PÜ BH 2004/112
PÜ BH 2004/112
2004.03.01.
A méhen belüli fogamzásgátló eszköz mellett bekövetkezett terhesség esetén az orvosnak teljeskörűen, a valóságnak megfelelő, tárgyilagos tájékoztatást kell adnia az anyának. A terhesség megtartása, illetőleg megszakítása kérdésében az anya akkor tud dönteni, ha arról is tájékoztatták: a méhen belüli fogamzásgátló eszköz milyen hátrányos következményekkel járhat [1972. évi II. tv.1; 15/1972. (VIII. 5.) EüM r. 83. § (1) bek., 87. § (2) és (5) bek.; 76/1988. (XI. 3.) MT r. 2. § b) pont; Pp. 206. §].
Az I. és a II. r. felperesek gyermeke, a III. r. felperes 1991. február 11-én született. Az I. r. felperes terhessége méhen belül alkalmazott fogamzásgátló eszköz ellenére következett be, terhesgondozása megfelelő volt. Az éretten, egészségesen született III. r. felperesnél a szülés után négy órával a gyermekorvosi vizsgálat nagyobb, feszes kutacsot észlelt, enyhe idegrendszeri tünetekkel. Utóbb megállapították, hogy a gyermeknél súlyos értelmi fejlődésbeli elmaradás tapasztalható, nagy valószínűséggel önálló életvitelre nem lesz képes, egészségkárosodásának oka azonban nem ismert. Az I. r. felperesnél a szülést követő művi meddővé tétel után jelentkező panaszok miatt méheltávolítás vált szükségessé, amelynek folytán a hólyag is megsérült. E műtéti beavatkozások és a III. r. felperes állapota miatt kialakult ideggyengeségre is tekintettel az I. r. felperest III. csoportú rokkanttá nyilvánították.
A felperesek a kártérítés iránti keresetüket arra alapították, hogy az alperes orvosai a terhesgondozás során több mulasztást követtek el, illetőleg indokolatlanul mellőzték a császármetszést, amellyel együtt a mióma miatti méheltávolítás is elvégezhető lett volna. Nem világosították fel továbbá az I. r. felperest a magas vérnyomás, az elhízott állapot és a méhen belüli, el nem távolított eszköz okozta veszélyekről.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy bármilyen mulasztás terhelné az alperes orvosait, illetőleg azt is, hogy azok tevékenysége és a III. r. felperes egészségi állapota között okozati összefüggés lenne.
A bíróság jogerős közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes a III. r. felperes betegsége folytán a felpereseket ért károkért teljes egészében, az I. r. felperes leszázalékolása miatt az I. r. felperest ért károkért 50%-os mértékben tartozik kártérítési felelősséggel.
A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a méhen belüli fogamzásgátló eszköz miatt a fertőzés veszélye nagyobb volt, ezért az I. r. felperest erről tájékoztatni kellett volna. Ebben az esetben lett volna lehetősége arra, hogy a terhessége megtartásáról megfelelően döntsön. A gyermek betegségének okát ugyan pontosan megállapítani nem lehetett, de nem zárható ki, hogy a fogamzásgátló eszköz mellett kihordott terhességgel áll okozati összefüggésben. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának (ETT-IB) felül-véleménye alapján a bíróság a jogerős közbenső ítéletben megállapította, hogy a terhesgondozás megfelelő volt, valamint a vajúdás alatt a magzat oxigénellátása is normális volt. A császármetszés elvégzését pedig semmilyen körülmény nem indokolta. Az I. r. felperesen utóbb végzett beavatkozások során az alperes mulasztást nem követett el.
Ennek folytán az alperes a III. r. felperes betegségével összefüggő károkért felel, amely betegség az I. r. felperes rokkant nyugdíjaztatásánál 50%-os mértékben játszott közre.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, elsődlegesen a keresetet elutasító ítélet meghozatala, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
Az alperes szerint a jogerős közbenső ítélet a Pp. 206. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközik, valamint sérti a terhesség megszakításáról szóló, korábban hatályban volt 76/1988. (XI. 3.) MT rendelet 2. §-ának b) pontját, illetőleg az e jogszabály végrehajtásáról rendelkező 15/1988. (XII. 15.) SzEM rendelet 1. számú mellékletében foglaltakat. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a keresetlevélhez csatolt ,,tényvázlat'', az I. r. felperes személyes előadása és dr. P. K. tanú vallomása alapján azt lehetett volna megállapítani, hogy az I. r. felperes a terhességét mindenáron meg akarta tartani. Ezzel ellentétes a közbenső ítéleti megállapítás, amely ennek a következtetésnek a levonására nem látott alapot, noha az I. r. felperes sem a tényvázlattal, sem a tanúvallomással ellentétes nyilatkozatot nem tett. A másodfokú bíróság az alperes szerint indokolatlanul mellőzte e körben dr. P. K. tanú ismételt meghallgatását.
A tényvázlat szerint az I. r. felperes döntötte el, hogy megtartja-e a terhességét, ami arra utal, hogy ezt a tájékoztatások után tette meg, mérlegelve a dr. P. K.-tól és dr. B. L.-tól kapott felvilágosításokat. Sem az orvosszakmai álláspontok, sem az akkor hatályos jogszabályi előírások értelmében nem kellett a terhességet megszakítani az intrauterin fogamzásgátló eszköz miatt, amely egyébként a rendellenesség esélyét nem növeli. Az alperes szerint ezt bizonyította dr. B. L. vallomása és az ETT-IB felülvéleménye is. A jogerős közbenső ítélet az alperes érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályon alapuló kellő felvilágosítást vetíti vissza. Tévesen értékeli továbbá a bíróság az I. r. felperes 1995. június 23-i nyilatkozatát, mert e szerint az anya nem a spirál melletti teherbeesés, hanem az AFP vizsgálat eredménye miatt kérte a konzultációt, illetőleg – ha szükséges – a terhesség megszakítását. A bizonyítékok alapján az alperes szerint az állapítható meg, hogy az alperes orvosait semmilyen mulasztás nem terheli, az pedig nem vált bizonyítottá, hogy a spirál melletti terhesség és a III. r. felperes egészségi állapota közötti okozati összefüggés fennáll.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult. Jogi álláspontjuk szerint a bíróság a tényállást jogszabálysértés nélkül állapította meg, és indokoltan mellőzte dr. P. K. tanú újabb meghallgatását. A felperesek érvelése szerint a tényvázlatban írtak azt bizonyítják, hogy az alperes orvosai félrevezető módon éppen a szülésre beszélték rá az I. r. felperest, és nem tájékoztatták a fémspirál okozta hátrányokról, amelyeket az ETT-IB felül-véleménye is alátámasztott. Az pedig nem bizonyított, hogy az I. r. felperes kellő tájékoztatást kapott volna, illetőleg ezek ismeretében a terhességét mindenáron meg akarta tartani. A felperesek szerint az akkor hatályos jogszabály előírásai alapján a terhesség a 24. hétig megszakítható lett volna, e körben a jogerős közbenső ítélet nem jogszabálysértő. Az I. r. felperesnek a vizsgálatok alapján felmerülő aggodalmai éppen azt bizonyították, hogy a terhességét nem akarta mindenáron megtartani. Dr. B. L. pedig súlyosan megtévesztette az anyát, amikor azt közölte vele, hogy a spirál melletti terhesség nem növeli a rendellenesség esélyét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a jogerős közbenső ítélet megalapozatlanságára. A jogvita elbírálása érdekében a bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, és a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértése nélkül mérlegelte. Okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes kártérítő felelőssége a tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt megállapítható.
Az nem volt vitatott a perben, hogy az I. r. felperes a méhen belüli fogamzásgátló eszköz mellett bekövetkezett terhessége megtartása mellett döntött. A kereseti kérelem alapján azonban a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a megfelelő döntéséhez szükséges ismeretekkel rendelkezett-e. A kártérítő felelősség szempontjából ugyanis nem annak van döntő jelentősége önmagában, hogy az anya a terhességét meg akarta tartani, hanem annak, hogy a megfelelő időben a teljes körű tájékoztatása megtörtént-e. Az alperes kártérítő felelősségét megalapozza, ha az abban az időben (1990) hatályos jogszabály előírásainak megfelelő tájékoztatást nem adta meg, és a kár bekövetkezése ezzel okozati összefüggésbe hozható.
Az egészségügyről szóló korábban hatályban volt 1972. évi II. törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról rendelkező 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 83. §-ának (1) bekezdésére és a 87. §-ának (2) és (5) bekezdésére tekintettel az alperes orvosainak a valóságnak megfelelő, tárgyilagos tájékoztatást kellett adnia és ebben ki kellett volna térnie a méhen belüli fogamzásgátló eszköz okozta hátrányos következményekre is. Az alperes orvosai már 1990. július 28-án az ultrahang vizsgálat során egyértelműen észlelték a méhen belül lévő fogamzásgátló eszközt. Az ETT-IB felül-véleménye tartalmazza azt a megállapítást, hogy a fertőzés nagyobb veszélye miatt indokolt lett volna a terhességmegszakítás felvetése, ez azonban elmaradt. A terhesség 12. hetéig a terhességmegszakítást az I. r. felperes kérhette. A kártérítési felelősség alóli kimentés tekintetében nem annak van jelentősége, hogy a terhességmegszakítás kötelező oka fennállt-e. Az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az I. r. felperesnek a terhesség megszakítására, illetőleg a terhesség megtartására vonatkozó döntése az alperes orvosai által megadott, mindenre kiterjedő megfelelő tájékoztatáson alapult. Az alperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozik arra, hogy semmilyen orvasszakmai álláspont nem vetette fel a terhességmegszakítás kérdését, mert a méhen belüli fogamzásgátló eszköz mellett a szülőnő életkorát, ismert magas vérnyomását és egyéb egészségi körülményeit is figyelembe kellett volna venni. Ezek együttesen szakmailag felvethették a terhességmegszakítás lehetőségét, függetlenül attól, hogy később a császármetszésnek semmilyen javallata nem állt fenn. Az okozati összefüggés körében az elsőfokú ítélet indokolása helytállóan utal arra, hogy nem zárható ki a gyermek betegségének kialakulása és a fogamzásgátló eszköz mellett kihordott terhesség között fennálló kapcsolat. A gyermek károsodásának ténye, a veszélyekről és a kockázatokról való tájékoztatás hiánya pedig bizonyított a perben.
Mindezekre tekintettel az alperes kártérítő felelősségét megállapító jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csupán megállapította, annak viseléséről a Pp. 275/B. §-a értelmében irányadó Pp. 77. §-a szerint a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. (Legf. Bír. Pfv. III. 22.283/2001. sz.)
*Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás a határozatban kifejtett elveket nem érinti.
1
Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás a határozatban kifejtett elveket nem érinti.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás