GÜ BH 2004/119
GÜ BH 2004/119
2004.03.01.
A felszámoló kártérítési felelősségének megállapítása és a bizonyítási teher tárgyában irányadó szempontok [Ptk. 339. § (1) bek.; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 54. §; Pp. 164. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 32. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és egyben kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 700 000 Ft perköltséget, valamint az állam javára 750 000 Ft feljegyzett eljárási illetéket.
Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a felperes a felszámolás alá került S.-P. Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetője volt. A felszámoló 1997 decemberében felmondott neki, távozását követően több, a tulajdonában lévő gép és berendezés a telepen maradt, amelyeket tudomása szerint a felszámoló értékesített. Keresetében eredetileg e gépek és berendezések értékeként, valamint elmaradt vagyoni előny címén 32 548 000 Ft és kamata, majd felemelt keresetében további 21 000 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte a felszámoló kötelezését. Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a kereset érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte, mert véleménye szerint a felperes közvetlenül a felszámolóval szemben nem léphet fel. Másodlagosan kérte a kereset elutasítását, mert a keresetlevélben felsorolt tárgyak tulajdonjogát a felperes nem bizonyította, azok beazonosításra alkalmatlanok, a megjelöltek sem a felszámoló jogellenes magatartását, sem a károkozás tényét nem alkalmasak bizonyítani. Az épületcsarnok vonatkozásában sem bizonyította a felperes a tulajdonjogát, miután a bíróság ezirányú keresetét jogerősen elutasította.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a keresetet alaptalannak találta. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta a felszámoló magatartását. Megállapította, hogy a felszámolás közzététele 1997. október 9-én történt meg a Cégközlöny 41. számában. A felperes 1998 januárjában, jelentős késedelemmel adta át a tevékenységet lezáró mérleget, amelyhez azonban tételes leltárt nem készített. Az ezt követő leltározás során megállapításra került, hogy a nyilvántartás szerinti leltárban szereplő tételek egy részét már a felszámolás előtt, illetve azt követően a felperes leselejtezte, egy részét eladta. Miután a felszámolási költségekre sem volt elegendő a vagyon, a megyei bíróság végzésével az S.-P. Korlátolt Felelősségű Társaság egyszerűsített felszámolását befejezte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a városi bíróság büntetőügyben hozott ítéletének indokolása is tartalmazta a felperes értékesítő tevékenységét, valamint az állóeszközök és anyagok átadásának hiányát. A bizonyítási eljárás nem volt alkalmas arra, hogy a felperes állításait bizonyítsa, ezért a bíróság a keresetet bizonyítottság hiányában utasította el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását, valamint az alperesnek a perköltség megfizetésére történő kötelezését. Hivatkozott arra, hogy az ítélet megalapozatlan, egyben iratellenes. A keresetében meghatározott 1 db porkeverő berendezés tulajdonjogát bizonyítja, hogy azt 1995. szeptember 13-án a végrehajtó helybenhagyással lefoglalta, amely 9 millió forintot ér és azt a felszámoló ócskavasként szállíttatta el. A felszámoló vagyonmérlegét nem fogadta el, az ezzel kapcsolatos eljárás a Legfelsőbb Bíróság előtt van folyamatban. Ez ügy befejezéséig kérte az eljárás felfüggesztését. Kérte F. J. f.-i végrehajtó megnyilatkoztatását, a kért tanúinak a kihallgatását, továbbá a kihallgatott F. tanút az általa említett fényképek becsatolására kötelezni. A felperes az ügyben tárgyalás megtartását nem kérte.
Az alperes ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, a felperesnek perköltségben történő marasztalását, tárgyalás megtartását nem kérte.
Előadta, hogy a felperes a keresetében foglaltakat nem bizonyította, az általa megjelölt ingóságok beazonosítatlanok voltak, így helytálló az elsőfokú bíróság döntése a további tanúbizonyítás mellőzése vonatkozásában is. Olyan tanúk kihallgatását kérte a felperes, akik saját alkalmazottai voltak, így azoktól elfogulatlan tanúvallomás nem várható. Alaptalannak tartotta az alperes a felfüggesztés iránti kérelmet is, miután az S.-P. Kft. felszámolási eljárása befejezést nyert, a cég törlésre került. A felperesnek a keresetét a céggel szemben kellett volna előterjesztenie.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2001. december 17-én kelt végzésével helybenhagyta a S.-P. Kft. ,,f. a.'' adós elleni egyszerűsített felszámolási ügyében hozott záróvégzést.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Miután a felek az ügyben tárgyalás megtartását nem kérték, a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján hozta meg a határozatát.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is. A felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéleti döntésének a megváltoztatására.
A felperes a keresetében az S.-P. Kft. felszámolásával kapcsolatban különböző gépek, berendezések, szerszámok eltulajdonítása miatt 12 655 000 Ft + áfa, 1 db műanyag fröccsöntő és 1 db porkeverő berendezés címén 10 200 000 Ft + áfa, a gépek miatt elmaradt vagyoni előny címén 32 548 000 Ft + áfa, míg a B.-P. Kft. felszámolásával kapcsolatban 21 000 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az S.-P. Kft. felszámolásának elrendeléséről szóló végzés közzétételére a Cégközlöny 1997. évi 41. számában került sor, az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A többször mód. Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő – illetve a felszámolás alatt szerzett – vagyonára [4. § (2) bek.] terjed ki. A fenti törvényi rendelkezés alapján alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló tanúsított-e károkozó magatartást, amelynek folytán a felperes kárt szenvedett. A felperes állítása szerint a kára abból származott, hogy a felszámoló az adós telephelyén tárolt, a felperes tulajdonában lévő gépeket, berendezéseket, szerszámokat eladta. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a bizonyítás a tulajdonjoga vonatkozásában, amelynek azonban nem tett eleget. Nevezetesen a felperes, mint az S.-P. Kft. ügyvezetője többszöri felszólításra, jelentős késéssel, 1998 januárjában adta le a felszámolónak a tevékenységet lezáró mérleget, amelyhez azonban tételes leltárt nem készített. A keresetben felsorolt szerszámok és egyéb tárgyi eszközök pontos megjelölés hiányában beazonosításra alkalmatlanok, márpedig a többször mód. Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló kártérítési felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonára terjed ki. Ezen túlmenően, amennyiben a felperes a saját vagyontárgyait megőrzésre átadta az alperesnek, az erre vonatkozó megegyezést kellett volna bizonyítania a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdése alapján, ezt azonban ugyancsak nem igazolta a felperes.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy indok nélkül mellőzte az elsőfokú bíróság a tanúk kihallgatását. Az ítélet egyértelműen tartalmazza, hogy a tanúbizonyítást nincs mire lefolytatni, mert a keresetben felsorolt szerszámok és egyéb tárgyi eszközök pontos megjelölés hiányában beazonosításra alkalmatlanok. A Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a záróvégzést helybenhagyó végzésében arra, hogy a felszámolási eljárás során közbenső mérleg került benyújtásra, amelyre az adós észrevételt nem tett, így a bíróság azt jóváhagyó végzése jogerőre emelkedett. A felperesnek, mint az adós ügyvezetőjének akkor lett volna lehetősége az igénye bejelentésére, ha a felszámoló a vagyontárgyait az adós vagyonaként tüntette volna fel. Ennek hiányában az erre történő hivatkozása alaptalan. Ezen túlmenően, a felperes ellen folyamatban volt büntetőeljárás adatai is megerősítették azt a tényt, hogy a felperes a felszámolás kezdő időpontja után is – a felszámoló felhatalmazása nélkül – rendelkezett a cég vagyonával, így értékesítéseket is végzett, ezért csődbűntett elkövetése miatt elítélésre is került.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta indokoltnak a további bizonyítás elrendelését a Caccia 350 típusú mixer porkeverőgép vonatkozásában. A városi bíróság büntetőügyben hozott ítéletének 7. oldalán található megállapítás szerint: ,,Az nem állapítható meg, hogy pontosan hány turbomixer gép állt a vádlott rendelkezésére, illetve melyik gép, melyik ügylet tárgya volt. Erre határozottan még maga a vádlott sem tudott nyilatkozni.'' Erre tekintettel a fellebbezésben írt géppel kapcsolatban foglalást eszközlő végrehajtó megnyilatkoztatásától – aki 1995. szeptember 13-án végezte a helyszíni lefoglalást, majd ezt követően került a gép S.-ra elszállításra – eredmény nem várható. Azt a felperesnek egyértelműen, beazonosítható módon kellett volna bizonyítania, hogy a nevezett gép letétként az alperes részére átadásra került, amit ő hozzájárulása nélkül az ócskavas-telepre elszállíttatott. Ezt azonban a felperes nem bizonyította.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VIII. 32.921/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás