912/B/2003. AB határozat
912/B/2003. AB határozat*
2008.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló 2002. évi LXIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló 2002. évi LXIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a számítási módra alapozó részében visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz Törökbálint Nagyközség Önkormányzata és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége teljesen azonos indítványt nyújtott be az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló 2002. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Öit.) alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
Az indítványozók álláspontja szerint az Öit. nem orvosolta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) korábban megsemmisített rendelkezéseiben fellelhető alkotmányossági problémákat és mivel az önkormányzatokat illető juttatások mértékét nem támasztotta alá pontos számításokkal, így – összefüggésben az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX. 16.) AB határozatával – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét. Az indítványozók álláspontja szerint sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát az, hogy a törvényhozó indokolatlanul tett különbséget az 1993. augusztus 4-ét megelőzően és az azt követően megvalósult gázberuházások között.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmi azonosságukra tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (2) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
(...)
c) a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével;”
3. Az Ötv. 107/A. § rendelkezései:
„(1) A 107. § (1) bekezdés c) pontja alapján a települési önkormányzatokat megillető villamos-, illetőleg gázközmű vagyon a közművet üzemeltető gazdasági társaság vagyonának része.
(2) Az érintett települési önkormányzatokra jutó vagyon után:
a) villamos közmű esetén a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 25%-a,
b) gázközmű esetén a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40%-a
részvény formában e törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési önkormányzatokat illeti meg.”
4. Az Öit. rendelkezései:
„1. § Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti időszakban önkormányzati hozzájárulásból létesített, de a gázszolgáltató társaság (a továbbiakban: gázszolgáltató) tulajdonába került és az állam által privatizált gázközmű-vagyonnal összefüggésben a helyi önkormányzatokat (a továbbiakban: önkormányzat) e törvény alapján járandóság illeti meg.
2. § (1) A járandóság számításának alapja az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között igazoltan gázközmű létesítésére fordított önkormányzati hozzájárulás.
(2) E törvény alkalmazásában önkormányzati hozzájárulásnak minősül:
a) az állami gázszolgáltató által lebonyolított beruházás esetén az önkormányzat, illetve a lakosság részéről a gázszolgáltatónak átadott készpénz, amennyiben a beruházás műszaki átvételére 1995. december 31-ig sor került, illetve
b) az önkormányzat által lebonyolított beruházás esetén az önkormányzatnak a gázközmű beruházás közvetlen előkészítésére, továbbá kivitelezésére fordított ráfordításának az átadás-átvételi jegyzőkönyvekben, illetőleg a beruházásnak az állami gázszolgáltató tulajdonba adására vonatkozó dokumentumokban elismert nettó összege, valamint a lakosság természetbeni munkavégzésének az e törvény 2. számú melléklete szerint számított értéke, amennyiben a gázközmű tulajdonjoga az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti időszakban a gázszolgáltatóhoz került.
(3) Önkormányzati hozzájárulásnak minősül továbbá az önkormányzat részéről a gázszolgáltatónak átadott készpénz összege abban az esetben is, ha a gázszolgáltató által lebonyolított beruházásnál:
a) a beruházás gázszolgáltató általi műszaki átvételére 1995. december 31-ig sor került; és az átvétel időpontját megelőzően megkötött szerződésben az önkormányzat vállalta, hogy a beruházás teljes ellenértékét, vagy annak általa még ki nem egyenlített részét a gázszolgáltatónak később átadja, és ezen átadás legkésőbb 1998. december 31-ig megtörtént, vagy
b) a készpénz átadása a gázszolgáltató részére 1995. december 31-ig megtörtént, a beruházás műszaki átvételére azonban később, de legkésőbb 1998. december 31-ig sor került.
(4) A gázszolgáltatónak ellenértékért átadott gázközmű-beruházás abban az esetben vehető figyelembe, ha az ellenérték a 2. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget nem érte el.
(5) E törvény alkalmazásában gázközmű: a gázelosztó-vezeték, valamint a hozzá tartozó nyomáscsökkentő- és szabályozó berendezések.
a) a gázközmű-beruházáshoz az állam által nyújtott vissza nem térítendő támogatás,
b) a gazdálkodó szervezetek által viselt finanszírozási hányad,
c) a gázszolgáltatótól kapott ellenérték
összege.
4. § (1) Az önkormányzati járandóság számításának alapját a 2–3. § szerinti önkormányzati hozzájárulás 1993., 1994., 1995. évi összegei jelentik.
(2) A 2. § (3) bekezdése szerinti hozzájárulás összegét a készpénz átadásának éve szerinti – 1996. január 1-je utáni átadás esetén az 1995. évi – hozzájárulásnál kell figyelembe venni.
a) 1993. évi hozzájárulás esetén 56%-a,
b) 1994. évi hozzájárulás esetén 58%-a,
c) 1995. évi hozzájárulás esetén 60%-a.
(2) A járandóság megállapításához az (1) bekezdés szerint meghatározott összeget meg kell növelni az ezen összegre, a hozzájárulás időpontjától 2002. december 31-ig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 232. § (2) bekezdése szerint számított ügyeleti kamat összegével.
(3) Az (1)–(2) bekezdés szerint meghatározott összegből le kell vonni a gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvény szerinti járandóságok számításánál, az adott önkormányzat esetében – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-től (a továbbiakban: ÁPV Rt.) kapott részvények alapján – megállapított túlfizetés (2) bekezdés szerinti kamattal növelt összegét.
6. § (1) Az egyes önkormányzatokat az 1–5. § alapján megillető járandóság 2002. december 31. napjára számított összegét e törvény 1. számú melléklete tartalmazza.
(2) Az 1. számú melléklet a közös beruházással érintett, valamint a szétválással vagy kiválással létrejött új településeket a szétválással vagy kiválással érintett eredeti jogosult településsel egy sorban tartalmazza (kivéve, ha az érintett önkormányzatok kérték járandóságuk szétválasztását és a megosztás tekintetében is megegyeztek). Az egy sorban szereplő települések önkormányzatai együttesen jogosultak a melléklet szerinti járandóság átvételére, az egymás közötti megosztásra megállapodásuk irányadó.
7. § (1) Az önkormányzatok számára e törvény szerinti járandóságukat az ÁPV Rt. az e törvény hatálybalépésétől számított 60. napon adja át.
(2) A teljesítés 5 millió forint összeghatárig egy összegben, készpénzben történik; a járandóság ezt meghaladó részének kiegyenlítésére a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 99. §-a alapján erre a célra az ÁPV Rt. rendelkezésére bocsátott – zárt körben forgalomba hozott, szabadon átruházható, egy sorozatú, legalább 4 éves, de legfeljebb 5 éves futamidejű, változó kamatozású, 10 000 Ft alapcímletű – államkötvényekkel, névértéken kerül sor.
(3) Amennyiben a járandóság államkötvényekben esedékes részének teljesítése – azok címletei miatt – teljes egészében államkötvénnyel nem biztosítható, az emiatt fennmaradó hányadot készpénzzel kell teljesíteni.
(4) A (2) bekezdés szerinti államkötvények kamatának mértéke a kamatmegállapítás időpontját közvetlenül megelőző három érvényes 6 hónapos hátralévő futamidejű diszkont kincstárjegy aukcióin kialakult átlaghozamok adott aukción elfogadott mennyiségekkel súlyozott átlagával egyezik meg (a kerekítés szabályai szerint két tizedesjegyre kerekítve). A kamat mértékét az államháztartásért felelős miniszter a Pénzügyi Közlönyben és legalább egy országos napilapban közzéteszi.
(5) A (2) bekezdés szerinti államkötvények futamidejének lejártáig a Magyar Állam az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaság útján 2003. augusztus 1-jétől évente kétszer nyilvános visszavásárlási lehetőséget biztosít az önkormányzatokat e törvény szerint megillető államkötvényekre, évente 2,5 milliárd forint értékig. A visszavásárlás a kamatfizetés napját megelőző negyedik munkanapon, névértéken történik.
8. § (1) Azok az önkormányzatok, amelyek e törvény 1. számú mellékletében nincsenek feltüntetve, de az 1–5. § alapján igényt kívánnak érvényesíteni az állammal szemben, e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül bírósághoz fordulhatnak. A határidő elmulasztása jogvesztő.
(2) Bírósághoz lehet fordulni továbbá
a) a közös önkormányzati beruházásoknál a járandóságok megosztása, valamint
b) a szétválással, kiválással létrejött új település önkormányzata és az eredeti jogosult önkormányzat között a járandóság szétosztása kérdésében.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben a bíróság járandóságot állapít meg az önkormányzat részére, az ÁPV Rt. azt az önkormányzat részére – a jelen törvény 7. § (1) bekezdésében meghatározott időponttól – a Ptk. 232. § (2) bekezdése szerinti kamattal növelve fizeti ki.
(4) Az államot az e § szerinti eljárásokban az ÁPV Rt. képviseli. A (2) bekezdés a)–b) pontja szerinti eljárásokban az abban érintett önkormányzatok egymással szemben érvényesíthetik igényeiket.
9. § E törvény a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvénynek a – Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló – 2000. évi CXXXIII. törvényt módosító rendelkezései hatálybalépésének napján lép hatályba.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítvány az Öit. alkotmányellenességét állította: véleménye szerint egyrészt az nem elégíti ki az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja szerinti önkormányzati igényeket, másrészt az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX. 16.) AB határozatára (ABH 1998, 263–295.) építve azért vélt alkotmányellenességet, mert az Öit. mellőzte a pontos számításokat, továbbá arra alapította, hogy – álláspontja szerint – indokolatlan a megkülönböztetés az 1993. augusztus 4-e előtt és az azt követően megvalósult gázberuházások között, s ez a különbségtétel sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásához áttekintette az érintett közműveket illetően az önkormányzatoknak történt vagyonátadás előzményeit.
1.1. 1990-ben az Ötv. 107. § (1) bekezdése az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak körét határozta meg. A c) pont szerint az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével. Az Ötv. 1990. szeptember 30-án lépett hatályba, e rendelkezés az e napon állami tulajdonban lévő belterületi közmű-vagyon átadására vonatkozott. Ennek a vagyonnak az önkormányzatok tulajdonába adása 1995-ig nem történt meg.
1995-ben az Országgyűlés az Ötv. kiegészítésével kivánta a vagyonátadást megoldani. Az Ötv. kiegészítéséről szóló 1995. évi LXX. törvény iktatta az Ötv.-be a 107/A. §-t. Az idő múlása miatt, a vállalatok gazdasági társasággá alakítása következtében természetbeni vagyonátadásra ekkor már nem volt mód, így az Ötv. 107/A. § az (1) bekezdésében kimondta: az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pont alapján a települési önkormányzatokat megillető villamos, illetőleg gázközművagyon a közművet üzemeltető gazdasági társaság vagyonának része. Ezért rendelkezett úgy az Ötv. 107/A. § (2) bekezdése, hogy az érintett települési önkormányzatokra jutó vagyon után:
„a) villamos közmű esetén a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 25%-a,
b) gázközmű esetén a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40%-a részvény formájában, a törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési önkormányzatokat illeti meg.”
1.2. Az Ötv. 107/A. §-a alkotmányellenességének megállapítása iránt több indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság 36/1998. (IX. 16.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) megsemmisítette az Ötv. 107/A. § (1) bekezdés b) pontját, továbbá az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtásában alkotmányos követelményként szabta meg azt, hogy az önkormányzatok a közművek e rendelkezésben megállapított köre – a (3) bekezdés előírásai szerint kiszámított – értékének megfelelő juttatásban részesüljenek. Az Abh. kiemelte: ez a követelmény kielégíthető úgy is, hogy törvény állapítja meg az önkormányzatok igényeinek megfelelő juttatás értékét, és úgy is, hogy az egyes önkormányzatok igényeiket bírói úton érvényesítik. (ABH 1998, 263.)
Noha az Ötv. 107/A. §-a 1995-ben a 107. § (1) bekezdés c) pontja alapján a települési önkormányzatokat megillető villamos és gázközművagyonról rendelkezik, a fentiek szerint a villamos közművek után a 107/A. §-ban elrendelt részvényjuttatás valójában az ezzel a törvénymódosítással keletkezett újabb, ex gratia juttatás volt. Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság (ABH 1998, 270.), ezért az Ötv. 107/A. § (2) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványt elutasította.
A gázközművek a társaságok megalakulásával egyszersmind megszüntek az Ötv. 107. § (1) bekezdése szerint önkormányzati tulajdonná átalakítandó „állami tulajdon” része lenni. A gázszolgáltató részvénytársaságok megalapításával az állam az Ötv. teljesítésének természetbeni fedezetét (kielégítési alapját) elvonta – állapította meg az Alkotmánybíróság. (ABH 1998, 274.)
Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az 1995. évi LXX. törvény előkészítése során az Országgyűlés, illetőleg annak bizottságai előtt nem szerepelt olyan elemzés, amely az Ötv.-be iktatott 107/A. § (2) bekezdés b) pontjába foglalt százalékos mérték megállapítását megalapozhatta. Az Ötv. 107/A. §-a az önkormányzatoknak az Ötv. végrehajtása iránti igényét nem teljesítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény nem úgy határozta meg az önkormányzatoknak járó gázközművagyon értékét, hogy az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja és (3) bekezdése szerint ahhoz előírt fogalmi elhatárolásokat és számításokat véghezvitte volna, hanem önkényesen. (ABH 1998, 289.) Az Alkotmánybíróság ezért semmisítette meg az Ötv. 107/A. § (2) bekezdés b) pontját, ezzel összefüggésben az (5) bekezdését, továbbá megállapította: az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy az önkormányzatok a közművek e rendelkezésben megállapított köre – a (3) bekezdés előírásai szerint kiszámított – értékének megfelelő juttatásban részesüljenek.
1.3. Az Abh. alapján, az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtásaként alkotta meg az Országgyűlés a gázközmű-vagyonnal összefüggő önkormányzati igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvényt (a továbbiakban: Gvt.).
Korábban indítványt nyújtottak be a Gvt. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, vitatva a törvényben levezetett számítási módszert. Az indítványt az Alkotmánybíróság az 1012/B/2001. AB végzéssel visszautasította, rámutatva, hogy a számítások csak akkor képezhetik alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát, ha azokat a jogszabály érvényességének feltételeként törvény szabályozza. (ABH 2003, 1871–1874.)
A Gvt. a rendeltetését, célját a következőként határozta meg:
„Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a gázközművagyonnal összefüggő nagyszámú és azonos jogi alapon nyugvó, törvényben ígért vagyonjuttatás végrehajtására irányuló önkormányzati igények – a jogbiztonság alkotmányos követelményét is szem előtt tartva –
– megalapozott számítások alapján,
– az időmúlás hatását a szabályozás általános megközelítési módjával ellensúlyozva,
– az érintettek által átlátható módon,
– rövid időn belül,
– végleges jelleggel
rendezésre kerüljenek, a következő törvényt alkotja:
1. § E törvény célja, hogy eleget tegyen a Magyar Államot – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. § (1) bekezdésének c) pontja alapján terhelő alkotmányos kötelezettségének oly módon, hogy meghatározza az egyes települési önkormányzatokat megillető vagyoni értékű jogok (a továbbiakban: értékjog) értékét, és szabályozza az ennek megfelelő járandóságok teljesítésének módját, határidejét. Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti időszakban önkormányzati és lakossági forrásból létesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába került és az állam által privatizált gázközművekkel összefüggésben keletkezett önkormányzati igények rendezéséről külön törvény rendelkezik. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a Kormány 2002. október 30-ig az Országgyűlésnek benyújtja.”
2. A következőkben az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az Öit. és az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja közötti kapcsolatot vizsgálta.
A Gvt.-nek az 1. §-ából megállapíthatóan kettős célja volt. Az egyik, az alapvető cél az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontján alapuló önkormányzati igények kielégítése, végleges rendezése az Abh. követelményeinek érvényesítésével. A Gvt. a törvényben meghatározott számítások alapján, önkormányzatonként állapította meg az önkormányzatot megillető értéket, a teljesítést. Az áthúzodó beruházásokra tekintettel az 1993. augusztus 3-ig terjedő időszakra járó önkormányzati járandóságokat állapította meg. A törvényi megoldás mellett a törvény külön bírósági utat is nyitott az egyedi önkormányzati igények érvényesítésére. Az 5. § (1) bekezdése szerint azok „az önkormányzatok, amelyek az 1. számú mellékletben nincsenek feltüntetve jogosultként, de az 1–2. § alapján igényt kívánnak érvényesíteni az állammal szemben, e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül bírósághoz fordulhatnak.”
A másik és külön törvénnyel megoldandó cél volt az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e (a privatizáció időpontja) közötti időszakban keletkezett önkormányzati „igények” rendezése. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
Az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja a helyi önkormányzatok megalakulásához kapcsolódóan határozta meg az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyoni kört, ezzel szemben az Öit. már az 1993. augusztus 4-ét követő időszakra vonatkozik. A Gvt. az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtási törvénye, az Öit. viszont nem.
1993. augusztus 3-áig volt hatályban a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény 19. § (1) bekezdése, amely szerint: „A gázszolgáltató a szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a fogyasztó a csatlakozó vezetéknek közterületre eső részét egészben vagy részben saját költségén készíttesse el és a létesítményt térítésmentesen állami tulajdonba (a gázszolgáltató kezelésébe) adja; ennek szabályait az ágazati miniszter rendelettel állapítja meg.” Eddig az időpontig tehát e törvényi rendelkezés alapján kerültek állami tulajdonba az önkormányzati (korábban: tanácsi) és lakossági erőforrásból megvalósult gázberuházások.
A gázenergiáról szóló törvényt módosította az 1993. évi LXXXII. törvény, a módosítás alapján 1993. augusztus 4-étől a 19. § (1) bekezdése a következő: „A gázszolgáltató a szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a fogyasztó a csatlakozó vezetéknek közterületre eső szakaszát egészben vagy részben saját költségén készíttesse el, és a létesítményt a gázszolgáltató üzemeltetésébe adja át.”
Az elkészült gázberuházásnak a gázszolgáltató üzemeltetésébe adásánál ettől az időponttól törvény alapján már nem volt kiköthető a tulajdon átruházása, a gázszolgáltatók ezt a továbbiakban is mintegy „elvárták.” Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Az önkormányzatok egy része a saját döntése alapján, polgári jogi szerződéssel, a tulajdonjogának átruházásával adta át az elkészült beruházást a gázszolgáltatónak. Ezt vette figyelembe a törvényalkotó, amikor a megjelölt időszakra vállalta járandóság kifizetését az önkormányzati hozzájárulásból létesített, de a gázszolgáltató társaság tulajdonába került és az állam által privatizált gázközmű-vagyonnal összefüggésben. Ennek megfelelően rendelkezik az Öit., amely tehát nem az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtási törvénye, következésképpen nem vonatkoznak rá az Ötv. szerinti vagyonátadási szabályok és nem kell alkalmazni az Abh.-ban meghatározott alkotmányos követelményeket sem. Az Országgyűlés szabadon dönthetett úgy, hogy méltányolva az önkormányzati és lakossági erőfeszítéseket, ráfordításokat mintegy kárpótlásként járandóságot ad az érintett önkormányzatoknak. Az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítvány az Öit.-t az Alkotmány 70/A. § (1) bekezésébe ütközőnek is tartotta.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 207, 499, 508.]
Az indítvány állítása szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés sérelmét az okozza, hogy a törvényhozó indokolatlanul tett különbséget az 1993. augusztus 4-ét követően létesített, illetőleg az azt megelőzően létesített gázrendszerek között és ezen az alapon eltérően szabályozta a létesítő önkormányzatok járandóságait. Az Alkotmánybíróságnak tehát ezen különbségtétel indokoltságát vagy indokolatlanságát kellett vizsgálnia.
Az indítványozó azzal érvel, hogy a gázenergiáról szóló törvény végrehajtási rendeletét, az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendetet a 23/1992. (XI. 17.) IKM rendelet 1992. november 25-i hatállyal hatályon kívül helyezte, így a tulajdonbaadási kötelezettség már 1993. augusztus 4-e előtt megszünt, ezért – állítása szerint – a törvényalkotó indokolatlanul tett különbséget az érintett önkormányzatok között. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a törvényi szabály változatlan volt 1993. augusztus 3-áig, a különbségtétel tehát nem indokolatlan, és nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
4. Az indítvány azt is sérelmezte, hogy az Öit.-t nem alapozták meg pontos számítások. A törvény azonban bemutatja az alkalmazott számítást, a fent kifejtettek alapján ezekre viszont nem vonatkozik az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának végrehajtására az Abh.-ban megfogalmazott alkotmányos követelmény, miután az Öit. nem végrehajtási törvénye az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjának.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján a jogszabály, az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. „A jogszabályok előkészítését szolgáló eljárás, a jogszabályok megalkotása során figyelmbe veendő tények, számítások csak akkor képezhetik alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát, ha azokat a jogszabály érvényességének feltételeként törvény szabályozza.” (1051/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1572, 1577.; 1012/B/2001. ABH 2003, 1871–1874.) Ezért az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. január 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás