812/B/2003. AB határozat
812/B/2003. AB határozat*
2007.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a lakáscélú hitelhátralékok terheinek mérséklésével kapcsolatos feladatokról szóló 66/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a lakáscélú hitelhátralékok terheinek mérséklésével kapcsolatos feladatokról szóló 66/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kr.) 3. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mivel az álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkriminációtilalom sérelmét valósítja meg azáltal, hogy „a társadalom egy azonos érdekű csoportjából kiemel – megkülönböztet – egy kedvezményezett kört, és azt más – kedvezőbb elbírálás alá helyezi”. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ának valamennyi bekezdését megemlítette, de valójában csak a megkülönböztetési tilalom megsértésére alapította a megsemmisítési kérelmét.
Az indítvánnyal kapcsolatban közölte véleményét az önkormányzati és területfejlesztési miniszter.
II.
Az Alkotmánybíróság által az indítvány elbírálása során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Kr. támadott rendelkezése:
„3. § (1) Az adós, illetőleg adóstársak (a továbbiakban: adós) akkor részesíthetők támogatásban, ha
...
e) a hitelhátralék
ea) az 1989. január 1-je és 1993. december 31-e közötti időszakban hatályos jogszabályok alapján felvett lakáscélú hitelszerződésből ered, és az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (a továbbiakban: OTP) a hitelszerződést 2001. január 1-je előtt felmondta, vagy
eb) az 1988. december 31-e előtt hatályos jogszabályok alapján felvett lakáscélú hitelszerződésből ered, és az OTP a hitelszerződést 2001. január 1-je előtt felmondta.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Kr. 1. § (1) bekezdése szerint a Kormány a lakáscélú hitelhátralék felhalmozása miatt eladósodott és ennek következtében a lakhatás biztonságának elvesztésével fenyegetett adósok fizetőképességének javítása, helyreállítása, lakástulajdonuk megőrzésének elősegítése érdekében rendelte el az adósok támogatását. A támogatás fedezetét a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetének egyszeri szociális segélyezés 2001. és 2002. évi előirányzata biztosította. Az adósok a Kr. 1. § (2) bekezdése szerint kamatteher-mentesítő, kamatteher-mentesítő és tőketörlesztési, valamint hátralékmérséklési támogatásban részesíthetők a Kr.-ben meghatározott feltételek szerint. Ilyen, a támogatásban részesítéshez szükséges feltételt határoz meg – többek között – az indítványozó által kifogásolt Kr. 3. § (1) bekezdésének e) pontja is előírva azt, hogy csak az 1989–1993, valamint az 1989 előtt hatályos jogszabályok alapján kötött, és az OTP által 2001. január 1-je előtt felmondott lakáscélú hitelszerződésekből származhat a hitelhátralékuk. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy ennek a támogatási feltételnek az előírása sérti az Alkotmány 70/A. §-át, hiszen alkotmányellenesen tesz különbséget a támogatásra egyaránt rászorult állampolgárok között, kiemelve, és kedvezőbb elbírálásban részesítve egy kedvezményezetti kört.
2. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése az állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.]. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenes megkülönböztetést állapít meg abban az esetben, amelyben jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között anélkül tesz különbséget, hogy ennek alkotmányos indoka volna (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt. Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes [30/1997. (IV. 28.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.].
Jelen esetben kedvezményben való részesülésről van szó. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga [62/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Ha pedig eleve nem jogosultak között tesz különbséget a jogalkotó – amint az ebben az esetben is történt –, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa, az egyenlő méltóságú személyként való kezelés betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapvető jogok. Ezen belül pedig az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, az ne minősüljön önkényesnek. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48, 49.; 16/1991. ( IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.]
Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy az adósok közötti különbségtételnek volt-e ésszerű indoka.
3. A Kr. indítványozó által kifogásolt előírása két időszakban megkötött hitelszerződésekből származó hitelhátralék támogatására biztosít lehetőséget: az 1988. december 31-e előtt, valamint az 1989. január 1-je és 1993. december 31-e közötti időszakban hatályos jogszabályok alapján kötött lakáscélú hitelszerződésekből származó hitelhátralék.
A rendszerváltozást megelőző években különböző jogszabályok támogatások bevezetésével ösztönöztek lakásépítésre, a megoldatlan lakásproblémák rendezésére. Ennek egyik példája volt a lakásépítés (-vásárlás) pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezményről szóló 61/1985. (XII. 27.) MT rendelet. Bővítette az ösztönzési kört a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet. Ez a rendelet kiterjesztette a szociálpolitikai kedvezményeket az 1989. január 1-je után megkötött kölcsönszerződésekre, lényegesek voltak továbbá a munkáltatók által nyújtható lakásépítési (-vásárlási) célra nyújtható támogatásokról szóló szabályok is. A lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 77/1988. (XII. 27.) PM–ÉVM együttes rendelet a kölcsönök biztosítékaként nemcsak jelzálog létesítéséről határozott meg szabályokat, hanem a kamatmentes munkáltatói kölcsön visszafizetésének késedelme vagy a kölcsön megszüntetése esetére – egyebek mellett – az általánosan alkalmazandó kamat megfizetését is előírta. A rendszerváltozás után a munkahelyek megszűnése, a magasra emelkedő kamatszint miatt a fennálló kölcsönök súlyos terhet jelentettek az adózók számára. A lakáscélú kedvezményes kölcsönök rendszere azonban nemcsak a kölcsönvevők jelentős része számára jelentett nehezen elviselhető terhet, hanem az egész ország gazdasága számára is. Ezért a kedvezményes kölcsönök szabályait a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról szóló 180/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet megváltoztatta és az 1994. január 1-jétől megkötött szerződésekre új rendelkezések alkalmazását írta elő. Azok a személyek azonban, akik 1994 előtt a kedvezményekben bízva kölcsönszerződést kötöttek és a körülmények megváltozása miatt nehéz helyzetbe kerültek, segítségre szorultak. Ezeknek az adósoknak nyújtott támogatás egyik eszköze volt a Kr. támadott szabálya. Ez a kedvezményt nyújtó szabály a kialakult gazdasági és társadalmi problémák figyelembevételével ésszerűnek és indokoltnak fogadható el.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéseknek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítványt elutasította.
Budapest, 2007. április 19.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás