Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

862/B/2003. AB határozat

862/B/2003. AB határozat*

2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest III. kerület Szentendrei út-Záhony utca-Jégtörő utca (a Mozaik utcáig)-Reményi Ede utca által határolt terület kerületi szabályozási tervére vonatkozó, az Óbuda-Békásmegyer városrendezési és építési szabályzatáról szóló 32/2001. (XI. 30.) rendelet módosításáról szóló 34/2002. (XII. 11.) számú rendelet 2. számú mellékletének 1.2 a, 1.4, 2.2, 3.2, 3.3, 3.5 pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 5. § (2) bekezdésével és a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet 13. § d) pontjával kapcsolatos, az építésügyi hatóság által hivatalból az illetékes földhivataltól beszerzett tulajdonilap-kivonattal összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
I.
Indokolás
1. Az indítványozó Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest III. kerület Szentendrei út-Záhony utca-Jégtörő utca (a Mozaik utcáig)-Reményi Ede utca által határolt terület kerületi szabályozási tervére vonatkozó, az Óbuda-Békásmegyer városrendezési és építési szabályzatáról szóló 32/2001. (XI. 30.) rendelet (a továbbiakban: ÓBVSZ) módosításáról szóló 34/2002. (XII. 11.) sz. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. számú mellékletének 1.2 a, 1.4, 2.2, 3.2, 3.3, 3.5 pontjait tartja magasabb szintű jogszabályba ütközőnek, amelyek így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sértik, ezért kéri a megsemmisítésüket. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések ellentétesek az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 7. § előírásával, amely szerint az „azonos helyzetben lévő telkeket azonos értékű jogok és kötelezettségek illetik meg”. Ez az elv az önkormányzati rendeleti szabályozásban nem érvényesül, mivel a támadott rendelkezések „rejtett, ellenérték nélküli kisajátítást” tartalmaznak, ezért „az Alkotmány 13. §-ban védett tulajdonjogot, a tulajdonvédelem alkotmányos garanciáit is sérti”.
2. Az indítványozó az Ör. 2. sz. melléklet 3.3 pontját a fentieken túlmenően azért is támadja, – és kéri a megsemmisítését – mert álláspontja szerint az ott használt „átmeneti hasznosítás” fogalom „nem világos, nem közérthető és hasonló életviszonyokat nem hasonló módon szabályoz, ez sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) és (3) bekezdéseit, így az indítvány tartalmából következően az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is.
3. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól. A mulasztás álláspontja szerint abban áll, hogy a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM. r.) 13. § d) pontja a telekalakítási engedéllyel kapcsolatos határozatnak a közös határvonalú telektulajdonosoknak történő kézbesítéséről szóló rendelkezése nem tartalmazza, hogy az építésügyi hatóság „mikori tulajdoni lapkivonatot” használhat fel az értesítés céljára. Hasonlóképpen az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTM. r) 5. § (2) bekezdése az építéshez kapcsolódó határozat kézbesítése okán nem tartalmazza, hogy az építésügyi hatóság az érintett ingatlannal közös határvonalú ingatlanok adatait az illetékes földhivataltól beszerzett „milyen idős tulajdoni lap alapján” ismeri meg. A rendelkezések hiányos volta sérti a Jat. 18. § (1) és (2) bekezdéseit így az Alkotmány 2. § (1) bekezdés okán a jogbiztonságot, ezért az indítványozó kéri a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően Óbuda-Békásmegyeri Önkormányzat Képviselő-testülete az Ör.-t módosította a 39/2004. (XI. 8.) és az 51/2005. (XI. 14.) számú rendeletével, azonban a módosítások az Ör. támadott 2. számú mellékletének rendelkezéseit nem érintik.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az OTÉK érintett rendelkezése:
Építési övezetek, övezetek
„7. § (2) Az építési övezeteket, övezeteket úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli – azonos helyzetbe lévő- telkeket azonos értékű építési jogok és kötelezettségek illessék meg.”
3. A KTM. r. indítvány benyújtásakor hatályos érintett rendelkezései:
Az építési, bontási, fennmaradási, rendeltetésmódosítási jogosultság igazolása és az értesítendők adatainak beszerzése
„5. § (2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a fennmaradási, a használatbavételi és a rendeletetés megváltoztatási engedély megadásáról vagy megtagadásáról rendelkező határozatot kézbesítés útján közölni kell az ügyben ügyfélnek minősülő magánszemélyekkel, jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel és szervekkel, így különösen:
b) a közvetlenül szomszédos – a határozattal érintett ingatlannal közös határvonalú (telekhatárú) – építési telekkel rendelkezni jogosultakkal,”
„5. § (5) Az építésügyi hatósági engedélyekről értesítendők közül az építési tevékenységgel érintett ingatlannal közvetlenül szomszédos – közös határvonalú (telekhatárú) – építési telekkel (ingatlanokkal) rendelkezni jogosultak adatait (név, lakcím, székhely stb.) a tényállás tisztázásának keretében az építésügyi hatóság hivatalból – az illetékes földhivatal megkeresése útján – szerzi be.”
4. Az FVM. r. indítvány benyújtásakor hatályos hivatkozott rendelkezései.
„13. § A telekalakítási engedély megadásáról, illetőleg megtagadásáról szóló határozatot kézbesítés útján közölni kell:
d) a közvetlenül szomszédos, a határozattal érintett ingatlannal közös határvonalú (telekhatárú) telkekkel rendelkező jogosultakkal (állami tulajdonban álló ingatlan esetében a vagyonkezelőkkel), akiknek adatait az építésügyi hatóság hivatalból, az illetékes földhivatal megkeresése útján szerzi be”
5. Az Ör. 2. sz. mellékletének támadott rendelkezései:
II. A Szabályozási Terv kiegészítő rendelkezései
1. Övezetek és területegységek
1.2 „A területen a szabályozási terven szereplő, következő területi egységek alakíthatók ki
a) E 1: kötelezően kialakítandó magánút 19365 és a 19377/2 hrsz. területéből”
1.4 „A területegységek határai a szabályozási terv módosítása nélkül a következők szerint változhatnak:
a) Az E 3-E 4 jelű területegységek egyesíthetők egymással, illetve az E 2 területegység az E 1 jelű magánúttal együtt egyesíthető az E 4 területtel, de további területegységek nem alakíthatóak ki.
b) Az E 1 jelű magánút csak az E 2 jelű területtel együtt egyesíthető az E 4 jelű területtel. Ez esetben külön övezeti átsorolás nem szükséges.”
Az egyes területi egységekre vonatkozó kiegészítő előírások
2. Az E 1 jelű területegységre vonatkozó előírások
2.1 „Az E 1 jelű területegység a szabályozási terv szerinti a 19365 és 19377/2 telkeket is érintő kialakítással az E 2 és E 4 jelű területegységeket kiszolgáló feltáró magánút. A két telek közúti feltárása és megközelítése a Szentendrei út felől csak ezen a magánúton keresztül történhet.”
2.2 „A magánutat közhasználat céljára átadott területként a közterületekre vonatkozó szabályok szerint kell kialakítani és fenntartani.”
3. Az E 2 területegységre vonatkozó előírások
(hrsz. 19370)
„3.2 A telek a szabályozási terv és a tervezési területre vonatkozó építési szabályok jóváhagyását követően 5 éven belül a szabályozási tervlapon feltüntettek szerint beépítendő, vagy az E 4-es területtel való telekegyesítés esetén – amennyiben az nem kerül beépítésre az egyesítést követő 1 éven belül – a 3.14 pont szerint kötelezően parkosítandó.”
„3.3 A telek közúti megközelítését az E 1 jelű magánúton keresztül kell biztosítani. Az átmeneti hasznosítás idejében a jelenlegi használat szerint lehet a telket a Szentendrei út felől megközelíteni, a jelenlegi behajtók megtartásával.”
„3.5 A telek Szentendrei út felé eső 30 m széles sávját közhasználatra átadott parkosított területként kell kialakítani. A kialakított zöldfelület a telek része marad, zöldfelülete az előírt zöldfelületi minimum értékébe beszámolandó.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság először az Ör. 2. sz. mellékeltének támadott rendelkezései alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szempontjából. Az indítványozó szerint az Ör. 2. sz. mellékletének felhívott rendelkezései azért sértik az OTÉK 7. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert az azonos helyzetben lévő telkek tekintetében eltérő jogokat és kötelezettségeket állapítottak meg. Az ilyen módon megvalósult rejtett, „ellenérték nélküli kisajátítás” az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében védett tulajdonjogot is sérti.
1. l) A helyi önkormányzatok rendeletalkotási jogkörének alkotmányos kereteit az Alkotmány jelöli ki. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Az Alkotmánynak az indítványozó által is hivatkozott 44/A. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A Jat. l. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati rendelethez képest valamennyi országos érvényű jogszabály magasabb szintűnek tekintendő.
Önkormányzati ügyekben a képviselő-testületet széles körű jogalkotási autonómia illeti meg, ez az önállóság azonban nem korlátlan. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg, ebből következően a képviselő testület is csak e törvények keretei között gyakorolhatja a jogalkotói hatáskörét.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartalmaz a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése, melynek értelmében a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) határozza meg a helyi önkormányzatok építésügyi feladatait. A települési (fővárosban a fővárosi és a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik építésügyi feladata különösen, a jogszabályok keretein belül – a fővárosban a fővárosi keretszabályt és szabályozási kerettervet figyelembe véve – a településrendezési feladatkör ellátása. [Étv. 6. § (1) bekezdés a)] A települési önkormányzat és szervei – a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint – a településrendezési feladatukat a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával látják el. [Étv. 6. § (3) bekezdés a)] A szabályozási terv, mint a településrendezés egyik eszköze a település közigazgatási területére vagy külön-külön annak egyes – legalább telektömb nagyságú – területrészeire készülhet. Szabályozási tervet kell készíteni minden olyan esetben is, amikor azt az építés helyi rendjének biztosítása egyébként szükségessé teszi. A szabályozási terv az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja. [Étv. 5. § 20. pont]
A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek, övezetek) lehatárolását,
c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek elkülönítését,
d) a közterületeken belül a különböző célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.),
e) a közterületnek nem minősülő területeken belül a telkek, építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat
f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védő területeket, továbbá építményeket,
g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylő elemeit.
Az Étv. fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezése szerint a fővárosi kerületi önkormányzatnak – a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül – a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot kell megállapítania. A fővárosi és a kerületi önkormányzat megállapodása esetén kisebb területegységre is megállapítható kerületi építési szabályzat. A fővárosi településrendezési tervek egyik eleme a fővárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi szabályozási terv. [Étv. 14. § (4) bekezdés c) pontja]
2. A településrendezési feladatok megvalósításának egyik eszköze a közérdekből szükséges ingatlanok kisajátítása, melynek eseteit és módját külön jogszabály határozza meg. (Étv. 26. §) E külön jogszabály a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. tv. (a továbbiakban: Kstv.) melynek 2. § c) pontja szerint közérdekű cél a terület- és településrendezés. Ez okból azonban kisajátításra csak akkor kerülhet sor, ha „a kérelemben megjelölt építmény, fejlesztési cél (a továbbiakban: cél) a területrendezési tervben, vagy a helyi építési szabályzatban szerepel, a cél az érintett ingatlanok tulajdonosai részéről (a beruházás jellege, anyagi terhei, vagy a létesítmény megvalósítójának jogszabályi kijelölése miatt) nem valósítható meg, továbbá a cél rendeltetése, jellege miatt – a környező építmények, ingatlanok rendeltetésszerű használatának biztosítására, vagy jellegére is figyelemmel – a célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna”. [Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja]
A kisajátítási eljárás részletes szabályait is meghatározó Kstv. szerint a fenti célok és feltételek megvalósulása esetén a kisajátítási eljárást az ügyfél kérelmére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) rendelkezéseinek alkalmazásával a kisajátítani kért ingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal folytatja le, a jogerős határozatot az ügyfeleknek kézbesíti és a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartáson átvezetteti. A közigazgatási hivatal kisajátítási határozata ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, a határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni.
A településrendezési feladatok megvalósításának másik eszköze a kártalanítás, melyre akkor kerül sor, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik. (Étv. 30. §) Az Étv. differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg, meghatározva a kártalanítás feltételeit és mértékét. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.
3. Jelen esetben az Ör. 2. számú mellékletének támadott rendelkezései a Budapest III. kerület Szentendrei út–Záhony utca–Jégtörő utca (a Mozaik utcáig)-Reményi Ede utca által határolt terület szabályozási terve „II. Kiegészítő rendelkezései, 1.2 A területen a szabályozási terven szereplő, kialakítható területi egységek” között felsorolt, E1 jelzésű, a 19365 és a 19377/2 hrsz. területéből kötelezően kialakítandó magánutat érintik. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 32. §-nak (1) bekezdése értelmében az államon és a települési önkormányzatokon kívül egyéb jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint a magánszemélyek tulajdonában álló területen lévő utak magánutak. A megjelölés arra utal, hogy ez az út jogi személy vagy magánszemély tulajdonában álló területen van, a magánutat tehát nem a használata szerint minősíti a jogszabály, hanem a terület alapján. (EBH 2002. 821, a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2.) Az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III. 11.) KHVM rendelet Függelék I. 1. h) pontjának fogalommeghatározása szerint az út „a gyalogosok és a járművek közlekedésére szolgáló közterület, illetőleg magánterület (közút, magánút). Az egyes útfajtáknak és az út részeinek a meghatározására a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban (KRESZ) foglaltak az irányadók”.
3.1. A Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: BVKSZ) a kerületi városrendezési és építési szabályzatok, valamint a kerületi szabályozási tervek készítésére vonatkozó rendelkezések, általános rendelkezések 1. § (2) bekezdése szerint a kerületi önkormányzat saját rendeletben megalkotja a Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatot (továbbiakban: KVSZ), illetőleg a Kerületi Szabályozási Terve(ket) (a továbbiakban: KSZT), amelyek rendelkezései nem lehetnek ellentétesek a BVKSZ, valamint a Fővárosi Közgyűlés által rendeletben elfogadott Fővárosi Szabályozási Keretterv (a továbbiakban: FSZKT) meghatározásaival és előírásaival. A BVKSZ telekalakításra vonatkozó 2. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint új telektömböt és azon belül telket, építési területet kialakítani csak a KSZT alapján és az építési övezeti előírásoknak megfelelően szabad. A (4) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint a telekalakítást megelőzően KSZT-t kell készíteni ha a telkek szabályozási vonala módosul. A (7) bekezdés szerint „a belterületen a telkek megközelítésére szolgáló magánutat kialakítani akkor lehet, ha a magánút – az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között – közhasználat céljára átadott területként és a közterületekre vonatkozó rendelkezések szerint kerül kialakításra.”
Az ÓBVSZ „magánút kialakítására vonatkozó rendelkezések” címe 12. § (1) bekezdése alapján, a kerület területén magánutat új út megnyitása céljából csak a tömbbelsőkön belül szabad kialakítani és akkor, ha a BVKSZ 2. § (7) bekezdésében foglaltak teljesülnek, és a visszamaradó telekméretek az övezeti előírásoknak megfelelnek. A magánút által feltárt telkeket úgy kell kialakítani és azon az építményeket elhelyezni, mintha a magánút közterület lenne. [12. § (3) bekezdése] A magánutat a tulajdonos, illetve a tulajdonostársak kötelesek kialakítani és fenntartani. [12. § (6) bekezdése]
3.2. Összességében az ÓBVSZ-t módosító Ör. mint a Budapest, III. kerület megjelölt területegységére vonatkozó kerületi szabályozási terve az Étv, a Kktv. és a KRESZ előírásaival összhangban állapítja meg a támadott, kötelezően kialakított és közhasználat céljára átadott magánútra vonatkozó rendelkezéseket. A II. Kiegészítő Rendelkezések között felsorolt 1.2. a), 1.4, 2.2, 3.2, 3.3, és 3.5 rendelkezések így összhangban vannak a magasabb szintű jogszabályokkal, az Étv. 6. § (3) bekezdés a) pontjával, a 7. §, 12. §, 14. §-al, a Kktv. 32. § (1) bekezdésével, valamint a telekalakítás szabályaival összefüggésben az OTÉK, a BVKSZ és az FSZKT meghatározásaival és előírásaival, ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését nem sértik.
Következésképpen az Alkotmánybíróság az Ör. támadott 1.2. a), 1.4, 2.2, 3.2, 3.3, és 3.5 rendelkezéseinek alkotmányellenességére és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3.3. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Ör. magánút kialakítására vonatkozó alkotmányosan aggálytalan rendelkezéseire tekintettel, az indítványozó által vélelmezett „burkolt kisajátítás” és ennek eredményeképpen az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének, így a tulajdonjognak, mint alkotmányos alapjognak a sérelme fel sem merül.
3.4. Az indítványozó az Ör. „3. E2 területegységre vonatkozó előírások” között felsorolt 3.3 számú rendelkezésében az „átmeneti hasznosítás” kifejezést sérelmezi, melynek értelmezése nem világos és egyértelmű, ezért sérti Jat. 18. § (2) és (3) bekezdéseit, így az indítvány tartalmából következően az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság több alkalommal állást foglalt a jog egyértelműsége, és annak alkotmányossági összefüggései tekintetében. Határozataiban megállapította, hogy „a jogbiztonság az állam – elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
Elvi éllel mutatott rá arra, „hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
Az Alkotmánybíróság a jogértelmezéssel összefüggésben az 1263/B/1993. AB határozatában arra mutatott rá, hogy alkotmányellenességre csak az a helyzet vezet, ha „a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő.” (ABH 1994, 672, 673–674.)
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett jogszabály értelmezése érdekében a vizsgálódását kiterjesztette az Ör. „3. E2 területegységre vonatkozó előírások” között felsorolt 3.1 számú rendelkezésére, amely a támadott, vitatott tartalmú rendelkezés magyarázatát tartalmazza.
Az Ör. 3.1 számú – a 19370 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó – rendelkezése szerint „a telek meglévő épületeinek átmeneti hasznosítása kereskedelmi, szolgáltató, iroda céljára megengedett, állagmegóvásuk lehetséges. Az épületek bővítése nem lehetséges”. A támadott és (a jelen határozat 3.2. pontjában) az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szempontjából vizsgált rendelkezés szerint a telek a szabályozási terv és a tervezési területre vonatkozó építési szabályok jóváhagyását követően 5 éven belül a szabályozási tervlapon feltüntetettek szerint beépítendő, vagy az E4-es területtel való telekegyesítés esetén – amennyiben az nem kerül beépítésre az egyesítést követő 1 éven belül – a 3.14 pont szerint kötelezően parkosítandó. A szövegkörnyezetből kitűnően az érintett telek olyan határozott időtartamra szóló alternatív hasznosítása a megengedett, amely kizárólag kereskedelmi, szolgáltató vagy iroda célú lehet.
Következésképpen a támadott 3.3 számú rendelkezés „átmeneti hasznosítás” kifejezése, összefüggésben a 3.1 rendelkezés előírásával világos, értelmezhető normatartalmat eredményez, amely megfelel a jogbiztonság követelményének. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 3.3 pontja jogbiztonság szempontjából történő alkotmányellenességének megállapítására és a megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
4. Az indítványozó álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés valósult meg az FVM r. 13. § d) pontjának rendelkezésével összefüggésben, amely a telekalakítási engedéllyel kapcsolatos határozatnak, a közös határvonalú telektulajdonosnak történő kézbesítéséről szóló rendelkezésében nem tartalmazza, hogy az építésügyi hatóság „mikori tulajdoni lapkivonatot” használhat fel az értesítés céljára. Ezt a mulasztásos sérelmet eredményezi az indítványozó szerint a KTM r. 5. § (2) bekezdésének az a hiánya is, amely az építéshez kapcsolódó határozat kézbesítése okán nem tartalmazza, hogy az építésügyi hatóság az érintett ingatlannal közös határvonalú ingatlanok adatait az illetékes földhivataltól beszerzett „milyen idős tulajdoni lap alapján” ismeri meg. E hiányosságok a Jat. 18. § (1) és (2) bekezdéseit is sértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogbiztonság alapelvét sértik.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a KTM r. támadott 5. § (2) bekezdését és az FVM r. támadott 13. § d) pontját az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (a továbbiakban: ÖTM r) 52. § b) pontja 2008. január 1-től hatályon kívül helyezte.
A hatályos szabályozás, így az ÖTM r. „adatok beszerzése más szervtől belföldi jogsegély keretében” című 7. §-ának rendelkezései szerint az építésügyi hatóság elektronikus úton, ha ennek feltételei nem állnak fenn, megkeresés útján szerzi be belföldi jogsegély keretében – a Ket. 26. §-ban foglaltak figyelembevételével – az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban az ügyfélnek minősülő, az építési tevékenységgel érintett ingatlannal közvetlenül szomszédos, közös határvonalú (telekhatárú) ingatlannal rendelkezni jogosultak adatait az ingatlanügyi hatóságtól. A Ket. belföldi jogsegélyről szóló 26. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg. A megkeresett hatóság csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Amennyiben a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a megkeresett hatóság a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresés megérkezésétől számított öt napon belül e hatósághoz továbbítja, és erről egyidejűleg tájékoztatja a megkereső hatóságot. [Ket. 26. § (4) bekezdése] Ha a jogszabály ennél rövidebb határidőt nem állapít meg, a jogsegély iránti kérelmet az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben nyolc napon belül kell teljesíteni. [Ket. 26. § (5) bekezdése]
Mivel a módosítás folytán megszűnt az a szabályozási hiány, amelyre tekintettel az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte, így az indítvány ebben a részében okafogyottá vált. Ezért az Alkotmánybíróság az FVM r. 13. § d) pontja és a KTM r. 5. § (2) bekezdése mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § e) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2008. szeptember 29.

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére