PK BH 2003/70
PK BH 2003/70
2003.02.01.
Az apai elismerő nyilatkozat akarathiba címén nem támadható meg [Csjt. 43. §; Ptk. 199. §, 210. §].
A bíróság jogerős ítéletével a felperes apaság vélelmének megdöntése iránt előterjesztett keresetét elutasította.
Az irányadó tényállás szerint a jugoszláv állampolgárságú felperes és az I. r. alperes 1989-ben élettársi kapcsolatot létesítettek. Az I. r. alperes 1990. őszén terhes lett. 1991. január 25-én a gyámhatóságnál méhmagzat javára tett apai elismerésről készült jegyzőkönyvet vettek fel, mely közokirat szerint a személyesen megjelent felperes, aki személyazonosságát megfelelően igazolta, kijelentette, hogy az Sz. K. anyától születendő gyermeket a magáénak elismeri. A felperes a közokirat tanúsága szerint a jegyzőkönyvet felolvasás és az apai elismerő nyilatkozat jelentőségének és joghatásainak megmagyarázása után aláírta, majd az ugyancsak személyesen megjelent I. r. alperes kijelentette, hogy az apa elismerő nyilatkozatához hozzájárul, és mást nem kíván megnevezni apaként.
Az 1991. június 16-án megszületett II. r. alperes születési anyakönyvébe apaként a felperest, anyaként az I. r. alperest jegyezték be. A felperes és az I. r. alperes élettársi kapcsolata 1991. végén megszűnt.
A felperes az 1998. november 24-én előterjesztett keresetében a Csjt. 43. §-ának (2) bekezdésére alapítottan kérte az apaság vélelmének megdöntését. Arra hivatkozott, hogy apai elismerő nyilatkozatának a törvényes feltételek hiányában nincs teljes hatálya, mert a nyilatkozat megtételekor a magyar nyelvet nem ismerte, a gyámhatósági eljárásban tolmácsot nem alkalmaztak, így nem volt tisztában azzal, hogy milyen nyilatkozatot ír alá. A Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése szerinti megtámadási határidő elmulasztásának kimentése érdekében előadta: arról, hogy a II. r. alperesre nézve apai elismerő nyilatkozatot írt alá, csak a tartási kötelezettség elmulasztása iránt ellene indított büntetőeljárás során, 1997. decemberében szerzett tudomást, keresetét ettől az időponttól számított egy éven belül terjesztette elő.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Csjt. 43. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a teljes hatályú apai elismerésen alapuló apasági vélelmet – a tartalmi valótlanságon kívül – mikor lehet megtámadni, ugyanakkor nem részletezi, hogy milyen ,,törvényes feltételek'' hiánya esetén van erre lehetőség. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy a Csjt. 37. §-ának (2)–(5) bekezdéseiben foglalt feltételek meglétének hiánya a 43. § (2) bekezdése szerinti megtámadás alapját képezheti, azonban a felperes által hivatkozott akarathiba nem tartozik a törvényes feltételek hiányának a körébe. Ezzel kapcsolatban a bíróság kiemelte, hogy a Ptk. hatálybalépéséről szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelettel a jogalkotó az 1952. évi IV. törvényt (a Csjt.-t) önálló jogággá tette, ebből pedig az következik, hogy a családjogban a Ptk. rendelkezéseit csak akkor és annyiban lehet alkalmazni, amennyiben és amikor ezt a Csjt. lehetővé teszi. Az akarathibáról, mint megtámadási okról a Csjt. tudatosan hallgat, így ez a jogcím a megtámadás alapját nem képezheti, ebből következik, hogy a felperesi megtámadás késedelme a jogvita elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását és a gyámhatósági jegyzőkönyvben foglalt apai elismerő nyilatkozata érvénytelenségének megállapítását kérte. A jogerős ítélet indokolásához kapcsolódó álláspontja szerint a családjog önálló jogágisága ellenére a Ptk., mint ,,lex generalis'' háttérjogszabálya a Csjt.-nek, mint ,,lex specialis"-nak, ebből pedig az következik, hogy azokra a kérdésekre, melyekre a Csjt. kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a Ptk. szabályai az irányadóak. Hivatkozott a Ptk. 199. §-ára, mely kimondja, hogy az egyoldalú nyilatkozatokra – ha törvény kivételt nem tesz – a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a Csjt. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozat a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében írt tévedés, illetve megtévesztés jogcímén eredményesen támadható meg, a jogerős ítélet ezzel ellentétes jogi álláspontja tehát törvénysértő.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 43. §-a az apaság elismerésén alapuló vélelmének akarathiány címén való megtámadásáról kifejezetten valóban nem szól, ezért ezt a ,,hallgatást'' az ítélkezési gyakorlatnak kell értelmezni a jogalkotói szándék vizsgálatával.
A történeti elemzés során megállapítható, hogy a Csjt. hatályba lépése előtt a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. törvénycikk 11. §-ának (2) bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmazott a kényszerről, tévedésről vagy megtévesztésről, mint a megtámadás jogi lehetőségéről, ezeket az akarathibákat azonban a Csjt. a jogszabályi szövegből kihagyta. Ugyanígy mellőzte az akarathibák jogi hatásának kimondását a házasságkötés és az örökbefogadás esetében is.
Az önálló jogágiságú családjog jellemzője, hogy a családi jogállással kapcsolatos jognyilatkozatokat a Csjt. mindenkivel szemben hatályosnak ismeri el (Csjt. 45. §). A mindenkivel szembeni hatályosság az erre vonatkozó bírói ítéleteknek is sajátossága, amiből következik, hogy amikor a családjogi szabályokból az akarathiányok következményeinek szabályai hiányoznak, ezt nem lehet egyszerűen a polgári jog megfelelő szabályaira való utalásként értelmezni. Ez az értelmezés a nyilatkozat hatályával érintett, de annak megtételében részt nem vevő személyek érdekeit védi, a Csjt. egyéb rendelkezései ugyanakkor lehetőséget nyújtanak a közvetlenül érintett személyek családi jogállásának a rendezésére.
A kifejtettekből következik, hogy a Ptk. 199. §-a a családi státust érintő nyilatkozatokra háttérjogszabályként sem alkalmazható, tehát a Ptk. 210. §-ában írt kényszer, tévedés és megtévesztés a Csjt. 43. §-ának (2) bekezdésében írt megtámadási okként nem érvényesíthető.
Ugyanezt az érvelést támasztja alá az, hogy a családjogi viszonyoknak arra a részére, mely csak a felek egymás közti kapcsolatára van kihatással (vagyoni kérdések, lakáshasználat és – kiterjesztő értelmezéssel – a tartási jogok és kötelezettségek) a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását kiemelten előírja.
A másodfokú ítélet indokolását a fentiekkel kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet érdemi döntése nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.537/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás