1187/D/2004/7. AB határozat

1187/D/2004/7. AB határozat^*

2010.10.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmánybírósági határozat kiegészítése tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság az 1187/D/2004. AB határozat rendelkező részét az alábbi 5. ponttal egészíti ki:

5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt (1) bekezdése „A jogerős ítélet vagy” szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése vonatkozásában elutasítja.

I n d o k o l á s

1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben, és kérte annak megállapítását, hogy a Pest Megyei Bíróság – a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 31-336/2000. (VII. 10.) számú, a kisajátítás jogalapjára vonatkozó határozatának bírósági felülvizsgálata tárgyában született – 7.K.26.600/2000/35. számú közbenső ítéletének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdésének „A jogerős ítélet vagy” szövegrésze alapján történt felülvizsgálata alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság az indítványozó kérelmét az 1187/D/2004. AB határozatában (ABK 2010. április, 442.) az Alkotmány 50. § (2) bekezdése tekintetében elutasította, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, valamint 13. § (1) bekezdése vonatkozásában pedig visszautasította, míg az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése tekintetében az eljárást megszüntette.

2. Az indítványozó a határozat kézhezvételét követően újabb beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, jelezve, hogy az alkotmányellenesség megállapítását és az alkalmazási tilalom kimondását az 1187/D/2004. számú ügyben később benyújtott kiegészítő indítványban – mely az indítványozó az Alkotmánybíróság előtt folyamatban levő más ügyéhez került iktatásra – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben is kérte, melyet határozatával az Alkotmánybíróság nem bírált el.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 52. §-a értelmében az Alkotmánybíróság határozatát bármikor hivatalból kiegészítheti, ha határozatában nem rendelkezett valamely kérdésről, amelyről a rendelkezés a törvénynél fogva kötelező; ennek megfelelően az Alkotmánybíróság 1187/D/2004. AB határozatát a jelen határozattal egészíti ki.

3. A határozattal el nem bírált kiegészítő indítványában az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés sérelmét állította. Álláspontja szerint a kisajátított ingatlan különböző tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosai homogén csoportot képeznek, köztük a tulajdoni hányaduk mértéke, a tulajdonszerzés ideje, az ingatlan fekvése, nemük, vagy egyéb szempont szerint nem lehet különbséget tenni. Ez azonban szerinte a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozata miatt nem teljesül: az egyik tulajdonostársról a kisajátítási határozat nem rendelkezik, ő kártalanítást nem kapott, egyes tulajdonostársak bizonyos tulajdoni hányadai megváltatlanok maradtak, míg más tulajdonostársaknak azonos tulajdoni hányaduk ellenére különböző kártalanítási összegeket állapítottak meg. Szerinte, ha a felülvizsgálati eljárásra lehetőség nem lett volna, a különböző tulajdoni hányadokra időközben megkötött adásvételi szerződések sem eredményeztek volna diszkriminációt.

Az indítványozó szerint továbbá a haszonélvezők a tulajdonosokkal a kisajátítás szempontjából azonos csoportba tartoznak, köztük az elvont jog megváltása szempontjából különbséget tenni nem lehet, mindkettőre azonnali és feltétlen kártalanítás járna, azonban a felülvizsgálat szerinte ezt „a különbségtételt generálta”.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Pp. – az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos – vizsgált rendelkezése:

„270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint – a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében – az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.”

III.

Az alkotmányjogi panasz a kiegészítéssel érintett részében sem megalapozott.

1. Mivel az Alkotmánybíróság az 1187/D/2004. AB határozatban már megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak, így az utóirat alapján kizárólag azt vizsgálta, hogy sérti-e a Pp. 270. § (1) bekezdése „A jogerős ítélet vagy” szövegrésze az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

1.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalma elvének alkotmányos tartalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekintette, és megállapította, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki [lásd 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.], de egyéb jogokra vonatkozóan is fennállhat [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt, míg abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti [például: 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139–140.] – ahogy arra az indítványozó is hivatkozik. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között.

1.2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra is, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (…) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (Először: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477. stb.].

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kisajátítással érintett tulajdonosok valóban homogén csoportot képeznek, azonban a Pp. támadott rendelkezése alapján bármelyik tulajdonostárs felülvizsgálattal élhetett a Pest Megyei Bíróság 7.K.26.600/2000/35. számú közbenső ítélete ellen. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tulajdonostársaknak megállapított kártalanítási összegeket, és az ezek alapján a tulajdonostársak közötti, valamint a tulajdonosok és a haszonélvezők közötti hátrányos megkülönböztetést kifogásolta. A jelen ügyben támadott ítélet kizárólag a kisajátítás jogalapját, közérdekűségét vizsgálta, a kártalanítási összegekről nem rendelkezett. Így a kiegészítő indítványban előadott indokolás és a vizsgált ítéletben alkalmazott jogszabály tartalma között nincs értékelhető összefüggés.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 716, 717.]

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az utóirattal kiegészített részében is elutasította.

Budapest, 2010. október 12.

Dr. Paczolay Péter s.k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek