BK BH 2003/7
BK BH 2003/7
2003.01.01.
Nem állapítható meg a kegyeletsértés vétsége, ha az elhunyt hozzátartozója a halott hamvait tartalmazó urnát a másik hozzátartozó tudta nélkül urnakriptába helyezteti át [Btk. 181. §].
A kerületi bíróság a 2001. április 24. napján kelt végzésével és a másodfokú bíróság a 2001. június 22. napján kelt végzésével – bűncselekmény hiányában – megszüntette a terhelt ellen a magánvádló feljelentése alapján kegyeletsértés vétsége miatt indított büntetőeljárást.
A jogerős bírósági végzések ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely szerint téves volt a megszüntető végzés, a feljelentett cselekmény megvalósítja a kegyeletsértés vétségét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A másodfokon eljáró bíróság helyesen állapította meg, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, ezzel a megállapítással a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
A feljelentésében a magánvádló azt sérelmezte, hogy az édesapja hamvait tartalmazó urnát a feljelentett – aki az elhalt özvegye (nem édesanyja a feljelentőnek, hanem az elhalt második felesége) – az ő megkérdezése, sőt tudta nélkül az urnakriptába helyeztette át abból a sírból, amelyet a feljelentettel közösen váltottak meg. Ez a sír a feljelentő nagyapjának a sírhelye volt, a temető telítettsége miatt ugyanis a temetés időpontjában nem volt lehetséges új sírhelybe való temetkezés. A feljelentő álláspontja szerint ezzel – az általa jogellenesnek tartott – áthelyezéssel a feljelentett elkövette a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés vétségét. Utalt ara is, hogy a régi sírhelyről a névtáblát és a koszorúkat is eltávolították, és ez már önmagában is alkalmas a kegyeletsértés megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság jelen eljárásban kizárólag azt vizsgálta, hogy a feljelentett cselekmény bűncselekmény-e, alkalmas e a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményének a megállapításra.
A Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés vétségét az követi el, aki a halottat vagy emlékét a Btk. 179. vagy 180. §-ában meghatározott módon meggyalázza. Csak olyan elkövetési magatartások jöhetnek tehát szóba, amelyek kegyeletsértő, meggyalázó jellegűek, az ilyen jelleget nélkülöző magatartások nem. A bűncselekmény ugyanakkor csak szándékosan követhető el, az elkövetőnek kívánnia kell, vagy bele kell nyugodnia magatartása kegyeletsértő, gyalázkodó kihatásába.
Ebben az ügyben ezek az ismérvek nem állapíthatók meg. A halott hamvait tartalmazó urnának az urnakriptába történő áthelyeztetése nem kegyeletsértő, a halottat vagy az emlékét meggyalázó magatartásként nem értékelhető. A feljelentettnek ugyanakkor az erre irányuló szándéka – még eshetőleges formában sem – ismerhető fel, az általa elkövetett cselekmény tehát nem bűncselekmény.
Az pedig, hogy a halott hamvainak az áthelyezésekor a halott hamvainak ottlétére utaló relikviák – névtábla, koszorú – eltávolításra kerülnek, éppúgy nem tekinthető kegyeletsértő, meggyalázó magatartásnak, mint maga az áthelyezés.
Az ügyben eljárt bíróságok tehát törvénysértés nélkül szüntették meg a büntetőeljárást.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.75/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás