769/B/2003. AB határozat
769/B/2003. AB határozat*
2004.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. § (1) bekezdése, valamint a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet 5. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény tekintetében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 10. § (1) bekezdése és a Hdt. végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 5. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Sérelmezte, hogy a hadigondozás nem vonatkozik a volt hadiárvákra, mivel ők csak egyszeri juttatásban részesülnek. Álláspontja szerint a támadott előírások ellentétesek az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt szabályozással, mivel alkotmányellenes diszkriminációt valósítanak meg. Az indítványozó alkotmányellenesnek vélte, hogy az eljárás alá vont rendelkezés alkotmányellenes módon tesz különbséget „egymással összehasonlítható” személyek között: „öt – azonos szülőktől származó – gyermek közül a középső gyermek a Hdt. 10. § (4) bekezdés szerint ugyan „volt hadiárva”, de mégsem számít „volt hadiárvának”, ugyanúgy a Hdt. [10. §] (1) [bekezdés] szerint jogosult az egyösszegű térítésre, de a testvéreivel ellentétesen mégsem kaphatja meg az egyösszegű térítést”.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, mivel az említett tárgykörben „a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott és ezáltal alkotmányellenes helyzet állt elő”.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése megállapítja: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”.
A Hdt. 10. § sérelmezett (1) bekezdése a hadigondozott-ellátások körében az egyösszegű térítést szabályozza: „Az a hadirokkant, hadiözvegy, volt hadiárva, volt hadigyámolt és volt hadigondozott családtag, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, továbbá aki ez irányú kérelmét politikai okból elő sem terjesztette, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg. A pénzellátás politikai okból történő megszüntetése, szüneteltetése, illetve elutasítása bizonyítására dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata elfogadható.”
A Vhr. 5. § ugyancsak támadott (6) bekezdése pedig így rendelkezik: „Nem minősül hadigondozottnak a volt hadiárva, a volt hadigyámolt és a volt hadigondozott családtag, ha részére csak egyösszegű térítést állapítanak meg”.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 2/1998. (II. 4.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) – a Hdt. több rendelkezésének a vizsgálata során – érintette a Hdt. 10. §-át, illetve a 10. § (1) bekezdését is. (ABH 1998, 41.) E rendelkezések alkotmányosságát azonban az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta. A Hdt. 10. §-ával összefüggésben az indítványozók a konkrét ügyek felülvizsgálatára irányuló kérelmet terjesztettek elő, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat – hatáskör hiányában – visszautasította. (ABH 1998, 41, 57.) Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Hdt. 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást pedig – az 1997. évi XIX. törvény által történő módosításra tekintettel – megszüntette. (ABH 1998, 41, 58.)
A Hdt. 10. § (1) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmánybíróság érdemben a 217/B/1998. határozatban értékelte. Az indítványozó ebben az említett ügyben is az Alkotmány 70/A. § megsértésére hivatkozott. (ABH 2001, 989, 995.) Az Alkotmánybíróság azonban a jelen ügyben elbírált indítvány szempontjából a Hdt. 10. § (1) bekezdését nem minősítette „ítélt dolog"-nak mivel az indítvány ugyanarra az alkotmányi rendelkezésre, de más alkotmányos összefüggésre – ezúttal a hadiárvának minősülés szempontjából a testvérek közötti különbségtételre – vonatkozott.
2. A Hdt. 10. § vizsgált (1) bekezdése – az ott meghatározott feltételek szerint – a volt hadiárvának egyösszegű térítést nyújt. A Hdt. 10. § (4) bekezdésének megfelelően „[v]olt hadiárva, akit szülője halála miatt, volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt, volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként hadigondozásba vettek, vagy aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt”.
A Vhr. 5. § előttiekben idézett (6) bekezdése alapján ha a volt hadiárva részére csak egyösszegű térítést állapítanak meg, akkor nem minősül hadigondozottnak. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már utalt arra, hogy a Hdt. „a volt hadiárva” fogalmát jogtechnikai okból használja és határozza meg külön, azért, hogy megkülönböztesse a Hdt. 6. §-ában meghatározott „hadiárva” fogalmától. Ha ezt nem tenné, a korábban hadiárvaként hadigondozásba vett személyek nem lennének jogosultak az egyösszegű térítésre, mert „hadiárvaként” meg kellene felelniük a Hdt. 6. §-ában és ez utóbbi által felhívott 4. §-ában meghatározott feltételeknek. (ABH 1998, 57.) A volt hadiárváknak megállapított egyösszegű térítésre való jogosultságnak tehát nem feltétele pl. a tizenhatodik életév alatti korhatár, vagy más, a Hdt. 6. és 4. §-ában megjelölt feltétel fennállása.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést több határozatában és több szempontból értelmezte. Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rámutatott: Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. (ABH 1990, 46, 48.). A 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy ha nem eleve jogosultak megkülönböztetéséről van szó, akkor csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz az ne minősüljön önkényesnek. (ABH 1991, 58, 62.)
A 65/1997. (XII. 18.) AB határozat (ABH 1997, 391, 394.) – összefoglalva az ezirányú alkotmánybírósági gyakorlatot – megállapította: sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 555, 556.]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem áll fenn az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció sérelme amiatt, hogy a törvényhozó a már felnőtt korú volt hadiárváknak egyösszegű térítést nyújt, s nem biztosít hadigondozotti ellátást oly módon, mint a szolgálat következtében meghalt személy, vagy a meghalt hadirokkant ellátásra szoruló gyermekének.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hdt. 10. § (1) bekezdése és a Vhr. 5. § (6) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó – a szabályozás „nem megfelelő” tartalmára hivatkozással mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]
Az Alkotmánybíróság az indítványozó hivatkozása alapján nem tárt fel sem olyan jogszabályi felhatalmazáson alapuló, sem feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettséget, amelynek elmulasztása alkotmányellenességet idézett volna elő, ezért az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2004. május 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás