1141/B/2004. AB határozat
1141/B/2004. AB határozat*
2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (8) bekezdésének, valamint 40. §-ának – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (6) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, 70/I. §-ával összefüggésben előterjesztett alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 70/E. §-a és 70/I. §-a tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 26. § (6) bekezdésének „felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével” szövegrésze, valamint 40. § (1) bekezdésének a „valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás [kivéve az Szja tv. 69. § (10) bekezdése szerinti reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatást], étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után” szövegrésze alkotmányellenessége megállapítását és „törlését”, vagyis megsemmisítését indítványozta, mert e rendelkezések – véleménye szerint – az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 70/A. § (1) bekezdését, 70/E. §-át és 70/I. §-át sértik.
A munkaadói és a munkavállalói járulék alapját összevetve azt sérelmezte, hogy „a jogalkotók különbséget tesznek a jogosultságok és kötelezettségek között, (...) ezért bizonyos személyeket megfosztanak befizetéseiken alapuló jogaiktól, valamint a munkaadókat a munkavállalóktól eltérő alapú fizetési kötelezettségekkel terhelik.” Az Flt. korábban hatályos rendelkezéséhez képest a munkaadókat és a munkavállalókat terhelő járulék terhesebb lett, „a befizetési kötelezettség végtelen felső értékhatárú”. Az Flt. 26. § (6) bekezdése – annak ellenére, hogy a törvény egyik célja a munkanélküliség esetére szóló szociális biztonsághoz szükséges ellátás nyújtása – indokolatlanul maximálja a járadék összegét, amelynek mértéke méltánytalanul alacsony, ami „önmagában is megmutatja a hátrányos megkülönböztetési célt.”
2. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Flt.mód.) átfogóan alakította át a munkanélküliek ellátási rendszerét, a munkaerő-piaci képzések támogatását.
Az Ftlmód. 6. §-a az Flt. 26. §-át megelőző, a „Munkanélküli járadék mértéke” alcím helyébe az „Álláskeresési járadék mértéke” alcímet, valamint a 26. § helyébe új rendelkezést léptetett. A munkanélküli járadékot az álláskeresési járadék váltotta fel, amelynek jogosultsági feltételei szigorodtak. Az új rendszer nem csupán nevében, de feltételeiben is változott: az álláskeresési járadék igényléshez szükséges megelőző munkaviszony 200 napról 365 napra emelkedett, annak alapját és mértékét a 26. § (4)–(8) bekezdése tartalmazta. A járadék minimumát és maximumát nem az öregségi nyugdíjhoz viszonyítottan határozta meg, hanem a kötelező legkisebb munkabérre vetítve, amelynek következtében a megelőzően hatályos jogszabályi rendelkezések szerinti felső határ 44 000 forint helyett 68 400 forint lett.
Az Flt.-nek a munkaadói járulékra vonatkozó, az indítványozó által támadott 40. § (1) bekezdését, egyben a munkavállalói járulékot szabályozó 41. §-át a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 1. § (1) bekezdése módosította úgy, hogy a munkaadói járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapulvételével 3 százalék, míg a 41. §-ban meghatározott 1,5 százalékos mértékű munkavállalói járulék alapja az egészségbiztosítási járulék. Így a támadott rendelkezés más alapokra helyezte a járulékfizetést, és a kifogásolt szövegrészt már nem tartalmazza.
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma – a munkanélküli járadék felső határa, illetőleg a munkaadói és a munkavállalói járulék alapjának eltérése tekintetében – a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. Az Flt. támadott rendelkezései:
„26. § (6) A munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj – a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos – legkisebb összegének 90 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. A munkanélküli járadéknak a megszüntetését követő 90 napon belül történő ismételt megállapítása esetén alsó határként az öregségi nyugdíjnak a korábbi jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb összege 90 százalékát kell figyelembe venni. Ha az (1)–(3) bekezdés szerinti átlagkereset a munkanélküli járadék alsó határánál alacsonyabb, a munkanélküli járadék az átlagkeresettel megegyező összeg.”
„40. § (1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás (kivéve az Szja tv. 69. § (10) bekezdése szerinti reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatást), étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.”
3. Az Flt.-nek az ügy elbírálásakor hatályos szövege:
„26. § (8) Az (5) bekezdés szerinti első szakaszban az álláskeresési járadék összegének alsó határa megegyezik a kötelező legkisebb munkabér – az álláskeresési járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos – összegének 60 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. Az álláskeresési járadéknak a megszüntetését követő 90 napon belül történő ismételt megállapítása esetén alsó határként a kötelező legkisebb munkabérnek a korábbi jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb összege 60 százalékát kell figyelembe venni.”
„40. § A munkaadó a munkavállaló után a társadalombiztosítási járulékalap alapulvételével 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.”
III.
Az indítvány az Flt. 26. § (8) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, illetőleg 70/E. § (1) bekezdése, továbbá az Flt. 40. §-nak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége tekintetében nem megalapozott.
1. Az Flt.mód. folytán a munkanélküli járadék helyébe lépett, részben azonos funkciójú álláskeresési járadék tekintetében az Flt. 26. § (8) bekezdése tartalmaz felső határt. Az indítványozó e tekintetben azzal érvelt, hogy a rendelkezés a munkavállalókat megfosztja a befizetéseiken alapuló jogtól, a járadék maximálása és indokolatlanul alacsony mértéke a szociális biztonsághoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti, valamint jogbizonytalanságot eredményez.
Az Alkotmánybíróság – az indítványt értelmezve – elsőként azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a munkavállalói járulék fizetésével ellentételezett álláskeresési járadék, mint „vásárolt jog” megvonása.
Az Flt. 8. § (6) bekezdésének c) pontja, illetőleg (7) bekezdésének c) pontja kötelezi a munkaadót és a munkavállalót – az álláskeresők támogatásának biztosítására – járulékfizetésre. Az Flt. 39. § (1)–(3) bekezdése értelmében az elkülönített állami pénzalapként létrehozott Munkaerőpiaci Alap egyik feladata az álláskeresők támogatásának biztosítása, amely célra szolidarítási alaprészt különít el, ebből fedezi az álláskeresési járadékot is. A Munkaerőpiaci Alapnak csak egyik bevételi forrása a fentiekben említett járulék, ezen felül azonban más, többek között központi költségvetési támogatásban, uniós forrásokból is részesül. Az Flt.mód. indokolása rámutatott, hogy egy vegyes típusú, biztosítási és szociális elemeket is tartalmazó járadékrendszer jött létre, amelyben a szociális biztonság javítása mellett erősödött a biztosítási elv. Így az álláskeresők számára fizetett támogatások esetében mind a szociális, mind a biztosítási elemek jelen vannak.
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggésben mutatott rá arra, hogy olyan szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének, vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el. Azokban a jogviszonyokban pedig, ahol a biztosítási elemnek nincs szerepe, a jogbiztonság alapján kell megítélni az ellátásokba való beavatkozás alkotmányosságát. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 194–195.)
Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, míg a járadék összegszerűségére, maximálására vonatkozó rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben nem áll. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 716, 717.] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
Az indítványozó véleménye szerint az Flt.-nek a munkanélküli (jelenlegi szabályozás szerint álláskeresési) járadék felső határára vonatkozó rendelkezése az Alkotmány 70/E. § – az indítvány tartalmából következően – (1) bekezdését is sérti.
Az Alkotmánybíróság értelmezésében a szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelent. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.] Az állam ezen kötelezettségének azáltal tesz eleget, hogy megszervezi és működteti a társadalombiztosítást és a szociális ellátórendszert. Az állami kötelezettség csak a megélhetéshez szükséges minimális szint vonatkozásában áll fenn [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.], a szociális juttatások, támogatások és egyéb kedvezmények mértéke és módja ugyanis alapvetően a nemzetgazdaság teherbíró képességének a függvénye, az Alkotmányból ezek nagyságára és módjára vonatkozó alkotmányos kötelezettség nem állapítható meg. (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 804.) Ezért a támadott rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 70/E. §-ába, amiért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt elutasította.
2. Az Flt. 40. §-a tekintetében az indítványozó azt tartotta az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek, hogy a munkaadókat terhelő járulék alapja különbözik a munkavállalókétól.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az egymással összehasonlítható helyzetben lévők között alkalmazott olyan különbségtétellel szemben nyújt védelmet, amelynek nincs alkotmányosan elfogadható indoka. Ebből következően nem minden különbségtétel alkotmányellenes, hanem arra tekintettel fogalmazza meg a diszkrimináció tilalmát, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.] A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha annak kellő súlyú alkotmányos indoka van. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–79.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos helyzetben lévők között nem alapjogok tekintetében tett megkülönböztetés csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka, tehát önkényes. [16/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 62.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.]
Az adott szabály kizárólag a munkavállalókra tartalmaz rendelkezést, akikre nézve azonosan állapítja meg a járulék mértékét. A munkaadók nem tartoznak azonos csoportba a munkavállalókkal, más jogosultságok illetik meg, és más kötelezettségek terhelik az Flt. alkalmazásában is.
Ezért a támadott rendelkezés nem valósít meg diszkriminációt, így az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elutasította az indítványt.
IV.
Az Flt. 26. § (6) bekezdése tekintetében az indítványozó nem indokolta meg, hogy a járadékra jogosultak milyen okból, kikhez képest szenvednek hátrányos megkülönböztetést, illetőleg miért sérti az Alkotmány 70/I. §-át. Ugyancsak nem tartalmaz az indítvány az Flt. 40 § (1) bekezdése tekintetében semmiféle indokot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 70/E. §-ával és 70/I. §-ával összefüggésben.
Az indítvány e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fenti követelmények hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. március 23.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás