71/B/2003. AB határozat
71/B/2003. AB határozat*
2003.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 53. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 53. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése, de legalábbis ezen rendelkezéseknek az elkövetőre utaló szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását kérte. Véleménye szerint a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében meghatározott jóhírnévhez való jogot.
Az indítványozó kérelmében azt állítja, hogy a szabálysértési eljárás befejezéséig az ,,elkövető” kitétel helyett minden esetben az ,,eljárás alá vont személy” kifejezés a helytálló, mert a szabálysértés elkövetését jogerős határozat még nem állapította meg. Kifejti továbbá, hogy ennek megfelelően az Sztv. – a két kifogásolt esettől eltekintve – következetesen az ,,eljárás alá vont személyről” rendelkezik mindaddig, amíg az eljárás jogerősen be nem fejeződött. Az ,,elkövető” meghatározás csak azokban a rendelkezésekben jelenik meg indokoltan – hangsúlyozza az indítványozó – amelyek már a jogerőre emelkedett határozat utáni eljárási cselekményeket szabályozzák.
2. Az alkotmányossági vizsgálat során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezése:
,,59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
2.2. Az Sztv. rendelkezései:
,,53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövető vallomása.”
,,85. § (1) Ha az eljárás alá vont személy és a sértett a szabálysértési hatóság előtt a kártérítés összegében megállapodik, illetőleg a kártérítés összege a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, a szabálysértési hatóság az elkövetőt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az 1284/B/1990/5. AB határozatban (ABH 1991, 562.) olyan indítványról döntött, amelyben a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Sztv.) több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását kérték. Az indítványozók akkor arra alapították kérelmüket, hogy a régi Sztv. a szabálysértési eljárás minden szakaszában elkövetőnek nevezte a cselekmény végrehajtóját, amit egyrészt ellentétesnek véltek az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvével, másrészt a jóhírnévhez való jog sérelmét is állították.
A hivatkozott határozatban az Alkotmánybíróság leszögezte: ,,A szabálysértési törvény egyik fő jellemzője, hogy ugyanazon kódexben szabályozza az anyagi jogot, az eljárást és végrehajtást, a szabálysértési hatóságok fórumrendszerét, és az egyes szabálysértési tényállásokat. Ebben a szabályozási koncepciób[a]n nem lehetséges reálisan úgy differenciálni, hogy az elkövető más és más elnevezése ne okozzon zavart a jogalkalmazás menetében. Az indítványozók által igényelt differenciált megjelölés a szabálysértési eljárás egyes szakaszaiban nem is indokolt. Ugyanis a szabálysértési eljárásban is megtalálható garanciális szabályok – melyek az eljárás alá vont személyek jogainak védelmét hivatottak szolgálni – nem ahhoz kötődnek, hogy az elkövetőt az eljárás során milyen elnevezéssel illetik.” (ABH 1991, 562, 564.)
Az Alkotmánybíróság az indítványt a következő indokolással utasította el: az ,,[i]ndítványozók azon hivatkozása, mely szerint a szabálysértési eljárás alá vont személy elkövetőként való megjelölése sérti a jó hírnévhez való jog alkotmányos elvét, ugyancsak megalapozatlan. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerint 'A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.'
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány említett rendelkezése és az 'elkövető' kifejezés használata között nem állapítható meg összefüggés. A hatóságok főszabályként írásban idézik a meghallgatni kívánt személyeket. Az idézés kézbesítése rendszerint postai úton történik. Az idézésre és kézbesítésre vonatkozó előírások pedig kellő biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy illetéktelenek a címzett ellen folyó eljárásról tudomást ne szerezzenek.” (ABH 1991, 562, 564–565.)
2. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi és a hivatkozott eljárásban ugyanabban a kérdésben, azonos okból, de két külön jogszabállyal kapcsolatban kell, illetve kellett állást foglalni, az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy ítélt ügy (res iudicata) címén az eljárás megszüntethető-e.
,,A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti.” [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1071, 1072.; az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja.]
Mivel a korábbi alkotmányossági vizsgálat a régi Sztv.-re terjedt ki, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem áll fenn a res iudicata esete és az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem látta indokát, hogy a korábban meghozott döntéstől eltérjen, így az abban foglaltakat a jelen esetben is irányadónak tekintette. Ennek megfelelően megállapította, hogy az Sztv. 53. § (1) bekezdése és 85. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében meghatározott jó hírnévhez való jogot, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. május 26.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k., Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás