937/B/2003. AB határozat
937/B/2003. AB határozat*
2005.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 38. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
I.
Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38. §-ának az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2003. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 22. §-ával megállapított szabályainak a megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a módosítás jogbiztonságot sértő változást hozott a lakáscélú hitelek után járó adókedvezményre vonatkozó szabályozás tekintetében. Kifejtette, hogy a módosítás egyfelől felére csökkentette az adóévben igénybe vehető adókedvezmény maximumát, másfelől limitálta azt a hitelösszeget, amely után adókedvezmény igénybe vehető. Az indítványozó szerint a módosítás hátrányosan érinti azokat, akik 2004. január 1-jét megelőzően kötöttek hitelszerződést és joggal bíztak a korábban meghatározott adókedvezmény tartósságában. Álláspontja szerint ugyan a módosítást nem visszaható hatállyal léptették életbe, de nem biztosítottak felkészülési időt a változással érintettek számára. Sérelmezte, hogy az új feltételek miatt a már megkötött szerződések vonatkozásában olyan helyzet is előállhat, hogy az érintettek az adókedvezménytől a jövőben elesnek.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályhelyek a következők:
1. Alkotmány:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Szja. indítványozó által támadott – az elbíráláskor hatályos – rendelkezése:
„38. § (1) Az összevont adóalap adóját adókedvezmény csökkenti, amely az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által a tőketörlesztés (az előtörlesztést is ideértve), a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj (e § alkalmazásában a továbbiakban: törlesztés) címén az adóévben megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg
a) 40 százaléka, feltéve, hogy a hitel alapján a magánszemély a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint kamattámogatásban részesül, valamint a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 15 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg, továbbá a hitel a következő célok valamelyikét szolgálja:
aa) belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a tulajdonjogot szerző magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,
ab) belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
b) 30 százaléka az a) pontban nem említett esetekben, feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lakás célú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;
d) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a hitelszerződés megkötése napján hatályos rendelkezése szerinti – az a)–c) pontban nem említett – lakás célú felhasználás.
(3) A magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 120 ezer forintot.
(4) A magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény egyenlő az (1)–(3) bekezdés szerint meghatározott összegnek
a) a 4 400 000 forint feletti jövedelem 20 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 4 400 000 forintot, de nem éri el az 5 000 000 forintot, feltéve, hogy az adókedvezményt érvényesítő magánszemély házastársa (élettársa) az adóévben 6 hónapot meghaladó időtartamban volt gyermekgondozási segélyre jogosult és e házastárs (élettárs) az adókedvezmény alapjául szolgáló hitelszerződés és az annak felhasználásával megszerzett önálló ingatlan tekintetében egyben az adókedvezményt érvényesítő magánszemély adóstársa, illetve tulajdonostársa is;
b) a 3 400 000 forint feletti jövedelem 20 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 3 400 000 forintot, de nem éri el a 4 000 000 forintot és az a) pontban foglalt egyéb feltételek bármelyike nem teljesül.
(5) Az adókedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül.
(6) A magánszemély nem veheti igénybe az adókedvezményt, ha
a) az (1) bekezdésben a hitelintézet által igazolt összeg megfizetésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használt fel, amely alapján e törvény külön rendelkezése szerint nem keletkezik a kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetési kötelezettség, azonban érvényesíthető az adókedvezmény – ha annak e § szerinti egyéb feltételei fennállnak – akkor, ha az ilyen hitel alapján kamatkedvezményből származó jövedelem sem keletkezik, vagy a kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetés történt;
b) adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme eléri, vagy meghaladja az 5 000 000 forintot, illetve a (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 4 000 000 forintot.
(7) Az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető. Ha azonban az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az adókedvezmény minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van.
(8) A magánszemély az adókedvezményt csak egy önálló ingatlanhoz kapcsolódóan és csak egy hitelszerződés adósaként, adóstársaként érvényesítheti. A hitelszerződés alapján az adóstársak közül csak egy magánszemély jogosult az adókedvezmény igénybevételére, továbbá az adókedvezmény egy önálló ingatlanhoz kapcsolódóan csak egy hitelszerződés alapján érvényesíthető; az adókedvezményre irányadó rendelkezések alkalmazásában önálló ingatlannak minősül a felépítendő épületre alakuló társasház alapító okiratában meghatározott külön tulajdonba kerülő lakás is.
(9) A magánszemély az adókedvezményt akkor érvényesítheti, ha önadózás esetén adóbevallásában, egyébként adóbevallással egyenértékű nyilatkozatában, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében tett nyilatkozatában feltünteti az adókedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával (részben, vagy egészben) megszerzett (megszerzendő) önálló ingatlan fekvése szerinti település nevét és az önálló ingatlan helyrajzi számát, valamint – adóstársak esetén – valamennyi adóstársa adóazonosító számát.
(10) Az adókedvezményre jogosító igazolásban a hitelintézet feltünteti az adókedvezmény alapját, az adókedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával (részben, vagy egészben) megszerzett (megszerzendő) önálló ingatlan fekvése szerinti település nevét és az önálló ingatlan helyrajzi számát, valamint – adóstársak esetén – valamennyi adóstárs nevét és adóazonosító számát is.”
3. A Módtv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„207. § Ez a törvény – a 208–230. §-ban foglaltak figyelembevételével – 2004. január 1-jén lép hatályba.
208. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit – a (2)–(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (...)
(5) Ha a magánszemély az Szja tv. 38. §-ának 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint adókedvezményre jogosult, akkor az adókedvezményt a 2004. és 2005. évi összevont adóalap utáni adóból az Szja tv. 38. §-a (1)–(6), (8)–(10) bekezdésének 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései szerint, de az Szja tv 38. §-a (7) bekezdésének 2004. január 1-jén hatályos rendelkezésében meghatározott időbeli korlát figyelmen kívül hagyásával veheti igénybe.”
4. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Módtv. 22. §-ával megállapított, az indítványozó által támadott Szja. 38. §-át az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2004. évi CI. törvény 8. § (1)–(3) bekezdése és 300. § (3) bekezdése módosította. Miután a módosítás az indítványban felvetett alkotmányossági problémát nem érintette, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatát az Szja. 38. § hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adni, hogy az Szja. 38. §-a – Módtv. általi módosítása következtében – sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdését( azaz az adókedvezményre vonatkozó szabályok (a feltételrendszer) módosítása alkotmányos kereteken belül maradt-e, vagyis a jogalkotó nem sértette-e meg a jogbiztonságot azzal, hogy az érintettek számára nem biztosított kellő felkészülési időt a változásokhoz való alkalmazkodásra.
1. A támadott szabályozás a lakáscélú adókedvezmény igénybevételének feltételeit 2004. január 1-jei hatállyal lényegesen megváltoztatta. Az ezt megelőző szabályozás igen széles kör számára biztosította ezt a kedvezményt. Az Szja. korábbi 38. § (1) bekezdése szerint ugyanis az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százalékával csökkenthette az összevont adóalapjának adóját. Az adóévenként igénybe vehető kedvezmény adóévenként nem haladhatta meg a 240 ezer forintot. Ehhez képest a támadott szabályozás azon túl, hogy az adóévben igénybe vehető lakáscélú adókedvezmény maximumát felére csökkentette [Szja. 38. § (3) bekezdés], a kedvezmény igénybevételének differenciáltabb rendszerét állapította meg. (Maximálta a hitel összegét, amely után a kedvezmény igénybe vehető, ezen belül a lakótelek, az új lakás vásárlása, az új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jog megszerzése, belföldön fekvő lakás építése, építtetése esetén 15 millió forint, minden más esetben ez az összeg 10 millió forint, míg az összevont adóalapot csökkentő kedvezmény az első esetben 40, a második esetben 30 százalék [Szja. 38. § (1) bekezdés]. Az így meghatározott összeg után igénybe vehető adókedvezmény mértékét ezentúl befolyásolja az adózó éves jövedelme is, bizonyos jövedelmi szint felett a kedvezmény nem jár [Szja. 38. § (4) és (6) bekezdés], és a jogalkotó meghatározta azt az időintervallumot, amelyen belül az adókedvezmény érvényesíthető [Szja. 38. § (7) bekezdés].
A lakáscélú kedvezmények ezen megváltozott konstrukcióját a Módtv. 208. § (1) bekezdése szerint a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre rendeli alkalmazni. Az (5) bekezdésében pedig kimondja, hogy a 2003. december 31-én hatályos rendelkezések szerint adókedvezményre jogosultak tekintetében a 2004. és 2005. évi összevont adóalap utáni adókedvezményre az Szja. 38. §-ának 2004. január 1-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, kivétel ez alól az Szja 38. § (7) bekezdése, ugyanis e vonatkozásban biztosítja az időbeli korlát figyelmen kívül hagyását.
2. Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában foglalkozott az adókedvezmények csökkentésének és megszüntetésének alkotmányossági kérdéseivel. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig a kötelezettség alóli mentesülésre, vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek nincs Alkotmányon alapuló joga. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a]hogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez [182/B/1992. AB határozat].
Amennyiben a jogalkotó nem részesíti előnyben tovább az eredetileg támogatandónak tartott tevékenységeket, aggálytalanul korlátozhatja vagy a jövőre nézve megszüntetheti a korábban juttatott kedvezményeket. (...) Abból eredően, hogy az adókedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni. Ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy az adókedvezmény sajátos gazdaságpolitikai ösztönző eszköz is lehet, amelynek alkalmazásával az állam bizonyos tevékenységi fajtákat vagy beruházásokat kíván támogatni, s ilyen esetben a kedvezmény utólagos mérséklése vagy megszüntetése kedvezőtlen helyzetbe hozza azokat, akik a hatályos jogszabályok maradandóságában bízva – esetleg jelentős anyagi kockázatot vállalva – kezdték meg a kedvezménnyel ösztönzött tevékenységüket. Más a helyzet akkor, ha az állam nem pusztán az adóügyi jogszabályban állapít meg valamilyen adókedvezményt, hanem kifejezetten abból a célból bocsát ki egy jogszabályt, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra szóló garanciákat nyújtson.” [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74, 75–76.]
Az Alkotmánybíróság szerint a már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő lejáratát megelőző csökkentése, illetve megvonása – a jogalkotói ígérethez jogosan fűződő várakozásból, a tartós adójogviszonyban ily módon értelemszerűen benne rejlő bizalmi elemből következően – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, és az ebből adódó jogbiztonság követelménye alapján általában alkotmányellenes, a határozott időre szóló – egyszer már megszerzett – adókedvezmények általában nem vonhatók meg. [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 69–70.]
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutatott arra is, hogy ez a gyakorlat a kifejtettek szerint csupán az adókedvezmények szűk körére érvényesül: az olyan típusú kedvezményekre, amelyeket az állam a kedvezményt nyújtó jogszabályból megismerhetően abból a célból állapít meg kifejezetten, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra, eleve előre meghatározott időtartamra szóló garanciát nyújtson. [28/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1209, 1213.; 1046/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1392–1395.]
Az Alkotmánybíróság több döntésében nem találta a jogbiztonságba ütközőnek az Szja.-ban biztosított adókedvezmény módosítását, abból a megfontolásból, hogy a kedvezményekre vonatkozó Szja. szabály nem eleve előre meghatározott időtartamra vonatkozott. E határozatok indokolásában az Alkotmánybíróság azt hangsúlyozza, hogy az Szja. meghatározott adóévben megszerzett jövedelmekre kiterjedő hatállyal szabályozza az adókedvezmények rendszerét. Az Szja. szerint adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani, ez pedig a naptári év, az Szja.-ban meghatározott kivételekkel. (556/B/1999. AB határozat, ABH 2000, 802, 805–806.; 28/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1209, 1213–1214.; 1046/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1392, 1395.)
Ezen érvelés alapján nem minősült jogbiztonságot sértőnek az Szja. törvénynek az 1998. évi LXV. törvény 13. §-ával módosított 43. § (1)–(2) bekezdése sem, amelyben a módosítás hatálybalépését megelőző befektetések esetében a jogalkotó a korábbi 30%-kal szembe 20%-ra szállította le az igénybevehető adóhitel mértékét, és maximálta annak felső határát. Az Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy „az adókedvezményre, illetőleg a befektetési adóhitelre való jogosultság adóévre (naptári évre) vonatkozik, illetve az adóhitelre való jogosultságot megalapozó adójogviszony adóévenként újrakezdődik. Ebből az is következik, hogy az adóhitelre jogosító befektetésre vonatkozó döntés – bármilyen ‘hiszemben’ is hozta meg a befektető – mindig csak az adott adóévre számít.” (556/B/1999. AB határozat, ABH 2000, 802, 805.)
Hasonló megfontolások alapján utasította el az Alkotmánybíróság az Szja. 67. § (7) bekezdését érintő, a befektetési adóhitellel összefüggő azon jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, amelynek következtében a törvényalkotó 2001. január 1-jétől megszüntette a tőkeszámlán elhelyezett értékpapírok árfolyamnyereségének adómentességét és a törvénymódosítás hatálybalépését megelőzően a tőkeszámlán elhelyezett értékpapírok után érvényesített árfolyamnyereséget is 20%-os forrásadóval sújtotta. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben is megállapította, hogy a 0 százalékos adómérték olyan kedvezmény volt, amely az adó évre vonatkozott. (28/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1209, 1214.)
Nem tartotta a jogbiztonságot sértőnek az Alkotmánybíróság az Szja 35. § (2) bekezdését érintő azon jogszabályi változást sem, amely a magánszemélyeknek az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba történő befizetései után az adókedvezmény mértékét csökkentette, mert úgy ítélte meg a kedvezmény csupán a meghatározott adóévben szerzett jövedelemre kiterjedő hatállyal szabályozott adókedvezmény volt. (1046/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1392, 1395.)
Az Szja. 38. §-ának módosítását – mint az a Módtv.-hez fűzött indokolásból kitűnik – az tette szükségessé, hogy a lakáspolitikai elképzelések megvalósítását célzó adókedvezményeket hosszú távon fenntarthassák. A korábbi szabályok szerint biztosított kedvezmény tekintetében az Szja. rendelkezései alapján nem állapítható meg, hogy a jogalkotó határozott időre szólóan biztosította volna a lakáscélú adókedvezményt. A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adókedvezményt érintő módosítás alkotmányos kereteken belül történt.
3. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a módosítás során a jogalkotó kellő felkészülési időt biztosított-e az érintettek számára.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Kellő időt kell biztosítani arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. Alkotmányossági szempontból az bírálható el, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, azaz az érintetteknek lehetőségük volt-e a jogszabály előzetes megismerésére. A jogszabály alkotmányellenessége csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173–174.; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292, 298.; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795, 798–780.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 130.]
Az Szja. támadott rendelkezését, amely az adókedvezmény új, átalakított rendszerét bevezette, az Országgyűlés 2003. november 10-i ülésnapján fogadta el, és azt a Magyar Közlöny 2003. évi 131. számában, november 14-én került kihirdetésre. A rendelkezés 2004. január 1-jén lépett hatályba. A Módtv. 208. § (1) bekezdése szerint a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. A Módtv. 208. § (5) bekezdése arról is rendelkezett, hogy a korábbi szabály alapján adókedvezményre jogosultak tekintetében a 2004. január 1-jétől hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Szja. 38. § (7) bekezdésében meghatározott – az adókedvezmény érvényesíthetőségére megállapított időintervallumot a 2004. és 2005. évben figyelmen kívül kell hagyni, azaz azon hitelek tekintetében, ahol az öt év már lejárt 2004-ben, még 2 éves átmeneti időszak alatt az átalakított feltételek mellett igénybe lehet venni.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az érintett jogalanyoknak lehetőségük volt arra, hogy ez idő alatt az elfogadott jogszabály szövegét megismerjék, és úgy ítélte meg, hogy a felkészülési idő jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető hiánya nem állapítható meg.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. szeptember 6.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás