739/B/2003. AB határozat
739/B/2003. AB határozat*
2005.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 27. § (1) bekezdésének „illetve amíg kérelmét a bíróság el nem utasította” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 27. § (1) bekezdése „illetve amíg kérelmét a bíróság el nem utasította” szövegrészének megsemmisítését kezdeményezte. A Ksztv. 27. §-a lehetőséget biztosított arra, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően (1998. január 1-je előtt) közhasznú tevékenység folytatására létrejött szervezetek közhasznúnak minősülhessenek mindaddig, amíg a legkésőbb 1998. június 1-ig benyújtott kérelmüket a bíróság jogerősen jóvá nem hagyja vagy el nem utasítja. Az indítványozó ez utóbbi lehetőséget tartja alkotmánysértőnek, mert a szabályozás – a törvényen belüli ellentmondás miatt – nem tesz különbséget a kérelem formai okból, illetve az érdemi elégtelenség miatt történő elutasítása között. A bizonytalanság – az indítványozó szerint – sérti a jogállamiság részét képező normavilágosság követelményét.
Az indítványozó az általa felvetett alkotmányossági probléma jobb megvilágítása érdekében kiegészítő beadványt nyújtott be, amelyhez csatolta a Bács-Kiskun Megyei Bíróság adóügyi közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során hozott 5.P.21.797/2003/5. számú ítéletét. Az indítványozó az ítélet alkotmánybírósági vizsgálatával összefüggésben így fogalmazott: „Ennek kapcsán amennyiben lehetséges és szükséges, beadványom alkotmányjogi panasszá is nyilváníthatják.”
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja:
„A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A Ksztv. 27. § (1) bekezdése így rendelkezik:
„Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba. A törvény hatálybalépésekor már nyilvántartásba vett azon szervezet, amely a 26. § c) pontjában említett valamely közhasznú tevékenység folytatására jött létre, és a közhasznúsági nyilvántartásba vételére kérelmét 1998. június 1-je előtt benyújtotta, 1998. január 1-jétől a 22. § (3) bekezdésében említett határozat jogerőre emelkedésének időpontjáig, illetve amíg kérelmét a bíróság el nem utasította a kérelemben megjelölt közhasznúsági fokozat szerinti jogállásúnak minősül.”
A Ksztv.-nek a közhasznúsági nyilvántartásba vételről rendelkező 22. § (1)–(3) bekezdése kimondja:
„(1) A közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a szervezet nyilvántartásba vételére illetékes bíróságnál kell benyújtani.
(2) A közhasznúsági nyilvántartásba vétel iránti kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik közhasznúsági fokozatban történő nyilvántartását kéri. A kérelemben csak egy közhasznúsági fokozat jelölhető meg.
(3) A közhasznúsági nyilvántartásba vételről, az átsorolásról és a törlésről a bíróság nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A bíróság határozatát az ügyészségnek is megküldi.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó a Ksztv.-nek a közhasznúsági nyilvántartásba vételről rendelkező 22. §-a és a 27. § közötti ellentmondásra hivatkozva kezdeményezte a 27. § (1) bekezdésének „illetve amíg kérelmét a bíróság el nem utasította” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság először a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban fejtette ki: „Az indítványban támadott törvényi rendelkezések – értelmezéstől függő – ellentétes tartalma pedig önmagában, anyagi alkotmányellenesség hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség megállapításához. (...)
Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magába véve még nem elegendő feltétele az Alkotmányellenesség megállapításának.
A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik.” (ABH 1991, 175–176.)
A 21/1993. (IV. 2.) AB határozatban viszont az Alkotmánybíróság leszögezte: „Az ugyanazon törvényen belüli ellentmondás – különösen ha az a címzettek, az érintettek, a kötelezettek eltérő körére vonatkozik – már olyan fokú jogbizonytalanságot jelent, amely alkotmányellenes.” (ABH 1993, 172, 180.)
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat jelen ügyben irányadónak tekintette, és ez alapján úgy ítélte meg, hogy a vizsgált esetben nem ugyanazon törvényen belüli – jogbizonytalanságot eredményező – ellentétes szabályozásról van szó, hanem jogértelmezési kérdésről, amelynek megválaszolása elsősorban a bírói jogalkalmazás körébe tartozik. A konkrét – peren kívüli – eljárások során a bíróságoknak kell mérlegelniük – egyebek mellett – azt, hogy a támadott szabályozásban a „bíróság el nem utasította” szövegrész a jogerős elutasításra vonatkozik-e. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánynál alacsonyabb szintű jogszabályok absztrakt értelmezésére nincs hatásköre.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ksztv. 27. § (1) bekezdésének „illetve amíg kérelmét a bíróság el nem utasította” szövegrésze nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdése kimondja: „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”
Az indítványozó kiegészítő beadványában nem hivatkozott arra, hogy a kifogásolt ítélet Alkotmányban biztosított jogainak megsértését eredményezte, továbbá nem állította, hogy jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az indítványozó nem kezdeményezte az alkotmányjogi panasz elbírálását, hanem azt az Alkotmánybíróság mérlegelésére bízta. Határozott kérelem hiányában az Alkotmánybíróság az eljárás során nem vehette figyelembe a kiegészítő indítványt és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság – indítványozó által becsatolt – 5.P.21.797/2003/5. számú ítéletét.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. október 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás