BK BH 2003/9
BK BH 2003/9
2003.01.01.
A hivatalos személy által folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettét, valamint a folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntettét követi el a határőrség útlevélkezelője, aki közreműködik abban, hogy több alkalommal lopott személygépkocsikat határregisztráció nélkül vigyenek ki az országból [Btk. 244. § (1) bek. c) pont, (3) bek. b) pont, 348. § (2) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa 2000, szeptember 6-án kelt ítéletével a határőr főtörzsőrmester terheltet folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntette és 4 rb. jelentős értékre, bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntette miatt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 2000. június 6-ig útlevélkezelői beosztásban teljesített szolgálatot a határforgalmi kirendeltségen, és 2000, május 9-én és június 2-án 7 órától 19 óráig a kirendeltségen, a kilépő oldalon útlevélkezelői szolgálatot teljesített. 2000. májusát megelőzően – pontosan meg nem állapítható időben – megegyezett K. J. polgári egyénnel, hogy segítséget nyújt és közreműködik abban, hogy Magyarországon eltulajdonított gépjárműveket az ország területéről kijuttasson. Ennek során mindkét szolgálati időtartama alatt a K. J.-vel előzetesen egyeztetett időpontban kilépésre jelentkező két személyt kiléptette az általuk vezetett személygépkocsikkal, amelyeknek adatait a számára előírt szabályoktól eltérően nem vitte fel és nem ellenőrizte a határregisztráció nyilvántartásában.
A fentiek alapján ez a két személy K. J. megbízása alapján 2000. május 9-én regisztráció nélkül vitte ki az eltulajdonításból származó személygépkocsikat.
Ezt követően ugyancsak K. J. megbízásából ugyanez a két személy 2000. június 2-án ugyancsak 2 db. lopott személygépkocsit vitt át a határon.
A vádlott cselekményével megszegte a Határőrség Országos Parancsnokának az útlevélkezelői szabályzatról kiadott 40/1990. évi parancsával módosított 29/1999. számú parancsának, valamint a Határőrség OPK. 3/2000. számú parancsának az állampolgárok és gépjárművek kiléptetésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. A vádlott ezáltal segítséget nyújtott ahhoz, hogy K. J. és társai két alkalommal, összesen 4 db., – darabonként mintegy legalább 4 millió forint értékű – lopott személygépkocsit külföldre, Horvátországba, illetve Szerbiába juttassanak és azokat ott értékesítsék.
A terhelt és védője által a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés alapján a Legfelsőbb Bíróság 2001. április 4-én kelt ítéletével felülbírálva a megyei bíróság ítéletét azt annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek a bűnsegédi minőségben elkövetett orgazdaság bűntetteként értékelt cselekményét hivatalos személy által folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettének minősítette, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által megállapított tényállásnak a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megállapításait változtatás nélkül elfogadta ítélkezése alapjául.
Az ekként jogerőre emelkedett ítéletek ellen a terhelt és a védője 2001. szeptember 28-án felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő. Eszerint az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét hivatalos személyként elkövetett bűnpártolás bűntettében tévesen állapították meg, mert a terhelt előzetesen megállapodott K. J.-vel abban, hogy segítséget nyújt a lopott gépkocsik külföldre juttatásában. A bűnpártolás bűncselekményét pedig az követi el, aki anélkül nyújt segítséget a bűncselekményből származó előny biztosításához, hogy az elkövetővel az elkövetés előtt megállapodott volna. Erre figyelemmel a terhelt felmentése indokolt. Másrészt a felülvizsgálati kérelem szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét szolgálatban kötelességszegés bűntettének, mivel az az elkövetési körülményekre tekintettel csupán e katonai bűncselekmény vétségi alakzatát valósította meg, tekintettel arra, hogy más személyeknek is ellenőrzési kötelezettségük volt az adott gépkocsik kiléptetésekor.
A katonai főügyész a határozatok hatályában tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A megyei bíróság által megállapított tényállás értelmében a terhelt K. J.-vel megállapodott abban, hogy a Magyarországon eltulajdonított gépkocsik kijuttatásában segítséget nyújt. Ezt követően történt a tényállásban írt körülmények között 4 db. nagy értékű személygépkocsi kiléptetése. A Btk. 244. §-ában írt bűnpártolást az valósítja meg, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna, közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában. A törvény és az ítélkezési gyakorlat szerint a bűncselekmény elkövetőjén az alapbűncselekmény elkövetője – az adott esetben a gépkocsik eltulajdonítója – értendő. A terhelt K. J.-vel állapodott meg, de – az ítéleti tényállás szerint – az alapbűncselekmény elkövetője nem K. J. volt, bár ez a személy is közreműködött a már eltulajdonított gépkocsiknak az ország területéről való kijuttatásában. Másrészt a terhelt – és K. J. – már elkövetett és befejezett bűncselekményből származó előny biztosításában vett részt az ítéletben megállapított módon úgy, hogy a terheltnek vagy az alapcselekmény elkövetőjén kívül másnak ebből előnye származott volna. Ezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa törvényesen állapította meg a terhelt bűnösségét és minősítette a bűncselekményt a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntettének, amit hivatalos személyként követett el.
A terhelt e bűncselekmény alóli felmentésére tehát nem kerülhetett sor.
Alaptalannak bizonyult a felülvizsgálati indítvány abban a részében is, amely a katonai bűncselekmény minősítésének megváltoztatására irányult. A terhelt két különböző szolgálat teljesítése során az annak ellátására vonatkozó szabályokat széles körben és súlyosan megszegte. Az irányadó tényállásban is megállapított módon a gépkocsik adatait a kiléptetéskor nem vitte be a határregisztrációs rendszerbe, nem azonosította, hogy a gépkocsit vezető személy és a forgalmi engedélyben megjelölt személy azonos-e, nem kért a gépkocsivezetőtől a jármű kiléptetésekor meghatalmazást a gépkocsi használatára vonatkozóan; és nem intézkedett, hogy a gépkocsit és vezetőjét másodlagos ellenőrzés alá vessék. Mindezen kötelességszegő magatartások következtében az általa ellátott útlevélkezelői szolgálat meghiúsult, teljes egészében alkalmatlanná vált a rendelt céljának elérésére. A terhelt katonai bűncselekményt megvalósító magatartása tehát a Btk. 348. §-ának (2) bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés bűntettét valósítja meg, mert a szolgálatra jelentős hátránynak nem csupán a veszélye, hanem maga a hátrány is ténylegesen bekövetkezett.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította: a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása a hivatalos személy által folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében, valamint a 2 rb. szolgálatban kötelességszegés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak minden tekintetben megfelel és törvényes.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Be. 289/A. §-ának (1) bekezdése alapján megtartott ülésen az említett bíróságok ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.X.2594/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás