732/B/2003. AB határozat
732/B/2003. AB határozat*
2005.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 23. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 23. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet. Alkotmányos háttér cím alatt az Alkotmány 9. §-a (2) bekezdésének és 57. §-a (2) bekezdésének szövegét idézte. A kérelem indokaként kifejtette, hogy a Gt.-nek ez a szabálya korlátozza a jogalanyok Alkotmányban rögzített vállalkozáshoz való jogát, mivel az érintett személyek „nem folytathatnak vállalkozási tevékenységet gazdasági társaságok tisztségviselőjeként”. Az indítványozó megfogalmazása szerint a korlátozás „személyes szankció jellegű, mely bizonyos értelemben a büntetőjog foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésével rokon. E jelleg indokolja, hogy fentebb – analógiaként – az Alkotmány büntetőjogi vonatkozású rendelkezésére is utaltam. Véleményem szerint a kifogásolt rendelkezés egy valótlan feltételezésen nyugszik, s így az szükségtelenül/aránytalanul korlátozza a vállalkozás jogát, illetve sérti a bűnösség/büntetés felelősséghez/vétkességhez kötöttségének elvét.”
II.
Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány szabályai:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”
2. A Gt. indítványozó által támadott rendelkezése:
„23. § (3) A gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve, ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdése kimondja a vállalkozás jogának védelmét.
Az Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való jogot alapjognak tekinti, amelynek korlátozása az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között akkor történhet meg, ha a korlátozás az elérni kívánt cél szempontjából szükséges és a korlátozás nagysága arányban áll a megvalósítani kívánt célkitűzéssel (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 475–476.).
A vállalkozás jogát az Alkotmánybíróság gyakorlata a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog [Alkotmány 70/B. §-ának (2) bekezdése] egyik megnyilvánulási formájaként értelmezi, és tartalmát abban jelöli meg, hogy mindenkinek joga van üzleti tevékenység végzésére. Ennek a tevékenységnek a feltételeit az állam meghatározhatja, és a vonatkozó szabályoknál széles körben érvényesülhetnek szakmai, valamint gazdaságpolitikai szempontok. A feltételek meghatározása a vállalkozáshoz való jog korlátozásaként jelenik meg. A feltételekre vonatkozó szabályoknak azonban – a szükségesség és az arányosság követelménye mellett – meg kell felelniük a piacgazdaság Alkotmány 9. §-a (1) bekezdésében rögzített elvének és nem ütközhetnek a diszkriminációnak az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében kimondott tilalmába. Az állam nem határozhatja meg továbbá a vállalkozás jogának olyan korlátozását, amely már ennek a jognak a lényeges tartalmát érintené, nem teheti lehetetlenné a vállalkozóvá válást [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.].
A vállalkozáshoz való jog körén belül az Alkotmánybíróság gyakorlata megkülönbözteti a vállalkozás gyakorlását és a vállalkozási tevékenység szabad megválasztását. A vállalkozáshoz való jog legsúlyosabb korlátozásának azt tekinti, ha az állam valaki számára nem teszi lehetővé valamilyen vállalkozói tevékenység választását. Nem minősülnek azonban alkotmányellenesnek az olyan korlátozások, amelyek éppen a tisztességes verseny kialakulását és fennmaradását szolgálják (1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 637, 640.).
2. A Gt. 21–30. §-ai a gazdasági társaságok testületeiről, vezető tisztségviselőiről szóló közös szabályokat meghatározó III. fejezeten belül a társaságok ügyvezetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a szabályok tehát valamennyi társaságra alkalmazandók, így a közkereseti és a betéti társaságra is, ahol valamelyik (egy vagy több) tag látja el az ügyvezetést, valamint a részvénytársaságra is, ahol külön szerv, az igazgatóság tagjai látják el ezt a feladatot. Ennek megfelelően lehet eltérés az ügyvezetés jellege tekintetében, de a különbözőség nem akadályozza a közös szabályozást. A Gt. javaslatának miniszteri indokolása az ügyvezetés lényegét az operatív vezetésben jelöli meg.
Az Alkotmánybíróság a Gt. 22. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban vizsgálta azt a kérdést, hogy a vezető tisztségviselővé választás meghatározott feltételekhez kötése nem sérti-e az Alkotmány 9. §-a (2) bekezdésében meghatározott vállalkozáshoz való jogot. A Gt. említett szabálya alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a 793/B/2001. AB határozat azért utasította el, mert az ügyvezetés a társaság operatív vezetését jelenti, nem vállalkozási tevékenység, és így nincs szó a vállalkozáshoz való jog megsértéséről (793/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1432, 1434–1435.).
A jelen ügyben az indítványozó a Gt. 23. §-a (3) bekezdését tekintette ellentétesnek az Alkotmány 9. §-a (2) bekezdésével, tehát nem ugyanazt a szabályt, mint amelyet az Alkotmánybíróság a 793/B/2001. AB határozatban vizsgált. Ezért nincs szó az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. §-ának c) pontjában meghatározott ítélt dologról. Azonban a jelen ügyben is ugyanaz a vizsgálandó alkotmányjogi kérdés, mint amit az Alkotmánybíróság az említett ügyben elbírált. Nem teszi lehetetlenné a vállalkozóvá válást adott esetben sem az a szabály, amely szerint – meghatározott kivételtől eltekinve – nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő az, aki felszámolásra került társaságnál a jogszabályban megállapított időhatárok között vezető tisztségviselő volt. Ezért az Alkotmánybíróság a jelen ügyben sem állapítja meg a vállalkozáshoz való jog megsértését. A Gt. 23. §-ának (2) bekezdése és az Alkotmány 57. §-a (2) bekezdésének az indítványban megemlített rendelkezése között pedig nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
Az elmondottak alapján az Alkotmánybíróság elutasította a Gt. 23. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Budapest, 2005. február 1.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr.Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás