1046/B/2004. AB határozat
1046/B/2004. AB határozat*
2007.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 114. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlésének a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat fenntartásában lévő személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátási formákról és azok igénybevételéről szóló 11/1993. (VIII. 13.) Kgy. számú rendelet 4. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 115. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. A Baranya Megyei Bíróság az előtte folyamatban lévő III.K.20.898/2004/5. számú ügyben, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 114. § (2) bekezdés c) pontja – mint az ügyben alkalmazandó jogszabály – alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérve. Az alapul fekvő ügy a (tartásra kötelezett) felperes és Mohács Város Önkormányzata között keletkezett az alábbi tényállás alapján: A felperes fia önkormányzati intézményben gondozott, rokkantsági járadékban részesülő személy, akinek rokkantsági járadéka nem fedezi az intézményi térítési díjat. A nyugdíjas felperest az önkormányzat határozatával kötelezte a térítési díj különbözetének a megfizetésére, amelyet a felperes az alacsony nyugdíja, a betegsége miatt igénybevett gyógyszerek költségei és egyéb önhibáján kívüli anyagi okok miatt nem tudott megfizetni, ezért pert indított a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt. A bíróságnak az ügyben az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontját kellett volna alkalmazni, amelynek értelmében a térítési díjat az az egyeneságbeli rokon (házastárs, élettárs stb.) köteles megfizetni, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy e szabály nincs tekintettel a tartásra köteles egyéb – adott esetben önhibáján kívüli – kiadásaira (pusztán az öregségi nyugdíj kétszeresét meghaladó jövedelmet veszi figyelembe) ami – mint az alapul fekvő ügyben is – a tartásra köteles megélhetését közvetlenül veszélyeztetheti. Hiába írja elő a házasságról, a családról, és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 66. § (1) bekezdése, hogy nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné, ha e szabály alól kivételt teremt az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja. A bíróság szerint az Sztv. vizsgálni kért rendelkezése szemben áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való joggal, az Alkotmány 70/E. §-ába foglalt szociális biztonsághoz való joggal, illetve e jogok értelmezése kapcsán az Alkotmánybíróság által megállapított megélhetési minimum biztosításának állami kötelezettségével. Az indítványozó bíróság ezért kérte az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítását és a fent jelölt ügyben való alkalmazási tilalom kimondását.
2. Egy másik indítványozó szintén az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontjával, továbbá az Sztv. 115. § (4) bekezdésével, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlésének a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat fenntartásában lévő személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátási formákról és azok igénybevételéről szóló 11/1993. (VIII. 13.) Kgy. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 4. § (4) bekezdésével összefüggésben nyújtott be kérelmet. Az indítványozó előadta, hogy édesanyja pszichiátriai otthon gondozottja, s mivel édesanyja jövedelme alacsony, ezért a térítési díj különbözetének a megfizetésére kötelezték. Az indítványozó kifejtette, hogy az önkormányzat, majd később a bíróság úgy állapította meg tartásra való képességét – az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja alapján – hogy nem vette figyelembe az anyagi, szociális és egyéb speciális szempontjait, számos anyagi kiadással járó körülményét. Az indítványozó szerint a térítési díj-különbözet megfizetésére kötelezés létfenntartását veszélyezteti; az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében meghatározott emberi méltósághoz való jogot sérti és egyben az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést eredményez.
Az indítványozó kérelmet terjesztett elő az Sztv. 115. § (4) bekezdése és az Ör. 4. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára is. E szabályok a térítési díj csökkentésével összefüggő rendelkezések. Az Sztv. 115. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az indítványozó azért kérte, mert „hátrányosan különböztet meg, amikor a jogosult részére lehetővé teszi a díj csökkentésének, elengedésének a kérelmezését, viszont a tartásra köteles és képes személy részére nem. Ezért az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik”. Az Ör. 4. § (4) bekezdését – ami a térítési díj csökkentésének feltételeiről szól – az indítványozó ezzel azonos okból támadta. Az indítványozó továbbá az Ör. 4. § (4) bekezdéséhez kapcsolódóan kifejtette, hogy az sérti az Alkotmány 42. §-át is, mivel az Alkotmány e rendelkezése értelmében a helyi önkormányzás a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása, az Ör. vizsgálni kért rendelkezése alapján azonban – érvel az indítványozó – „[n]em az érdekemben, hanem ellenemre gyakorolják a közhatalmat...”
Az indítványozó kérelmét utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben nyújtotta be, s kérte az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja 115. § (4) bekezdése és az Ör. 4. § (4) bekezdése megsemmisítését.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tárgyuk azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján – egyesítette, s egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései értelmében:
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
(...)
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2.1. Az Sztv. 114. §-a szerint:
„114. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért térítési díjat kell fizetni.
(2) A térítési díjat az e törvényben meghatározottak szerint
a) az ellátást igénybe vevő jogosult,
b) a szülői felügyeleti joggal rendelkező törvényes képviselő,
c) a jogosultnak az a házastársa, élettársa, egyeneságbeli rokona, örökbe fogadott gyermeke, örökbe fogadó szülője, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét,
d) a jogosult tartását szerződésben vállaló személy,
e) a jogosult tartására bíróság által kötelezett személy (a c)–e) pont alattiak a továbbiakban együtt: tartásra köteles és képes személy)
köteles megfizetni [az a)–e) pont alattiak a továbbiakban együtt: kötelezett].
(3) Az e törvényben foglalt kivételekkel a fenntartó ingyenes ellátásban részesíti azt a jogosultat, aki
a) jövedelemmel nem rendelkezik;
b) bentlakásos intézményben él, jövedelemmel nem rendelkezik, és akinek a térítési díj alapjául szolgáló készpénz vagy ingatlan vagyona, valamint tartásra, gondozásra köteles és képes hozzátartozója nincs.”
2.2. Az Sztv. 115. § (4) bekezdés indítvány benyújtásakor hatályos szövege szerint:
„(4) Ha a jogosult a személyi térítési díj összegét vitatja vagy annak csökkentését, illetve elengedését kéri, a (2) bekezdésben szabályozott értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ilyen esetben a fenntartó határozattal dönt a személyi térítési díj összegéről.”
2.3. Az Sztv. 115. § (4) bekezdés jelenleg hatályos rendelkezése értelmében:
„(4) Ha az ellátott, a törvényes képviselője vagy a térítési díjat megfizető személy a személyi térítési díj összegét vitatja, illetve annak csökkentését vagy elengedését kéri, a (2) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Az állami fenntartó a térítési díj összegéről határozattal dönt.”
3. Az Ör. vonatkozó szabályai szerint:
„4. §
Térítési díj
(1) A megyei szakosított intézményekben nyújtott ellátásért térítési díjat kell fizetni.
(2) Az intézményi térítési díjat a közgyűlés külön rendeletben állapítja meg.
(3) A Foglalkoztató Rehabilitációs Intézmény családcsoportos részlegében ellátottak személyi térítési díjának 50%-át előtakarékosság címén elkülönítetten kell kezelni.
(4) A személyi térítési díj a kötelezett kérésére csökkenthető:
a) határozott időtartamú elhelyezés esetén a lakásfenntartás kiadásainak figyelembevétel, ha a lakást más személy nem használja, ill. az bérbeadás útján nincs hasznosítva,
b) határozatlan idejű bentlakás esetén, ha a jövedelem csökkenés hat hónapon túli és annak mértéke a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 25%-át meghaladja és a költőpénznek megfelelő összeg (117/A. § (2) bek.) a személyi térítési díj megfizetése után nem maradna vissza.
(5) A személyi térítési díj elengedhető, ha annak adók módjára történő behajtása nem vezetett eredményre.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozók az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontjával összefüggésben az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének, 70/A. §-ának és 70/E. § (1) bekezdésének a sérelmét állították.
1.1. Az Sztv. 114. § (2) bekezdése a térítési díj megfizetésére kötelezhető személyeket sorolja föl, amely sorban az ellátottat és a törvényes képviselőt követően nyert szabályozást – a jelen ügy tárgyát képező – személyi kör, azaz a jogosultnak az a házastársa, élettársa, egyeneságbeli rokona, örökbe fogadott gyermeke, örökbe fogadó szülője, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét. Alkotmányossági kérdés jelen ügyben – amelyet mindkét indítványozó felvetett –, hogy az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontjában szabályozott, az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszerese tekinthető-e olyan jövedelemnek, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és 70/E. §-ából következő megélhetési minimumot már veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) megállapította: „az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” (ABH 1998, 251.) Az Alkotmánybíróság az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja – az emberi méltósághoz való jog és a szociális biztonság joga alapján történő – megítéléséhez az Abh.-ban felállított mércét alkalmazta jelen ügyben is.
1.2. Az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja alapján elsőként az állapítható meg, hogy e szabály nem az öregségi nyugdíj legkisebb összege kétszeresének terhére állapít meg fizetési kötelezettséget, hanem a tartási kötelezettség teljesítése mellett kell ezen jövedelemnek fönnmaradni ahhoz, hogy megállapítható legyen a tartásra (a térítési díj megfizetésére való) képesség.
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során több esetben találkozott olyan problémával, hogy a jogszabályokba foglalt összegeket alkotmányossági szempontból miként lehet – lehet-e – mérni (mennyi még az alkotmányos, és honnan válik alkotmányellenessé). Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos álláspontja szerint – a szélső esetek kivételével – nem feladata, hogy önmagában vizsgálja: a jogszabályokban meghatározott összeg vagy az adott jövedelem összhangban van-e az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott rendelkezéseivel. Szélsőséges esetnek tekinthető pl. a 46/2000. (XII. 14.) AB határozatban elbírált ügy (ABH 2000, 353.), amely az élet elvesztése utáni kárpótlás összegét alkotmányellenesnek ítélte (az emberi méltósághoz való jog sérelme alapján). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság még ebben az esetben is viszonyította az adott összeget a személyi szabadság után járó kárpótláshoz, tehát nem pusztán az összegszerűséget vetette egybe az Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság ezért a jelen ügyben fölvetett alkotmányossági probléma eldöntéséhez azt a módszert választotta, hogy megvizsgálta: az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszerese (mint feltétel) miként viszonyul a jogalkotó által egyébként elismert azon jövedelemhatárhoz, amely már a megélhetés érdekében állami gondoskodásra jogosít. A nyugdíjminimum kétszeresét el nem érő jövedelmet több jogszabály is szociális juttatásra jogosultságot teremtő tényezőként ismeri el. Maga az Sztv. is – a 38. § (9) bekezdés a) pontjában – úgy rendelkezik, hogy a lakásfenntartási támogatásra jogosultság szabályozásakor az önkormányzat nem állapíthat meg az öregségi nyugdíj összegének kétszeresénél alacsonyabb jövedelmet a jogosultság feltételeként. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 26. § (4) bekezdés a) pontja (a visszakövetelt családi ellátás megfizetése tekintetében) a megélhetést súlyosan veszélyeztető tényezőként ismeri el azt a helyzetet, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum kétszeresét. A magánszemélyek közműfejlesztési támogatásáról szóló 262/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet 2. § a) pontja értelmében a támogatásra az jogosult, akinek az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg a jövedelme, de a lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról szóló 231/2006. (XI. 22.) Korm. rendelet 3. §-a is a maximális támogatást nyújtja azoknak, akiknek havi jövedelme nem haladja meg a nyugdíjminimum kétszeresét.
1.3. A hatályos jog alapján tehát megállapítható, hogy az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszerese alatti jövedelem – mint szociális jellegű ellátásokra és támogatásokra jogosító jövedelemhatár – a megélhetést már veszélyeztető helyzetet eredményezhet. Az Sztv. jelen ügyben vizsgált szabálya a nyugdíjminimum kétszeresét meghaladó jövedelemről szól, amely értelemszerűen vonatkozik azokra is, akiknek jövedelme ezt az összeghatárt éppen hogy meghaladja, vagy azokra, akiknek az összeghatárt elérő jövedelme az egyéb kiadások miatt csökken.
Tehát az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszerese – az Sztv. vizsgált szabályai alapján – nem jelent merev határvonalat. Az Sztv. több lehetőséget teremt az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét ugyan meghaladó jövedelemmel rendelkező, de különböző kényszer-kiadások miatt egyébként szociálisan rászorult személyek helyzetének figyelembevételére. Így az Sztv. 115. § (3) bekezdése az önkormányzati intézmények esetén előírja a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének rendeleti szabályozását a fizetésre kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel. Az Sztv. tehát figyelembe veszi – és a helyi szabályozásra bízza – a fizetésre kötelezett anyagi helyzetét a térítési díj megállapításához kapcsolódóan. Az Sztv. szabályai alapján figyelembe kell továbbá venni, hogy az Sztv. 115. § jelenleg hatályos (4) bekezdése szerint a térítési díjat megfizető személy (tehát nemcsak az ellátott) kérheti a térítési díj csökkentését vagy elengedését a fenntartótól. A fenntartó erről határozattal köteles dönteni (s ezáltal kerülhet az ügy adott esetben bíróság elé). Az Sztv. 115. § (5) bekezdése pedig hasonló szabályt állapít meg az egyházi vagy nem állami fenntartó által megállapított összeg tekintetében; ezen esetben közvetlenül a bíróságtól lehet kérni a vitatott térítési díj megállapítását. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen szabályok megfelelő rugalmasságot biztosítanak (adott esetben a bírósági eljárásban is) ahhoz, hogy a nyugdíjminimum kétszeresét éppen hogy meghaladó vagy önhibán kívüli többletkiadással rendelkező személyek szociális helyzetét, s egyben az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből és 70/E. §-ából eredő megélhetési minimum állami biztosításának feladatát figyelembe lehessen venni a térítési díj (vagy térítési díj-különbözet) megállapításakor. Az Alkotmánybíróság álláspontja ezért az, hogy az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja az emberi méltósághoz való jogot, illetve a szociális biztonsághoz való jogot nem sérti. Nincs ellentétben végül az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt diszkrimináció tilalmát sem. A nyugdíjminimum kétszeresét meghaladó jövedelem, s ezáltal e jövedelemkategóriába eső, így a térítési díj megfizetésére kötelezetté válható személyi körön belül a jogalkotó nem tesz önkényes megkülönböztetést. A kivételek – mint fentebb bemutatásra kerültek – épp a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévőket segítő szabályok (a térítési díj csökkentése, illetve elengedése révén). Erre tekintettel az Alkotmány 70/A. §-ával való ellentét sem állapítható meg.
A fenti indokok alapján az Alkotmánybíróság az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdés értelmében a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke alapján az Alkotmánybíróság kimondhatja az alkotmányellenes jogszabály konkrét ügyben való alkalmazási tilalmát. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Sztv. 114. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességét, ezért elutasította a Baranya Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő III.K.20.898/2004/5. számú ügyben való alkalmazási tilalom kimondására irányuló indítványt is.
2. Az egyik indítványozó az Sztv. 115. § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítést azért kérte, mert álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik az, hogy csak a jogosult részére teszi lehetővé a térítési díj csökkentésének vagy elengedésének kérelmezését, a tartásra kötelezett személy részére nem. Az indítvány benyújtásakor az Sztv. 115. § (4) bekezdése valóban csak az ún. jogosultnak tette lehetővé a térítési díj csökkentésének vagy elengedésének kérését. E szabály a következő szövegrésszel kezdődött: „Ha a jogosult a személyi térítési díj összegét vitatja vagy annak csökkentését, illetve elengedését kéri, ....” Az indítvány benyújtását követően a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXX. törvény 44. § (2) bekezdése – 2006. január 1-ei hatállyal – módosította az Sztv. 115. § (4) bekezdését. A jelenleg hatályos szövegrész szerint: „Ha az ellátott, a törvényes képviselője vagy a térítési díjat megfizető személy a személyi térítési díj összegét vitatja, illetve annak csökkentését vagy elengedését kéri,....” Megállapítható tehát, hogy a térítési díj csökkentése vagy elengedése kérelmezésére jogosult személyi kör bővült: abba az ellátott mellett helyet kapott az ellátott törvényes képviselője és – akinek a hiányát az indítványozó kifogásolta – a térítési díjat megfizető személy is. A törvénymódosítás tehát az indítványozó által fölvetett problémát rendezte. Az Ügyrend 31. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány okafogyottá vált. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Sztv. 115. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.
3. Az indítványozó az Ör. 4. § (4) bekezdését az Sztv. 115. § (4) bekezdése kapcsán kifejtettekkel azonos okból támadta, nevezetesen, hogy az csak az ellátott részére biztosít kérelmezési lehetőséget a térítési díj csökkentésére. Az indítványozó az Ör. 4. § (4) bekezdésnek vizsgálatát a diszkrimináció tilalma mellett az Alkotmány 42. §-ával való ellentét miatt is kezdeményezte.
Ezen indítványi elemmel kapcsolatban megállapítható, hogy az Ör. 4. § (4) bekezdése a személyi térítési díj csökkentésének kérelmezését a „kötelezett” részére teszi lehetővé. Azáltal, hogy e körben az Sztv. 115. § (4) bekezdése (a fentebb kifejtettek szerint) nemcsak az ellátottat, hanem annak törvényes képviselőjét, illetve a térítési díjat megfizető személyt is nevesíti, ez értelemszerűen meghatározza az Ör. 4. § (4) bekezdésébe foglalt „kötelezett” kifejezés tartalmát is. Tehát az indítványozó által jelölt hátrányos megkülönböztetés (a térítési díj fizetésére kötelezett egyeneságbeli rokon terhére) az Ör. 4. § (4) bekezdése tekintetében nem áll fenn. Az Ör. alapján is lehetőség van a fizetésre kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyainak a figyelembevételére.
Az Alkotmány 42. §-a a helyi önkormányzáshoz való jogot rögzíti. Az Ör. 4. § (4) bekezdésében szabályozott intézményi térítési díj csökkentésére vonatkozó rendelkezés, és a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása között érdemi alkotmányossági összefüggés nem áll fenn. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítványt is elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 3.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke helyett
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás