GK BH 2003/78
GK BH 2003/78
2003.02.01.
Az adósságrendezésbe be nem vonható vagyontárgyra vezetett jelzálogjog nem alapozza meg a vagyon értéke erejéig a követelés privilegizált besorolását;
az elismert követelést ezért az egyéb követelések közé kell besorolni. A be nem vonható adósi ingatlanra vezetett jelzálogjog azonban az adósságrendezési eljárás után is fennmarad, amelyből a hitelező az adósságrendezési eljáráson kívül szerezhet kielégítést [Pp. 262. §; 1996. évi XXV. tv. 1. §, 2. § e) és f) pont, 12. § (2) bek., 15. § (1) bek., 23. § (6) bek., 29. §, 31. § (1) bek. b) és e) pont, 32. § (2) és (3) bek.].
Az adós önkormányzat ellen az adósságrendezési eljárás 1997. február 1-jén indult meg az adós saját kérelmére. Az esőfokú bíróság az eljárás megindítását a 2. sorszámú végzésében rendelte el, amelynek a Cégközlönyben való közzétételére 1999. február 25-én került sor.
Az eljárás lefolytatására az 1996. évi XXV. törvény (Öa. tv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adós hitelezői az adósságrendezési eljárás megindítására vonatkozó közlemény megjelenését követő 60 napon belül jelenthették be követeléseiket a pénzügyi gondnokhoz, aki a követeléseket nyilvántartásba vette az Öa. tv. 15. §-ának (1) bekezdése szerint, melyről a hitelezőket értesítette.
Az adós önkormányzat és a hitelezők között egyezség létrehozására nem került sor. Ennek a pénzügyi gondnok részéről történt bejelentése után az elsőfokú bíróság az adósságrendezési eljárást az Öa. tv. 29. §-a alapján a vagyon bírósági felosztásának szabályai szerint folytatta.
Az elsőfokú bíróság a 2000. június 1. napján 36/I. sorszámon meghozott végzésével a pénzügyi gondnok 33. sorszám alatt előterjesztett jelentését jóváhagyta. E végzésében elbírálta az F. Kft. hitelező ,,kifogás"-nak nevezett észrevételét, amelyben a hitelező azt sérelmezte, hogy a pénzügyi gondnok jelentésében az adósságrendezési eljárásba be nem vonható vagyonként jelölte meg az S., Rákóczi u.10. és 11. szám alatti ingatlanokat, amelyek – a hitelező megítélése szerint – helyesen az Öa. tv. 2. §-ának f) pontja alapján az adósságrendezésbe vonható vagyon körébe lennének sorolandók, ezért ,,forgalomképesek''. Az elsőfokú bíróság a 36/I. sorszámú végzésében megállapította, hogy a vitás ingatlanok mint állami tulajdonból az önkormányzat tulajdonába került lakások az Öa. tv. 2. §-ának e) pontjába tartoznak, és ilyenként azokat nem lehet az adós adósságrendezésbe bevonható vagyonának felosztásakor figyelembe venni, értékesíteni, illetőleg a hitelezők között természetben felosztani. A 36/I. számú végzés 2000. június 19-én jogerőre emelkedett.
A pénzügyi gondnok a 39. sorszámon benyújtott jelentését és vagyonfelosztási javaslatát a 43. és 44. sorszámú beadványaiban módosította és kijavította. Az elsőfokú bíróság a 45. sorszámú végzésével 2001. február 22-ére tárgyalást tűzött ki. Az idéző végzéssel együtt megküldte a hitelezőknek a 43. és 44. sorszámok alatt benyújtott módosított vagyonfelosztási javaslatokat, azzal a felhívással, hogy a hitelezők az abban foglaltak ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül élhetnek kifogással, illetőleg a vagyonfelosztási javaslat ismeretében követelésükről lemondhatnak.
E felszámolói jelentés és vagyonfelosztási javaslat ellen csak a F. Kft. hitelező nyújtott be kifogást 47. sorszám alatt. Kifogásában követelésének a pénzügyi gondnok részéről történt besorolását sérelmezte, és teljes igényének zálogjogos követelésként való nyilvántartását kérte. Álláspontja az volt, hogy a besorolás szempontjából nincs jelentősége annak, a zálogjoga részben adósságrendezésbe be nem vonható vagyonra vonatkozott.
Utóbb az F. Kft. a 47. sorszámon benyújtott kifogását a 48. sorszámon felvett jegyzőkönyvbe foglaltan (jegyzőkönyv 2. oldal) visszavonta.
A pénzügyi gondnok 2001. február 28-án a 49. sorszámú beadványában, jelentését, vagyonfelosztási javaslatát ismét módosította. Kimutatásában az F. Kft. 11 712 950 Ft-ban elfogadott tőkeköveteléséből 864 000 Ft került a ,,b'' kielégítési kategóriába, a további 10 848 950 Ft pedig az ,,e'' kielégítési kategóriába. A kamatkövetelést pedig 8 812 242 Ft összegben az ,,f'' kielégítési kategóriában tartotta nyilván.
A pénzügyi gondnok a T. Kft. elismert követeléséből 5 957 000 Ft-ot az ,,e'' kategóriában, 346 856 Ft-ot az ,,f'' kategóriában tartott nyilván, amelyből vagyonelemenként határozta meg a javasolt kielégítést – a többi ,,e'' kielégítési kategóriás hitelezőhöz hasonlóan 27,50 %-os arányú kielégítés mellett.
A D. Rt. elfogadott követeléseként a pénzügyi gondnok 11 408 844 Ft-ot mutatott ki az ,,e'' kielégítési kategóriában. A kiegészített, módosított és pontosított javaslatban a pénzügyi gondnok a készpénzből, részvényből és ingatlanból álló vagyonelemek értékét külön-külön jelölve határozta meg, hogy a felsorolt hitelezők az egyes, az adósságrendezésbe bevonható vagyonelemekből mennyit kapjanak. A teljes kielégítéshez jutó ,,b'' és ,,d'' kategóriát követő ,,e'' kielégítési kategóriás hitelezők részére a pénzügyi gondnok egységesen 27,50%-os arányú kiegyenlítést javasolt.
Az adós és az F. Kft. között a legutóbb módosított jelentés készítésekor is folyamatban lévő perre tekintettel a pénzügyi gondnok az Öa. tv. 23. §-ának (6) bekezdése szerint a vitatott követeléssel rendelkező F. Kft. hitelezőnek juttatni kívánt vagyont – vagyonelemenként külön-külön jelölve – elkülönítetten határozta meg azzal, hogy az elkülönített vagyonelemek csak a per jogerős befejezése után kerülhetnek kiadásra, vagy a vitatott követelés jogosultja, vagy pedig – az adós pernyerése esetén – a további ,,e'' kielégítési kategóriás hitelezők részére, a meghatározott kielégítési arányban.
A módosított jelentés elbírálása céljából az elsőfokú bíróság ismét tárgyalást tűzött ki 2001. április 19-re, amelyre ismét megidézte az adóst, a pénzügyi gondnokot és a hitelezőket. Az 50. sorszámú végzésével a bíróság megküldte a hitelezők részére a pénzügyi gondnok 49. sorszámú módosított jelentését, ezúttal is azzal a felhívással, hogy a hitelezők e módosított vagyonfelosztási javaslat ellen is, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül élhetnek kifogással, illetőleg ez idő alatt mondhatnak le követelésükről.
A hitelezőknek szóló – a kifogás benyújtásáról és határidejéről is tájékoztatást tartalmazó – 50. sorszámú végzést és a 49. sorszámú módosított pénzügyi gondnoki jelentést a D. Rt. hitelező 2001. március 27-én, a T. Kft. hitelező pedig 2001. március 26-án vette át. E hitelezők a 49. sorszámú módosított jelentés és vagyonfelosztási javaslat ellen kifogást nem nyújtottak be.
A 2001. április 19-én tartott tárgyaláson tett észrevételeikben e hitelezők a vagyonfelosztás módját általánosságban sérelmezték, és azt kérték, hogy valamennyi hitelező arányosan részesüljön az adós valamennyi vagyoneleméből. Megítélésük szerint méltánytalan eredményre vezet, ha egyes hitelezők inkább készpénzt, mások viszont változó értékű részvényt, illetőleg alig mobilizálható ingatlant kapnak. Ennek figyelembevételével kérték a részükre juttatandó vagyonrész meghatározását.
A pénzügyi gondnok 49. sorszámú, módosított jelentése ellen kizárólag az F. Kft. nyújtott be kifogást 54. sorszámon. Korábbi sérelmeire hivatkozva azt kérte, hogy a bíróság a pénzügyi gondnokot újabb vagyonfelosztási javaslat készítésére kötelezze. Arra hivatkozott, hogy az Öa. tv. nem rendelkezik úgy, hogy az adósságrendezésbe nem vonható vagyonra bejegyzett jelzálogjoggal biztosított követelés értékét a kielégítés során nem kell figyelembe venni a követelés privilegizált, ,,b'' kategóriába való besorolásakor, és a kielégítés során. Az Öa. tv. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti zálogjog megszűnés nem érinti a zálogjoggal biztosított követelésnek a kielégítési rangsorban elfoglalt helyét. Álláspontja szerint ez a rendelkezés az adósságrendezési eljárás megindításának időpontjában a helyi önkormányzat minden ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló zálogjogra egyformán vonatkozott. Az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontja sem tesz különbséget az adósságrendezésbe bevonható, illetve be nem vonható vagyonra vonatkozó, zálogjoggal biztosított követelések között. Következésképpen a törvény szövegéből nem vezethető le az a számára hátrányos megkülönböztetés, amely szerint az adósságrendezésbe nem vonható vagyonra bejegyzett jelzálogjoga nem eredményezi a bejegyzett követelésének zálogjoggal biztosítottként való besorolását és kielégítését.
Az elsőfokú bíróság az 56. sorszámú végzésében a pénzügyi gondnok 49. sorszám alatt előterjesztett, módosított vagyonfelosztási javaslatát jóváhagyta. A pénzügyi gondnokot a vagyonfelosztás végrehajtására kötelezte a végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül, azzal a meghagyással, hogy a vagyonfelosztás megtörténtét haladéktalanul jelentse be a bíróságnak.
Az elsőfokú bíróság végzésében az F. Kft. hitelezőnek a ,,b'' kategóriából az ,,e'' kategóriába átsorolt követelésére vonatkozó kifogását elutasította. Megállapította, hogy a 2000. június 19-én jogerőre emelkedett 36/I. sorszámú végzés alapján ,,rögzült azon vagyontömeg, mely az adósságrendezési eljárásba vonható vagyonként szerepelhet''. Az adósságrendezésbe nem vonható vagyonra bejegyzett jelzálogjog alapján ezért a hitelező elismert összegű követelését nem lehetett az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontjába, a zálogjoggal biztosított követelések kategóriájába sorolni, csak az ,,e'' kategóriába, ahogyan azt a felszámoló a módosított 49. sorszámú jelentésében tette.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felszámoló utolsó, módosított vagyonfelosztási javaslata és jelentése ellen a 2001. április 19-én tartott tárgyaláson sérelmeiket megfogalmazó, észrevételeket tevő D. Rt. és T. Kft. hitelezők sem a 15 napos határidőn belül, sem – igazolási kérelemmel – azon túl kifogást nem nyújtottak be. Nem érkezett kifogás a további hitelezőktől sem. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a módosított zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot az Öa. tv. 32. §-ának (3) bekezdése alapján jóváhagyta, a D. Rt. és a T. Kft. hitelezők észrevételeit figyelmen kívül hagyta.
E végzés ellen határidőn belül három hitelező nyújtott be fellebbezést.
Az F. Kft. fellebbezésében lényegében megismételte az 54. sorszámú kifogásában foglaltakat. Az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és a pénzügyi gondnoknak új vagyonfelosztási javaslat készítésére való kötelezését kérte olyan módon, hogy abban a pénzügyi gondnok az F. Kft. összes elismert követelését a ,,b'' kielégítési kategóriában, zálogjoggal biztosított követelésként elismerve juttassa őt kielégítéshez. A fellebbezésben megismételt jogi álláspontja szerint az Öa. tv. 2. §-ának e) és f) pontjaiból nem következik az – a pénzügyi gondnok által elfoglalt és az elsőfokú bíróság részéről is elfogadott – jogi álláspont, hogy az adósságrendezésbe be nem vonható vagyonra bejegyzett jelzálogjog nem alapozza meg a zálogjoggal biztosított követelésnek az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontjába történő besorolását, és ennek megfelelő privilegizált kielégítését. Megítélése szerint az Öa. tv. sehol nem írja elő, hogy az adósságrendezésbe nem vonható vagyonon fennálló zálogjoggal biztosított követelést ilyenként nem kell figyelembe venni. Ha pedig ilyen előírás nem létezik, akkor azt nem is szabad alkalmazni.
A D. Rt. fellebbezésében egyrészt azt sérelmezte, hogy a 18 000 000 Ft összegben bejelentett követeléséből a pénzügyi gondnok csak 11 408 844 Ft-ot ismert el, amelyből csak 27,50% megtérítését javasolta. E megtérülési arányt – az összes hitelezői követeléshez viszonyított igényének arányára figyelemmel – méltánytalannak tartotta. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a pénzügyi gondnok az adós felosztható vagyonának elemeit az egyes hitelezők között azon az elven javasolta felosztani, hogy a kisebb hitelezők nagyobb arányban készpénzben, a nagyobb hitelezők pedig ingatlanok tulajdonba adásával, valamint É. Rt.-részvénnyel nyerjenek kielégítést. Az utóbbi vagyonelemek forgalmi értéke ugyanis alacsony. Ebből következően – megítélése szerint – az elsőfokú bíróságnak a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzése jogszerűtlen és méltánytalan, mert a nagyobb követeléssel rendelkező hitelezőket fokozottan terheli.
A T. Kft. fellebbezésében ugyancsak az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. A D. Rt. hitelezővel egyezően arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott, módosított vagyonfelosztási javaslat méltánytalan és jogszabálysértő. Álláspontja szerint az adósnak az adósságrendezésbe bevonható vagyonát a pénzügyi gondnok által nyilvántartott és rangsorolt hitelezők között követelésarányosan kellett volna felosztani a különféle vagyonelemekből – készpénzből, ingatlanból és részvényből – mindenkinek arányosan juttatva.
Az elsőfokú bíróság végzésével elfogadott vagyonfelosztási javaslat szerint viszont – megítélése szerint – hátrányosabb helyzetbe került az a hitelező, akinek követelését nagyobb arányban ingatlanból és részvényből kell kielégíteni, mint azok a hitelezők, akiknek követelését elsősorban készpénzben kell teljesíteni. Az É. részvények árfolyama ugyanis változó. Az s.-i ingatlanok forgalmi értéke pedig csekély, valamint az ingatlanforgalom is elhanyagolható a térségben. Ezért nem tudta a pénzügyi gondnok sem értékesíteni az ingatlanokat. Hivatkozott a hitelező arra, hogy a pénzügyi gondnok korábbi jelentése és vagyonfelosztási javaslatai méltányosabbak voltak. Az utolsóként benyújtott és az elsőfokú bíróság által elfogadott 49. sorszámú javaslatnak téves az a kiindulási alapja, amely szerint a nagyobb hitelezőknek több, a kisebb hitelezőknek viszont kevesebb hátrányt kell elszenvedniük. Álláspontja szerint nem indokolta a vagyonfelosztás elfogadott módját az – a pénzügyi gondnok által megfogalmazott – szempont sem, hogy a hitelezők között lehetőség szerint ne keletkezzen ingatlanokra vonatkozó tulajdonközösség. Véleménye szerint a közös tulajdon létrejötte is kevesebb érdeksérelemmel járt volna a nagyobb követeléssel rendelkező hitelezők számára, mint az elsőfokú bíróság által elfogadott, módosított vagyonfelosztási javaslat.
A pénzügyi gondnok a fellebbezésekre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy ,,a hitelezői kör besorolását'' az F. Kft.-n kívül mindenki elfogadta. Az utolsóként benyújtott vagyonfelosztási javaslata pedig változatlan összetételű és mértékű készpénz-, részvény- és ingatlanvagyonra vonatkozott.
A fellebbezések alaptalanok, az alábbi indokok miatt: Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 36/I. sorszámú végzésben jogerősen megállapítást nyert az adósságrendezésbe bevonható vagyon köre. Az F. Kft. hitelező fellebbezésében azt már nem vitatta, hogy az S., Rákóczi u.10. és 11. szám alatti, önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok nem tartoznak az adósságrendezésbe vonható vagyon körébe. Nem volt vitás a felek között az sem, hogy az F. Kft. hitelező jelzálogjoga e két ingatlanra is bejegyzést nyert, 15 427 000 Ft erejéig 1996. október 1-jén, több mint hat hónappal az adósságrendezési eljárás kezdő időpontja előtt. Az sem vitás, hogy a pénzügyi gondnok jelentéseiben megnevezett, az F. Kft. jelzálogjogával terhelt egyéb ingatlanok összértéke 864 000 Ft-ot tett ki, amelynek megfelelő hitelezői követelést a pénzügyi gondnok az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének ,,b'' kielégítési kategóriájába besorolt.
Mindezekből következően a F. Kft. hitelező fellebbezése kapcsán az egyetlen eldöntendő vitás kérdés az, hogy az adósságrendezésbe be nem vonható adósi ingatlanvagyonra bejegyzett jelzálogjog alapján, az érintett ingatlanok értékének erejéig, a fellebbező hitelező követelését zálogjoggal biztosított követelésként kell-e besorolni az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontjába, vagy azt a pénzügyi gondnok helyesen sorolta be az (1) bekezdés ,,e'' kielégítési kategóriájába, következésképpen az elsőfokú bíróság a pénzügyi gondnok zárójelentését és a vagyonfelosztási javaslatát helyesen fogadta-e el.
A kérdés megválaszolásakor az önkormányzatok adósságrendezési eljárásának az Öa. tv. 1. §-ában megfogalmazott céljából kellett kiindulni, amely szerint a törvény célja, hogy szabályozza a helyi önkormányzatok fizetőképességének helyreállítására irányuló adósságrendezési eljárást. A fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatok az adósságrendezési eljárás lefolytatását követően nem szűnnek meg, hanem sokrétű tevékenységük tovább folytatódik. Az önkormányzatok többirányú tevékenységéből eredően az önkormányzati vagyon és az adósságrendezésbe vonható vagyon lényegesen különböző fogalmak.
Az adósságrendezésbe be nem vonható vagyon az adósságrendezési eljárás tartama alatt és azt követően is az adós tulajdona marad.
Az adott adósságrendezési eljárásban az a körülmény, hogy az adós tulajdonában lévő, S., Rákóczi u.10. és I1. szám alatt fekvő, (46. és 47. helyrajzi számú) házas ingatlanok nem vonhatók be az adósságrendezési eljárásba azt jelentette, hogy ezekkel az ingatlanokkal a pénzügyi gondnok nem rendelkezhetett. Ezért az érintett ingatlanokat nem értékesíthette, és a hitelezők között felosztandó vagyon körébe nem vonhatta be, hanem e vagyon változatlanul az adós tulajdonában és rendelkezése alatt maradt. Ebből viszont az is következik, hogy az eljárásba be nem vont vagyonra bejegyzett jelzálogjogot az Öa. tv. 12. §-ának (2) bekezdése sem érintette. Az eljárásba be nem vont ingatlanokon fennálló jelzálogjog tehát nem szűnt meg. Az érintett ingatlanok a teher alól nem szabadultak fel. Következésképpen a jelzálogjog-jogosult hitelezőnek az e vagyont érintően biztosított követelése – amelyet a pénzügyi gondnok elismert – csak az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének ,,e'' kategóriájába, az egyéb követelések körébe volt besorolható. Az adósságrendezési eljárás során a követelés teljes vagy részleges kiegyenlítése azonban értelemszerűen kihat az adósságrendezési eljárásba be nem vonható vagyonra bejegyzett jelzálogjog terjedelmére, amennyiben az adós a kiegyenlítés erejéig igényt tarthat a teher törlésére. Ez azonban már az adósságrendezési eljáráson kívül rendezendő olyan kérdés, amellyel az adott ügyben sem a pénzügyi gondnoknak, sem a bíróságnak nem kellett foglalkoznia. Tévesen hivatkozott az F. Kft. hitelező fellebbezésében arra, hogy az Öa. tv. nem tiltja az adósságrendezésbe be nem vont vagyonra bejegyzett zálogjoggal biztosított követelésnek az Öa. tv. 31. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolását. Az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdése ugyanis kifejezetten kimondja, hogy ,,az adósságrendezésbe vonható vagyont'' kell a 31. §-ban szabályozott módon besorolni és felosztani. E rendelkezést pedig nem lehet kiterjesztően, az adósságrendezésbe nem vonható vagyonra alkalmazni.
Ezért az ilyen módon biztosított követeléssel rendelkező F. Kft. az adósságrendezési eljárásban a követelését csak az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének e) pontjába soroltan érvényesíthette. Ugyanakkor a meg nem térülő, és az adósságrendezési eljárásba be nem vont vagyont terhelő követelését az adósságrendezési eljáráson kívül, azt követően, az általános szabályok szerint lesz jogosult érvényesíteni. (Ptk. 262. §). A teljes biztosított követelés érvényesítése az adott eljárásban az F. Kft. hitelezőre vonatkozóan azt eredményezte – függetlenül a megtérülés mértékétől – hogy az Öa. tv. 7. §-ában megfogalmazott korlátozó rendelkezés nem érvényesül.
Mindezekre figyelemmel helyesen tagadta meg a pénzügyi gondnok az F. Kft. hitelezői igényének az Öa. tv. 31. §-a (1) bekezdésének ,,b'' kielégítési kategóriájába sorolását az eljárásba bevonható ingatlanok értékét meghaladóan, valamint az adós vagyonának felosztásáról ilyen sorrend figyelembevételével helyesen adott javaslatot. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a pénzügyi gondnok vagyonfelosztási javaslatát az F. Kft. követelését illetően is elfogadta, a kifogás elutasítása mellett.
A D. Rt. és a T. Kft. hitelezők a pénzügyi gondnok 49. sorszámú, módosított jelentését és vagyonfelosztási javaslatát a bíróság felhívásával együtt 2001. március 26-án és 27-én átvették. Az abban foglaltakra azonban 15 napon belül kifogást nem nyújtottak be. Észrevételeiket is csak a 2001. április 19-én tartott tárgyaláson tették meg, kifejezett kifogásolási szándékuk bejelentése és igazolási kérelmük benyújtása nélkül.
Az Öa. tv. 32. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat és a hitelezők a jelentés és a vagyonfelosztási javaslat ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül élhettek kifogással. A bíróság a hitelezőket a kitűzött tárgyalásra a felszámoló jelentésének megküldése mellett ezzel a felhívással idézte meg. Az Öa. tv. 32. §-ának (3) bekezdése szerint megtartott tárgyaláson a bíróságnak csak a kifogást előterjesztő hitelezőt, a pénzügyi gondnokot és a polgármestert kellett meghallgatnia. Következésképpen a D. Rt. és a T. Kft. kifogással nem élő hitelezők észrevételeit a vagyonfelosztási javaslatról való döntésének meghozatalakor nem kellett, és már nem is lehetett figyelembe vennie. Kétségtelen, hogy a hitelezők számára, a kifogás előterjesztésére az Öa. tv. 32. §-ának (2) bekezdésében meghatározott törvényi határidő nem jogvesztő, ilyet ugyanis a hivatkozott törvény nem mond ki. Ezért e határidő elmulasztását az érintett hitelezők igazolási kérelemmel orvosolhatták volna. A hitelezők azonban a pénzügyi gondnok 49. sorszámú jelentésével és vagyonfelosztási javaslatával szemben kifogást sem határidőn belül, sem határidőn túl nem nyújtottak be, amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott. Ebből pedig az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a pénzügyi gondnok 49. sorszámú, módosított jelentését és vagyonfelosztási javaslatát a D. Rt. és a T. Kft. hitelezők részéről is elfogadottnak kellett tekinteni. Ezért e hitelezők képviselőit az Öa. tv. 32. §-ának (3) bekezdése szerint a tárgyaláson nem kellett meghallgatni, és észrevételeiket sem kellett a határozathozatalkor figyelembe venni.
A D. Rt. és a T. Kft. hitelezők fellebbezésükben a határidőben benyújtani elmulasztott kifogásukat kívánták előterjeszteni, amelyre jogszerűen már nem kerülhetett sor. Az általuk időben nem kifogásolt pénzügyi gondnoki jelentést és vagyonfelosztási javaslatot részükről elfogadottnak kellett tekinteni, – amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította.
A D. Rt. a fellebbezésében eredményesen már nem sérelmezhette azt a pénzügyi gondnoki intézkedést sem, hogy a pénzügyi gondnok a követelését a bejelentésétől eltérően vette nyilvántartásba. E tárgyban ugyanis a bíróság a 8. sorszámú végzésében már jogerős határozatot hozott, amely az Öa. tv. 3. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kizárja, hogy a felek e kérdést egymással szemben ismét vitássá tehessék.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve – a végzés fellebbezett rendezéseit helybenhagyta, az Öa. tv. 3. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és a 253. §-ának (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak alapján. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.348/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás