GK BH 2003/79
GK BH 2003/79
2003.02.01.
Ha a váltóhitelező a váltó kiállítása alapjául szolgáló szerződést kötő fél, a Vár. 17. §-a értelmében az alapügyletből eredő kifogások a váltóperben is érvényesíthetők [Ptk. 222. §; 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 17. §, 28. §, 31. § (1), (2) és (3) bek., 48. §, 49. §, 78. §].
A felperes mint lízingbeadó és az I. r . alperes mint lízingbevevő között 1999. június 7-én létrejött lízingszerződésben az I. r . alperes egy Volvo FH 12 típusú gépjárművet lízingelt. A vételárat 14 375 000 Ft-ban, a futamidőt 36 hónapban, a havi lízingdíjat 301 200 Ft-ban határozták meg. A lízingszerződésben feltételként kötötték ki a II. r . alperes közjegyzői okiratba foglalt készfizető kezességvállaló nyilatkozatát, üres váltó és váltómegállapodás aláírását, Casco biztosítási szerződés megkötését. Ezt a lízingszerződést a felperes, a lízingbevevőként I. r . alperes képviseletében annak ügyvezetője, valamint a II. r . alperes írta alá, aki az I. r . alperes tagja volt. A II. r . alperes a lízingszerződés aláírásával egy napon külön nyilatkozatot írt alá, amelyben kijelentette, hogy a lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségért készfizető kezességet vállal, amelyet közjegyző előtt is megerősít. A lízingbevevő a lízingelt gépjárművet használatra átvette.
Az I. r. alperes 1999. november 10-én saját váltót állított ki a felperes kedvezményezett javára 14 295 631 Ft összegben, a váló lejáratát 1999. november 25. napjában jelölte meg. A váltót a kiállító aláírására kijelölt rovatban az I. r. alperes cégbélyegzőjét használva az I. r . alperes ügyvezetője és a II. r . alperes írták alá. A váltó forgatását a kiállító kizárta. A felperes a váltót annak lejáratakor fizetésre bemutatta, a bank azonban 1999. november 26-án óváspótló nyilatkozatot vett fel, amely szerint fizetés fedezethiány miatt nem volt teljesíthető. Az I. r . alperes lízingbevevőtől a lízingelt Volvo FH 12 típusú gépjárművet a felperes 2000. március 13-án átvette.
A felperes a keresetében 14 295 631 Ft tőke, ennek 1999. november 25-től a kifizetésig járó évi 6% váltókamata, valamint 3 ezrelék váltódíj és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A keresetét a váltó alapján terjesztette elő, és az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.) 78., 28., 48. és 49. §-aira hivatkozott. A II. r . alperes – a felperes állítása szerint – a váltót kezesként írta alá, ezért mint kezes köteles helytállni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Sérelmezték, hogy a lízingtárgy visszavétele után a felperes nem számolt el, ezért alaptalanul követeli a váltó teljes összegét. Álláspontjuk szerint a tartozásukat csökkenteni kell a már kifizetett lízingdíjrészletekkel és a visszavett gépjármű értékével. A II. r . alperes nem ismerte el, hogy a váltót kezesként írta alá, ezért vitatta, hogy a váltó kifizetéséért a felelőssége fennáll. Az alperesek arra kérték kötelezni a felperest, hogy a lízingszerződés alapján számoljon el.
Az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 14 295 631 Ft váltótartozást és ennek 1999. november 25-től a kifizetésig járó évi 6%-os váltókamatát, 3 ezrelék váltódíjat és 1 150 000 Ft perköltséget a Vár. 75., 47. és 48. §-ai alapján. Az alperesek által előterjesztett váltókifogást elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a váltó olyan ,,speciális okirat'', amelynek alapján a váltó esedékességekor fizetnie kell annak, aki a váltót aláírta. A II. r . alperes aláírása a Vár. 31. §-ának (3) bekezdése alapján kezesi aláírásnak minősül.
Az ítélet ellen az I. r . és II. r . alperesek fellebbeztek.
Az I. r . alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alapügyletből eredő kifogását elutasította. Álláspontja szerint a perbeli váltó fedezeti váltó, amelynek rendeltetése az alapügyletből eredő tartozás biztosítása volt. A felperes akkor kérhetné a váltóban megjelölt összeget, ha a lízingelt gépjárművet (kamiont) nem vette volna vissza, és beszámította volna a korábban befizetett összegeket. Ezért az alapügyletre alapított váltókifogás alapján e vonatkozásban is fel kell venni a bizonyítást.
A II. r . alperes fellebbezése a vele szemben előterjesztett kereset elutasítására irányult. Sérelmezte, hogy a váltón az aláírását kezességi felelősségvállalásként értékelte az elsőfokú bíróság. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy az I. r . alperes nevében eljárva az I. r . alperes bélyegzőjét használva írta alá a váltót, de ragaszkodott ahhoz, hogy azt az I. r . alperes ügyvezetője, D. Gy. is aláírja. A felperesnek a Vár. 31. §-ának (3) bekezdésére való hivatkozása a felperes részéről joggal való visszaélés. Sérelmezte azt is, hogy az I. r . alperes által befizetett összegeket, valamint a visszavett kamion értékét nem számították be a váltókövetelésbe.
A II. r . alperes fellebbezése alapos, az I. r . alperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.
A II. r . alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróságnak is azt kellett vizsgálni, hogy a váltót a II. r . alperes az I. r . alperes képviseletében eljárva, vagy kezesként írta-e alá.
Az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 31. §-ának (1) bekezdése szerint a váltókezességet a váltóra vagy a toldatra kell írni. A (2) bekezdés alapján a váltókezességet kifejezik ezek a szavak: ,,kezességet vállalok'' vagy más azonos értelmű kifejezés, ha ezt a nyilatkozatot a kezes alá is írta. A (3) bekezdés alapján pedig a váltó előlapján írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, kivéve a címzett és a kibocsátó aláírását.
A perbeli esetben a felperes tévesen állítja, hogy a II. r . alperesnek a perbeli váltón lévő aláírását puszta aláírásnak, s ebből következő kezességvállaló nyilatkozatnak kell tekinteni. A II. r . alperes a perbeli váltót a váltó kiállítójaként jelölt helyen írta alá, és használta a cég bélyegzőjét is. A II. r . alperes azzal, hogy a váltót a váltó kiállítója helyen írta alá, pontosan kifejezte, hogy azt nem a kezesi felelősségvállalás szándékával tette, hanem a váltó kiállítóját képviselte. Ezt támasztja alá, hogy az I. r . alperes ügyvezetője mint a váltó kiállítójának szervezeti képviselője is a II. r . alperes aláírása alatt írta alá a váltót. Ezen túlmenően megerősíti az a tény is, hogy a perbeli váltó fedezeti váltó volt, és rendeltetése az alapügyletből – lízingszerződésből – eredő tartozás biztosítása volt; s ezt az alapügyletet is a lízingbevevő képviseletében – a váltóval azonos módon – a II. r . alperes és az I. r . alperes ügyvezetője írta alá. Vagyis a II. r . alperes a lízingszerződés megkötésénél és a váltó aláírásánál az I. r . alperesi cég meghatalmazottjaként járt el (Ptk. 222. §). Ezért a II. r . alperes aláírását nem lehet a Vár. 31. §-ának (3) bekezdése szerint minősülő kezességvállalást kifejező aláírásának tekinteni. Az elsőfokú bíróságtól eltérően a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a II. r . alperes a váltót nem kezesként írta alá, aláírásával nem keletkezett fizetési kötelezettsége a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése alapján a felperessel szemben.
A fentiekre tekintettel a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján hozott részítéletével az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperes keresetét a megjelölt jogcímen II. r . alperessel szemben elutasította.
Az I. r . alperes fellebbezését vizsgálva az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a váltóadósság függetlenedik az alapügylettől, a váltóban foglalt kötelezettség absztrakt, a váltóadós a váltójogviszony és nem a jogcímes ügylet alapján tartozik helytállni. Tévedett azonban, amikor nem vette figyelembe, hogy a perbeli esetben az a váltóhitelező érvényesíti a váltóból eredő követelését, aki a lízingszerződést – az alapügyletet – kötötte. A Vár. 17. §-a viszont csak azokat a kifogásokat tiltja, amelyek a váltóadósnak a kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapulnak. Az I. r . alperes a váltó kiállítója (a váltó főadósa) tehát nem kibocsátó (megtérítési váltóadós), előző váltóbirtokos pedig a váltó forgatásának hiányában nincsen, ezért az I. r. alperesnek az alapügyletből eredő kifogásait vizsgálni kell.
Az I. r . alperes arra alapította a váltó kifogását, hogy a váltó kiállítója után a lízingtárgyat – kamiont – visszaszolgáltatta a felperesnek. Ezért a felperes a szerződés megszűnésére tekintettel köteles elszámolni, és csak az elszámolás eredményétől függően lehet követelése az I. r . alperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta a váltókifogás megalapozottságát. Annak a releváns ténynek a feltárása, hogy a lízingszerződés alapján a feleket a szerződés megszűnése esetén milyen kötelezettségek terhelték, s a felperes követelése egészben vagy részben fennáll-e, a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítését teszi szükségessé. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. r . alperes vonatkozásában a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a lízingszerződést teljes terjedelmében be kell csatolni, ennek alapján kell megállapítani, hogy a felek a szerződés felmondása esetére miként állapodtak meg. A lízingszerződés részét képező – a másodfokú eljárásban csatolt – általános szerződési feltételekből megállapítható, hogy a felmondás folytán a lízingbevevő valamennyi tartozása azonnal esedékessé vált. A felmondáskor az I. r . alperes a tartozása összegét a váltó aláírásával elismerte. Ekkor azonban a kamion még az I. r. alperesnél volt. Általános polgári jogi jogelv, hogy a szerződésszegés reparációja folytán gazdagodás a jogosultnál nem következhet be. Az általános szerződési feltételek 10.5 pontjából kitűnően a visszavett lízingtárgyat a lízingbeadó értékesíthette, és a befolyt összeggel a lízingbevevő tartozása csökkent. Ilyen szerződési feltételek mellett az I. r. alperes joggal kifogásolta az elszámolás elmaradását. (Legf. Bír. Gf.I.I.31.201/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás