939/D/2003. AB határozat
939/D/2003. AB határozat*
2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. § (1) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 57. § (1) bekezdése és 70/A. §-a tekintetében elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. § (1) bekezdése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Heves Megyei Bíróság P.21.192/2003/6. számú ítéletében alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340. § (1) bekezdése ellen. A hivatkozott rendelkezés megsemmisítését és alkalmazhatósága kizárását azzal az indokkal kérte, hogy az sérti a jogorvoslathoz való jogot. Érvelése szerint a közigazgatási határozat törvényességének bírósági felülvizsgálata nem tekinthető jogorvoslatnak, hiszen az keresetre induló peres eljárás. Emiatt pedig a közigazgatási perben született ítélet ellen önálló jogorvoslatot kellene biztosítani, amelyre 2003. július 1-je óta a megfelelő bírósági szervezeti egység, az ítélőtábla is működik. Utal arra, hogy a fellebbezés korlátozása az Alkotmány 57. § (1) bekezdését sérti. További kifogása a támadott rendelkezéssel szemben, hogy az „megengedhetetlen diszkriminációt tartalmaz a bírósági határozatok tekintetében, amikor a tipikusan nem érdemi döntést tartalmazó végzések elleni fellebbezést megengedi, és a fél jogait érdemben alakító ítélet ellen nem engedi meg a fellebbezést”.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
[...]
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Pp. támadott rendelkezése:
„340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – nincs helye.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek megfelel-e. E § alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Heves Megyei Bíróság P.21.192/2003/6. ítélete 2003. november 18-án kelt, az indítványozó 2003. december 23-án nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amely így nyilvánvalóan az előírt határidőn belül került előterjesztésre. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panaszt érdemben vizsgálta.
2. Az indítványozó elsődleges indoka szerint a közigazgatási határozattal szemben kezdeményezett bírósági felülvizsgálat nem jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság korábban vizsgálta a Pp. 340. § (1) bekezdésének alkotmányosságát a jogorvoslathoz való jog tükrében, s a következőkre mutatott rá: „Az Alkotmánybíróság már egy korai határozatában, valamint azt követően többször is állást foglalt arról, hogy valamely államigazgatási (hatósági) döntéssel szemben a bírósághoz benyújtható kereset az alkotmányossági követelményeket kielégítő jogorvoslat. [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 350.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454–455.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 729, 730.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 368.] A közigazgatási perek tekintetében a Pp. 340. § (1)–(3) bekezdése szerinti egyfokú bírói jogorvoslat biztosítása, illetve a Pp. 23. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a közigazgatási pereknek a megyei bíróságok hatáskörébe való utalása a jogorvoslathoz való alkotmányos jogból származó követelményeknek tehát eleget tesz.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 82.; a továbbiakban: ABh.]
Az indítványozó elsődleges érvével szemben a közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálatára irányuló, az Alkotmány 50. § (2) bekezdésén alapuló bírósági eljárás – annak ellenére, hogy keresetre induló önálló per – alkotmányos értelemben, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése viszonylatában: jogorvoslat. Nem változtat ezen az alkotmányos helyzeten az sem, hogy 2003. július 1-je óta működnek az ítélőtáblák, amelyek szervezeti szempontból alkalmasak a megyei bíróság határozata elleni fellebbezés elbírálására. A jogalkotó ugyanis nem köteles az Alkotmány 57. § (5) bekezdése értelmezésében jogorvoslatnak minősülő eljárásban született ítélet ellen további jogorvoslatot biztosítani. (1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454–455.)
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (,,ítélt dolog”)”, az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást. Az ítélőtáblák működésének az ABh. meghozatalát követő megkezdése nem lehetett kihatással a fentebbi alkotmányossági kérdésre, s nem érinthette a már elbírált alkotmányossági kérdést oly módon, hogy az indokolttá tette volna a támadott jogszabály újbóli felülvizsgálatát. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján – ítélt dolog miatt – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének vonatkozásában megszüntette az eljárást.
3. Az indítványozó felhívta az Alkotmány 57. § (1) bekezdését is, amelyet a fellebbezési jog korlátozása véleménye szerint sért. A bírósághoz fordulás jogát [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.], a bíróság előtti egyenlőséget [75/1995. (XII. 21.)AB határozat, ABH 1995, 376, 382.], az igazságos [15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 117–118.] és nyilvános tárgyalás [38/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 183–184.] elvét azonban nem érinti az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés korlátozása. Érdemi összefüggés hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
4. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy megengedhetetlen diszkriminációt jelent az ítéletek elleni fellebbezés korlátozása, amíg az eljárásban született végzések ellen lehetséges a fellebbezés. Az Alkotmány 70/A. §-a és az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a diszkrimináció tilalma személyek közötti különbségtételére vonatkozik. Különösen alátámasztja ezt az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdése, amely kifejezetten az emberek bármilyen hátrányos megkülönböztetése esetére írja elő a törvény szigorú büntetését. Az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy az Alkotmányban meghatározott alapjog-kategóriák, így az Alkotmány 70/A. §-ában írt, a diszkrimináció tilalmát meghatározó rendelkezés – annak ellenére, hogy azokat az Alkotmány állampolgári aspektusból fogalmazza meg – a személyekre általában, így a jogi személyekre is vonatkoznak [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 72, 82.; 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 27–28.; 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, 1991, 88, 114., 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 141.; 40/2005. (X. 19.) AB határozat, ABH 2005, 427, 440.] Az indítványozó azonban egyes határozatfajták közötti különbségtételt kifogásol. Mivel a diszkrimináció tilalma ebben a viszonylatban nem értelmezhető, az Alkotmánybíróság a Pp. 340. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 70/A. §-a összefüggésében is elutasította.
Budapest, 2008. szeptember 8.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás