Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

1171/D/2004. AB határozat

1171/D/2004. AB határozat*

2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzatának az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendeletének egésze, preambuluma, 37. § (2) bekezdés f) és g) pontja, 38. § (1) bekezdése, 42. § (3) bekezdése, 43. § (5) bekezdése, valamint 76. § 1. és 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XII. kerület Önkormányzatának a Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások lakbéréről, valamint a lakbértámogatásról szóló 17/1996. (VII. 17.) rendeletének 1. § (1) bekezdése, 2. § (2) bekezdés c) és d) pontja, 3. § (1) és (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. §-a, valamint 20. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzatának az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendeletének 42. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmet, valamint az indítványt egyebekben visszautasítja.


Indokolás
I.
Az indítványozó több önkormányzati rendelet egészének megsemmisítését kérte, így a Budapest Főváros XII. kerület Önkormányzatának az Önkormányzat tulajdonában álló lakások lakbéréről, valamint a lakbértámogatásról szóló 17/1996. (VII. 17.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.), valamint az azt módosító 5/1999. (VI. 2.) rendelet (a továbbiakban: Örm1.), illetve 1/2003. (II. 12.) rendelet (a továbbiakban: Örm2.) megsemmisítését. Indokolása szerint ezek a rendeletek sértik az Alkotmány 70/A. §-át, mivel az Ör. „korlátlanul érvényesíti az új feltételek szerinti lakástörvényt” [a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.)], ezzel „anyagi hátrányokkal járó rendelkezéseket állapítanak meg a régi lakásbérlők terhére”. Az Ör. „[a]z [Lt.]. életbelépése előtt kötött szerződéseket annak életbelépése után kötöttekkel összevonja, azonos elbírálás alá vonja a régi bérlőket – ezzel megvalósítja a negatív kirekesztést”, állítja az indítványozó. Ugyancsak hátrányos megkülönböztetés miatt sérti az Ör. az Alkotmány 42. §-át.
Az Alkotmány 44/A. § (1) és (2) bekezdés sérelmét állítja az indítványozó az Ör. „kifogásolt rendelkezései” tekintetében, mivel azok magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen szabályoznak. Így sértik az Lt., az Lt. módosításáról szóló 1993. évi CXIII. törvényt (a továbbiakban: Ltm.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény „számos előírását”.
Az indítványozó hivatkozik arra, hogy az Ör. a Lt. hatálybalépését követően is alkalmazandó, az Lt. 1. számú melléklet III. pontjában felsorolt jogszabályok az Lt. hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre történő alkalmazását zárja ki. Ezen okból elsősorban az Ör. 1. § (1) bekezdésének megsemmisítését kérte. Ugyancsak az Lt. hatálybalépése előtt kötött bérleti szerződésekre történt alkalmazásuk miatt támadja az Ör. 2. § (2) bekezdés a), b) és d) pontját, 3. § (1) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, 20. §-át, valamint az Örm2. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 4. § (1) bekezdését. De ugyanezen okból támadja az Ör. 1. § (1) bekezdését és 3. § (3) bekezdését, miután nem tartalmazzák a „szerződés megkötése időpontjában” szövegrészt, ami miatt az indítványozó szerint nem érvényesülnek a szerződés megkötése időpontjában érvényes jogok.
Magasabb szintű jogszabállyal való ellentét, illetve a jogbiztonság sérelme miatt támadja az indítványozó – és ezzel kapcsolatban hivatkozik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is – az Ör. preambulumát, mivel az felhatalmazó rendelkezésként csak az Lt. 34. § (1) bekezdését, valamint a Budapest Főváros Közgyűlésének az önkormányzati tulajdonban álló lakások lakbérövezeteiről, a lakbérmegállapítás és a lakásfenntartási támogatás elveiről, valamint a lakásépítés támogatásának rendszeréről szóló 50/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban Lkgyr.) jelölte meg. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy az Ör. preambuluma nem jelölte meg a további, a lakások bérletét érintő magasabb szintű jogszabályokat, így például az Ltm.-et.
A karbantartási feladatok elvégzése tekintetében az Ör. „felmenti az önkormányzatot”, azok elvégzését és költségeit a bérlőkre hárítja, továbbá „a később kötött szerződésekkel azonos elbírálás alá veszi az állampolgárokat”. Mivel az Ör. karbantartási kötelezettség helyett lakbér-csökkentést ír elő, ezért kéri az Ör. 2. § c) pontjának [helyesen: 2. § (2) bekezdés c) pont] , 3. § (6) bekezdésének, 6. § (4) bekezdésének, valamint az Örm2. 3. § (4) bekezdésének megsemmisítését magasabb szintű jogszabállyal való ellentét, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján.
Az Ör. 11. § (4) bekezdésének megsemmisítését azért kéri, mert „[a] szolgáltatásokért, amelyek társasházban vannak – bérlőre hárítja kötelező jelleggel a lakásbérleti szerződés megkötésekor elő nem írt, illetve, más megállapodásban sem szereplő a külön szolgáltatásokat”. Az Ör. 21. §-a, valamint 11. § (1), (3) és (4) bekezdése között ellentmondás van, ami miatt az első emeleten lakók részére az önkormányzat a lifthasználatért is díjat számít fel.
Az indítványozó szerint az Ör. nem tartalmazza az Ltm.-ben szabályozott bérbeadói szavatosság szabályait, valamint az elvégzett szavatossági munkák díját az új lakbérben érvényesíti az önkormányzat, ha a karbantartás során az eredeti komfortfokozatnak megfelelő állapot helyreállítását végzi el a bérbeadó önkormányzat. Ezért támadja az indítványozó az Ör. 5. §-át és 10. §-át, valamint az Örm2. 2. §-át. Ezek szerinte az Lkgyr. 2. § a) pontjával is ellentétesek.
Az indítványozó az Ör. 11. § (2) bekezdésével kapcsolatban kifejti: „[n]em szerepelteti 11. § (2) szerint, nem rendelkezik az önálló vízórával rendelkezők esetén – a vízóra felszerelés időpontjától – a víz- és csatornadíjak felszámításának tilalmával, illetve visszatérítésének kötelezettségével, mivel közvetlenül a szolgáltatónak és nem az Önkormányzatnak kerül kifizetésre a havi díj, ezért kettős számlázások – visszatérítés nélkül is – történtek!”.
Az indítványozó későbbi beadványaiban felsorolja, hogy ügyében a rendes bíróság milyen tartalmú döntéseket hozott, illetve, hogy a per folyamán milyen érdeksérelmek érték, és ezekkel összefüggésben kérte először a bíróság megkeresése iránti intézkedést, illetve a későbbiekben az ügyében hozott valamennyi bírósági ítélet és irat megsemmisítését, valamint a bíróság új eljárásra utasítását az Lt. hatálybalépése előtti jogszabályi rendelkezések szerint. Indítványában kérte még az indítványozó a bírósági eljárások során keletkezett anyagi kárának megtérítéséről történő intézkedést.
Az indítványozó mindezek alapján az Ör. és módosításai visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör.-t, valamint az Örm1.-et és Örm2.-t 2007. augusztus 1. napjával hatályon kívül helyezte a Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzatának az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendelete (a továbbiakban: Ör2.). Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabály szerint csak hatályos jogszabályok alkotmányosságának utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság kizárólag az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Mivel a jelen indítvány nem tartozik ezek körébe, az Alkotmánybíróság az eljárását az Ör2. vonatkozó rendelkezéseire tekintettel folytatta le.


II.
Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,
f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat,
g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,
h) szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az Ör2. indítvánnyal érintett rendelkezései:
[Preambulum] „A Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata Képviselő-testülete (a továbbiakban: Kt.) a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Tv.) kapott felhatalmazás alapján – a Budapest Főváros Közgyűlésének 17/2006. (IV. 14.) Főv. Kgy. rendeletének keretei között – a Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról a következő rendeletet alkotja:
(...)
1. § (1) A rendelet hatálya az Önkormányzat tulajdonában álló lakásokra és helyiségekre terjed ki. A rendeletet kell alkalmazni az önkormányzati tulajdonban álló lakásokra fennálló lakáshasználati jogviszonyokra is, ha a lakás használója díjat fizet.
(2) Az Önkormányzat költségvetési szervének épületében lévő – a rendelet hatálybalépésekor a költségvetési szerv rendelkezése alatt álló, szolgálati lakásnak minősülő – lakás bérbeadásának és a bérbeadói hozzájárulás feltételeit a költségvetési szerv önállóan határozza meg.
(3) A rendelet hatálybalépése előtt létrejött bérleti szerződések esetén a bérbeadó által a szerződés keretében a bérlőnek nyújtott szolgáltatásokra – ha a felek másként nem állapodnak meg – a szerződés megkötésekor hatályos rendelkezéséket kell alkalmazni.
(4) A (2) bekezdésben említett lakások és helyiségek bérletére az Önkormányzat törzsvagyonára vonatkozó rendeletben meghatározott szabályokat – az e rendeletben meghatározott eltérésekkel – kell alkalmazni.”
„37. § (1) Társbérlet esetén a lakbért az egyes társbérlők között megosztva – a 76. § 3. pontja szerint kiszámított terület alapján – kell megállapítani.
(2) A társbérleti lakrészt az egész lakás fűtési módja, melegvízellátása és közművesítettsége, valamint a társbérlő által kizárólagosan és más társbérlőkkel közösen használt (főző- és egészségügyi) helyiségek figyelembevételével megállapítható komfortfokozatnál eggyel alacsonyabb komfortfokozatúnak, legalább azonban komfort nélkülinek kell tekinteni.
(3) Ha a társbérleti lakrészhez főzőhelyiség nem biztosított a lakásrészt ilyen esetben is komfort nélkülinek kell tekinteni.”
„38. § (1) A lakbért módosítani kell, ha a lakás alapterületében, komfortfokozatában, illetve a lakbér mértékét növelő, vagy csökkentő tényezőkben változás áll be.
(2) Ha a bérlő a tulajdonos hozzájárulásával és egyéb hatósági engedéllyel saját költségen olyan komfortfokozatot növelő beruházást végzett, amelyet a bérbeadó
a) bérbeszámítás útján, vagy más módon a bérlő részére megtérít – a megtérítés időtartama alatt – a lakbér mértéke nem emelhető;
b) bérbeszámítás útján, vagy más módon nem térít meg a bérlő részére, a lakbér csak az eredeti komfortfokozatnak megfelelően növelhető.
(3) Ha a bérlő a lakást saját költségen, de a tulajdonos hozzájárulása és egyéb hatósági engedély nélkül alakítja át, vagy korszerűsíti a bérbeadó jogosult a lakbért a megváltozott alapterületnek, vagy komfortfokozatnak megfelelően módosítani. Ez a rendelkezés nem érinti a bérbeadónak azt a jogát, hogy az engedély nélküli korszerűsítés, vagy átalakítás miatt, a bérleti szerződést felmondja.
(4) Ha a lakás társbérleti jellege megszűnik, a lakbért az egész lakás komfortfokozatának – növelő-csökkentő tényezők figyelembevételével – megfelelően kell megállapítani.
(5) Költségelvű lakbért kell megállapítani,
a) ha a bérlő szociális lakbérre való jogosultsága megszűnik;
b) bérleti jogviszony folytatása esetén, ha a bérleti jogviszony folytatója nem jogosult szociális bérletre.
(6) A szociális lakbért fizető bérlő a szociális lakbérre való jogosultságát minden évben március 1-jéig köteles igazolni a bérbeadónál.
(7) A megállapított lakbér mértékéből – az e rendeletben foglalt kivételektől eltekintve – engedmény nem adható.”
„40. § (1) A rendelet hatálybalépése előtt bérbe adott lakás lakbérének megállapítására, 2007. november 1-jétől
a) az e rendelet szerinti szociális lakbérre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a bérbeadás – fizetendő lakbér – megállapításával történt;
b) az e rendelet szerinti költségelvű lakbérre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a bérbeadás „számított lakbér” megállapításával történt;
c) az e rendelet szerinti piaci lakbérre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a bérbeadás során a lakbért a „számított lakbér” mértékénél magasabb összegben határozták meg. A fizetendő piaci lakbér összege nem lehet alacsonyabb a bérlő által 2007. augusztus 1-je előtt fizetett lakbér összegénél.
(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított lakbér összegét 2007. szeptember 30-ig kell a bérlőkkel írásban közölni.”
„42. § (1) A bérlő a bérbeadó által a részére nyújtott külön szolgáltatásokért díjat köteles fizetni. Ennek mértékére és a díjért járó szolgáltatásokra a külön jogszabályok, illetőleg a bérleti szerződés rendelkezései az irányadók.
(2) A bérlő a bérbeadónak a vízellátásért és a csatorna használatáért, a központi fűtés és melegvíz ellátásáért, a szemétszállításért, a közös használatra szolgáló helyiségekben lévő olyan berendezések használatáért, amelyek egyedi fogyasztása mérhető, a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat köteles megtéríteni.
(3) A felvonó használatáért, illetőleg a kert ápolásáért, továbbá a gépkocsi beálló helyek használatáért, kaputelefon szolgáltatásért, rádió- televízió adók vételét biztosító hálózat, vagy tetőantenna használatért fizetendő díjat a bérbeadó a teljes ráfordítás alapján határozza meg.
(4) Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, a társasházban lévő lakás esetén a (2)–(3) bekezdésben meghatározott külön szolgáltatásokért a bérlő legalább olyan összegű díjat köteles fizetni, mint amennyit a társasház közgyűlése által meghatározott módon a lakás után az Önkormányzat a társasháznak fizet.
(5) A bérlő a bérleti szerződés rendelkezései alapján köteles a közüzemi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra közvetlenül a szolgáltatókkal szerződést kötni és a számlázott díjat részükre megfizetni.”
„43. § (1) A kizárólag az Önkormányzat tulajdonában lévő épületben a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendeletben (továbbiakban: Főv. Kgy.) meghatározott díjat, a lakások bérlőinek kell megfizetni.
(2) Amennyiben a bérlő a Főv. Kgy. rendelkezései szerint díjkedvezményt, vagy díjmentességet igényelhet, igényét a bérbeadóhoz jelentheti be.
(3) A bérbeadó – a bérlő igénye alapján – írásban kéri a szolgáltatótól a kötelező közszolgáltatás szünetelését, vagy a szolgáltatás díjának mérséklését. Ha a szolgáltató a szüneteléshez, vagy a mérsékléshez hozzájárul, a bérbeadó a szolgáltatás díját annak megfelelően kérheti.
(4) Ha a bérlő a szolgáltatás díját határidőben nem fizeti meg és a bérbeadónak emiatt kamatfizetési kötelezettsége is keletkezik, az elmaradt díj után a szolgáltató által követelt kamatot is a bérlő köteles megfizetni.
(5) A bérbeadó a lakásbérleti szerződésen kívül nyújtott külön szolgáltatásról a rendeletben meghatározott lakbérközléssel egy időben értesíti a bérlőt. Az értesítésben közölni kell a külön szolgáltatás fajtánként meghatározott díját és a fizetés, továbbá az elszámolás módját.”
„76. § E rendelet alkalmazásában:
1. A lakás alapterületének megállapításánál a lakás összes (lakó-, főző-, egészségügyi-, közlekedő és tároló) helyisége teljes alapterületének az 1,90 méter szabad belmagasságot elérő részét, továbbá a loggia és a zárt (fedett és oldalról átlátást gátló módon kialakított) erkély területének a felét kell számításba venni és a számítás során a kerekítés szabályait kell alkalmazni. Az alapterület megállapításánál a lakás belső lépcsője felső szintjének az alapterületét figyelmen kívül hagyni.
2. A lakás helyiségei alapterületének megállapításánál a vakolt falsíkok között – a padlószint felett egy méter magasságban – mért méreteket, továbbá a beépített bútorok által elfoglalt területet kell figyelembe venni. Az alapterület megállapításánál figyelmen kívül hagyni a falsíkon kívül eső területet (a nyílászároknál lévő beugrásokat a 0,5 négyzetméternél kisebb alapterületű falfülkéket stb.) és a falsíkokból kiugró falpillérek által elfoglalt területet.”


III.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt megállapította azt, hogy az indítványozó – bár több alkotmányos rendelkezésre is hivatkozott – tartalmilag az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 44/A. § (2) bekezdésére és 70/A. § (1) bekezdésére tekintettel kérte az általa hivatkozott helyi önkormányzati rendeleti rendelkezések megsemmisítését. Az indítványozó a „negatív, hátrányos megkülönböztetésre” tekintettel kérte az Alkotmány 42. §-a sérelmének megállapítását. Az Alkotmány 42. §-a az önkormányzáshoz való jogot nevesíti, ami e jog csorbításával szemben védi az önkormányzatokat, azok képviselő-testületét, valamint – a helyi népszavazás gyakorlása tekintetében – a választópolgárokat. Ezért a jogegyenlőség sérelme az indítványozó által felvetett összefüggésben az Alkotmány 42. §-a alapján nem állapítható meg; a jogegyenlőség védelmét (a diszkrimináció tilalmát) az Alkotmány 70/A. §-a fogalmazza meg általános jelleggel. Az indítványozó az Ör. és módosításai magasabb szintű jogszabállyal való ellentétét is állította az Alkotmány 44/A. § (1), valamint (2) bekezdése alapján. Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése az önkormányzati jogokat sorolja fel, és az indítványozó az önkormányzati jogok – vagy valamely meghatározott önkormányzati jog – megsértésére nem hivatkozott, hanem kizárólag az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében előírt magasabb szintű jogszabállyal való ellentét tilalmának megsértését állította, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel folytatta le.
Az indítványozó általában véve kérte annak megállapítását, hogy az Ör. és módosításai jogbiztonságot és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértik. Az indítvány azonban tartalmilag magasabb szintű jogszabály sérelmére hivatkozott az Ör. csaknem valamennyi, az indítványozó által megsemmisíteni kért rendelkezésével kapcsolatban, így az Alkotmánybíróság az eljárását – figyelemmel az indítvány tartalmára – elsősorban az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság először az Ör. preambulumára vonatkozó indítványi kérelmet vizsgálta. Az indítványozó ezzel kapcsolatban azt kifogásolta, hogy az Ör. nem hivatkozott az Ltm.-re az önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó jogszabályok megjelölésekor, ami az indítványozó szerint ellentétes a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 4. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör2. preambuluma is az Lt.-t, valamint az Lkgyr.-t hatályon kívül helyező, az önkormányzati tulajdonban álló lakások szociális helyzet alapján történő bérbeadásának lakbér-megállapítási elveiről, a lakásfenntartási támogatás elveiről, valamint a lakásépítés támogatásának rendszeréről szóló 17/2006. (IV. 14.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban: Lkgyr2.) jelölte meg rendeletalkotásra felhatalmazó jogszabályként, az indítványozó által hiányolt Ltm.-et nem. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt is megállapította, hogy az IMr.-t 2008. január 1. napjával hatályon kívül helyezte a 2007. évi LXXXII. törvény 1. § (2) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság ezen indítványozói felvetéssel kapcsolatosan utal arra, hogy a módosító jogszabály rendelkezései beépülnek a módosított jogszabályba. Ennek megfelelően az Ltm. rendelkezései hatálybalépésükkel beépültek az Lt.-be. Ennek következtében az Lt.-t módosító Ltm. rendelkezéseire a képviselő-testületnek nem szükséges külön utalnia rendeletében, hiszen az Ltm.-ben foglalt módosító rendelkezések az Lt. részeként hatályosulnak.
Az Alkotmánybíróság eljárása során azt is észlelte, hogy az Ltm.-et a 2007. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § 147. pontja 2007. július 1. napjával hatályon kívül helyezte. Így az Ör2. érvényesen nem is hivatkozhatna az Ltm.-re, mint felhatalmazó jogszabályra.
Tekintettel arra, hogy a jogalkotási felhatalmazást az Lt. tartalmazza, és az Lt.-t az Ör2. megjelölte, mint a rendeletalkotásra felhatalmazó jogszabályt, az Ör2. preambuluma tekintetében nem állapítható meg sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, sem 44/A. § (2) bekezdésének sérelme, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

3. Az indítványozó az Ör. számos rendelkezését támadta „negatív megkülönböztetés és kirekesztés” miatt, azon az alapon, hogy az Ör. az Lt. hatálybalépése napján fennálló, valamint az azt követően létrejött lakásbérleti szerződésekre is kiterjesztette az Ör. hatályát, ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy az Lt. hatálybalépése előtt létrejött lakásbérleti szerződésekre a korábbi magasabb szintű jogszabályokat kellene alkalmazni. Ezzel az Ör. azonos szabályozást alkalmazott az indítványozó szerint más megítélés alá eső bérlőkre. Az indítványozó ezen az alapon támadta az Ör. 1. § (1) bekezdését, valamint 3. § (3) bekezdését, illetve az Ör. egészét.
3.1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság kifejtette határozataiban, hogy az Alkotmány e rendelkezése csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47–48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140. stb.]
Az Alkotmánybíróság fent ismertetett gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség sérelme abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó azonos szabályozási körbe tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz ésszerű indok nélkül megkülönböztetést. Ezért a diszkrimináció vizsgálatának előkérdése az, hogy a megkülönböztetés egymással összehasonlítható helyzetben lévő alanyi körre vonatkozik-e.
Az indítványozó által felvetett szempont alapján, hogy ti. az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét jelenti az, hogy az Ör. az Lt. hatálybalépése előtti szerződéseket „összevonja” az Lt. hatálybalépése után létrejött szerződésekkel és ezzel a „régi” és az „új” bérlőket azonosan kezeli, nem valósítja meg a jogegyenlőség sérelmét. A diszkrimináció tilalmát éppen az sértené, ha a jogalkotó – akár törvényi, akár önkormányzati rendeleti szinten – eltérő szabályokat alkalmazna azonos szabályozási körbe tartozó személyek tekintetében. A „régi” és az „új” bérlők alkotmányjogilag azonos szabályozási körbe tartoznak, ezért rájuk nézve eltérő szabályok alkalmazása pusztán azon az alapon, hogy a bérleti szerződésük mikor keletkezett, alkotmánysértő lenne. Ha egy jogszabály rendelkezéseit annak hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell – feltéve, hogy az hátrányosabb az érintettekre nézve – az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem az Alkotmány 70/A. §-ának, hanem a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét vetheti fel.
Ezzel összefüggésben azonban megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Lt. hatálybalépését megelőzően irányadó jogszabályok további alkalmazhatóságáról az Lt. rendelkezett. Az Ör. 3. § (3) bekezdése – az Lt. felhatalmazása alapján – kifejezetten rendelkezett arról, hogy a bérlőnek nyújtott szolgáltatások tekintetében az Lt. hatálybalépése előtt létrejött bérleti szerződésekre a szerződés létrejöttekor hatályos rendelkezéseket alkalmazzák a felek, kivéve, ha ettől eltérően állapodnak meg. Azt is megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Lt. 1. számú mellékletének indítványozó által hivatkozott III. pontja alatt felsorolt jogszabályok már az Lt. hatálybalépésekor hatályukat vesztették. A képviselő-testület kizárólag az Lt.-ben kapott felhatalmazás keretei között szabályozhatott. Önkormányzati rendeletben nem lehet „hatályban tartani” törvénnyel hatályon kívül helyezett normákat.
Arra is utal az Alkotmánybíróság, hogy az Ör2. 1. § (3) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy az Ör2. hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre a szerződés megkötésekor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján érdemi alkotmányos összefüggés hiányában utasította el az indítványozó által felvetettek tekintetében az Ör2. egészének megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmet.
3.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör2. nem tartalmaz az indítványozó által támadott Ör. 1. § (1) bekezdésével megegyező rendelkezést, amely arról rendelkezett, hogy az 1995. december 31-én már fennálló szerződésekre is alkalmazni kell az Ör. rendelkezéseit. Amint az Alkotmánybíróság már utalt rá: az Ör2. 1. § (3) bekezdése alapján az Ör2. hatálybalépése előtt kötött szerződésekre a szerződés megkötésekor hatályos rendelkezéseket rendeli alkalmazni, vagyis az Ör2. hatálybalépése előtt kötött szerződésekre az Ör. rendelkezései irányadók, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg.
Ugyancsak nem tartalmaz az Ör2. az Ör. 3. § (3) bekezdésében foglaltakhoz hasonló szabályt, ami arról rendelkezett, hogy az Lt. hatálybalépése előtt létrejött szerződések esetében a bérlőnek a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásokra a szerződés megkötésekor hatályos törvényi rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg.
Mivel az Alkotmánybíróság hatáskörébe utólagos normakontroll eljárásban csak hatályos jogszabályok vizsgálata tartozik, az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy az Ör. 3. § (3) bekezdése éppen annak lehetőségét teremtette meg, amit az indítványozó hiányolt: vagyis lehetővé tette a bérlőnek nyújtott szolgáltatások tekintetében a korábbi jogszabályok alkalmazását az Lt. hatálybalépése előtt létrejött bérleti szerződésekre. Az indítványozó az Ör. 3. § (3) bekezdésével összefüggésben azt is kifogásolta, hogy az Ör. nem tette lehetővé az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet és az azt módosító rendeletek alkalmazását az Lt. előtt létrejött szerződésekre. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Lt. 1. számú melléklet II. pont f) alpontja alatt 1993. december 31. napjával hatályon kívül helyezte az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendeletet, valamint az azt módosító rendeleteket. (Az Lt. 1. számú melléklete 2007. július 1. napján vesztette hatályát a Tv. 2. § 134. pontja alapján.) Így az Ör. érvényesen nem is tehette lehetővé az indítványozó által hivatkozott jogszabályok továbbalkalmazását az Lt. hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre.
3.3. Ugyancsak a régi bérlőkre hátrányos helyzetet eredményez, valamint sérti a jogbiztonságot és a magasabb szintű jogszabályokat az indítványozó szerint, hogy az Ör. nem tette lehetővé az Lt. 1. számú melléklet III. pont u) alpontjában felsorolt 45/1982. (X. 7.) MT rendelet és módosításai alkalmazását az Lt. hatálybalépése előtt létrejött bérleti szerződésekre. Az indítványozó idézi az Lt. 1. számú melléklete IV. pontja előtt található, az Ltm. által megállapított mondatot, miszerint „1994. március 31. napján hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseiket az azok alapján megkötött szerződésekre továbbra is alkalmazni kell: (...)”. Az indítványozó szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy az Lt. 1. számú melléklet III. pontjában felsorolt jogszabályokra is alkalmazandó ez a kitétel. Az indítványozó értelmezése azonban téves, az idézett mondat ugyanis az Lt. 1. számú melléklet IV. pontjára vonatkozott (erre utal, hogy a mondat kettősponttal zárul). Ebből következően az indítványozó által hivatkozott jogszabály az Lt. hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre alkalmazhatóságát sem az Lt., sem az Ltm. nem tette lehetővé, az 1993. december 31-én hatályát vesztette, így az Lt. hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre nem volt tovább alkalmazható.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Lt. 1. számú mellékletének idézett mondata alapján a IV. pont rendelkezései sem voltak alkalmazhatók már az Ör. kihirdetésekor – vagyis 1996. július 17-én – sem. Továbbá az Lt. 1. számú melléklete (annak valamennyi pontja) 2007. július 1-jén hatályát vesztette a Tv. 2. § 134. pontja alapján.
Az indítványozó ezen az alapon támadta az Ör. 1. § (1) bekezdését, 2. § (2) bekezdés a), b) és d) pontját, 3. § (1) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, valamint 20. §-át, illetve az Ör. 4. § (1) bekezdésének, 5. § (1) bekezdésének, valamint 20. § (1) bekezdésének Örm2.-vel történt módosításait. Az Ör. 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelő szabályozást Ör2. 76. § 1. és 2. pontja tartalmaz, az Ör. indítványozó által támadott további rendelkezéseit az Ör2. vagy egyáltalán nem, vagy az Ör.-től eltérő tartalommal szabályozza.
A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Ör2. 76. § 1. és 2. pontja tekintetében – érdemi alkotmányossági összefüggés hiányában – elutasította.
Az Ör. 1. § (1) bekezdése, 2. § (2) bekezdés d) pontja, 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, valamint 20. §-a tekintetében – mivel e rendelkezések hatályukat vesztették – az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
3.4. Ugyancsak a régi bérlőkkel szemben diszkriminatívnak és jogállamiságot sértőnek tartotta az indítványozó az Ör. több rendelkezését amiatt, hogy a karbantartási feladatok elvégzése alól az Ör. „az Önkormányzatot felmenti”. Az indítványozó ezen az alapon támadta az Ör. 2. § (2) bekezdés c) pontját, illetve 6. § (4) bekezdésének az Ör.-rel, valamint az Örm2.-vel megállapított szövegét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2. § (2) bekezdés c) pontjával megegyező rendelkezést az Ör2. nem tartalmaz, így ezen indítványi kérelem vonatkozásában az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Az indítványozó ugyanezen az alapon támadta az Ör. 3. § (6) bekezdését, ilyen rendelkezést azonban az Ör. nem tartalmazott.
Ugyanezen okból támadta az indítványozó az Ör. 5. és 10. §-át, azzal a kiegészítéssel, hogy az Ör. lehetővé teszi a karbantartási munkálatok „elhanyagolását” még az életveszélyt okozó munkálatok elvégzése tekintetében is, ugyanis nem rendelkezik a bérbeadó szavatolási kötelezettségéről. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a bérbeadót kötelező munkálatok elvégzése után a bérlőnek a komfortfokozatnak megfelelő teljes lakbért kell fizetnie.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör2. nem tartalmaz az Ör. 5. §-ának megfelelő szabályozást tekintettel arra, hogy az Lt. módosítása következtében megváltozott a lakbér mértékének megállapítási rendje. Az Alkotmánybíróság az eljárását az Ör. 5. §-a vonatkozásában az Ügyrend 31. § a) pontja alapján – tekintettel a rendelkezés hatályon kívül helyezésére – megszüntette.
A lakbér mértékét növelő, illetve csökkentő tényezőkről – amelyet az Ör. 6–8. §-a tartalmazott – az Ör2. 36–38. §-a rendelkezik, az Lkgyr. 29. §-ában foglaltak keretei között. Így a lakbér mérséklését az Ör2. is lehetővé teszi – hasonlóan az Ör. 6. § (4) bekezdéséhez – többek között abban az esetben, ha a lakás műszaki állapota különösen kedvezőtlen, illetve ha legalább egy helyisége aládúcolt [Ör2. 37. § (2) bekezdés f) és g) pont]. Az Ör. 10. §-ával megegyező rendelkezést tartalmaz az Ör2. 38. § (1) bekezdése, így az Alkotmánybíróság eljárását az Ör2. 38. § (1) bekezdésére tekintettel folytatta le.
Az Ör2. 37. § (2) bekezdés f) és g) pontja vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által felvetettek – vagyis a karbantartási munkálatok elvégzésének és költségei viselésének bérlőkre hárítása – nem következnek az indítványozó által támadott rendelkezésekből. Az Ör2. 37. § (2) bekezdése az ott felsorolt szempontok miatt kedvezőtlen elhelyezkedésű, illetve állapotú lakások esetében lehetővé teszi a lakbér mértékének mérséklését. Ebből nem következik azonban, hogy a karbantartási munkálatok elvégzését az önkormányzat a bérlőkre hárítaná és a bérlő költségeinek megtérítését sem vállalja.
Úgyszintén nem következik az Ör2. 38. § (1) bekezdésében foglaltakból, hogy a bérbeadó önkormányzat „elhanyagolhatná” az Lt.-ben megállapított bérbeadói kötelezettségeit, illetve, hogy a komfortfokozatot helyreállító karbantartási munkákat követően a komfortfokozatot meghaladó mértékben kellene a bérlőnek lakbért fizetnie. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a komfortfokozatot helyreállító karbantartási munkálat következtében az önkormányzat – az Ör2. 38. § (1) bekezdése alapján – csupán a helyreállított komfortfokozatnak megfelelő mértékű lakbér fizetését követelheti meg. Ezzel a bérbeadó önkormányzat az általánosan megállapított – nem csökkentett mértékű – lakbér fizetését követeli meg.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság azt is, hogy a bérbeadó kötelezettségeit a karbantartási munkálatok tekintetében az Lt. 10–19. §-a a tartalmazza. Az Lt. 10. § (1) bekezdésben megállapított bérbeadói kötelezettségeken felüli kötelezettségek teljesítésére a felek megállapodása (önkormányzati lakás esetében az önkormányzat rendelete) irányadó. A felek megállapodása irányadó a lakbérmérséklés mértékének megállapítására, ha a bérlő a bérbeadótól kötelezettséget vállalt át. A lakást érintő karbantartási és egyéb munkálatok tekintetében az Lt. 13. §-a rendelkezik, eszerint ha a felek megállapodása másként nem rendelkezik, a karbantartási és felújítási munkálatok költsége a bérlőt terheli és nem a bérbeadót. Az Ör2. 27. §-a alapján a bérlő és a bérbeadó megállapodhatnak abban, hogy a bérlő a lakást átalakítja, bővíti, korszerűsíti, rendeltetésszerű használatra alkalmassá teszi. A költségek viselésének módjáról, fizetési feltételeiről a felek megállapodnak. Komfortfokozatot növelő, előzetes megállapodáson alapuló beruházás esetén – a lakás komfortfokozatának megemelése mellett – a 38. § (2) bekezdéséből következően, az ott meghatározottak szerint a bérbeadó önkormányzat nem emelheti a lakbér mértékét a komfortfokozatnak megfelelően mindaddig, amíg a bérlő költségeit meg nem térítette. Az Lt. rendelkezik arról is, hogy az azonnali beavatkozást igénylő hibák esetén a bérlő elvégezheti a szükséges munkálatokat és igazolt költségeit a bérbeadó önkormányzat haladéktalanul köteles egy összegben megtéríteni (Lt. 11. §). E rendelkezés az Ör2. külön rendelkezése hiányában is irányadó a bérbeadó önkormányzatra, az önkormányzati rendeletnek nem szükséges azt megismételnie.
Megjegyzi végül az Alkotmánybíróság azt is, hogy a bérbeadó önkormányzatra kötelező karbantartási munkálatok elmaradása, vagy a bérlő által a bérbeadó helyett elvégzett, de meg nem térített munkálatok költségének megfizetése miatt a bérlő bírósági úton érvényesítheti jogait. Az olyan karbantartási munkálatok elvégzése azonban, amely nem a bérbeadó önkormányzat kötelezettsége, a bérlőt terheli, így azok elvégzését nem követelheti a bérbeadó önkormányzattól.
3.5. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. 11. §-a a bérlőkre hárítja a külön szolgáltatások díját, holott az sem a szerződésben, sem más megállapodásban nem szerepel. Az Ör. 11. § (3) bekezdése, valamint 21. §-a egymásnak ellentmondva és az Ltm. 1. § (3) bekezdésével ellentétesen tette a bérleti szerződés kötelező elemévé a lifthasználat díját, holott a bérleti szerződésben nem kötött ki lifthasználatot.
Az Ör2. 42–43. §-a rendelkezik a külön szolgáltatásokról. Az indítványozó által támadott rendelkezésekkel lényegében azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz az Ör2. 42. § (3) bekezdése, valamint 43. § (5) bekezdése, így az Alkotmánybíróság eljárását ezekre a rendelkezésekre tekintettel folytatta le.
A bérlő fizetési kötelezettsége a bérbeadó által nyújtott szolgáltatások után az Lt. 35. §-án alapul. Önkormányzati lakás esetében az Lt. 35. § (2) bekezdése értelmében az önkormányzat rendelete határozza meg a külön szolgáltatás díját. Az Ör2. tehát ezt a törvényi szabályt hajtotta végre az Ör2. 42–43. §-ával. Ennek megfelelően az Ör2. 43. § (5) bekezdése alapján a bérbeadó önkormányzat a lakbérközléssel együtt értesíti a bérlőt az általa nyújtott külön szolgáltatásról, valamint annak az önkormányzati rendeletben megállapított díjáról. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a felvonó üzemeltetése tekintetében az Lkgyr. meghatározza a külön szolgáltatás díját is. Az indítványozó által hivatkozott Ltm. 1. § (3) bekezdése nem zárta ki a lifthasználati díj megállapítását az első emeleti lakók részére.
Mindezek alapján nem állapítható meg a magasabb szintű jogszabály sérelme az Ör2. 42. § (3) bekezdése, valamint 43. § (5) bekezdése vonatkozásában az indítványozó által felvetett szempontok alapján, így az indítványt ebben a részében is elutasította.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a felek között létrejött szerződés tartalmának megítélése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
4.1. Az indítványozó szerint az Ör. 11. § (2) bekezdése, amely a vízellátás és csatornahasználat díjáról rendelkezik, tévesen állapítja meg azt, hogy a bérlő a bérbeadónak köteles a jogszabályban meghatározott díjat megtéríteni, ha az adott lakás önálló vízórával rendelkezik. Így, az indítványozó állítása szerint, „kettős számlázások” is történtek. Az Ör. 11. § (2) bekezdésével azonos tartalommal rendelkezik az Ör2. 42. § (2) bekezdése.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján „[a]z indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia”. Az indítványozó egyik előterjesztett indítványában sem jelölte meg, hogy az adott rendelkezés megsemmisítését mely magasabb szintű jogszabállyal tartja ellentétesnek, így az indítványi kérelem ez alapján érdemben nem bírálható el. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a „kettős számlázások” megállapítása nem alkotmányossági, hanem a rendes bíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Megjegyzi az Alkotmánybíróság azt is, hogy a hatályos Ör2. 42. § (5) bekezdése szerint a bérleti szerződés rendelkezései alapján a közüzemi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásra a bérlő köteles szerződést kötni és a szolgáltatás díját a közüzemi szolgáltató – és nem a bérbeadó – részére megfizetni.
4.2. Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az ügyében hozott valamennyi bírósági határozatot, végzést és iratot, valamint hogy utasítsa a bíróságot arra, hogy az Lt. hatálybalépése előtti jogszabályi rendelkezések szerint bírálja el ügyét. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az indítványozó keletkezett anyagi kárát.
Az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. rendelkezései alapján folytatja le. Az Abtv. 1. §-a felsorolja az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügyeket. Eszerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag jogszabályok, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei alkotmányosságának vizsgálata tartozik. Nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre arra, hogy a rendes bíróságok által hozott határozatokat, vagy bármely eljárásban keletkezett iratokat, dokumentumokat megsemmisítse, valamint arra sem, hogy a rendes bíróságot új eljárásra utasítsa. Arra sincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre, hogy a rendes bíróságok eljárása során keletkezett perköltségről rendelkezzen, illetve, hogy az indítványozók egyéb anyagi kárának megtérítéséről döntést hozzon. Ezekben a kérdésekben kizárólag a rendes bíróságoknak van hatásköre eljárás lefolytatására.
Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, ezen indítványi kérelmeket az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest–Esztergom, 2008. június 26.

 

Dr. Kukorelli István s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére