79/B/2003. AB határozat
79/B/2003. AB határozat*
2005.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
I.
1. Az indítványozó az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: egyház-finanszírozási törvény) 10. §-át támadta, amelynek 2001. január 1-jétől hatályos szövegét a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 103. § (9) bekezdése állapította meg.
A kifogásolt rendelkezés alapján a Kormány jogosult az egyházat a közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíteni. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 70/A. §-ával, mert nem határozza meg a döntésnél irányadó szempontokat, ezért önkényes, az egyházak közötti diszkriminációt eredményező döntésre jogosítja fel a Kormányt. Továbbá, az indítványozó szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 60. § (4) bekezdésével, mert az Országgyűlés nem a jelenlegi képviselők kétharmadának szavazatával fogadta el azt. Mindezekre hivatkozva az indítványozó kezdeményezte az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
2. Az indítvánnyal az Alkotmány következő rendelkezései állnak összefüggésben:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„60. § (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a így rendelkezik:
„A Kormány jogosult az egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíteni.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy az Alkotmány 60. § (4) bekezdésének megfelelően, a jelenlévő képviselők legalább kétharmadának szavazata szükséges-e az egyház-finanszírozási törvény 10. §-ának elfogadásához.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 60. §-át értelmező 4/1993. (II. 12.) AB határozatában megállapította:
„(...) ott, ahol az Alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg.
Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozzon meg. Az Alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet.
Az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályok közül – az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében – törvénynek kell megállapítania az alapjog tartalmának meghatározását, lényeges garanciáit, illetőleg az alapjog közvetlen és jelentős korlátozását.” (ABH 1993, 48, 64.)
A 4/1993. (II. 12.) AB határozat megvizsgálta, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Etv.) kétharmados többséggel kellett volna-e elfogadni. A határozat megállapította: „Az Alkotmány 60. § (4) bekezdésében meghatározott, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt az Országgyűlés az előírt kétharmados többséggel megalkotta: ez az 1990. évi IV. törvény. Az Etv. alkotmányos létrejöttéhez elegendő volt az egyszerű többség is. (...) Az Etv. rendelkezései a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvényben lefektetett koncepcióval nem állnak ellentétben, hanem a vallásszabadság megvalósításának további garanciáját hozzák létre. A minősített többség hiánya miatt a törvény alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság elutasította.” (ABH 1993, 48, 64.)
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a nem a vallásszabadság érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg és nem az alapjog közvetlen és jelentős korlátozását foglalja magába, hanem a Kormányt az ingatlanjuttatásra, illetve az abban való segítségre hatalmazza fel. Az Alkotmány 60. § (4) bekezdése nem követeli meg, hogy ezt a rendelkezést a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint kétharmada fogadja el. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a önkényes, az egyházak közötti diszkriminációt eredményező döntésre jogosítja-e fel a Kormányt, és emiatt ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, továbbá a 70/A. § (1) bekezdésével.
Az egyház-finanszírozási törvény eredeti 10. §-a így rendelkezett: „A Kormány jogosult a korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíteni.” A kifogásolt törvénymódosítás lényege, hogy a Kormány az Etv. által érintett egyházak közcélú tevékenységéhez szükséges ingatlanszerzés segítésére is felhatalmazást kapott.
A közcélú tevékenységekhez szükséges ingatlanok juttatásával kapcsolatban mindenekelőtt a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény irányadó, amelynek 15. § (3) bekezdése kimondja: „Az egyházakat azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik.”
A 19. § így rendelkezik:
„(1) Az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei működéséhez – külön törvény rendelkezései szerint – normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt, illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik.
(2) Az egyházi jogi személy részére az (1) bekezdésben nem említett egyéb tevékenysége segítésére az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényben foglaltak szerint adható állami támogatás.”
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a nem ad alapot arra, hogy a Kormány önkényesen, illetve diszkriminatív módon döntsön az ingatlanjuttatásról. A segítségnyújtás konkrét módját a törvények nem határozzák meg, de a segítség minden, közcélú tevékenységet folytató egyházat megillet, ugyanakkor csak az egyház közcélú tevékenységéhez igazodó mértékű lehet. Ezért a vizsgált szabályozás egésze tiltja az egyházak közötti indokolatlan hátrányos megkülönböztetést és a Kormány önkényes döntéshozatalát. A konkrét ügyekben hozott kormánydöntések felülvizsgálata a bíróság hatáskörébe tartozik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyház-finanszírozási törvény 10. §-a nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és a 70/A. § (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. szeptember 5.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás