1003/B/2004. AB határozat
1003/B/2004. AB határozat*
2005.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 338–340. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó eredetileg a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) 218. § (1) bekezdésében meghatározott azt a szabályozást sérelmezte, amely szerint, ha a bíróság a vádlottat felmenti, az állam csak azt a költséget viseli, amelyet az 1973. évi Be. 120. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárásban előlegezett, és nem téríti meg a terheltnek és a védőnek az ügyben felmerült készkiadását, illetve a védő díját [120. § b) és c) pont.]. Álláspontja szerint a szabályozás sértette az 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot és az 57. § (3) bekezdésben meghatározott védelemhez való jogot, mivel a költségek e jogok gyakorlásával összefüggésben szükségszerűen merülnek fel. Véleménye szerint az, hogy felmentés esetén az állam nem téríti meg a bűnügyi költségek e részét, sértette az ártatlanság vélelmét [Alkotmány 57. § (2) bekezdés] is.
Az indítvány benyújtását követően a szabályozás megváltozott. Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. § (6) bekezdése alapján, 2003. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). A Be. 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. Az indítványozó – az Alkotmánybíróság felhívására – az 1973. évi Be. 218. § (1) bekezdése helyett a Be. 338–340. §-ainak vizsgálatát kérte, a korábbi indítványát azonban sem indokolással, sem pedig újabb alkotmányi rendelkezés megjelölésével nem bővítette.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány tárgyának megállapításánál és annak elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
2.1. Alkotmány rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."
2.2. Az 1973. évi Be. rendelkezései:
"120. § (1) Bűnügyi költség
a) mindaz a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a perújítási és a felülvizsgálati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett;
b) a terheltnek és a magánvádlónak az ügyben felmerült készkiadása;
c) a védőnek és a sértett képviselőjének készkiadása és díja."
"218. § (1) Az állam viseli a 120. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget, ha a bíróság a vádlottat felmenti, az eljárást megszünteti vagy szabálysértés miatt a felelősségét nem állapítja meg, továbbá azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, illetve azt a költséget, amelynek viselésére a bíróság a vádlottat a 217. § (2)–(3) bekezdése alapján nem kötelezte."
2.3. A Be. rendelkezései:
"74. § (1) Bűnügyi költség
a) az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett,
b) a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének az ügyben felmerült készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte,
c) a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte."
"339. § (3) Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott készkiadását, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és a készkiadását."
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXII. törvény 20. §-ára és 22. § (2) bekezdésére figyelemmel, és összhangban saját eljárásának indítványhoz kötöttségét illetően követett gyakorlatával, a Be. 338–340. §-ának alkotmányossági vizsgálatát – az indítvány tartalmának és irányultságának megfelelően – csak az eredeti indítványban kifejtett alkotmányossági kifogások alapján végezte el.
Az alkotmányossági vizsgálat első lépéseként abban kellett állást foglalni, hogy pontosan mely jogszabályhely vizsgálatára irányul az indítvány. Az indítványozó ugyanis az 1973. évi Be. tekintetében csupán a vádlott felmentése esetére irányadó szabály, a 218. § (1) bekezdés alkotmányossági vizsgálatát kérte. Az új szabályozást érintő nyilatkozatában a Be. 338. §-ában, 339. §-ában és 340. §-ában meghatározott, a bűnügyi költség viselésére vonatkozó szabályok mindegyikét megjelölte olyannak, mint amelyre fenntartja az indítványát.
Az eredeti indítvány szövege szerint ezek mindegyike "méltánytalan", hiszen olyan költségeket hárít a vádlottra, amelyek "éppen a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogok gyakorlásával merülnek fel szükségszerűen". Az indítványozó hozzáteszi: "Felmentés nem tesz mást, minthogy nem volt alap az érintett vád alá helyezésére. Ehhez képest a 120. § b)–c) pontban szereplő költségek viselése, indokolatlan vagyoni korlátozás. S mivel a büntetőeljárással függ össze, ám nincs tekintettel az eljárás alá vont bűnösségére: sérti az ártatlanság vélelmét."
Az indítványozónak az 1973. évi Be.-t, valamint a Be.-t érintő indítványait összevetve megállapítható, hogy az alkotmányossági vizsgálatot valójában az 1973. évi Be. 218. § (1) bekezdését felváltó költségviselési szabály, azaz a Be. 339. § (3) bekezdésével kapcsolatban kívánja. Az indítványozó által megjelölt többi rendelkezés az eredeti indítványban indokolt alkotmányellenesség szempontjából nem releváns, azokra az indítvány ténylegesen nem terjed ki. (Így a bűnösnek kimondott vádlott kötelezése a bűnügyi költség viselésére, több cselekmény, illetve több vádlott esetében a bűnügyi költség meghatározása, a bíróság által gyakorolható méltányosság, az állam költségviselése a személyes költségmentesség, valamint a süket, néma, vak, illetőleg a magyar nyelvet nem ismerő vádlott esetében, a felmentett vádlott kötelezése a mulasztásával okozott költségek megtérítésére, a magánfél és képviselője, a pótmagánvádló és képviselője költségviselése.)
A törvényalkotó a Be.-ben gyökeresen megváltoztatta a vádlott felmentése esetére korábban irányadó – e tekintetben az 1896. évi büntető perrendtartás óta változatlan – költségviselési szabályokat. Ennek megfelelően a Be. 339. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, az állam köteles megtéríteni az eljárás miatt felmerült készkiadásait, továbbá a védőjének – nem az állam által előlegezett – készkiadásait és díját – a külön jogszabályban meghatározott mértékben.
A rendelkezésben megjelölt külön jogszabály a 26/2003. (VII. 1.) IM–BM–PM együttes rendelet a terhelt és a védő készkiadása, illetőleg a védő díja állam általi megtérítésének szabályairól, valamint a büntetőeljárásban részt vevő személyek és képviselőik költségeiről és díjáról, amelynek releváns szabályai (1–4. §) a Be. 604. § (2) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazáson alapulnak. Ez utóbbi jogszabályra azonban az indítvány nem terjed ki.
3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította: a közvádas ügyekben a felmentett vádlott költségeinek megtérítését előíró törvényi szabályozás nem ellentétes a tisztességes eljáráshoz való joggal és a védelemhez való joggal, valamint nem sérti az ártatlanság vélelmét.
3.2.1. A büntetőeljárásban a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a terhelti pozícióba kerülő személynek részben az eljárási jogok gyakorlásával összefüggésben, részben a személyes részvétel kötelezettségéből adódóan jelentkeznek költségei. Az ügyész által megvádolt személy felmentése esetén e költségek megtérítése összhangban van azzal az Alkotmánybíróság által következetesen képviselt állásponttal, hogy a büntető igény érvényesítésének, a bűnüldözés sikertelenségének kockázata az államot terheli. Ez a kockázatelosztás az ártatlanság vélelmének alkotmányos garanciája. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 190, 59, 70.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 92.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABK 2004. május, 363, 370.]
3.2.2. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogállami büntetőeljárásnak korlátozhatatlan minősége az eljárás tisztességes volta, amelynek lényeges eleme a terhelt védelemhez való jogának hatékony érvényesülése. [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABK 2004. május, 363, 370.]
A tisztességes eljáráshoz való jog az Alkotmányban explicit módon nem nevesített, de az alkotmánybírósági gyakorlatban az 57. § (1) bekezdésébe foglalt független és pártatlan bírósághoz való jog, illetve a 2. § (1) bekezdéséből eredő eljárási garanciák védelmének egymásra vonatkoztatásából tartalmilag levezetett korlátozhatatlan alkotmányos alapjog, amely komplex védelmet nyújt a terhelt számára. A tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Az Alkotmánybíróság eljárásában a tisztességes eljárás megkövetelte általános ismérvek megállapítására van lehetőség. [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABK 2004. május, 363, 371.]
Az Alkotmánybíróság ilyen, az eljárás tisztességességének minőségét garantáló ismérvnek tekinti, hogy az állam a bíróság által felmentett személynek megtéríti a formailag jogszerű, de utóbb alaptalannak bizonyult büntetőeljárás során a jogainak gyakorlásával, illetve kötelezettségeinek teljesítésével felmerült költségeit. A szabályozás összhangban van a kártalanításból kizárás okainak alkotmányellenességét vizsgáló 41/2003. (VII. 2.) AB határozat megállapításával: a jogállam nem háríthatja el a büntető hatalom gyakorlásából adódó felelősséget olyan esetben, amikor valaki formailag jogszerűen, de érdemben alaptalanul szenved joghátrányt a büntetőeljárásban (ABH 2003, 430, 445.).
Mivel az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog a terhelt és a védő jogaiban és tevékenységében ölt testet, e joggal összhangban van az a szabályozás, amely a védő költségeinek és díjának állam általi megtérítését is előírja a vádlott felmentése esetére.
3.2.3. A Be. 339. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás összhangban van az ártatlanság vélelmének alapjogából adódó követelménnyel. A 30/1995. (V. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette: az ártatlanság vélelmének egyik következménye, hogy az a személy, akinek büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozatban nem állapította meg, nem sújtható olyan jogkövetkezményekkel, amelyet a jog a bűnösség megállapításához kapcsol (ABH 1995, 155, 156.). A jelen esetben ezt erősíti, hogy a Be., szemben a korábbi szabályozással, nem csupán az állam által előlegezett, hanem a terhelt által előlegezett költségek viselésének szabályaiban is különbséget tesz a felmentett és a bűnösnek talált vádlott között.
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt, amely formálisan a Be. 338–340. §-ai, értelemszerűen azonban a Be. 339. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult, elutasította.
Budapest, 2005. április 11.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás