BK BH 2003/98
BK BH 2003/98
2003.03.01.
I. Az emberölés bűntettének kísérlete helyett az életveszélyt okozó testi sértés – mint maradékcselekmény – megállapítása indokolt, ha a vádlott az általa konyhakéssel életveszélyesen megsebzett sértett életét azzal menti meg, hogy – bár más személy közreműködését felhasználva, de – intézkedik a mentők értesítése iránt, és így a sértett halálához vezető okfolyamatot az idejében érkező orvosi beavatkozás hárítja el [Btk. 17. § (3) és (4) bek., 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (1) bek. 1. ford.].
II. A hatályos szabályozás szerint csak az alkoholista elkövetők kényszergyógyítása rendelhető el, ezért téves az olyan ítéleti rendelkezés, amely a kényszergyógyítás ,,kombinált jellegű'' – alkohol- és drogfüggőség miatti – alkalmazásáról szól [Btk. 75. §].
Az elsőfokú bíróság a 2000. december 14. napján kelt ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.
A vádlott pénzfelvevő-kifizető a Magyar Posta alkalmazásában, havi nettó jövedelme 41 827 forint. Élettársi kapcsolatban él, iskolai végzettsége érettségi, állt már bíróság előtt: legutóbb a kerületi bíróság 1988. május 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 5400 forint pénzbüntetésre ítélte.
A vádlott 2000. január 22. napján 15 óra után a lakásában több napos italozást követően összeszólalkozott az élettársával. A vádlott ekkor enyhe fokot meghaladó alkoholos befolyásoltság állapotában volt. A szóváltás következtében a vádlott egy 17 cm pengehosszúságú konyhakéssel a bal oldalon, a hátsó hónaljvonalban, a lapocka magasságában az élettársát megszúrta legalább közepes erőbehatással.
A sértett ezt követően lefeküdt, míg a vádlott a tévét nézte, majd kb. fél óra elteltével észrevette, hogy a sértett vérzik, ezért felébresztette a náluk levő személyt, és a szomszédba küldte segítségért, illetőleg telefonálni. A sértettet ért szúrás a mellkasfélbe hatolva áthaladt a bal tüdőn, és sértette a szív bal kamráját is. A sértettet a kórházba vérzéses sokkos, életveszélyes állapotban szállították be, ahol életét az időben alkalmazott szakszerű beavatkozás mentette meg.
A sértett sérülésének gyógytartama három hónapra tehető.
A vádlott és a sértett a cselekmény elkövetése óta is élettársi kapcsolatban élnek.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor, és jelenleg sem szenved tudatzavarban, elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban. Diszharmonikus személyiségszerkezetű, psychopatiás életvezetésű, szociopátiás jegyekkel jellemezhető, a drogok, és az alkohol fogyasztása folytán némi mentális hanyatlás tapasztalható, azonban a személyiségzavara kompenzált.
A cselekmény napján – amelyet a két napon át tartó folyamatos italozás és nem alvás, majd ezt követően családi vita, veszekedés előzött meg, ezek együttes hatására – a vádlottnál epilepsziás rosszullét következett be, mely után állapota rendeződött, de a konfliktus folytatódott, így következett be a vádlott által elkövetett bűncselekmény.
Az igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye alapján megállapítható, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésével, és e felismerésnek megfelelő cselekvésben enyhe fokban korlátozva volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a cselekmény téves minősítése miatt, és súlyosításért; a vádlott és a védője enyhítésért, és a börtönbüntetés felfüggesztésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész fenntartotta az ügyészi fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete tényállási részét a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával az iratok tartalma alapján a következők szerint egészíti ki, és helyesbíti:
A vádlottat eddig négy alkalommal ítélték el: 1984-ben kábítószerrel visszaélés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztésre, 1984-ben magánokirat-hamisítás vétsége miatt pénzbüntetésre, 1986-ban folytatólagosan elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt pénzbüntetésre (a negyedik elítélést az elsőfokú ítélet ismerteti).
A vádlott által leadott szúrás hátulról, alulról felfelé irányuló volt.
A vádlott felhívásának az ott levő személy eleget tett, szólt, értesítette a rendőröket és a mentőket, akik erre az értesítésre érkeztek a helyszínre.
Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és a vádlott cselekményét a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. A Legfelsőbb Bíróság az indokolást azzal egészíti ki, hogy a vádlott a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodott, eshetőleges szándékkal cselekedett. A Legfelsőbb Bíróság egyetért az önkéntes eredmény-elhárítás megállapításával, és következményei alkalmazásával, az ezzel kapcsolatosan az elsőfokú ítéletben kifejtett indokolással, nem találta tehát alaposnak az ezt kifogásoló ügyészi fellebbezést.
A büntetést befolyásoló tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a vádlottra kiszabott büntetés neme és mértéke is törvényes, az szükséges, egyben elegendő is a büntetési cél eléréséhez, nem találta tehát alaposnak sem a súlyosításra irányuló, sem az enyhítésre irányuló fellebbezéseket, a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére nincs törvényes lehetőség.
Helyes volt a kényszergyógyítás elrendelése is, e körben azonban a Legfelsőbb Bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából a ,,kombinált jellegű'' jelzőt a kényszergyógyítás szó előtt. Ez ugyanis félreérthető: a Btk. 75. §-ának jelenleg hatályos szövege csak az alkoholisták kényszergyógyítására nyújt lehetőséget.
Mivel az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is megfelelnek a törvénynek, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.624/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás