1139/2004. (XII. 11.) Korm. határozat

a) a Duna folyó és mellékágainak rehabilitációja – elismerve a műszaki beavatkozások nélkülözhetetlenségét – a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással járjon, és a rehabilitáció eredményeképpen a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapotok jöjjenek létre, amelyek hosszú távon csak minimális emberi beavatkozást igényelnek. E tekintetben különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy a Duna főága és a mellékágai közötti élő kapcsolat biztosított legyen, a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön, továbbá a bősi vízlépcső üzemelése miatti csökkentett vízhozamú térségekben is a fenntartható környezeti állapotot biztosító elegendő mennyiségű víz rendelkezésre álljon;

b) a Duna folyó és mellékágainak rehabilitációja során olyan élőhelyek kialakítására (kialakulására) kell törekedni, amelyek – összhangban a vonatkozó európai közösségi szabályokkal – képesek a jó ökológiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál elérésére, majd fenntartására, a biológiai sokféleség megőrzésére és lehetővé teszik a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást, ide értve a mezőgazdaságot, a halászatot, az erdő- és vadgazdálkodást, valamint a turizmust;

c) a térség rehabilitációja során arra kell törekedni, hogy az ökológiai vagy tájvédelmi szempontból értékes vagy ilyen állapotukat a rehabilitáció során visszanyerő területek természetvédelmi oltalom alá kerüljenek.

Felelős: környezetvédelmi és vízügyi miniszter, érintett miniszterek

a) a hágai ítéletből kiindulva, a Magyar Köztársaság az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, és arról nem kíván vitát nyitni, ugyanakkor a dunacsúni létesítmény fennmaradását nem ellenzi egy kidolgozandó megegyezés keretei között, ezzel eleget téve a hágai ítélet azon megállapításának, hogy az 1977-es szerződés célkitűzései a jelenleg meglévő építményekkel teljesíthetők;

b) az árvízvédelem, a hajózás és az energiatermelés feltételeire vonatkozó magyar álláspontot úgy kell meghatározni, hogy az így kialakuló rendszer az 1. pont szerinti rehabilitációs elvek keretébe beilleszthető legyen és egyben megfeleljen a hágai ítéletnek;

c) a műszaki beavatkozások, vagy azok változatai tekintetében különös hangsúlyt kell fektetni európai közösségi jogi és a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek teljesítésére, valamint a mindezeknek megfelelő környezeti hatásvizsgálatra, amelyet célszerűen a szlovák féllel közösen – közös akarat esetén harmadik fél bevonását előnyben részesítve – szükséges elvégezni annak érdekében, hogy az egyes megoldási módok kellően megalapozottak legyenek.

Felelős: környezetvédelmi és vízügyi miniszter

Határidő: folyamatos

a) a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, illetve az általa kijelölt személyt, mint magyar kormánymeghatalmazottat, hogy a hágai ítélet végrehajtásával kapcsolatos magyar–szlovák kormányközi tárgyalásokon az 1. és 2. pontban meghatározott szempontokat, illetve álláspontot képviselje és érvényesítse, valamint

b) a külügyminisztert és a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy együttesen előterjesztést készítsenek a Kormánynak a „Gabčíkovo–Nagymarosi vízlépcső rendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés” módosításáról vagy egy azt felváltó új szerződésről.

Felelős: környezetvédelmi és vízügyi miniszter, külügyminiszter

Határidő: folyamatos