást követően égetéssel vagy együttégetéssel.
9. Az SRM-nek minősülő szarvasmarha, juh és kecske hullák, valamint ezen állatok vágása során keletkező SRM-ek külön ,,SRM'' felirattal jelölt tartályban való összegyűjtéséről – beleértve a megjelölt gyűjtő tartály biztosítását – elszállításáról és ártalmatlanításáról az állati hulladék-feldolgozó üzem köteles gondoskodni, amelyik az adott területen teljes körű ártalmatlanítást vállalt.
10. Az SRM csak a minisztérium által kijelölt, illetve elfogadott állati hulladék-feldolgozó üzemben ártalmatlanítható. A minisztérium olyan üzemet fogad el az állomás javaslatára, amelynek technológiája alkalmas az SRM, illetve minden fajú állat hullájának csont- és húslisztté történő feldolgozására. További feltétel az, hogy ebben az üzemben egyéb állati hulladékból csak akkor állítható elő állati eredetű fehérje vagy egyéb termék, ha az az SRM-től – a nyersanyag betárolásától a végtermék elszállításáig – teljesen elkülönülten (külön gyártósoron) történik és ezt az illetékes állomás igazolja, illetve rendszeresen ellenőrzi.
Ha a teljes körű ártalmatlanításra kötelezettséget vállalt feldolgozó nem képes teljesíteni ezeket a feltételeket, akkor köteles ártalmatlanítás céljából az e feladat elvégzésére elfogadott állati hulladékkezelő üzembe szállítani az SRM-nek minősülő állati hulladékokat. Az adott területre teljes körű ártalmatlanítási kötelezettséget vállalt állati hulladékkezelő üzem olyan megállapodást is köthet az SRM feldolgozásra kijelölt üzemmel, hogy ezen anyagot közvetlenül a feldolgozásra kijelölt üzem gyűjti össze.
11. Az SRM feldolgozására kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzem, ha rendelkezik erre a célra alkalmas égetőművel, közvetlenül is elégetheti az SRM-et a 8. a) pontban foglaltak szerint, ellenkező esetben a 8. b) pont szerint kell eljárni.
12.18 Az SRM égetésére vagy együttégetésére olyan üzemben kerülhet sor, amelyik rendelkezik az illetékes állomás által kiadott engedéllyel.
13. Az állomás rendszeresen írásban tájékoztatja a minisztériumot az illetékességi területen található az égetésre vagy az együttégetésre vonatkozó engedéllyel rendelkező üzemekről. A minisztérium ennek alapján az üzemeket nyilvántartásba veszi.
14. Eltérően a 10–11. pontokban foglaltaktól az adott területre teljes körű ártalmatlanítási kötelezettséget vállalt állati hulladék-feldolgozó az SRM-et olyan üzembe is szállíthatja, amely rendelkezik a közvetlen égetésre vonatkozó engedéllyel.
15. Az SRM közvetlen égetését, illetve feldolgozás utáni égetését, együttégetését az SRM, illetve ezen anyagból előállított termék helye szerint illetékes állomás határozatban rendeli el.
16. A minisztérium a készenléti tervben meghatározza az SRM eltávolításával, elkülönített gyűjtésével és ártalmatlanításával kapcsolatos részletes követelményeket e mellékletben foglaltak alapján.
17.19 Az adott területre teljes körű ártalmatlanítási kötelezettséget vállalt állati hulladék-feldolgozó üzem, valamint az SRM feldolgozására kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzem köteles a begyűjtött, illetve feldolgozott SRM-ről, beleértve az ilyen anyagot tartalmazó szarvasmarha, juh és kecske hullákat is, a készenléti tervben meghatározott szempontok szerinti nyilvántartást vezetni, és az általa nyilvántartott adatokról a minisztériumot, illetve a területileg illetékes állomást azok kérésére tájékoztatni. A nyilvántartást és ezzel együtt a vágóhídról beszállított SRM-et kísérő – külön jogszabály szerinti – állatorvosi igazolások egy példányát legalább három évig meg kell őrizni.
5. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
A kérődző állatoktól származó anyagokat tartalmazó vagy azokból előállított állati eredetű termékek felhasználására vonatkozó korlátozások
Tilos kérődzőkből származó anyagokat felhasználni a következő állati eredetű termékek gyártásánál:
a) mechanikai eljárással (szeparáló berendezéssel) kinyert hús;
b) élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szánt dikalcium-foszfát, kivéve, ha azt emberi fogyasztásra alkalmas kérődzők csontjaiból állatják elő;
c) élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szánt zselatin.
6. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
A TSE elleni védekezés és leküzdése
1. A TSE megállapítása esetén előírt járványügyi nyomozást a következők szerint kell elvégezni:
1.1. Szarvasmarhák esetében azonosítani kell:
– minden kérődzőt azon a telepen, ahol TSE-ben megbetegedett állatot tartják;
– a TSE-ben beteg nőivarú állat utódait, amelyek a betegség klinikai tüneteinek jelentkezését megelőző két év során, vagy a klinikai tünetek jelentkezését követően születtek;
– a betegség lehetséges eredetét;
– az olyan állatokat, amelyek ugyanazon a telepen találhatók, mint a TSE-ben beteg szarvasmarha vagy más telepen találhatók, de a TSE kórokozójával fertőződhettek azonos takarmánnyal való etetésük vagy keresztszennyeződés útján;
– az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalmát vagy a terjesztés bármely más eszközét, amely átvihette a TSE kórokozóját más telepre, vagy onnan továbbvihette.
1.2. Juhok és kecskék esetében azonosítani kell:
– a TSE-ben megbetegedett állat szüleit, továbbá a TSE-ben beteg nőivarú állat embrióját, petesejtjét és utódait, amelyeket a betegség klinikai tüneteinek jelentkezését megelőző egy év során, vagy a klinikai tünetek jelentkezését követően gyűjtöttek, illetve születtek;
– a 3. § 17. b) és c) alpontjában meghatározott rizikócsoportba tartozó egyedeket; – ahol TSE-ben beteg állatot találtak a fenti egyedeken kívül a telepen tartott valamennyi juhot és kecskét;
– a betegség lehetséges eredetét;
– azokat az állattartó telepeket, ahol az állatok a TSE kórokozójával fertőződhettek, takarmány vagy más fertőzési forrás útján (például élőállat, közös legelő);
– a juhokon és kecskéken kívül minden egyéb kérődző állatot azon a telepen, ahol a betegséget megállapították;
– az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalmát vagy a terjesztés bármely más eszközét, amely átvihette a TSE kórokozóját a kérdéses gazdaságba, vagy onnan továbbvihette.
2. A járványügyi nyomozás során történt azonosítás alapján az alábbi intézkedéseket kell tenni:
2.1. A BSE szarvasmarhában történt fertőzöttsége megállapítása esetén a következők szerint kell eljárni:
– minden szarvasmarhát azon a telepen, ahol a beteg állatot tartják,
– a beteg állat utódait, amelyek a betegség klinikai tüneteinek jelentkezését megelőző két év során, vagy a klinikai tünetek jelentkezése után születtek,
le kell ölni, és ezt követően gondoskodni kell az ártalmatlanításukról.
2.2. A kerületi főállatorvos az állomással folytatott előzetes konzultációt követően, a rendelkezésre álló járványügyi adatok és az állatok nyomon követhetősége alapján dönthet úgy, hogy a beteg állat tartása helyén lévő szarvasmarhák közül nem mindegyik állatot öleti le. (Ez az intézkedés azonban nem alkalmazható a beteg szarvasmarha 2.1. pontban meghatározott utódai, illetve a rizikócsoportba tartozó egyedek esetén). A felmentés alkalmazása esetén az állományt továbbra is forgalmi korlátozás alatt kell tartani. Ebből az állományból továbbtartásra tilos állatot értékesíteni, emberi fogyasztás céljából levágni pedig csak a 6 hónapnál fiatalabb vagy a 24 hónaposnál idősebb egyedeket lehet, ez utóbbiak teste emberi fogyasztásra csak negatív gyorsteszt esetén kerülhet.
2.3. A BSE juhban vagy kecskében történt fertőzöttsége megállapítása esetén a következők szerint kell eljárni:
– azon a telepen, ahol BSE-ben beteg állatot találtak valamennyi juhot és kecskét;
– a BSE-ben megbetegedett állat szüleit, továbbá a BSE-ben beteg nőivarú állat embrióját, petesejtjét és utódait, amelyeket a betegség klinikai tüneteinek jelentkezését megelőző egy év során, vagy a klinikai tünetek jelentkezését követően gyűjtöttek, illetve születtek;
– a 3. § 17. b) és c) alpontjában meghatározott rizikócsoportba tartozó egyedeket; le kell ölni, és ezt követően gondoskodni kell ártalmatlanításukról.
2.4. A súrlókór juhban vagy kecskében történt fertőzöttsége megállapítása esetén a következők szerint kell eljárni:
– azon a telepen, ahol súrlókórban beteg állatot találtak valamennyi juhot és kecskét;
– a súrlókórban megbetegedett állat szüleit, továbbá a beteg nőivarú állat embrióját, petesejtjét és utódait, amelyeket a betegség klinikai tüneteinek jelentkezését megelőző egy év során, vagy a klinikai tünetek jelentkezését követően gyűjtöttek, illetve születtek;
le kell ölni, és ezt követően gondoskodni kell ártalmatlanításukról.
2.5. Ha rendelkezésre áll olyan vizsgáló intézet, amely a juhok genotípusát megbízható módon meg tudja határozni, és az állattartó vállalja a vizsgálatok költségét, akkor a minisztérium az állomás javaslatára értékes törzstenyészetek vagy őshonos juh és kecske fajták tenyészetei esetében dönthet úgy is, hogy csak azokat az állatokat kell leölni, amelyek nem rezisztens genotípusúak. Az ilyen telepekre nem rezisztens genotípusú egyedek leölését követően azonban csak rezisztens genotípusú egyedek vihetőek be, illetve csak ilyen állatoktól származó szaporítóanyag használható fel. 2004. május 1-jétől az olyan telepek újratelepítése is csak rezisztens genotípusú állatokkal történhet, amelyeken a teljes juh és kecske állományt leölték. Az utóbbi telepeken is csak rezisztens állatoktól származó szaporítóanyag használható fel e határidő után.
2.6. Ha a BSE vagy súrlókór importált állaton kerül megállapításra és a járványügyi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a behozatala előtt fertőződött meg, akkor 2.1–2.4. pontokban előírt intézkedéseken túl le kell ölni a beteg állattal együtt importált összes többi állatot is.
2.7. Ha szarvasmarhától, juhtól vagy kecskétől eltérő más kérődző faj zárt körülmények között élő egyedénél került TSE megállapításra, akkor az állomány összes egyedének klinikai vizsgálatát követően talált TSE-re gyanús állatokat kell csak leölni. A vadon élő kérődzők esetén figyelemmel kell lenni a TSE-re gyanút keltő tüneteket mutató egyedek esetleges előfordulására.
2.8. Az esetlegesen fertőzött takarmányt és egyéb anyagot, vagy a terjesztés bármely más eszközét, amely a TSE kórokozóját a fertőzött gazdaságba átvihette, vagy továbbterjesztette, meg kell semmisíteni.
7. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Az állatok leölésének, továbbá a forgalmi korlátozás és a fertőtlenítés részletes szabályai
1. Az állatok leölésének részletes szabályai
1.1. A TSE-re gyanús, illetve a TSE-re gyanúsnak nem minősülő, de idegrendszeri tüneteket, illetve viselkedészavart mutató kérődző állatokat vértelen úton, a helyszínen kell leölni. Az állatok testét és az ezektől származó minden terméket SRM-ként kell kezelni és ártalmatlanítani.
1.2. A járványügyi nyomozás során meghatározott egyedet vértelen úton a helyszínen, illetve a klinikai tüneteket nem mutató állatokat az illetékes állomás döntésének megfelelő módon, más arra alkalmas helyen kell leölni. Az állatok testét és az állatoktól származó termékeket (a tej kivételével), valamint a fertőzés terjedését okozható takarmányt és egyéb anyagot szintén SRM-ként kell kezelni és ártalmatlanítani.
1.3. Az állatok leölése során az állatok védelméről és kíméletéről szóló külön jogszabályok előírásait be kell tartani.
2. A forgalmi korlátozás szabályai
2.1. Az állatokat a forgalmi korlátozás alá vont telepen (udvaron) belül eredeti helyükön kell tartani, vagy zárt helyen úgy elhelyezni, hogy más állatokkal ne érintkezhessenek.
2.2. Tilos az állatokat a forgalmi korlátozás alatt álló telepről (udvarról) kivinni, vagy más állatot oda bevinni.
2.3. A forgalmi korlátozás ideje alatt a telepről (udvarról) hús, illetve egyéb állati eredetű termék (a tej kivételével), az elhullott állatok teteme, illetve más állati hulladékok, beleértve a trágyát is, továbbá a takarmány, valamint az eddig fel nem sorolt olyan anyagok, amelyek a TSE terjesztésében szerepet játszhatnak csak ártalmatlanítás céljából, a kerületi főállatorvos engedélyével szállíthatók ki.
2.4. Szerszámok és egyéb eszközök a kerületi főállatorvos engedélyével továbbá a takarítást, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint végzett fertőtlenítést követően szállíthatók ki a telepről.
2.5. Az állományhoz tartozó állatok teje a TSE-ben beteg, a TSE-re gyanús, illetve az idegrendszeri tüneteket vagy viselkedészavart mutató egyedek teje kivételével korlátozás nélkül felhasználható.
2.6. A forgalmi korlátozást fel kell oldani, ha a TSE gyanúját a kerületi főállatorvos a klinikai vizsgálat alapján kizárta, illetve ha az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok negatív eredményre vezettek.
2.7. A forgalmi korlátozást fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a 6. számú mellékletben meghatározott állatokat leölték, és testüket ártalmatlanították. A telepen tárolt olyan takarmány, amely esetében a TSE terjedésének minden lehetősége kizárható, a telepről elszállítható, vagy az újonnan betelepített állatok takarmányozására felhasználható. 3. A fertőtlenítés szabályai
3.1. Azokat az istállókat és egyéb helyiségeket, amelyekben a leölt állatokat tartották, illetve, ahol ezek megfordultak, alapos takarítást követően fertőtleníteni kell, továbbá így kell eljárni azokkal az eszközökkel is, amelyeket az állatok tartása során használtak.
3.2. A fertőtlenítésre négy százalékos nátronlúg, vagy nátrium hipoklorit oldat használható, úgy hogy ez utóbbi legalább két százalék szabad klórt tartalmazzon.
3.3. Az épületek felületei esetén a fertőtlenítőszert legalább egy órán keresztül, de lehetőleg négy óráig, míg eszközöknél tíz-tizenkét óráig kell alkalmazni.
3.4. A trágya a TSE megelőzése szempontjából különleges kezelést, illetve fertőtlenítést nem igényel.
8. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Az élő állatok, embriók, petesejtek és állati eredetű termékek belföldi forgalmazása
I. A TSE esetleges előfordulásától függetlenül betartandó szabályok
1. Élő szarvasmarha, juh és kecske, valamint ezek embriója, petesejtje belföldi forgalmára vonatkozó külön jogszabályban foglaltak betartását az állomásnak fokozottan kell ellenőrizni. Szarvasmarha esetén az importból származó állatok forgalmát az állomás köteles figyelemmel kísérni a 2. számú melléklet C) fejezetében foglalt, az állattartó számára előírt nyilvántartás alapján. Ennek során az állomás az illetékességi területére vonatkozó alábbi adatokat köteles nyilvántartani: – az állat származási országa és az importálás ideje (év, hó);
– az állat születési ideje (év, hó);
– az állat jelenlegi tartási helye, és ha korábban más hazai állományban tartották, akkor a korábbi tartási hely adatai;
– az állat elhullásának, vágásra vagy továbbtartásra való értékesítésének vagy exportálásának ideje (év, hó);
– export esetén a célország megnevezése;
– továbbtartásra történő belföldi értékesítés esetén, az új tartási hely megjelölése;
– vágásra történő belföldi értékesítés esetén, a vágóhíd megjelölése, kényszervágásra küldött állat esetén az ok megjelölése, a gyorsteszt eredménye (kényszervágás esetén 24 hónap felett, rendes vágás esetén 30 hónap felett);
– az elhullás esetén az oka megjelölése, az elhullás előtt tapasztalt tünetek, 24 hónaposnál idősebb egyed esetén a gyorsteszt eredménye, illetve TSE gyanú vagy egyéb idegrendszeri tünetek esetén a kórszövettan és az előírt megerősítő vizsgálat eredménye.
2. Az állomások együttműködnek az importált szarvasmarhákkal kapcsolatos tevékenységben. A minisztériumnak az előírt gyakorisággal, de legalább évente egy alkalommal jelentést adnak az 1. pontban meghatározott adatokról.
II. A TSE előfordulása esetén betartandó szabályok
9. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Az élő állatok, embriók, petesejtek és állati eredetű termékek behozatala esetén követendő eljárás
A) Fejezet
A szarvasmarha és szarvasmarhából előállított áru az 1. számú melléklet C) fejezet szerinti ,,1. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala esetén a szállítmányt kísérő nemzetközi állategészségügyi bizonyítványnak tanúsítania kell, hogy a származási ország besorolása megfelel az ,,1. kategóriájú'' BSE státuszra e rendeletben előírt követelményeinek. B) Fejezet
A szarvasmarha behozatala
1. A szarvasmarha ,,2. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását – a tej és tejtermékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek;
– az exportra szánt szarvasmarha azonosítására olyan rendszert használnak, amely lehetővé teszi, hogy eredete nyomon követhető legyen anyja és a származási állománya alapján, továbbá igazolható, hogy az nem BSE gyanús nőivarú állat utóda.
2. A szarvasmarha ,,3. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását – a tej és tejtermékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek;
– az exportra szánt szarvasmarha azonosítására olyan rendszert használnak, amely lehetővé teszi, hogy annak eredete nyomon követhető legyen anyja és a származási állománya alapján és igazolható, hogy az nem BSE-re gyanús vagy fertőzött nőivarú állat utóda, és
a) olyan állományban született, nevelkedett és tartózkodott, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t, vagy
b) olyan időben született, amelynek idején már érvényt szereznek az emlősökből előállított fehérjetakarmányokkal való etetés tilalmának.
3. A szarvasmarha ,,4. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjékkel való takarmányozását – a tej, tejtermékek, tojás és tojásból készül termékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek,
– az exportra szánt szarvasmarha azonosítására olyan rendszert használnak, amely lehetővé teszi, hogy annak eredete nyomon követhető legyen anyja és a származási állománya alapján és igazolható, hogy az nem BSE-re gyanús vagy fertőzött nőivarú állat utóda, és
a) olyan állományban született, nevelkedett és tartózkodott, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t, vagy
b) olyan időben született, amikor már az emlősökből előállított fehérjetakarmányokkal való etetés tilalma érvényesült.
4. A szarvasmarha ,,5. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– az élelmiszer-termelő állatok feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását – a 3. számú melléklet 2.1. és 2.2. pontjaiban meghatározott kivételekkel – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek; – az előfordult BSE esetek kapcsán a betegségre gyanús és beteg egyedeken túl a beteg nőivarú állatoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti két éven belül, illetve a tünetek megjelenése után született utódait és valamennyi rizikócsoportba tartozó, továbbá az intézkedés idején az országban (régióban) tartott szarvasmarhát leölték, és testüket ártalmatlanították,
– az exportra szánt szarvasmarha azután született, hogy az élelmiszertermelő állatok állati eredetű fehérjékkel történő etetésére vonatkozó tilalomnak érvényt szereztek, és
a) azonosítására olyan rendszert használnak, amely lehetővé teszi, hogy az eredete nyomon követhető legyen anyja és a származási állománya alapján, és igazolható, hogy az nem BSE gyanús vagy fertőzött nőivarú állat utóda,
b) olyan állományban született, nevelkedett és tartózkodott, amelyben még nem állapítottak meg BSE-t és amelyben csak olyan állatokat tartanak, amelyek a gazdaságban születtek, vagy azonos állategészségügyi státusú állományból származnak, vagy
c) olyan állományban született, nevelkedett és tartózkodott, amelyben legalább hét éve nem állapították meg a BSE-t, és amelyben csak olyan állatokat tartanak, amelyek a gazdaságban születtek, vagy azonos állategészségügyi státuszú állományból származnak.
C) Fejezet
A szarvasmarha friss húsa és szarvasmarhából előállított más termék behozatala
1. Szarvasmarha (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és a szarvasmarhából származó anyagot tartalmazó termékek ,,2. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását – a tej és tejtermékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek.
2. Szarvasmarha (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és a szarvasmarhából származó anyagot tartalmazó termékek ,,3. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők emlősöktől származó fehérjékkel való takarmányozását – a tej és tejtermékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek,
– a behozott friss marhahús és szarvasmarhából előállított más termék nem tartalmaz SRM-et (a gerincoszlop kivételével), továbbá a csontokról mechanikai úton kinyert húst, illetve a termék nem ezekből származik.
3. Szarvasmarha (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és szarvasmarhából származó anyagot tartalmazó termékek ,,4. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjékkel való takarmányozását – a tej, tejtermékek, tojás és tojásból készült termékek kivételével – betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek,
– a friss marhahús és a szarvasmarhából előállított más termék nem tartalmaz SRM-et (a gerincoszlop kivételével), továbbá a csontokról mechanikai eljárással kinyert húst, illetve a termék nem ezekből származik.
4. Szarvasmarha (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és szarvasmarhából származó anyagot tartalmazó termékek ,,5. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból (régióból) történő behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a termék az alábbiakban meghatározottak közé tartozik
= friss hús,
= darált hús,
= előkészített húsok,
= húskészítmények,
= házi húsevőknek szánt állateledel,
és megfelel a dátum alapú rendszer, illetve az ellenőrzött állományok rendszerére vonatkozó követelményeknek (az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete VIII. mellékletének C) fejezete); – a behozott friss marhahús és szarvasmarhából előállított más termék nem tartalmaz SRM-et (a gerincoszlop kivételével), továbbá a csontokról mechanikai eljárással kinyert húst, illetve a termék nem ezekből származik;
– az országban olyan rendszer működik, amely lehetővé teszi az exportálandó friss marhahús vagy marhahúsból előállított termék nyomon követését származási helyéig;
– az országban működő azonosítási rendszer alapján azok az állatok, amelyből a hús vagy egyéb termék származik nyomon követhetők az anyaállatig;
– nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-ben beteg nőivarú állatok utódaitól származnak; és
– azok az állatok, amelyekből a termék származik, azután születtek, amióta az élelmiszertermelő állatok állati eredetű fehérjével való takarmányozására vonatkozó tilalomnak hatékonyan érvényt szereznek; vagy
– azok az állatok, amelyekből a termék származik olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t;
– az élelmiszertermelő állatok feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását a 3. számú melléklet 2.1–2.2. pontjaiban meghatározott kivételekkel betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek; – a BSE előfordulása esetén a betegségre gyanús és beteg egyedeken túl: a beteg nőivarú állatoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti két éven belül született, illetve a tünetek megjelenése után született utódait és valamennyi a rizikócsoportba tartozó és az intézkedés idején az országban (régióban) tartott szarvasmarhát leölték, és testüket ártalmatlanították.
D) Fejezet
Juh és kecske behozatala
1. A BSE státusz meghatározásához szükséges dokumentáció a súrlókórra vonatkozózó járványügyi adatokat is tartalmazza, illetve a BSE megelőzésre tett intézkedések a surlókór megelőzését is szolgálják, ezért az élő juh és kecske, illetve az ezektől származó termékek behozatalával kapcsolatos különleges kockázat a BSE státusz meghatározásakor megállapítható. Különleges kockázatnak kell tekinteni, ha az adott országban az elmúlt öt év átlagában évente több mint száz súrlókóros eset fordult elő egymillió 18 hónaposnál idősebb juhra számítva.
2. Különleges kockázat esetén a B) fejezetben az ,,5. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országra (vagy régióra) vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, a következő eltérésekkel:
a) ahol a B) fejezet szarvasmarhát említ, azon juhot vagy kecskét kell érteni, illetve a BSE megnevezés helyett TSE-t kell használni;
b) juh vagy kecske embrió behozatala esetén a 3. pontban foglaltaknak megfelelően kell eljárni.
3. A juh vagy kecske embriók, illetve petesejtek különleges kockázatot jelentő országokból (régiókból) való behozatala olyan nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy
– a kérődzők állati eredetű fehérjével (kivéve a tejet, tejterméket, a tojást és termékeit) való takarmányozását betiltották és a tilalomnak érvényt szereznek;
– az állat, amelytől az embriót, illetve petesejtet nyerték nem volt TSE-re gyanús, illetve TSE-ben beteg és olyan állományból származik, ahol súrlókór nem fordult elő;
– az országban a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) ajánlásának megfelelő ellenőrző és felmérő rendszer működik a súrlókór tekintetében is.
4. Ha a különleges kockázat súrlókór szempontjából nem áll fenn, akkor a nemzetközi állategészségügyi bizonyítványnak az alábbiakat kell tartalmazni:
– az országban a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) ajánlásának megfelelő ellenőrző és felmérő rendszer működik a súrlókór tekintetében is, és az állat olyan állományból származik, ahol súrlókór még nem fordult elő
– az exportra szánt állat vagy az, amelytől az embriót vagy a petesejtet nyerték olyan állományból származik, ahol súrlókór még nem fordult elő, és
– a kérődzők emlősöktől származó állati eredetű fehérjékkel való takarmányozására vonatkozó tilalomnak hatékonyan érvényt szereznek.
E) Fejezet
Állati eredetű termékek ,,5. kategóriájú'' BSE státuszba sorolt országból vagy régióból történő behozatalát meg kell tiltani, ha az alábbi kérődzőkből származó terméket vagy anyagot tartalmazzák, vagy abból származnak:
– mechanikai eljárással (szeparáló berendezéssel) kinyert hús;
– élőállatok takarmányozására szánt dikalcium-foszfát;
– zselatin, hacsak nem emberi fogyasztásra alkalmas kérődző nyersbőréből állították elő;
– kérődzők kiolvasztott zsírja és az abból készült származékok, hacsak nem emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánított elválasztott zsírszövetből vagy nyersanyagokból állították elő.
F) Fejezet
Ha olyan országból (régióból) importálnak levágott szavasmarhából, juhból vagy kecskéből származó terméket, amelyik nem minősül ,,1. kategóriájú'' BSE státuszú országnak, akkor a nemzetközi állategészségügyi bizonyítványt az alábbi nyilatkozattal kell kiegészíteni: ,,a termék nem tartalmaz szarvasmarhák csontjairól nyert szeparált húst, továbbá SRM-et, kivéve a gerincoszlopot, amelyet a levágott állatok egész vagy fél, illetve negyedelt teste tartalmazhat. Az állatok vágása során nem használtak sem a koponyaüregbe fecskendezett gázt, sem a központi idegrendszer szöveteit roncsoló, a koponyaüregbe bevezetett hosszú rúd alakú eszközt a kábítás, illetve a leölés végrehajtásakor.''
G) Fejezet
10. számú melléklet a 69/2003. (VI. 25.) FVM rendelethez
Referencia-laboratóriumok
Mintavételezési és laboratóriumi vizsgálati módszerek
A) Fejezet
I. A nemzeti referencia-intézet
1. A nemzeti referencia-intézet jellemzői és feladatai:
a) a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával a személyi állomány képes minden esetben, de különösen a betegség első megjelenésekor meghatározni a TSE kórokozójának típusát és törzsét, továbbá megerősíteni a területi diagnosztikai laboratóriumokban kapott eredményeket. Ha a kórokozó törzs-típusának azonosítása nem lehetséges, akkor a szükséges vizsgálat céljából – a minisztérium utasítása alapján – mintát küld az Európai Unió referencia-laboratóriumába;
b) jóváhagyja a területi állategészségügyi intézetekben használt módszereket;
c) felelős a diagnosztikai munka során használt műveleti előírások és módszerek koordinációjáért, ennek érdekében a következő intézkedéseket teszi:
– diagnosztikai reagensekkel látja el a tagállam által engedélyezett laboratóriumokat;
– ellenőrzi a területi intézetek által használt összes diagnosztikai reagens minőségét;
– időszakosan összehasonlító vizsgálatokat végez;
– a kérdéses betegség kórokozójának olyan izolátumát vagy kórokozókat tartalmazó szöveteket tart, amelyek az országban előfordult megerősített esetekből származnak;
– megerősíti a területi állategészségügyi intézetekben kapott eredményeket az e rendeletben előírtak szerint;
d) együttműködik az Európai Unió referencia-laboratóriumával.
2. A nemzeti referencia-intézet a következő:
Országos Állategészségügyi Intézet
1149 Budapest, Tábornok utca 2.
II. Területi állategészségügyi intézetek
1. A területi állategészségügyi intézetek közreműködnek a TSE-re gyanús esetek kivizsgálásában, illetve a monitoring vizsgálatokban a minisztérium által meghatározott szempontoknak megfelelően.
2. A területi intézetek a következők:
Debreceni Állategészségügyi Intézet
4002 Debrecen, Bornemissza út 3–7.
Kaposvári Állategészségügyi Intézet
7401 Kaposvár, Cseri út 18.
B) Fejezet
Az Európai Unió TSE referencia-laboratóriuma a következő:
The Veterinary Laboratories Agency
Woodham Lane
New Haw
Addlestone
C) Fejezet
Mintavétel és laboratóriumi vizsgálatok
1. Mintavétel és laboratóriumi vizsgálatok a TSE kérődzőkben történő előfordulásának kimutatására
1.1. A minták begyűjtése
A minták begyűjtését a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal által kiadott ,,A diagnosztikai tesztek és vakcinák szabványainak kézikönyve'' (a továbbiakban: OIE kézikönyv) alapján kell elvégezni.
1.2. A TSE-re gyanús és egyéb idegrendszeri tüneteket mutató állatok esetében a vizsgálati anyag tárgya a fej, amit futár útján kell az illetékes intézetbe eljuttatni.
A kényszervágott, elhullott és normál vágással levágott állatok monitoring rendszerű vizsgálata során a mintát speciális mintavevő kanállal kell venni. A minta magába foglalja az agytörzs nyúltvelőtől kraniálisan helyeződő 8–10 cm-es szakaszát. A mintát a mintavételi edényzetbe helyezve, hűtve kell az illetékes intézetbe kell szállítani. A juhok és kecskék esetén megfelelő mintavevő kanál hiányában monitoring vizsgálat céljából is a fejet kell beküldeni.
1.3. Laboratóriumi vizsgálatok
1.3.1. A TSE-re gyanús állatok vizsgálata
A laboratóriumi vizsgálatra küldött kérődzők agytörzséből származó szöveteket az OIE kézikönyvben foglaltaknak megfelelően kórszövettani vizsgálat alá kell vetni, kivéve ha az anyag bomláson ment keresztül. Ha a minta bomláson ment keresztül, vagy a kórszövettani vizsgálat eredménye negatív vagy kétes, akkor megerősítő vizsgálatot kell végezni. A megerősítő vizsgálat lehet az immuncitokémiai (immunhisztokémiai), illetve az immunoblot eljárás vagy a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása.
Ha a laboratóriumi vizsgálatok során az idegrendszeri tüneteket vagy a viselkedészavart magyarázó alternatív diagnózis megállapítható és így a TSE gyanúja kizárható, továbbá a kórszövettani vizsgálat eredménye is negatív, akkor megerősítő vizsgálatokat nem kell végezni. Szarvasmarhák esetében megerősítő vizsgálatot csak akkor nem kell végezni, ha az állat veszettségre pozitív és ugyanakkor a TSE-re irányuló kórszövettani vizsgálat negatív. A gyorstesztek megerősítő vizsgálat céljára nem alkalmazhatók.
1.3.2. Az éves monitoring program keretében megvizsgált állatok
A rendeletben meghatározott monitoring program keretében megvizsgált szarvasmarhákat, juhokat vagy kecskéket a 3. pontban felsorolt gyorstesztek valamelyikével kell megvizsgálni. Ha a gyorsteszt eredménye kétes vagy pozitív, akkor megerősítő vizsgálatokat kell végezni az alábbiak szerint: a mintát az OIE kézikönyvben foglaltak szerint kórszövettani vizsgálat alá kell vetni, kivéve, ha az anyag bomláson ment keresztül, vagy más okból nem alkalmas e vizsgálatra. Ha a kórszövettani vizsgálat eredménye kétes vagy negatív, illetve ha a minta bomláson ment keresztül, akkor az 1.3.1. alpontban felsorolt diagnosztikai eljárások valamelyikével további vizsgálatot kell végezni. A gyorstesztek megerősítő vizsgálat céljára nem alkalmazhatók.
1.4. Az eredmények értékelése
Az 1.3.1. alpontban foglaltak szerint megvizsgált állat TSE-ben beteg, ha a kórszövettan vagy a megerősítő vizsgálat eredménye pozitív. Ha ez a BSE vagy a súrlókór első megállapítását jelenti az országban (még egyáltalán nem, vagy több mint hét évvel ezelőtt fordult elő), akkor szükséges az Európai Unió referencia laboratóriumába mintát küldeni.
Az 1.3.2. alpontban foglaltak szerint megvizsgált állat TSE-ben beteg, ha a gyorsteszt eredménye pozitív vagy kétes, és
– az azt követően elvégzett kórszövettani vizsgálat eredménye pozitív, vagy
– az 1.3.1. alpontban előírt három további diagnosztikai módszer valamelyikével elvégzett vizsgálat eredménye pozitív.
2. Mintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok TSE nem kérődző állatokban való előfordulásának kimutatására
2.1. Ha a TSE gyanúja nem kérődző állatban fordul elő, akkor el kell végezni az agytörzs kórszövettani vizsgálatát, kivéve, ha az állat veszettségre pozitívnak bizonyult, mert ekkor a TSE gyanúja kizárható.
2.2. Ha a kórszövettani vizsgálat pozitív az állat TSE-ben beteg.
2.3. Ha kórszövettani vizsgálat negatív eredményre vezet, akkor nem kell további vizsgálatot végezni, a TSE jelenlétét ki kell zárni.
2.4. Ha a kórszövettani vizsgálat kétes eredményt ad, akkor megerősítő vizsgálatot kell végezni. A megerősítő vizsgálat lehet az immuncitokémiai, illetve az immunoblot eljárás vagy a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása. Ha ezek bármelyike pozitív eredményre vezet, akkor az állat TSE-ben beteg.
3. Gyorstesztek
A monitoring vizsgálatok során az alábbi gyorstesztek valamelyikét kell alkalmazni:
a) immunoblot módszeren alapuló Westernblot eljárás a proteáz-rezisztens PrP Res fragmentum kimutatására (Prionics Check teszt);
b) kemilumineszcens ELISA teszt, amely magában foglal egy extrakciós módszert és egy ELISA eljárást, megnövelt kemilumineszcens képességű reagens felhasználásával (Enfer test);
c) monoklonális ellenanyagokra alapozott, szendvics ELISA módszer PrP Res fragmentum kimutatására denaturálási és koncentrációs lépéseket követően (Bio-Rad Plateliateszt).
