1029/E/2004. AB határozat

1029/E/2004. AB határozat^*

2011.02.28.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a gyógyszerellátás törvényi szabályozásával összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

I n d o k o l á s

Az Alkotmánybírósághoz 2004. augusztus 26-án előterjesztett első beadványában az indítványozó a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet (a továbbiakban: NMr.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság főtitkára válaszában tájékoztatta az indítványozót arról, hogy az NMr.-t az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 2004. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte. A főtitkári tájékoztatás után az indítványozó eredeti kérelmétől eltérően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. Állítása szerint a „jogbiztonság és a jogállamiság alkotmányos követelménye sérül azon törvényhozói mulasztás miatt, hogy nem szabályozza biztonságosan a primaer immundeficiencia – antitest hiányos szindróma, a védekezőrendszer veleszületett gyenge működése – azon betegségcsoportjának gyógyszerellátását, akik kezelhetők”.

II.

Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

III.

Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a rögzíti. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ez által az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].

Az Abtv. hivatkozott szabálya és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a jogi szabályozás hiányosságai miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának csak akkor van helye, ha a jogi szabályozás hiánya miatt alkotmányellenes helyzet keletkezett, a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.]

Az indítványozó a jogalkotói mulasztást közvetlenül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elve alapján kérte megállapítani. Azt állította, hogy „jogbiztonság és a jogállamiság alkotmányos követelménye sérül azon törvényhozói mulasztás miatt, hogy nem szabályozza biztonságosan a primaer immundeficiencia – antitest hiányos szindróma, a védekezőrendszer veleszületett gyenge működése – azon betegségcsoportjának gyógyszerellátását, akik kezelhetők”.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogállamiság és a jogbiztonság követelményével, melyekre az indítványozó hivatkozott. Az Alkotmánybíróság értelmezésében: „A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket.” [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.] A jogállam fogalom értelmezése az Alkotmánybíróság egyik fontos feladata. Ennek keretében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság elve a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65–66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81–82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.].

Az indítványozó kifejezetten a jogállamiság és a jogbiztonság elve alapján kérte megállapítani azt, hogy a konkrétan megnevezett gyógyszer biztosítása a jogalkotó feladata, amelynek elmulasztása alkotmányellenességhez vezet. Az indítványban megfogalmazott jogalkotói feladat, illetve ennek kapcsán a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása mindazonáltal közvetlenül a jogállamiság, illetve a jogbiztonság elvéből nem vezethető le. A jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos elve önmagában véve konkrét gyógyszerek rendelésére, illetve bizonyos gyógyszerek biztosítására vonatkozó szabályozási kötelezettséget nem teremt. Ilyen jogalkotói feladat elmulasztása tehát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a gyógyszerellátás törvényi szabályozásával összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2011. február 7.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek