PÜ BH 2004/104
PÜ BH 2004/104
2004.03.01.
A közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben részt vevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik és erről a közvéleményt tájékoztatják. A közélet szereplőinek pedig el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát is [Ptk. 75. § (1) bek., 76. §, 78. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. §; 1986. évi II. tv.; 1996. évi I. tv. 12. § (2) bek.].
A jogerős ítélet megállapította, hogy az önkormányzat alperes az ,,Ú'' című újság VII. évfolyama 25. számának 16. oldalán közölt, a görög kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltek egy csoportja bemutatkozó írásának azon részével, mely szerint ,,minden más induló spekulatív céllal indul görög kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltként'', megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát. Kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül tegye közzé az ,,Ú'' című lapban a sérelmezett cikkel azonos keretezéssel az alábbi közleményt: ,,Lapunk 1998. október 22-én megjelent számában közzétettük az önkormányzati képviselőválasztásokon induló egyik görög kisebbségi képviselőjelölt csoport bemutatkozó cikkét. E cikkben minden valóságalapot nélkülözve került megfogalmazásra az, hogy a cikkben megnevezett személyeken kívül minden más induló spekulatív céllal indul görög kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltként. A cikk megjelenése kapcsán sérelmet elszenvedett P. G.-tól, S. F.-né-től, S. F.-től, K. Cs.-tól és H. A.-tól ezúton elnézést kérünk.'' Kötelezte az alperest arra is, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek személyenként 100 000 forintot, és annak 1998. október 12. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás lényegi tartalma szerint az alperes kiadásában megjelenő ,,Ú'' című újság 1998. október 1-jei száma arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy az október 18-án sorra kerülő önkormányzati választást megelőzően a polgármester, valamint a képviselőjelöltek (ezen belül a kisebbségi önkormányzatok jelöltjei) lehetőséget kapnak arra, hogy a lap hasábjain bemutatkozzanak. Az anyagokat a jelöltek írják.
A felperesek a helyi görög kisebbségi önkormányzat képviselőjelöltjeiként indultak az 1998. évi önkormányzati választásokon. Ugyancsak a görög kisebbség képviselőjelöltjeiként induló más személyek az alperes kiadásában megjelenő ,,Ú'' című önkormányzati lap 1998. október 22-i számában bemutatkozó cikket jelentettek meg.
Ennek befejező részében az alábbiakat közölték: ,,Felhívjuk a választópolgárok figyelmét, hogy minden más induló spekulatív céllal indul görög kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltként''. Az alperes egyébként az újság 17. oldalán betűrendben tüntette fel a képviselőválasztáson görög kisebbségi képviselőjelöltként induló személyek, ezen belül a felperesek nevét. A választásra 1998. október 18-án került sor, és azon a sérelmezett cikket megjelentető képviselők nyertek.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az újságcikk sérelmezett kitétele a képviselőjelöltek egy csoportjának minden alapot nélkülöző, önkényes véleményét tartalmazza, amely alkalmas arra, hogy a felperesek emberi tisztességét megkérdőjelezze. Ezért az alperes, mint az újság kiadója a jogsértésért attól függetlenül felel, hogy önként kötelezettséget vállalt arra, hogy a feszült választási légkörben a politikai hirdetések tartalmát nem módosítja.
Az időszaki lapra ugyanis nem lehetett alkalmazni a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. 12. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést, mely szerint az elektronikus sajtót a politikai hirdetésért felelősség nem terheli. Ezért a felpereseknek a Ptk. 76. §-ára alapított személyiségvédelmi igénye az alperessel szemben is megalapozott volt. Miután a közlés a felperesek becsületét sértette, nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperesek közszereplőnek minősülnek-e vagy sem. A felperesek kárigényével kapcsolatban köztudomású tényként elfogadta, hogy a felperesek tisztességének megkérdőjelezése lakókörnyezetükben ,,számonkéréssel'' párosult, egyúttal a felpereseknek pszichés hátrányt is okozott, ezért az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan a késedelmi kamat mértékének módosítása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a jogerős ítélet akkor, amikor figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a kifogásolt közlés a felpereseket nem magánemberként, hanem közszereplőként érintette. Közszereplőként pedig a felpereseknek fel kellett készülniük arra, hogy cselekedeteiket, magatartásukat mind a sajtó, mind a szélesebb közvélemény fokozott figyelemben részesíti, és adott esetben bírálja. A nagyobb figyelem, és bírálat fokozottan érvényesül a politikai harc egyik legélesebb küzdelmében, a választások ideje alatt. Ezért álláspontja szerint azoknak a személyeknek, akik önként vállalnak közszereplést, el kell viselniük, hogy politikai ellenfeleik a róluk alkotott negatív véleményüket kifejezésre juttatják. Az újságcikkben kifogásolt közlés a politikai véleménynyilvánítás általánosan elfogadott keretei között maradt, ezért személyiségvédelmet nem alapozott meg. Rámutatott arra is, hogy a képviselőjelöltek sajtóban való bemutatkozása politikai hirdetésnek minősül, amelyért az alperes felelősséggel nem tartozik. Ebből álláspontja szerint az következik, hogy kártérítési felelőssége sem áll fenn. Arra is hivatkozott, hogy a perben a felperesek nem bizonyították, hogy a kifogásolt közlés miatt, azzal okozati összefüggésben nem vagyoni hátrányt szenvedtek.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján, az alábbiak szerint jogszabálysértő:
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti – többek között – a becsület megsértése is. A Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés értelmében a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
E rendelkezések alapján a hírnévrontás megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. Az ember méltóságát, becsületét pedig az a vélemény, bírálat illetve értékítélet sérti, amely kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó vagy lealázó.
A per adatai szerint a felperesek – perben nem álló más személyekkel együtt – a görög kisebbség képviselőjelöltjeiként vettek részt az önkormányzati választáson. Az alperes felülvizsgálati kérelme ezért helyesen mutatott rá arra, hogy a felperesek ezzel közszereplést vállaltak. A közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet pedig önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha esetleg túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben részt vevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik és erről a közvéleményt is tájékoztatják. A közélet szereplőinek pedig el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát is.
A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a sajtóközleményben szereplő és a felperesek által kifogásolt kitétel, miszerint ,,minden más induló spekulatív céllal indul a görög kisebbségi önkormányzati választáson'' a képviselőjelöltek egy csoportjának (közvetetten) a felperesekről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítása volt, melyet az alperes a kampány részeként közölt.
A felperesek politikai ellenfelei ezzel azt a véleményüket juttatták kifejezésre, hogy rajtuk kívül mások, így a felperesek is politikai ambícióik által motiváltan, az azzal együtt járó közszereplésért, ismertségért, és a politikai részvételből adódó egyéb előnyökért vállalták a jelöltséget. Attól függetlenül, hogy e véleménynek volt-e valóságalapja, vagy sem, a sérelmezett közlés egy választási küzdelemben nem tekinthető indokolatlanul sértőnek, bántónak, vagy lealázónak, ezért személyiségvédelmet nem alapoz meg sem a véleményt alkotó politikai ellenfelekkel, sem pedig a véleményt közreadó sajtóorgánummal szemben. A sajtó felelősségének megítélésénél pedig mérlegelés körébe kellett vonni azt is, hogy bár az 1986. évi II. tv. (St.) nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy választási kampány keretében az írott sajtó milyen módon tehet közzé politikai hirdetéseket és az 1996. évi I. tv. 12. § (2) bekezdésének az elektronikus sajtó politikai hirdetésekért való felelősségét kizáró rendelkezései az alperesre nem voltak közvetlenül alkalmazhatók, az írott sajtó felelőssége sem lehet terhesebb, mint a felperesekről véleményt formáló politikai ellenfeleket és az elektronikus sajtót terhelő felelősség. A jogerős ítélet jogsértést megállapító rendelkezése ezért jogszabálysértő.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
E rendelkezések alapján a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő között fennálló releváns okozati összefüggést a felpereseknek kellett bizonyítani.
Miután a felperesek nem bizonyították, hogy az alperes személyiségi jogot sértő, tehát jogellenes magatartást tanúsított, ezért a kártérítési felelősség megállapításának törvényi feltételei nem álltak fenn. Emiatt nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy a sérelmezett közlés miatt a felpereseket érte-e nem vagyoni hátrány.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.289/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás