821/D/2003. AB határozat
821/D/2003. AB határozat*
2004.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 36. § (1) bekezdése és (6) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítása és konkrét ügyben való alkalmazhatóságának megtiltása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az alkotmányjogi panaszt – idegenrendészeti őrizet alatt álló ügyfelei meghatalmazása alapján – előterjesztő jogi képviselő kérte a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 36. § (1) bekezdése és (6) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítását, valamint ezen rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását a Csongrád Megyei Bíróságon 2.Irf.10/1998., illetve 1.Irf.23/1998. szám alatt nyilvántartott ügyben.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe és az 55. § (1) bekezdésébe ütközik az a rendelkezés, amely a kijelölt kötelező tartózkodási hely engedély nélkül vagy az előírt feltételek hiányában történő elhagyásáért lehetővé teszi a jogszabályban nem meghatározott idejű szabadságmegvonást [Idtv. 36. § (1) bekezdés d) pont]. Az alkotmányellenességet a kérelmező arra alapozza, hogy a szabadságmegvonás ebben az esetben nem szükséges és nem arányos intézkedés, elkerülhetetlen volta nem igazolható, és így a személyes szabadsághoz való alapjog lényeges tartalmát sérti.
Az Idtv. 36. § (1) bekezdését általában, illetőleg a (6) bekezdést az alkotmányjogi panasz előterjesztője azért támadja, mert az idegenrendészeti őrizetre vonatkozó olyan szabályozás, amely meghatározatlan ideig tart, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe, valamint a 8. § (2) bekezdésébe és az 55. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó külön hangsúlyozza, hogy a jogalkotó elmulasztotta a szabadságkorlátozás maximális időtartama, illetve az idegenrendészeti őrizetnek a kitoloncolás előtti megszűnését lehetővé tevő konkrét feltételeinek szabályozását.
2. Az eljárás során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.”
2.2. Az Idtv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
„36. § (1) A jogerős bírósági ítélettel megállapított kiutasítás mellékbüntetés esetében a bíróság kezdeményezésére, valamint az idegenrendészeti hatóság határozatával elrendelt kiutasítás [31. § (1) bekezdés] végrehajtásának biztosítása érdekében az elrendelő hatóság idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza; vagy
b) a távozást megtagadja vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja; vagy
c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el; vagy
d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül, illetve az előírt feltételek hiányában elhagyja.
[...]
(6) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek megteremtéséig tarthat. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.”
2.3. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény jelenleg hatályos rendelkezései:
„46. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;
b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;
c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el;
d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyen az előírt magatartási szabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette, a számára előírt megjelenési kötelezettségét felszólításra sem teljesítette és ezzel akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását;
e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult.
(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti őrizetet el kell rendelni.
(3) Az idegenrendészeti őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.
(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.
(5) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.
(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult. A bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét kilencven naponként felülvizsgálja.
(7) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek megteremtéséig, de legfeljebb tizenkét hónapig tarthat. Az őrizet legfeljebb hat hónapig tarthat, ha elrendelésére szabálysértési hatóság által kiszabott intézkedés végrehajtása érdekében kerül sor.
(8) Az őrizetet meg kell szüntetni, amint a kiutasítás feltételei biztosítottak, vagy nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani. Az őrizetet elrendelő területi idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.
(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a kiutasítás hatálya alatt elkövetett újabb szabálysértés vagy bűncselekmény esetén az idegenrendészeti őrizet ismételt elrendelésének is helye van.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: új Idtv.) 90. § (2) bekezdés a) pontja – 2002. január 1-jei időponttal – hatályon kívül helyezte az Idtv.-t. Az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. § alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti, és a (2) bekezdésben foglalt határidőn belül benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult az eljárás, az Alkotmánybíróság a kérelmet érdemben bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az elbírálás idején már nem hatályos jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, akkor az egyedi ügyben való alkalmazás megtiltásáról az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján, a jogbiztonságra vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére tekintettel rendelkezik.
A 22/2001. (VI. 29.) AB határozatában kimondta: „[h]atályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés.” (ABH 2001, 620, 622.)
Az 1352/D/1992. AB határozat leszögezi továbbá: „[n]em hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és a jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatósága meghatározására irányuló alkotmányjogi panasz esetén – az egyéb törvényi feltételek vizsgálata mellett – vizsgálni kell, hogy a nem hatályos jogszabály alkotmányellenessége megállapításának lehet-e az alkotmánysértés kimondásán túlmenő eljárásjogi következménye.” (ABH 1995, 648, 649.)
3. A 2002. január 1-je óta hatályos új Idtv. 90. § (1) bekezdése előírja, hogy a törvény rendelkezéseit – főszabályként, ideértve az idegenrendészeti őrizetre vonatkozó eljárást is – a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Az alkotmányjogi panaszban állított jogsérelem alapja az, hogy az Idtv. egyrészt nem határozta meg az idegenrendészeti őrizet leghosszabb időtartamát, másrészt az is, hogy a jogalkotó elmulasztotta az őrizetnek a kitoloncolás előtti megszűnését lehetővé tevő feltételek szabályozását.
Az új Idtv. 46. § (7) bekezdése szerint az idegenrendészeti őrizet legfeljebb tizenkét hónapig tarthat. A 46. § (8) bekezdése pedig megteremti az idegenrendészeti őrizet megszüntetésének lehetőségét abban az esetben is, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani.
Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy a vizsgált ügyben a jogalkotó a jogsérelem alapjául szolgáló helyzetet új, az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyekben is alkalmazandó jogszabályi rendelkezések megalkotásával megszüntette.
Minthogy a jelen ügyben az alkotmányjogi panasszal támadott nem hatályos rendelkezések esetleges alkotmányellenességének megállapításához az új jogi szabályozás folytán eljárási hatás nem fűződhet, a konkrét ügyben való alkalmazhatóság megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 2004. január 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
Dr. Czúcz Ottó
alkotmánybíró helyett
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás