1161/B/2004. AB határozat
1161/B/2004. AB határozat*
2009.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Barnag Község Önkormányzata Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 5/2003. (VI. 2.) Kt. számú rendelete 9. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Barnag Község Önkormányzata Képviselő-testületének az állattartás helyi szabályairól szóló 5/2003. (VI. 2.) Kt. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A kifogásolt rendelkezések szerint a település belterületén valamennyi haszonállat tartható, az állatszám azonban korlátozott, a hagyományosan már kialakult tartási helyeken maximum 2 nagyállat, 5 kisállat, 2 eb, 4 macska, valamint ezek szaporulatai maximum 3 hónapos korukig, illetőleg az anyától való elválasztásukig. Zárt technológiájú, korszerű tartási módon 6 nagyállat és 20 kisállat tartható. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a rendelet alapján fel kell számolnia a belterületen lévő állattartó telepét, amelyen 42 szarvasmarhát tartott. Véleménye szerint az Ör. lehetetlenné teszi a vállalkozóvá válást, ezért sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglaltakat. Mivel az állattartó telepet 1988 óta működtette, folyamatosan fejlesztette, ezért az Ör. rendelkezése hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyt lehetetlenít el, megsérti ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság elvét. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a korábbi rendelet nem korlátozta az állattartást, valamint arra, hogy a község lakóinak többsége nem kifogásolta az állattartást.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
2. Az Ör. kifogásolt rendelkezései:
„9. § (1) A település belterületén valamennyi haszonállat tartható. A tartható állatszám hagyományosan már kialakult tartási helyeken maximum 2 nagyállat és 2 kisállat, 2 eb, 4 macska valamint ezek szaporulatai maximum 3 hónapos korukig, illetőleg az anyától való elválasztásukig.
(2) Zárt technológiájú, korszerű tartási módon 6 nagyállat és 20 db. kisállat tartható.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Ör. rendelkezése, azáltal, hogy korlátozza a belterületen belül tartható állatszámot, sérti-e az Alkotmány – vállalkozás jogát biztosító – 9. § (2) bekezdésének rendelkezését.
A vállalkozás jogát az Alkotmánybíróság olyan alapjognak tekinti, amely a foglalkozás szabad megválasztásához való jog egyik aspektusa. „A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga (...) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. ” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.] „A vállalkozáshoz való jogból senkinek sem származik joga arra, hogy tevékenységét meghatározott területen (...) gyakorolja.” (1051/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1483, 1485.) Az Alkotmánybíróság több határozatában is utalt arra, hogy a vállalkozáshoz való jogból senkinek nem származik alanyi joga arra, hogy adott foglalkozással kapcsolatos vállalkozást egy meghatározott helyen folytasson. (pl. 685/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1363, 1375.; 403/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2566. 2572.)
Az Ör. 1. §-ából megállapítható a rendeleti szabályozás célja, többek között az, hogy az állattartás mások nyugalmát, biztonságát és testi épségét ne veszélyeztesse. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezések e célok érdekében szabályozzák a belterületi állattartást, és korlátozzák a belterületen tartható állatok számát. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kifogásolt rendelkezések nem sértik az Alkotmányban biztosított vállalkozáshoz való jogot. Az Ör. nem teszi általában lehetetlenné a nagyobb létszámú haszonállattartást a község területén. Az Ör. 10. §-a kifejezetten rendelkezik arról, hogy külterületen valamennyi haszonállat tartható. A kifogásolt rendelkezések nem általában a vállalkozáshoz való jogától fosztják meg az állattartót, hanem azt tiltják meg, hogy adott helyen (a település belterületén) a rendelkezésben meghatározottnál több állatot tartson.
Fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ör. kifogásolt rendelkezéseinek alkotmányellenessége a vállalkozáshoz való jog sérelme alapján nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e tekintetben elutasította.
2. Az indítványozó szerint az Ör. – állattartást korlátozó – 9. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét is sértik, mert hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyt lehetetlenítenek el.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye a jogalkotó kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és a működésüket tekintve kiszámíthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.] A folyamatos (le nem zárt) jogviszonyok esetében akkor állapítható meg a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértése, ha a támadott rendelkezést a hatálybalépése előtti jogi helyzetre alkalmazzák, vagyis a jogszabály hatálybalépését megelőző időben bekövetkezett események jogi megítélését változtatja meg. (403/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2566, 2574.)
Az Alkotmánybíróság áttekintve az Ör.-t megállapította, hogy az Ör. hatálybaléptetése nem visszamenőlegesen történt. Az Ör. 20. § (1) bekezdése szerint a rendelet a kihirdetésével egyidejüleg lépett hatályba. A körjegyző tájékoztatása szerint a kihirdetés 2003. június 2-án történt meg, az Ör. rendelkezéseit ettől az időponttól kell alkalmazni. Az Ör.-ből az is megállapítható, hogy a képviselő-testület átmeneti szabályokat is alkotott a már létrejött jogviszonyok sorsáról, vagyis a korábban megkezdett állattartással kapcsolatosan. Az Ör. 20. § (2) bekezdése alapján: „Az állattartó az állattartást – ha azt e rendelet szerinti tiltott helyen vagy meg nem engedett mértékben folytatja – köteles e rendelet hatályba lépésétől számított 1 éven belül megszüntetni illetve az előírt mértékre csökkenteni. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. nem tartalmaz a kihirdetését megelőző időre nézve kötelezettséget, a kifogásolt rendelkezéseket az Ör. kihirdetésétől kezdődő időre, – a jövőre nézve – rendeli alkalmazni. A már megkezdett korábbi állattartások rendezésére, a megváltozott jogszabályi környezethez való alkalmazkodásra az Ör. átmeneti rendelkezése kellő időt, egy évet biztosított az állattartók számára. Mindezek következtében az Ör. 9. § (1) és (2) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét sem sérti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. július 6.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás