1015/B/2004. AB határozat
1015/B/2004. AB határozat*
2005.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 9. pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 87. § 9. pontja sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését és 70/D. §-t, mivel a munkavédelem szabályait a jogalkotó, mint minden személy számára biztosítandó alkotmányos alapjogot – hátrányos megkülönböztetést alkalmazva – a munkát végzők egy részére szűkítette le. Az indítványozó szerint azzal, hogy a jogalkotó az ügyészségi szolgálati viszonyt nem minősíti az Mvt.-ben szervezett munkavégzésnek, más alkotmányos alapelv védelmével nem indokolható, önkényes megkülönböztetést tesz az összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között.
Az indítványozó szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 102. § (2) bekezdése tartalmaz ugyan általános érvényű munkavédelmi előírást, ez azonban álláspontja szerint nélkülözi mindazokat a részletes előírásokat és eljárási garanciákat, amelyeket az Mvt. a hatálya alá tartozó munkavégzésekkel kapcsolatban meghatároz.
Álláspontja szerint az Mvt. hatályának diszkriminatív meghatározása az alacsonyabb szintű végrehajtási jogszabályokban is tovább gyűrűzik, további indokolatlan hátrányos megkülönböztetéseket okozva.
Mindezek alapján az indítványozó a kifogásolt jogszabályhely megsemmisítését kérte.
II.
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
„51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.
52. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, a legfőbb ügyész helyetteseit a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.
(2) A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős, és működéséről köteles beszámolni.
53. § (1) Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki.
(2) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
(3) Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja.
(4) Az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
(...)
70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
Az Mvt. vizsgált rendelkezései szerint:
„2. § (3) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg.
(...)
9. § (1) A törvény hatálya – a (2)–(3) bekezdésekben megállapított kivételekkel – kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik.
(...)
Mvt. 87. § E törvény alkalmazásában:
(...)
6. Munkavállaló: a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy.
(...)
9. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban, a közszolgálati, illetve a közalkalmazotti jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanuló szerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a fegyveres erők, a fegyveres szervek (ideértve a hivatásos önkormányzati tűzoltóságot és más rendvédelmi szervet), a katasztrófavédelem központi és területi szerveinek tagjai által szolgálati viszonyukban, a polgári szolgálatban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka.
Szervezett munkavégzésnek kell tekinteni továbbá a 40. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása szempontjából a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munkát is.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvánnyal összefüggésben az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az Mvt.-ben a szervezett munkavégzés személyi hatályának meghatározásakor a jogalkotó alapvető jogra vonatkozó hátrányos megkülönböztetést valósított-e meg akkor, amikor az ügyészségi szolgálati viszonyra – hasonlóan a bírói szolgálati viszonyhoz és az igazságügyi szolgálati viszonyhoz – nem terjesztette ki a törvény hatályát.
A munkavédelem az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog egyik nevesített aspektusa.
Az állam feladata, hogy ezen alapjog intézményvédelmi oldalához kapcsolódóan – a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve – meghatározza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit, irányítási és ellenőrzési intézményeit, valamint kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja.
E kötelezettségének az állam a munkáltatók és a munkavállalók felé meghatározott munkavédelmi előírások meghatározásával és azok végrehajtásának ellenőrzésével gondoskodik.
Az Mvt. hatálya – szűk kivétellel – kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. A szervezett munkavégzés fogalmát az Mvt. 87. § 9. pontja határozza meg, amely felsorolás nem tartalmazza az ügyészségi szolgálati jogviszonyra vonatkozó utalást.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti és a megkülönböztetésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis az önkényes. Megállapította azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]
Az Ügyészség az Alkotmányban kiemelt, speciális jogállású szervezet. Az Alkotmány 53. § (1) bekezdése szerint az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki. Az Alkotmány 53. § (3) bekezdése szerint az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja. Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése szerint az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.
Az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 13. § (1) bekezdése értelmében az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően az ügyészi törvényességi felügyelet a bíróságon kívüli, jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szervek egyedi döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseikre is.
Ennek megfelelően az ügyészségi törvényességi felügyelet kiterjed a munkavédelmi előírások megtartását ellenőrző felügyeletekre is.
A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK Irányelv 2. Cikk (2) bekezdése is lehetővé teszi azt, hogy a tagállamok saját hatáskörükben egyes különleges közszolgálati tevékenységek körében – tekintettel azok specialitására – az irányelvben foglaltaktól eltérő szabályokat alkossanak; ezekben az esetekben a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét a lehető legmesszebbmenőkig biztosítani kell ezen irányelv céljainak figyelembevételével.
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az eltérő jogalanyokra vonatkozó eltérő szabályozás nem alkotmányellenes.
Alkotmányban meghatározott szerepénél fogva az ügyészség nem hasonlítható össze a szervezett munkavégzés keretében meghatározott, egyéb jogviszonyokkal.
Nem minősül tehát megengedhetetlen megkülönböztetésnek az, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mvt. 89. § 9. pontja nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, mivel a jogalkotó által alkalmazott megkülönböztetés nem azonos csoportba tartozók közötti különbségtételre vonatkozik, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
2. Az Alkotmány 70/D. §-a szerint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség megvalósulásának egyik módja a munkavédelem megszervezése; ennek kötelezettsége az államot terheli.
Az Mvt. 2. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás és az Ütv. 19. §-ának (3) bekezdése alapján, az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa és az ügyészségi alkalmazottak érdek-képviseleti szervei véleményének figyelembevételével adta ki a legfőbb ügyész az ügyészi szervek munkavédelmi szabályzatáról szóló 2/2002. (ÜK. 3.) LÜ utasítást (továbbiakban: LÜ utasítás).
Az LÜ utasítás meghatározza a munkavédelmi szabályzat hatályát, a munkavédelmi tevékenység irányítását, ellenőrzését, szervezetét, tartalmazza továbbá a munkavédelmi előadó, munkavédelmi felelős intézkedési jogára vonatkozó szabályokat, a Legfőbb Ügyészség munkavédelmi előadójának, valamint a munkavédelmi felelős feladatait.
Az LÜ utasítás rendelkezik továbbá az ügyészségi alkalmazottak foglalkozás-egészségügyi ellátásáról, az egészséget veszélyeztető kockázatok és a munkavédelmi helyzet értékelésének kötelezettségéről, az elsősegélynyújtás megszervezéséről, az egyéni védőfelszerelések juttatásának rendjéről, valamint a munkavédelmi ellenőrzésről.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel az állam eleget tett az ügyészség vonatkozásában is a munkavédelem megszervezésével kapcsolatos intézményvédelmi feladatának, az indítványban felhívott összefüggés tekintetében az Mvt. 87. § 9. pontja nem sérti az Alkotmány 70/D. §-át; az Alkotmánybíróság indítvány hiányában nem vizsgálta azonban az LÜ utasítás tartalmi rendelkezéseinek, valamint a szabályozás szintjének alkotmányosságát.
Minderre tekintettel az indítványt az Alkotmánybíróság a rendelkező résznek megfelelően e vonatkozásában is elutasította.
Budapest, 2005. november 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás