PÜ BH 2004/103
PÜ BH 2004/103
2004.03.01.
I. A szexuális viselkedés a magántitok körébe tartozó kérdés, ezért meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés önmagában személyhez fűződő jogot sért. Ha pedig a közlés – valótlanul – olyan szexuális magatartást ismertet, amely Magyarországon nem elfogadott, a közlés különösen sértőnek minősül, és a jóhírnév sérelme miatt is személyiségvédelmet alapoz meg [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1)–(2) bek., 81. §, 84. § (1) bek. e) pont].
II. Az általános közfelfogás szerint is visszatetszést keltő szexuális magatartás nyilvánosságra hozatala hátrányos megítélés alá esik. Ezért köztudomású tényként elfogadható, hogy a felperest ennek közlése miatt nem vagyoni hátrány érte [Ptk. 339. § (1) bek.; Pp. 163. § (3) bek.; 1986. évi II. tv. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek.].
A jogerős határozat megállapította, hogy az alperes a kiadásában megjelenő magazin 2000. júniusi számának 18-19. oldalán szereplő ,,Nagyon jók a b.-i férfiak'' című cikkében foglaltakkal megsértette az I-II. r. felperesek jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mivel a cikk szereplőire vonatkozó adatok megjelölésével (név, életkor, foglalkozás, lakóhely) az I-II. r. felperesek váltak beazonosíthatóvá. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesek részére 500 000-500 000 forintot és annak 2000. február 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében az alperes kiadásában megjelenő kiadvány 2000. júniusi számának címlapján – egyebek mellett – szerepelt a ,,F., a k.-i postás'' cím is, amely a lap 8. és 9. oldalán közölt ,,Nagyon jók a b.-i férfiak'' című, több képpel illusztrált cikkre hívta fel a figyelmet. A cikk bevezetőjében arról ír, hogy ,,a vállalkozó párok sok mindent megtesznek azért, hogy erotikus kapcsolataikat felfrissítsék. Nagyon tevékeny ezen a téren K. F. 42 éves postás a megyei K.-n. F. egyébként az első számtól kezdve az újság hűséges olvasója és az évek folyamán elsőrangú pornó-informátorunkká fejlődött. Sztorijai rendre felkeltik érdeklődésünket, a saját történetére különösen kíváncsiak voltunk, elsősorban azért, mert biztosak lehettünk abban, hogy az első szótól az utolsóig igaz...'' A cikk ezt követően megnevezte a K. F.-ként bemutatott személy feleségét is, akinek keresztneve ,,E.''. A cikk további része a házaspár – átlagostól és a társadalmi közfelfogás által elfogadottól eltérő – szexuális magatartását részletezte.
A felperesek K.-n laknak, a F. utónevű I. r. felperes az újságcikk megjelenésekor 40 éves volt, és a k.-i postán dolgozott, a II. r. felperes keresztneve ,,E.''. Családi nevűk ,,K'' betűvel kezdődik. A jogerős ítélet megállapította, hogy az újságcikk szereplőinek szinte minden adata egybeesett a felperesek adataival, így a cikkbeli személyek adatai alapján ők váltak felismerhetővé. Ezért a k.-i lakosok, illetve felperesek ismerősei a cikkben szereplő adatok alapján azt feltételezhették, hogy a cikk a felperesekről szól. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felpereseket ismeretlen személyek telefonon zaklatták, illetve lakókörnyezetükben, továbbá az I. r. felperes munkahelyén reájuk gúnyos megjegyzéseket tettek. Köztudomású tényként elfogadta, hogy az újságcikkben írtak miatt a felpereseket nem vagyoni hátrány érte. Ezért állapította meg a jogsértést, és kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az általa kiadott magazin a közismert osztrák lap mutációja, a sérelmezett újságcikk az osztrák lapban megjelent újságcikk szó szerinti – magyar helyszínre adaptált – fordítása. Az eredeti cikkhez képest csak annyi változtatás történt, hogy az eredeti cikkben szereplő személy monogramjában szereplő ,,N'' betűt ,,K'' betűre, a s.-i helyszínt K.-ra módosította. Arra hivatkozott, hogy az adatvédelmi törvény, illetve a személyi adatok és lakcímek nyilvántartásáról szóló törvényi rendelkezések miatt nincs lehetősége arra, hogy ellenőrizze: az újságcikkben általa megjelölt névmonogram, illetve a helység, foglalkozás, a házastárs keresztneve alapján valaki beazonosítható-e vagy sem. Olyan adatbázis pedig nem is létezik, amely a személyi adatokat a vezetéknév monogramja alapján tartaná nyilván, a létező adatbázisok pedig nem tartalmazzák a foglalkozást, és a házastárs utónevét. Sérelmezte azt is, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le arra bizonyítást, hogy az újságcikk alapján a felpereseket ismerőseik ténylegesen beazonosították-e vagy sem a cikkben szereplő személyekkel. Miután K.-n hét postahivatal van, kb. 100 postás alkalmazottal, a monogramban írt ,,K.'' betű, illetve az ,,E.'' utónév és az életkor nem volt alkalmas arra, hogy K.-n kizárólag a felperesek váljanak a cikkben írt kitalált személyekkel beazonosíthatóvá. Arra is hivatkozott, hogy felróható magatartása, kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mert úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt, illetve a cikkben megjelenő véletlenszerű adatok egybeesése a felperesek személyes adataival olyan elháríthatatlan oknak minősül, amelyért nem felelhet.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem jogszabálysértő.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése kimondja: a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 78. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, vagy híresztel, illetve való tényt hamis színben tüntet fel.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a sérelmezett újságcikkben szereplő személyek adatai alapján a felperesek váltak beazonosíthatóvá. Az újságcikk ugyanis minden olyan adatot tartalmazott, amely egy meghatározott személy beazonosítása szempontjából lényeges személyes adatnak minősül. Azzal, hogy a cikkben szereplő összes személyes adat – a monogrammal jelölt vezetéknév, az utónév, a lakóhely, a foglalkozás és az életkor -megegyezik a felperesek személyes adataival, a felperesek váltak beazonosíthatóvá az újságcikk szereplőiként. A beazonosíthatóság körében ezért további bizonyításra szükség nem volt.
A hivatkozott rendelkezések figyelembevételével a jóhírnév sérelmét az olyan közlés alapozza meg, amely valamely valótlan és sértő tényt állít, híresztel.
Azt az alperes maga sem vitatta, hogy az újságcikk nem a felperesek, hanem képzelt személyek szexuális magatartásáról szól. A felperesekre nézve ezért fel sem merült a kifogásolt közlések valóságának bizonyítása. A szexuális viselkedés a magántitok körébe tartozó kérdés, ezért meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés önmagában személyhez fűződő jogot sért (Ptk. 81. §) Akkor pedig, ha a közlés – valótlanul – olyan szexuális magatartást ismertet, amely Magyarországon nem elfogadott, a közlés különösen sértőnek minősül, és a jóhírnév sérelme miatt is személyiségvédelmet alapoz meg.
Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az újságcikkben foglaltakkal az alperes a felperesek jóhírnevét megsértette.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése kimondja: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
E rendelkezés alapján általában minden kárt okozó magatartás jogellenes. A kárt okozó a felelősség alól akkor mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható, azaz úgy járt el, ahogy az adott helyzetben áltatában elvárható volt.
Annak vizsgálata során, hogy az alperes magatartása felróható volt-e vagy sem, nem hagyhatók figyelmen kívül az alperes tevékenységét meghatározó rendelkezések sem.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (St.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint a sajtó feladata a hiteles, gyors és pontos tájékoztatás, az St. 3. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.
E rendelkezések alapján az alperest felelősség terheli – attól függetlenül, hogy csak a társadalom egy meghatározott csoportját célozza meg kiadványával –, hogy a közléseivel mások személyhez fűződő jogát ne sértse. Ez azt is jelenti, hogy olyan esetben, amikor egy eseményt személyes adatokkal megjelenített személyek magatartásaként ismertet, ő viseli annak kockázatát, ha a fiktívnek szánt adatok alapján létező természetes személy válik beazonosíthatóvá. Ezért az alperes felelősség alóli kimentését önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy a személyes adatokat nyilvántartó hivataloktól ilyen azonosság kizárására adatot igényelni nem lehet.
Helyesen állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
Megalapozottan jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az általános közfelfogás szerint is visszatetszést keltő szexuális magatartás nyilvánosságra hozatala hátrányos megítélés alá esik. Ezért köztudomású tényként [Pp. 163. § (3) bekezdés] elfogadható volt, hogy a felpereseket a cikkben közöltek miatt nem vagyoni hátrány érte.
Ezért nem tévedett akkor, amikor az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Az alperes a nem vagyoni kártérítés összegét felülvizsgálati kérelmében külön nem kifogásolta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az összegszerűséget nem vizsgálta felül.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.192/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás