12/2004. (K. K. 10.) NKÖM utasítás

12/2004. (K. K. 10.) NKÖM u t a s í t á s

a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közszolgálai Szabályzatáról^*

2004.05.01.

1. § A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közszolgálati Szabályzatát a jelen utasítás melléklete szerint állapítom meg.

2. § (1) Ez az utasítás 2004. május 1-jén lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közszolgálati Szabályzatáról szóló 12/2002. NKÖM utasítás.

(2) Felhatalmazást kap a közigazgatási államtitkár, hogy a Közszolgálati Szabályzat függelékét képező, kötelezően alkalmazandó iratmintákat, valamint a képzettségi pótlékra jogosító munkakörök jegyzékét 60 napon belül közzétegye.

Dr. Hiller István s. k.,

a nemzeti kulturális örökség minisztere

Melléklet a 12/2004. (K. K. 10.) NKÖM utasításhoz

Közszolgálati Szabályzat

I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. A Közszolgálati Szabályzat (a továbbiakban: KSZ) hatálya – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) rendelkezései alapján – kiterjed a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (továbbiakban: Minisztérium) köztisztviselőire és ügykezelőire, valamint a munkavállalók munkaviszonyára (a továbbiakban együttesen: köztisztviselők vagy munkavállalók). A Szabályzat rendelkezéseit alkalmazni kell továbbá

– a közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatni kívánt személyek kinevezését megelőző eljárásra, valamint

– a Minisztérium nyugállományú köztisztviselőire a támogatásukra vonatkozó rendelkezések tekintetében.

2. A Szabályzat rendelkezései tartalmazzák a Ktv. és egyéb jogszabályok alapján adható, a jogszabályban részletesen nem szabályozott juttatások Minisztériumra vonatkozó sajátos szabályait, ill. a közszolgálati jogviszonyt érintő jogszabályok végrehajtásánál követendő eljárási rendet. A Szabályzatot a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó egyéb jogszabályokkal, minisztériumi belső szabályzatokkal együtt kell alkalmazni.

3. A Ktv. 6. § (1) bekezdése szerinti hivatali szervezet vezetőjének a közigazgatási államtitkár minősül.

4. A KSZ alkalmazása szempontjából a minisztériumnál töltött szolgálati időnek minősül a minisztériumnál, jogelődjénél, valamint – áthelyezés esetén – az áthelyező közigazgatási szervnél eltöltött közszolgálati jogviszony (közalkalmazotti, egyéb szolgálati viszony).

5. A Ktv.-ben és a KSZ-ben meghatározott egyes munkáltatói intézkedések végrehajtásához a KSZ-hoz csatolt függelékek szerinti iratminták használata kötelező.

6. A Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalókra a KSZ rendelkezéseit a jogviszonyuknak megfelelő sajátosságok figyelembevételével kell alkalmazni.

[Ktv. 1. § (6) A közigazgatási szervnél köztisztviselőnek, ügykezelőnek nem minősülő munkavállaló munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) E törvény alkalmazásában

a) köztisztviselő, az (1) és (2) bekezdésben felsorolt szervek (a továbbiakban együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi;

b) ügykezelő az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el;

c) közigazgatási szerv az (1) és (2) bekezdésben felsorolt, valamint a 73. § (2) bekezdése alapján kiadott jegyzéken szereplő szerv;

d) pályakezdő köztisztviselő az, aki a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségének megszerzését követően egy éven belül első foglalkoztatási jogviszonyként közszolgálati jogviszonyt létesít.

(8) A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető.

5. § A közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő, ügykezelő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

71. § (1) A közszolgálati jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait akkor kell alkalmazni, ha e törvény kifejezetten elrendeli.

(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:

a) 3. §-ának (1)–(4) bekezdését, 4. §-át, 5–12. §-át, 15–19/A. §-át, 21–28. §-át, 70/A. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B–86/D. §-át, 97. §-át, 102.§-ának (1)–(3) bekezdését, 103. §-ának (1)–(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)–(5) bekezdését, 107. §-át, 117.§-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)–(5)bekezdését, 119. §-ának (1)–(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120–121. §-át, 123–126. §-át, 127. §-ának (1)–(2) és (6)–(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132.§-ának (1)–(3) bekezdését, 133. §-át, 135–140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)–(4) bekezdését, 152–153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155–157. §-át, 159–164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168–169. §-át, 171–172. §-át, 174. §-át, 176–183. §-át, 184. §-ának (1)–(2) bekezdését, 185–187. §-át, 204–205.§-át, 207. §-át;

b) 90. §-ának (1)–(2) bekezdését – kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét – azzal, hogy a védelem nem vonatkozik arra a köztisztviselőre, aki a vezetői megbízás visszavonása esetén a felajánlott munkakört nem fogadta el, s emiatt kerül sor a felmentésére, továbbá ha öregségi nyugdíjasnak minősül [e törvény 19/A. § (1) bekezdés], továbbá a 90. § (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén az e törvény 17/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó;

c) 110–115. §-ának rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a köztisztviselő más közigazgatási szervvel, illetőleg más munkáltatóval tanulmányi szerződést csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével köthet;

d) 158. §-át azzal, hogy az (1) bekezdés első mondatának rendelkezésétől az e törvény 49/A. §-ában szabályozott fizetési módok esetén lehet eltérni.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában, ahol jogszabály

– munkaviszonyt említ, ott közszolgálati jogviszonyt,

– munkáltatót, ott közigazgatási szervet,

– munkavállalót, ott közszolgálati jogviszonyban állót,

– munkaszerződést, ott kinevezést,

– munkáltatói rendes felmondást, ott felmentést,

– munkaügyi vitát, ott közszolgálati jogvitát,

– munkabért vagy távolléti díjat, ott illetményt,

– hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedést, ott fegyelmi eljárást,

– személyi alapbért, ott a köztisztviselő alapilletményét, illetménykiegészítését, valamint a vezetői illetménypótlékát, főtisztviselőnél a főtisztviselői alapilletményt és a főtisztviselői illetménypótlékot

is érteni kell.]

II.

A MUNKÁLTATÓI JOGOK GYAKORLÁSA

1. A munkáltatói jogkört – a miniszter munkáltatói jogkörébe tartozó esetek kivételével – a minisztérium köztisztviselői és munkavállalói tekintetében a közigazgatási államtitkár gyakorolja. A munkáltatói jogkörök gyakorlása – jogszabályban és minisztériumi belső szabályzatban rögzített kivételekkel – írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói hatáskör nem ruházható tovább.

2. A miniszter munkáltatói jogköre

a) át nem ruházható munkáltatói jogkörök:

– a helyettes államtitkárok kinevezése, felmentése, összeférhetetlenség megállapítása;

– a politikai (fő)tanácsadók kinevezése, felmentése, összeférhetetlenség megállapítása, illetményük megállapítása;

– miniszteri főtanácsadói, tanácsadói munkakörök létrehozása,

– megbízás főosztályvezetői teendők ellátásával, illetve annak visszavonása (a közigazgatási államtitkár javaslatának figyelembevételével);

– fegyelmi és kártérítési eljárás főosztályvezetők és helyettes államtitkárok tekintetében;

– államtitkár, helyettes államtitkár, főosztályvezető esetében az alapilletmény beállási szintjének 100%-tól való eltérítése,

– a politikai államtitkár feletti munkáltatói jogkörök a kinevezés, felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása kivételével

– a közigazgatási államtitkár feletti munkáltatói jogkörök a kinevezés, felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása kivételével;

b) átruházható munkáltatói jogkörök:

– a miniszteri kabinet köztisztviselői feletti munkáltatói jogkörök,

– a politikai államtitkári titkárság köztisztviselői feletti munkáltatói jogkörök.

3. A politikai államtitkár munkáltatói jogköre:

– átruházott hatáskörben a Politikai Államtitkári Titkárság vezetője feletti munkáltatói jogkörök gyakorlása a kinevezés és felmentés kivételével.

4. A közigazgatási államtitkár munkáltatói jogköre

a) át nem ruházható munkáltatói jogkörök:

– a helyettes államtitkárok feletti munkáltatói jogkörök gyakorlása (a kinevezés, felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása kivételével),

– a Közigazgatási Államtitkári Titkárság vezetője feletti munkáltatói jogkörök gyakorlása,

– szakmai (fő)tanácsadói cím adományozása;

– címzetes vezető-tanácsosi, főtanácsosi, vezető-főtanácsosi és főmunkatársi cím adományozása;

– az alapilletmény beállási szintjének 100%-tól való eltérítése;

– szociális juttatások feltételeinek és mértékének megállapítása;

– a jutalmazási eljárás rendjének meghatározása;

– az eltérő munkaidő-beosztás meghatározása;

b) átruházható munkáltatói jogkörök:

– közszolgálati jogviszony (kinevezés) és munkaviszony létesítése;

– közszolgálati jogviszony, munkaviszony megszüntetése;

– kinevezés, munkaszerződés módosítása;

– vezetői megbízás és visszavonása;

– eskütétel;

– összeférhetetlenség megállapítása, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésének engedélyezése;

– fegyelmi és kártérítési eljárás;

– belső áthelyezés engedélyezése;

– illetmény megállapítása;

– pályázat kiírása;

– tartalékállományba helyezés;

– kirendelés;

– jutalmazás;

– külföldi kiküldetés, tanulmányút elrendelése;

– alanyi jogon járó, illetve kérelemre adható fizetés nélküli szabadság engedélyezése;

– tartósan távollevő munkavállaló helyettesítésének elrendelése, helyettesítési díj megállapítása;

– átsorolás;

– vagyonnyilatkozattal kapcsolatos ellenőrzési eljárás kezdeményezése;

– az állami készfizető kezességvállalással biztosított hitel igénybevételéhez szükséges igazolás kiadása;

– a rekreációs szabadság kiadása, megváltása,

– javaslattétel a miniszter munkáltatói jogkörébe tartozó munkáltatói jogkörök gyakorlására,

– a 2–3. pontban fel nem sorolt egyéb munkáltatói jogkörök gyakorlása.

5. A helyettes államtitkár (főcsoportfőnök) – közigazgatási államtitkár által átruházott – munkáltatói jogköre a Szervezeti és Működési Szabályzat szerinti felügyeleti területén:

– a szervezeti egységek vezetői esetében részletes feladataik meghatározása, tevékenységük ellenőrzése, munkaköri leírásaik elkészítése és folyamatos aktualizálása;

– a szervezeti egységek vezetői teljesítményének értékelése;

– a szervezeti egységek vezetőinek minősítése;

– fegyelmi eljárás kezdeményezése és fegyelmi eljárás mellőzésével megrovás fegyelmi büntetés kiszabása;

– belföldi kiküldetés engedélyezése és a teljesítés igazolása, szakmai konferencián, továbbképzésen való részvétel engedélyezése a kötelezettségvállalásra vonatkozó szabályok betartásával;

– átirányítás;

– a szervezeti egységek vezetői évi rendes szabadságának és a tanulmányi szabadságának kiadása;

– tartósan távollévő köztisztviselők helyettesítésének kezdeményezése;

– a vagyonnyilatkozatok összevetése,

– feladatkörében javaslattétel a miniszter és a közigazgatási államtitkár hatáskörébe tartozó egyes munkáltatói jogkörök gyakorlására.

6. A főosztályvezető, a titkárságvezető, az önálló osztályt vezető osztályvezető (a továbbiakban: a szervezeti egység vezetője) munkáltatói jogköre – a közigazgatási államtitkár által átruházott hatáskörben – az általa irányított szervezeti egység köztisztviselői, munkavállalói tekintetében:

– a főosztályvezető-helyettes, az osztályvezető, a beosztott köztisztviselő munkaköri feladatainak meghatározása, tevékenységük ellenőrzése, a munkaköri leírások elkészítése és folyamatos aktualizálása;

– teljesítményértékelés;

– minősítés;

– átirányítás;

– rendkívüli munkavégzés, készenlét elrendelése;

– javaslattétel belföldi kiküldetés engedélyezésére és a teljesítés igazolására, szakmai konferencián, továbbképzésen való részvétel engedélyezése;

– az évi rendes szabadság és a tanulmányi szabadság kiadása,

– feladatkörében javaslattétel a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár hatáskörébe tartozó egyes munkáltatói jogkörök gyakorlására.

7. A főosztályvezető-helyettesek, osztályvezetők munkáltatói jogköre a közigazgatási államtitkár által átruházott hatáskörben szervezeti egységeik köztisztviselői tekintetében:

– a szervezeti egység vezetőjének távolléte vagy akadályoztatása esetén helyettesítő jogkörben a 6. pont szerinti munkáltatói jogkörök gyakorlása,

– a szervezeti egység ügyrendjében és munkaköri leírásában meghatározottak szerint az ügyintézők és ügykezelők részletes feladatainak meghatározása, tevékenységük ellenőrzése,

– közvetlen felettesénél kezdeményezi a hatáskörét meghaladó munkáltatói intézkedéseket.

8. A Humán-közszolgálati Főosztály (a továbbiakban: HKF) vezetője gyakorolja a munkáltatói jogokat valamennyi minisztériumi köztisztviselő, munkavállaló esetében az alábbi ügyekben:

– illetményelőleg engedélyezése;

– rendkívüli munka utáni díj kifizetésének engedélyezése;

– nyugdíjazás előkészítése;

– munkavállalói igazolások kiadása [kivéve azon igazolások kiadását, amelyeknek aláírására csak az a) pont szerinti munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult];

– MÁV-igazolványok elkészítéséhez az igazolások kiadása;

– egyszeri utazási kedvezmény engedélyezése;

– a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos igazolások kiadása, tájékoztatási kötelezettség a BM KKH felé,

– feladatkörében javaslattétel a hatáskörébe nem tartozó munkáltatói jogkörök gyakorlására.

[Ktv. 6. § (1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének (a továbbiakban: hivatali szervezet) vezetője, illetve a testület gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása vezető megbízású köztisztviselőre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.

112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet a miniszterek munkáltatói jogáról

1. § (1) A Kormány tagja (a továbbiakban: miniszter) által irányított központi közigazgatási szerveknél a miniszter

a) gyakorolja a munkáltatói jogkört a szervezeti és működési szabályzat szerint közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek köztisztviselői tekintetében;

b) a politikai államtitkár javaslatára gyakorolja a munkáltatói jogkört a politikai államtitkár titkársági feladatait ellátó szervezeti egység köztisztviselői tekintetében;

c) a közigazgatási államtitkár javaslatának figyelembevételével minisztériumi főosztályvezetői megbízást ad.

(2) A miniszter az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott munkáltatói jogkörét a közvetlen irányítása alatt álló szervezeti egység vezető megbízatású köztisztviselőjére, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott munkáltatói jogkörét – a kinevezés, illetve felmentés kivételével – a politikai államtitkárra átruházhatja.]

III.

A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY LÉTESÍTÉSE

1. A közszolgálati jogviszony létesítésekor szükséges felvételi javaslatot a HKF-fel történő előzetes egyeztetés alapján a szervezeti egység vezetője, állami vezető esetében a HKF készíti el. Az egyeztetés kiterjed különösen a közszolgálati jogviszony időtartamának megállapítására és a köztisztviselők képesítési előírásáról szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendeletben foglaltakra. A szervezeti egység vezetője és a felügyeleti terület vezetőjével egyeztetett felvételi javaslatot a HKF készíti el a javasolt munkaköri leírás és a szakmai önéletrajz egyidejű csatolásával, legkésőbb 20 nappal a munkába állás tervezett időpontját megelőzően. A HKF feladata – az üres álláshely és a személyi juttatási előirányzat megléte esetén – a felvételi javaslat előterjesztése a kinevezési jogkör gyakorlójánál, aki egyetértése esetén engedélyezi azt.

2. A közszolgálati jogviszony létesítése előtt a kinevezendő köztisztviselő a HKF által átadott, a KSZ függelékeként csatolt iratminták kitöltésével nyilatkozik:

– az adatlap (új felvételhez) kitöltésével az adatainak változását érintő bejelentési kötelezettsége tudomásulvételéről,

– az összeférhetetlenséggel kapcsolatos rendelkezések betartásáról,

– a gyermek után járó pótszabadság igénybevételéhez szükséges tényekről,

– a magánnyugdíjpénztári tagságról.

3. A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges adatokat és tényeket a köztisztviselőnek legkésőbb a munkába lépése napjáig igazolnia kell.

4. A HKF a kinevezést megelőzően a köztisztviselő-jelölttel közli, ha a munkakör fontos bizalmas munkakörnek minősül, és ezért nemzetbiztonsági ellenőrzés alá tartozik, egyidejűleg át kell adni részére az ellenőrzéshez szükséges kérdőívet. Ha a köztisztviselő-jelölt a kérdőívet kitöltve a kinevezési jogkör gyakorlójának visszaadta, akkor ezt a kinevezési feltétel elfogadásának kell tekinteni. A kinevezendő köztisztviselő nemzetbiztonsági ellenőrzésének megindításáról, valamint vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételéről a HKF gondoskodik.

[11/2000. (VI. 15.) NKÖM rendelet a fontos és bizalmas munkakörök megállapításáról

1. § (1) A rendelet hatálya a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, valamint a mellékletben megjelölt szerveknél fontos és bizalmas munkakört betöltő személyekre terjed ki.

(2) A fontos és bizalmas munkaköröket, továbbá a biztonsági ellenőrzést megelőzően kitöltendő kérdőív típusát e rendelet melléklete határozza meg.

2. § (1) A mellékletben felsorolt munkakörökbe azok a személyek nevezhetők ki, illetve e munkakörökben azok a személyek foglalkoztathatók (a továbbiakban: érintett személy), akik a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez rendszeresített biztonsági kérdőívet kitöltik, és a biztonsági nyilatkozatot aláírják.

(2) Ha az érintett személy a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez a hozzájárulást nem adja meg (a kérdőívben lévő nyilatkozatot nem írja alá), fontos és bizalmas munkakörbe nem nevezhető ki, illetve abban tovább nem foglalkoztatható. Jogviszonya más – fontos és bizalmas munkakörnek nem minősített – munkakörben az adott szervezet munkavállalóira vonatkozó törvény alapján tartható fenn.

3. § A mellékletben szereplő szervezeti egységek elnevezésének és/vagy a szervezeti egységek irányítását végzők vezetői megbízásának megváltozása esetén a jogutód szervezetnél, illetve a fontos és bizalmas munkakört átvevő személyre az Nbtv.-ben és az e rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.

Fontos és bizalmas munkakört betöltő személynek minősül az Nbtv. 2. számú mellékletének

a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában

– A NKÖM biztonsági megbízotti teendőket
ellátó köztisztviselője C

– Informatikai Főosztály köztisztviselői B

– Vezetői titkárságok titkos ügykezelői A

– Államtitkári értekezletre és kormányülésre
felkészítést készítő köztisztviselők A

– TÜK Iroda vezetője és ügyintézői B

– Biztonságszervezési Osztály vezetője C

– NKÖM Gazdasági Főigazgatósága főigazgatója,
főigazgató-helyettese B]

5. Kinevezéskor a köztisztviselőnek a kinevezési jogkör gyakorlója előtt esküt kell tennie. Az esküokmányt a minisztérium részéről a kinevezési jogkör gyakorlója írja alá.

[Ktv. 12. § (1) A köztisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie.

(2) Az eskü szövege a következő:

„Én .............................................. esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megőrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem (és ............................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.”

(Az eskütevő meggyőződése szerint:)

„Isten engem úgy segéljen!”

(3) Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselői kinevezés előtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak előtt kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban megerősíteni.]

6. A kinevezési okmányt és a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói tájékoztatást [Ktv. 11.§ (7)–(8) bekezdés alapján] a HKF készíti elő aláírásra. A munkavállalót írásban tájékoztatni kell

a) az irányadó munkarendről,

b) a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjáról, valamint a soron következő fokozat elérésének várható időpontjáról,

c) az egyéb juttatásokról és azok mértékéről,

d) az illetmény átutalásának napjáról,

e) a munkába lépés napjáról,

f) a felmentési idő megállapításának szabályairól,

g) a rendes szabadság mértékéről és kiadásának rendjéről.

Az írásbeli munkáltatói tájékoztatást a kinevezési okirat átadásával együtt kell átadni a munkavállalónak, aki az átvételt aláírásával elismeri.

7. A köztisztviselő kinevezésekor köteles munkakörét jegyzőkönyv szerint átvenni. A jegyzőkönyv tartalmazza az átadó és átvevő nevét, az intézés alatt álló ügyeket, azok elintézési módjának, határidejének megjelölésével. A vezető beosztású köztisztviselő vezetői megbízásának megszűnésekor a szervezeti egységéhez tartozó köztisztviselőkre vonatkozó iratokat (pl. munkaköri leírás, egyéni célkitűzés, teljesítményértékelés stb.) köteles átadni. Az átadó az eljárással kapcsolatosan írásban megjegyzéseket tehet, aminek lehetőségéről őt előzetesen tájékoztatni kell. Az átadó és átvevő által aláírt jegyzőkönyv egy példányát át kell adni a szervezeti egység vezetőjének. A munkakör átadását-átvételét úgy kell megszervezni, hogy a munka folyamatossága biztosítva legyen.

[Ktv. 7. § (1) Közszolgálati jogviszony büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középiskolai végzettséggel, ügykezelői feladatkörre legalább középfokú szakképesítéssel rendelkező magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn. Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthető, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A jelentkezőnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel, és hozzájárul ahhoz, hogy ezt az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrizze. Az ellenőrzéshez való hozzájáruláshoz a külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell. Ha az érintett úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, vele fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony nem létesíthető.

(2) Ha a központi közigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő köztisztviselőt kíván alkalmazni, a közszolgálati jogviszony létesítéséhez az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a köztisztviselőnek angol vagy francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi közigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az előbbiekben felsorolt nyelveken kívüli nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből meglévő, államilag elismert nyelvvizsga az angol, francia vagy német nyelvből meglévő nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételként elfogadható.

(3) Jogszabály – vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója – a közszolgálati jogviszony létesítését az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti.

(4) Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól a (5) bekezdésben, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével felmentés nem adható.

(5)

(6) Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű köztisztviselőt nem alkalmazhat. A közigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.

9. § (1) Nem létesíthető közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselő ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

11. § (1) A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával – a (2) bekezdésben és a 11/A. §-ban foglalt kivétellel – határozatlan időre létesül. A kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot írásba kell foglalni.

(2) Közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre is létesíthető olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel. A határozott idejű közszolgálati jogviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon – így különösen meghatározott feladat elvégzéséhez vagy esemény bekövetkeztéhez kötődően – kell meghatározni.

(4) A (2) bekezdés alapján kinevezett köztisztviselőt a 23. § szerint be kell sorolni, illetményét a 42–49. §-ok alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(5) A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell. A köztisztviselő legkésőbb a munkába lépése napján köteles átadni a közigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszűnésekor részére kiállított igazolásokat.

(6) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a köztisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az előmenetelhez előírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a közszolgálati jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet. A kinevezési okmányhoz csatolni kell a köztisztviselő munkaköri leírását.

(7) A kinevezéssel egyidejűleg a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselőt tájékoztatja:

a) az irányadó munkarendről,

b) a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjáról, valamint a soron következő fokozat elérésének várható időpontjáról,

c) az egyéb juttatásokról és azok mértékéről,

d) az illetmény átutalásának napjáról,

e) a munkába lépés napjáról,

f) a felmentési idő megállapításának szabályairól,

g) a rendes szabadság mértékéről és kiadásának rendjéről.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (7) bekezdésben előírt tájékoztatást legkésőbb a kinevezéstől számított 30 napon belül írásban is köteles a köztisztviselő részére átadni. Az írásbeli tájékoztatás jogszabály vagy belső szabályozás rendelkezésére történő hivatkozással is megadható. A (7) bekezdés a)–d) és f)–g) pontjában meghatározottak változásáról a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a változás hatálybalépését követő 30 napon belül köteles írásban tájékoztatni a köztisztviselőt.

11/B. § (1) A kinevezésben a közszolgálati jogviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető.

(2) A próbaidő tartama legfeljebb hat hónapig terjedhet. A próbaidő meghosszabbítása tilos. A próbaidő tartamát pályakezdőnél a gyakornoki időbe be kell számítani.

(3) A próbaidő alatt a közszolgálati jogviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

(4) Nem köthető ki próbaidő, ha a kiválasztás jogszabály által elrendelt pályázat útján történik, illetve, ha a közszolgálati jogviszony létesítésekor vezetői kinevezésre, megbízásra is sor kerül.

Mt. 77. § (1) A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat.

84/A. § (1) Ha a munkavállaló

a) a teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatás, illetve

b) a foglalkoztatás határozatlan időtartama

vonatkozásában kezdeményezi a munkaszerződés módosítását, a munkáltató mérlegelési jogkörében eljárva – jogos érdekére, így különösen a munkaszervezés körülményeire, a gazdaságos működés és a munkakör betöltésének feltételeire tekintettel – dönt a módosításra vonatkozó ajánlat elfogadásáról. A munkáltató a döntéséről tizenöt napon belül írásban köteles a munkavállalót tájékoztatni.

(2) A munkáltató az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás elősegítése érdekében köteles a helyben szokásos módon, megfelelő időben a munkavállalókat tájékoztatni azokról a munkakörökről, ahol az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározottak szerinti munkaszerződés módosítására lehetőség van.

9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet a köztisztviselők képesítési előírásairól

1. § (1) A rendelet hatálya – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szerveknél foglalkoztatott köztisztviselőkre terjed ki.

(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya

a) a Ktv. 1. §-a (2) bekezdésében felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselőkre;

b) az államtitkárra, a helyettes államtitkárra, a fővárosi és megyei közigazgatási hivatal vezetőjére;

c) a kormányfő-tanácsadói és tanácsadói, a miniszteri főtanácsadói és tanácsadói megbízású, továbbá a politikai főtanácsadói és tanácsadói munkakörbe kinevezett (Ktv. 11/A. §) köztisztviselőkre;

(d)

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szervezeteknél a képesítési előírásokat a hivatal vezetője állapítja meg.

2. § (1) Köztisztviselőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik a feladata ellátásához szükséges, az 1-3. számú mellékletben a feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével.

(2) Amennyiben az 1-3. számú mellékletében szereplő feladatkörök képesítési követelménye nem tartalmaz a II. besorolási osztály vonatkozásában képesítési előírást, a feladatkör ellátására csak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező köztisztviselő nevezhető ki.

(3) Ha a köztisztviselő munkakörében több feladatot lát el, legalább az egyik feladatköre ellátására előírt szakképesítéssel rendelkeznie kell.

(4) A köztisztviselőnek a melléklet szerinti kiemelt munkakörre meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie akkor is, ha e munkakör mellett más feladatkört is ellát.

3. § A közigazgatási szerv belső szabályzatában alkalmazási feltételként együttesen, illetve külön-külön, további szakképesítés, szakmai vagy közigazgatási gyakorlat, továbbá idegen nyelv ismerete is előírható.

4–5. §

6. § A képesítési előírás alól felmentés – a Ktv. 7. §-ának (4) bekezdése kivételével – nem adható.

7. § (1) E rendelet hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló

a) a köztisztviselőt feladatkörének megváltozásáig képesítettnek kell tekinteni, ha feladatkörében, közigazgatási szervnél legalább 10 éves szakmai gyakorlatot szerzett, vagy a korábbi jogszabályok szerinti képesítéssel rendelkezik, illetve annak megszerzése alól mentesítették;

b) szakirányú szakképesítéssel nem rendelkező köztisztviselő, ha részére e rendelet hatálybalépése előtt jogszabály nem állapított meg képesítési követelményt –a (2) bekezdés kivételével –, köteles a szakképesítést a rendelet hatálybalépését követően a szakképesítés megszerzéshez szükséges képzési idő legfeljebb másfélszerese alatt megszerezni;

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak nem alkalmazhatók, ha a köztisztviselőnek a rendelet hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjra jogosító életkora eléréséig 10 évnél kevesebb idő van hátra, és a képesítés csak iskolarendszerű képzésben szerezhető meg. A köztisztviselőt feladatkörének megváltozásáig ez esetben is képesítettnek kell tekinteni.]

8. A főosztályvezetői álláshely betöltésére – a közigazgatási államtitkár javaslata alapján – a miniszter jogszabályban előírt esetben pályázatot ír ki, és a pályázatok előzetes értékelésére legalább három tagból álló előkészítő bizottságot hoz létre (a továbbiakban: bizottság). A bizottságban 1 fő képviseletével – a HKF értesítése alapján – a munkahelyi érdek-képviseleti szerv delegáltja vesz részt.

A köztisztviselői állás betöltésére a kinevezésre jogosult pályázatot írhat ki. A pályázatok nyilvánosak, abban a minisztérium köztisztviselői is részt vehetnek. A pályázat lebonyolítására ebben az esetben is alkalmazni kell a Ktv. rendelkezéseit. A köztisztviselői állások betöltése pályázatnak nem minősülő álláshirdetés útján is történhet.

A pályázat lebonyolításáért a HKF, illetőleg annak vezetője a felelős, az alábbiak szerint:

– összeállítja és jóváhagyásra előterjeszti a pályázati felhívást, pályázati dokumentációt a kinevezésre jogosult által meghatározott szempontok alapján,

– gondoskodik a pályázatok nyilvánosságra hozataláról és a BM hivatalos lapjában történő közzétételéről,

– nyilvántartja a beérkezett pályázatokat,

– megszervezi a pályázatokat előzetesen értékelő bizottság ülését, és gondoskodik annak lebonyolításáról,

– szükség esetén megszervezi a bizottság és a pályázó(k) személyes találkozását, részt vesz a bizottság munkájában, elkészíti a jegyzőkönyvet a bizottság üléséről, amely tartalmazza a pályázókról felállított rangsort, illetve javaslatot.

9. A pályázati felhívásról, dokumentációról, továbbá a pályázat eredményéről – a bizottság javaslatának figyelembevételével – a kinevezésre jogosult dönt.

[Ktv. 10. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a közigazgatási szerv vezetői és köztisztviselői álláshelyének megüresedéséről – a közigazgatási államtitkári, helyettes államtitkári beosztást kivéve – 15 napon belül a belügyminiszter által meghatározott rendben tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak, feltéve, ha e határidőn belül az üres álláshelyet nem tölti be.

(2) A Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál –ide nem értve a Külügyminisztériumot –, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél főosztályvezetői megbízás – kivéve a 31. § (8) bekezdés, a 31/C. § (6) bekezdés, a 31/F. § (5) bekezdés és az e szerveknél legalább egy éve alkalmazásban álló köztisztviselőnek adott vezetői megbízás esetét – csak pályázat alapján adható.

(3) Ha a köztisztviselői állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezővé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

– a közigazgatási szerv megnevezését;

– a betöltendő munkakör, vezetői megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

– az ellátandó feladatok ismertetését;

– a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban előírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

– az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

– a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

– a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

– a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

– az állás betöltésének időpontját;

– a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

(4) A pályázat betöltött állásra is kiírható, feltéve, ha legkésőbb a pályázat elbírálásának napjától az állás betölthető és az állást betöltő köztisztviselőt a kiírást megelőzően legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról írásban tájékoztatják.

(5) A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítőjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A pályázat benyújtására meghatározott idő a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítőben történő megjelenésétől számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

(6) Képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat csak abban az esetben írható elő a pályázati eljárásban való részvétel feltételeként, ha az a közszolgálati jogviszony létesítése és a vezetői megbízás adása szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és ha ezt a pályázati felhívás tartalmazta.

(7) A pályázatok előzetes értékelésére a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján legalább háromtagú előkészítő bizottság (a továbbiakban: bizottság) hozható létre. Bizottság létrehozása esetén az előkészítésbe a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőjét is be lehet vonni.

(8) A pályázatokról az előkészítő bizottság által felállított rangsor figyelembevételével az első három legjobb eredményt elért közül, egyéb esetben anélkül – a benyújtásra előírt határidőt követő 30 napon belül, testület esetében a következő ülésen – a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. A munkáltatói jogkör gyakorlója – kérelemre – köteles a pályázóval reá vonatkozóan a (6) bekezdésben meghatározott vizsgálatok eredményeit megismertetni. Kinevezést és vezetői megbízást adni csak annak a köztisztviselőnek lehet, aki a pályázati eljárásban részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.

(9) A pályázat eredményéről a pályázókat haladéktalanul, de legkésőbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejűleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. A pályázat benyújtásának ténye, illetve a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevőkön, valamint a 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhető harmadik személlyel.

(10) A (3)–(9) bekezdésben foglaltaktól a Kormány a Külügyminisztériumra és a külszolgálatra eltérő szabályokat állapíthat meg.

Ktv. 14. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. Nem kell a köztisztviselő beleegyezése

a) fizetési fokozatban történő előrelépése, illetményének e törvény szerinti megállapítása,

b) a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

c) ha – a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül – a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás indokolja a kinevezés módosítását.

(2) A közigazgatási szerv, a köztisztviselő és egy másik közigazgatási szerv megállapodhat a köztisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezésében. A határozott idő elteltével a köztisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.

(3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselő illetményének és – a szabadság kivételével – egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna.

(4)

(5) Nem minősül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő – a közigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen – munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás csak akkor rendelhető el, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. Az átirányítás a köztisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

(6) Az átirányításról, illetőleg várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama nem haladhatja meg naptári évenként – a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában – a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

(7) Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés időtartamát össze kell számítani és ezek együttes időtartama – a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában – a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

Mt. 85. § (1) A nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi véleménybemutatása alapján – az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges.]

10. A minisztériumon belüli áthelyezés tényét írásbeli megállapodásban kell rögzíteni, amelyet a kinevezési jogkör gyakorlója, az átadó szervezeti egység és a fogadó szervezeti egység vezetője, valamint a köztisztviselő ír alá.

11. Az áthelyezéssel kapcsolatos feladatokat a kinevezési jogkör gyakorlójával egyeztetve a HKF végzi el.

12. Közszolgálati jogviszony határozott időre tartósan távollevő helyettesítése céljából, vagy meghatározott feladat elvégzése érdekében létesíthető. A helyettesítés tényét, illetve a meghatározott feladatot a kinevezési okmányban, továbbá – azzal összhangban – a munkaköri leírásban rögzíteni kell.

IV.

A MUNKAKÖR ÉS A MUNKAKÖRI LEÍRÁS

1. A munkakör azoknak a feladatoknak az összefoglaló megnevezése, amelyeket a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya alapján ellátni köteles, illetve amelyben az alkalmazottat az NKÖM köteles és jogosult foglalkoztatni.

2. A munkaköri leírás tartalmazza:

– a munka jellegét, a betöltéshez kapcsolódó feltételeket és ismereteket,

– a munkakörbe tartozó feladatok megnevezését (általános és részletes feladatokat),

– a munkakör ellátásához biztosított hatáskört,

– a helyettesítés rendjét,

– a köztisztviselő munkavégzéssel összefüggő kapcsolatait az NKÖM szervezetében.

3. A munkaköri leírás csak oly mértékű és olyan jellegű feladatokat állapíthat meg, melyet a köztisztviselő a jogviszonyára vonatkozó jogszabályok, így különösen a munkavégzésre és a munkaidőre irányadó rendelkezések alapján felelősségteljesen, az elvárt szakmai színvonalon képes ellátni.

4. A munkaköri leírásokat a KSZ függelékeként közzétett formanyomtatványa alapján a kitöltési tájékoztató segítségével a köztisztviselő(jelölt) közvetlen felettes vezetője készíti elő a kinevezési jogkör gyakorlója részére három példányban. A kinevezéskor a munkaköri leírás egyik példányát a kinevezési okirattal kapja meg a köztisztviselő, második példányát szervezeti egységénél őrzik, a harmadik példányt pedig a HKF a személyi anyag részeként kezeli.

5. A kinevezés módosítása esetén a munkaköri leírást szükség szerint módosítani kell. A kinevezés módosításról szóló okirat átadásával egyidejűleg az új munkaköri leírást is módosítani kell. A munkaköri leírás – amennyiben az kinevezés módosítást nem tesz szükségessé – a köztisztviselő, munkavállaló hozzájárulása nélkül is módosítható.

[Ktv. 31. § (1) A köztisztviselő – külön törvényben írtakon túlmenően – osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői megbízást kaphat közigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. Legfeljebb kettő főosztályvezető-helyettesi megbízás – a főosztályvezető helyettesítésére – szervezeti egység vezetése nélkül is adható, ha a főosztályvezetőt a főosztály vezetésén túlmenően egyéb rendszeres feladat ellátásával is megbízták, vagy a főosztály létszáma, illetve belső szervezeti tagozódása ezt indokolttá teszi. Megbízás esetén a vezető részére a vezetői beosztással kapcsolatos munkaköri leírását át kell adni.

(2) Vezetői megbízást, kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat. Vezetői megbízást, kinevezést közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselő is kaphat egy alkalommal azzal a feltétellel, hogy a szakvizsgát a vezetői megbízástól, kinevezéstől számított egy éven belül le kell tennie. A szakvizsga-kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a vezetői megbízás, kinevezés a törvény erejénél fogva megszűnik. A határidőbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.

(3) A köztisztviselő a 25. § (1) bekezdésében előírt feltételek teljesítése esetén vezetői megbízatásának ideje alatt is magasabb besorolási fokozatba lép.

(5) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, illetőleg a megbízásról a köztisztviselő bármikor indokolás nélkül harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

(6) A vezetői megbízásról történt lemondás esetén a köztisztviselőnek az (5) bekezdésben meghatározott időtartam alatt a közigazgatási szervnél – feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik – végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A köztisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat hiányát a munkakör elutasításának kell tekinteni, kivéve, ha a késedelem a köztisztviselő önhibáján kívül eső okból következett be. A köztisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén őt az új munkakörének megfelelően kell besorolni és besorolásának megfelelő illetményre jogosult.

(7) A vezetői megbízásról lemondást közszolgálati jogviszonyról történő lemondásnak kell tekinteni, ha a közigazgatási szervnél a (6) bekezdésben meghatározott munkakör nincs, vagy a felajánlott munkakört a köztisztviselő nem fogadja el. Ilyenkor a 16. § rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a lemondási idő kezdete a vezetői megbízásról szóló lemondásban megjelölt nap, ennek hiányában a lemondás kézbesítésének napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadás-átvételét követően a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, erre az időre átlagkeresetre jogosult.

(8) A vezetői megbízás visszavonása esetén – a (2) bekezdést, valamint az 50. § (2) bekezdés g) pontját kivéve – a köztisztviselőnek a visszavonással egyidejűleg a közigazgatási szervnél – feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik – végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A köztisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. Ha a köztisztviselő a felajánlott munkakört elfogadja, akkor a vezetői megbízás visszavonása időpontjától kezdődően új munkakörének megfelelően kell besorolni, és amennyiben korábbi illetménye magasabb az új munkaköre szerinti illetményénél – kivéve, ha a vezetői megbízás visszavonására külszolgálatra történő ki- vagy berendelés miatt került sor – hat hónapig a korábbival azonos illetményre, illetőleg – feltéve, ha ilyet részére megállapítottak – államtitkári, helyettes államtitkári juttatásra, azt követően besorolásának megfelelő illetményre jogosult. A különbözetet a foglalkoztató közigazgatási szervnek kell biztosítania.

(9) Ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni és a felmentési idő kezdete a vezetői megbízás visszavonásának napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadását-átvételét követően a köztisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, a mentesítés idejére átlagkeresetre jogosult.

32. § (1) A Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára kormány főtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben – ennek hiányában a miniszteri titkárságon – a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói (a továbbiakban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet.

(2) A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére vonatkozó megbízás határozatlan időre szól és az külön indokolás nélkül bármikor visszavonható. A megbízásról a köztisztviselő indokolás nélkül bármikor lemondhat. Az e munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő – tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére– vezető-főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású köztisztviselő főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású köztisztviselő főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.

(4) Főtanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(5) Tanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(6) Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása miatt szűnik meg, a köztisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés – „nyugalmazott” jelzővel kiegészített – használatára.

(7) A köztisztviselőt, ha a főtanácsadói, tanácsadói munkakörben történő alkalmazása megszűnik, újra be kell sorolni.

(8) Az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a (2)–(7) bekezdésben meghatározott feltételekkel főtanácsadói és tanácsadói munkakörök létesíthetők.

Lásd még: 16/2003. (X. 29.) NKÖM rendeletet az egyes munkaköri megnevezésekről.]

V.

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG

1. A köztisztviselők politikai, gazdasági és hozzátartozói összeférhetetlenségi ügyében a határozathozatalt, az ezekkel összefüggő bejelentési kötelezettséget érintő munkáltatói döntések tervezeteit, továbbá a munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszony engedélyezésére irányuló kérelmeket a HKF készíti elő döntésre. A kérelmeket, valamint a vezetői döntést tartalmazó dokumentációt a HKF tartja nyilván.

2. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos nyilatkozatok, kérelmek, bejelentések nyomtatványmintái a KSZ függelékét képezik.

3. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása, vagy az engedélyhez kötött tevékenység engedély nélküli folytatása, továbbá az ezekkel összefüggő valótlan vagy hiányos adatok közlése a Ktv. 50.§ (1) bekezdése szerinti fegyelmi vétségnek minősül.

4. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kérelmeket, illetve bejelentéseket a köztisztviselőnek 2 példányban a főosztályvezetőhöz (titkárságvezetőhöz), a főosztályvezetőnek (titkárságvezetőnek) a felügyeletet ellátó helyettes államtitkárhoz (főcsoportfőnökhöz), ezek hiányában közvetlenül a közigazgatási államtitkárhoz kell benyújtani. A főosztályvezető, illetve a helyettes államtitkár (főcsoportfőnök) a hozzá benyújtott kérelmeket, bejelentéseket véleményezve továbbítja a közigazgatási államtitkárhoz.

5. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos döntéseket a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül kell meghozni. A döntésről szóló munkáltatói intézkedés első példánya a köztisztviselőt, második példánya a felügyeletet gyakorló állami vezetőt, harmadik példánya a HKF-et illeti meg.

[Ktv. 21. § (1) Köztisztviselő nem lehet – törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl – helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.

(2) A köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt – tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével – csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet.

(3) Vezetői megbízású köztisztviselő – tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével – munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet.

(4)

(5) A köztisztviselő

a) nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;

b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat;

c) nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke – a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva – legalább ötven százalék.]

VI.

VAGYONNYILATKOZAT-TÉTELI KÖTELEZETTSÉG

1. A vagyonnyilatkozat-tétellel kapcsolatos munkáltatói jogkört a kinevező gyakorolja.

2. A vagyonnyilatkozatok kezelésének szabályait a közszolgálati adatvédelmi szabályzat tartalmazza.

3. A HKF az esedékesség évében január 31-ig írásban tájékoztatja a kötelezett köztisztviselőt arról, hogy legkésőbb március 31-ig vagyonnyilatkozatot kell tennie.

[Ktv. 7. § (7) Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás – a 22/A. § (8) bekezdésének b)-h) pontjaiban felsorolt köztisztviselők esetében – csak annak adható, aki

a) az e törvényben meghatározott módon önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan a jogviszonya létesítésekor, valamint a 22/A. § (8) bekezdésében előírt időszakonként a 6. számú mellékletben meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,

b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából történő személyes adat bekéréséhez a szükséges beleegyezést az e törvényben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek megadja,

c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozók nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos – e törvényben meghatározott szervek általi kezeléséhez.

22/A. § (1) Az alapvető jogok és kötelességek pártatlan és elfogulatlan érvényesítése, valamint a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából a (7)–(8) bekezdésben meghatározott köztisztviselő (a továbbiakban együtt: nyilatkozattételre köteles köztisztviselő) a 6. számú melléklet szerinti adattartalommal, az e törvényben meghatározott eljárási szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: köztisztviselői vagyonnyilatkozat), illetőleg számot ad a megelőző vagyonnyilatkozatban foglaltakhoz képest bekövetkezett vagyongyarapodásáról és annak okáról. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára és gyermekére vonatkozóan is külön-külön vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: hozzátartozói vagyonnyilatkozat), ha e törvény másként nem rendelkezik a köztisztviselői vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok szerint.

(2) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat és a hozzátartozói vagyonnyilatkozat (a továbbiakban együtt: vagyonnyilatkozat) egymástól elkülönülő, személyi adatokat (a továbbiakban: személyi rész) és a nyilatkozatot tartalmazó (a továbbiakban: vagyoni rész) részekből áll.

(3) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a személyi részeket két példányban tölti ki, amelyekből egy-egy példányt külön-külön zárt borítékban helyez el. A zárt borítékokat átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A köztisztviselő a másik példányt magánál tartja.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részét három példányban, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részét kettő példányban tölti ki. A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányát, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének egy példányát zárt borítékban átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A zárt borítékban elhelyezett és átadott vagyoni részek minden oldalát a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a nyilatkozattétel dátumával látja el. A köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részeinek harmadik, illetve második példányát magánál tartja. A munkáltatói jogkör gyakorlója írásban igazolja a vagyonnyilatkozat személyi és vagyoni részének átvételét.

(5) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányából egyet a munkáltatói jogkör gyakorlója zárt borítékban magánál tart, a másikat, valamint a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének példányát zárt borítékban a 22/B. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint kezeli.

(6) A közigazgatási szerv valamennyi nyilatkozattételre köteles köztisztviselőjének vagyonnyilatkozattal kapcsolatos összes iratát az egyéb iratoktól elkülönítetten és együttesen kell a közigazgatási szerven belül kezelni.

(7) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek a vagyonnyilatkozat személyi részéhez külön felhatalmazást csatol, amelyben felhatalmazza a Belügyminisztérium Közigazgatás szervezési és Közszolgálati Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal), hogy a rájuk vonatkozó vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából, az ahhoz szükséges mértékben személyes adataikat kezelje. A felhatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(8) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettséget

a) a nem képviselő kormánytag és a politikai államtitkár évente,

b) a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, címzetes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásban részesülő köztisztviselő, valamint a főtisztviselő évente,

c) a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, az osztályvezető, a kormány-, illetve a miniszteri (fő)tanácsadó, továbbá a politikai (fő)tanácsadó kétévente,

e) az 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott államigazgatási ügyben döntés meghozatalára jogosult köztisztviselő kétévente,

f) a közbeszerzési eljárásban közreműködő köztisztviselő kétévente,

g) a költségvetési és egyéb pénzeszközökkel, az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében döntési jogosultsággal rendelkező, illetőleg a pénzeszközök felhasználására, valamint a gazdálkodás ellenőrzésére jogosult köztisztviselő kétévente,

h) az a)-g) pont hatálya alá nem tartozó, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, továbbá az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletek szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett köztisztviselő kétévente köteles megtenni. Az e)–h) pontokban meghatározott feltételek alapján a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel járó munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(9) A (8) bekezdésben fel nem sorolt köztisztviselő az e törvényben meghatározott szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tehet.

(10) A vagyonnyilatkozatot a kötelezettség esedékessé válásának évében március 31-ig kell megtenni az azt megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan. Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás esetén a munkáltatói intézkedést megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan kell teljesíteni a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséget.

(11) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének átadását követően hatvan napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója azt a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő jelenlétében összeveti a legutolsó vagyonnyilatkozatának vagyoni részével. Ha a munkaviszonyból, illetve egyéb jogviszonyból származó jövedelme vagy a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme a vagyongyarapodásra magyarázatot nem ad, a közigazgatási szerv vezetője a köztisztviselői és hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részei, valamint a (7) bekezdésben meghatározott felhatalmazást tartalmazó borítékok megküldésével a köztisztviselői vagyonnyilatkozatok vagyoni részei összevetésének napjától számított tizenöt napon belül ellenőrzési eljárást kezdeményez a Hivatalnál. Az ellenőrzési eljárás kezdeményezése előtt a köztisztviselőt meg kell hallgatni. Az összevetésről, a köztisztviselő meghallgatásáról, illetve az eljárás kezdeményezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példányát a köztisztviselőnek át kell adni.

(12) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (8) bekezdésben meghatározott időponttól függetlenül is vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, ha olyan bejelentést tesznek vagyoni helyzetére vonatkozóan, amely szerint alaposan feltehető, hogy vagyongyarapodása közszolgálati jogviszonyából, illetve a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme alapján nem igazolható. Nem lehet soron kívül nyilatkozat tételére kötelezni a köztisztviselőt, ha a bejelentő névtelen, illetve a bejelentés nyilvánvalóan alaptalan, vagy olyan tényt, illetve körülményt tartalmaz, amelyre nézve a munkáltatói jogkör gyakorlója már korábban nyilatkozat tételére hívta fel a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt. A soron kívüli vagyonnyilatkozat átadására, kezelésére, összevetésére, az ellenőrzési eljárás kezdeményezésére és lefolytatására az általános szabályok az irányadók.

(13) A köztisztviselői vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni saját beosztottjai tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója, a hivatali szervezet vezetője és a miniszter, a képviselő-testület hivatalában a jegyző, a jegyző tekintetében a polgármester, illetve a 22/B. § (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő. A hozzátartozói vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni a 22/B.§ (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a hozzátartozó.

(14) Ha a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, avagy a vagyonnyilatkozatát és a személyes adat kezelésére vonatkozó felhatalmazó nyilatkozatát visszavonja, a közszolgálati jogviszonyát – kivéve a (8) bekezdés a) pontjában meghatározott személyeket – azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva meg kell szüntetni.

(15) A (14) bekezdés alapján nem szüntethető meg a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, ha a vagyonnyilatkozat tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplő valamely adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül eső okból nem teljesíti.

(16) A vagyonnyilatkozatban foglalt adatokról harmadik személynek csak a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, illetőleg a rá vonatkozó adatok tekintetében a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek írásbeli hozzájárulásával adható tájékoztatás. A közszolgálati jogviszony megszűnésekor a köztisztviselői vagyonnyilatkozatot, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő részére vissza kell adni. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek számára a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét vissza kell adni, ha a közös háztartásban élés megszűnik. Közigazgatási szervek közötti áthelyezés esetén a vagyonnyilatkozat szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna és a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő új jogviszonyt létesítene.

(17) A munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint a Hivatal vezetője – saját eljárásuk körében – felel azért, hogy a vagyonnyilatkozatot az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezeljék és az abban foglaltakat a (13) bekezdésben meghatározott személyeken kívül más ne ismerhesse meg. A vagyonnyilatkozat munkahelyi kezelésének adatvédelmi szabályait a helyi közszolgálati adatvédelmi szabályzatban kell meghatározni.

22/B. § (1) A 22/A. § (11) bekezdésében említett ellenőrzési eljárást a belügyminiszter által irányított Hivatal folytatja le. A Hivatal központi hivatali szerv. Helyettes államtitkári besorolású vezetőjét a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre. Minisztériumi főosztályvezetői besorolású helyettesét a belügyminiszter nevezi ki határozatlan időre. A belügyminiszter közigazgatás-szervezési és közigazgatási személyzetpolitikai, közszolgálati rendszerirányítói, valamint közigazgatási minőségbiztosítási feladatait a Hivatal útján látja el. A vagyonnyilatkozat tételére, a Hivatal szervezetére, működésére, valamint az ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó részletszabályokat a Kormány állapítja meg.

(2) A 22/A. § (5) bekezdésében meghatározott vagyoni részek egy-egy példányát zárt borítékban a közigazgatási szerv vezetője megküldi a Hivatalnak, amelyet 10 évig, de legfeljebb a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fennállásáig kell megőrizni. A vagyoni részek adatait a Hivatal elektronikus nyilvántartási rendszerben is tárolhatja a vagyonnyilatkozat- tételi kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából. Az adatokat a nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel szembeni eljárás támogatására kezelheti. Az adatok számítógépes nyilvántartása más adatrendszerrel nem kapcsolható össze, abból az ellenőrzési eljárással össze nem függő feldolgozás nem kezdeményezhető. A határidőt követően a vagyoni részek adatait meg kell semmisíteni, a számítógépes nyilvántartásból törölni kell. A közös háztartásban élés megszűnése esetén a 22/A. § (16) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni és az adatokat a számítógépes nyilvántartásból törölni kell.

(3) Ellenőrzési eljárás kezdeményezése esetén a Hivatal a vagyonnyilatkozat személyi részeiben feltüntetett adatok segítségével egymáshoz rendeli a személyi és a vagyoni részek adatait és lefolytatja az ellenőrzési eljárást. Az ellenőrzési eljárást hat hónapon belül be kell fejeznie és a befejezést követően a személyi és a vagyoni részek egymáshoz rendelését megszünteti és a személyi részekben foglalt adatokat tartalmazó iratot a közigazgatási szerv vezetője részére visszaküldi és a személyi részek adatait a számítógépes nyilvántartásból is törli.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a 22/A. § (1) bekezdésében meghatározott személyekre vonatkozóan, valamint a vele közös háztartásban élő hozzátartozó a reá vonatkozó rész tekintetében betekinthet a Hivatalnál vezetett, a személyi és vagyoni részt tartalmazó nyilvántartásba, valamint az (5) bekezdésben foglaltak szerint beszerzett adatokba, függetlenül az adatok nyilvántartásának módjától.

(5) Az ellenőrzési eljárás célja a vagyongyarapodás okának megállapítása. A Hivatal feladatkörében eljárva:

a) a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársat és gyermeket, valamint más személyeket meghallgathat,

b) szakértőt rendelhet ki,

c) más szervektől, személyektől adatokat szerezhet be.

A meghallgatni kívánt személyek nem kötelesek nyilatkozatot tenni. A vagyonnyilatkozatot adó meghallgatásának a megkísérlése kötelező. A megkeresett személyek, szervek az adatszolgáltatásnak a reájuk vonatkozó általános szabályok szerint kötelesek eleget tenni. Eljárásainak megállapításairól a Hivatal a munkáltatót értesíti. A jogkövetkezmények levonása a munkáltató feladata.

(6) A Hivatal az (5) bekezdés alapján átvett adatokat– feltéve, ha megállapításai alapján munkajogi vagy büntetőjogi eljárás nem indul – a 22/A. § (11) bekezdésében meghatározott eljárás befejezése után tovább nem kezelheti, azokat meg kell semmisíteni.

Lásd még: 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet a vagyonnyilatkozat tételéről, átadásáról, kezeléséről, az abban foglalt adatok védelméről, valamint a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal szervezetéről, működéséről és az ellenőrzési eljárás lefolytatásáról]

VII.

A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY MEGSZŰNÉSE

1. A köztisztviselő a közszolgálati jogviszony megszűnésének jogcímétől függetlenül az e célra rendszeresített, a KSZ függelékben található kilépési lapban felsorolt igazolások megszerzésével jogosult a kilépésre. A köztisztviselő köteles a munkakörébe tartozó hivatalos iratokkal és dokumentumokkal az utolsó munkában töltött napon jegyzőkönyvileg elszámolni. (A köztisztviselő halála következtében megszűnt köztisztviselői jogviszony esetében e kötelezettség teljesítéséről a munkavégzés helye szerint illetékes főosztály gondoskodik.)

2. A köztisztviselő köteles munkakörét a meghatározott időpontban átadni a szervezeti egység vezetője által kijelölt személynek. Vezető beosztású köztisztviselő esetén az eggyel magasabb szintű vezető jelöli ki a munkakört átvevő személyt. Az átadásról jegyzőkönyvet kell felvenni, amely tartalmazza az átadó és átvevő nevét, az intézés alatt álló ügyeket, azok elintézési módjának, határidejének megjelölésével. Az átadó az eljárással kapcsolatosan írásban megjegyzéseket tehet, aminek lehetőségéről őt előzetesen tájékoztatni, ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Az átadó és átvevő által aláírt jegyzőkönyv egy példányát át kell adni a szervezeti egység vezetőjének. A munkakör átadását-átvételét úgy kell megszervezni, hogy a munka folyamatossága biztosítva legyen.

3. Amennyiben a munkakör átadására kötelezett köztisztviselő e kötelezettségének elháríthatatlan okból nem tud eleget tenni, illetőleg a munkakör átadását megtagadja, a szervezeti egység vezetője, illetve az eggyel magasabb szintű vezető a szervezeti egység köztisztviselői közül kijelöli az átadóként eljáró személyt. Az átadó köztisztviselő két tanú jelenlétében leltárba veszi a távollévő köztisztviselő személyes kezelésében levő iratokat, amelyeket az átadási jegyzőkönyv kitöltésével átad az erre kijelölt köztisztviselőnek. Az átadásról a távollévő köztisztviselőt az átadási jegyzőkönyv egy példányának megküldésével kell értesíteni.

4. A közszolgálati jogviszony lemondással történő megszűnése esetén a kinevezési jogkör gyakorlója a szervezeti egység vezetője javaslatára hozzájárulhat a két hónapnál rövidebb lemondási időhöz, ha ez az érintett terület feladatainak zavartalan ellátását nem akadályozza.

5. A felmentési időre vonatkozóan a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésről – a feladatok zavartalan ellátásának szempontjára figyelemmel – a szervezeti egység vezetője javaslatára a kinevezési jogkör gyakorlója dönt.

A miniszter kinevezési jogkörébe tartozó köztisztviselők és állami vezetők esetében a közigazgatási államtitkár javaslatára a miniszter dönt.

6. A köztisztviselő

a) közszolgálati jogviszonya megszűnésekor (elhalálozás miatti megszűnés kivételével)

b) a vezetői megbízás visszavonásakor,

c) az előreláthatólag 3 hónapot meghaladó tartós távolléte esetén,

d) másik közigazgatási szervhez történő áthelyezéskor

legkésőbb az utolsó munkában töltött napon – hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása esetén annak napján– köteles munkakörét, illetve munkaköri feladatainak ellátásával összefüggő információkat és iratokat átadni (munkakör átadás-átvételi eljárás), valamint a használatában lévő eszközökkel elszámolni.

[Ktv. 15. § (1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:

a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;

b) a köztisztviselő halálával;

c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben;

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel;

e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével;

f) a 70. életév betöltésével.

(2) A közszolgálati jogviszony megszüntethető:

a) a felek közös megegyezésével;

b) áthelyezéssel közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez;

c) lemondással;

d) felmentéssel;

e) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

16. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.

(2) A köztisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.

17. § (1) A közszolgálati jogviszony – a (4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

b) megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;

d) a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül.

(2) A közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;

b) a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;

c) a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja [31. § (9) bekezdés];

d) a 31/F. § alapján a rendelkezési állomány időtartama lejár;

e) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjjogosultság 17. § (8) bekezdés szerinti feltételeivel rendelkező köztisztviselő azt kérelmezi.

(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

(4) A köztisztviselő az (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá. A közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél lévő betöltetlen munkakör csak a másik közigazgatási szerv vezetőjének egyetértésével ajánlható fel.

(5) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a köztisztviselő nem járul hozzá.

(6) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő csak akkor menthető fel, ha feladatainak ellátására a munkáltató minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette.

(7) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő köztisztviselőt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles az (1) bekezdés d) pontja alapján felmenteni. E jogcímen a köztisztviselő kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés. E rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a köztisztviselő korábbi közszolgálati jogviszonya a (8) bekezdésben foglaltak szerint szűnt meg.

(8) Ha a köztisztviselő rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét érvényesíti és ezen eljárás során a rokkantság (baleseti rokkantság) tényéről és a szükséges szolgálati idő megszerzéséről az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti, akkor az általa kezdeményezett ellátás igénybevétele érdekében a közszolgálati jogviszonyát – kérelmére – a 17. § (2) bekezdés e) pontja alapján felmentéssel meg kell szüntetni.

(9) Ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, valamint a 20/A. § (2), (5) bekezdésében meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a közigazgatási szerv felügyeleti szerve hozza meg.

17/A. § (1) A közszolgálati jogviszony a 17. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak alapján szűnik meg, ha a munkáltató szervezeti vagy jogállás változása miatt az e törvény hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra.

(2) A munkáltató a köztisztviselőt a szervezeti jogállás megváltozását megelőzően legalább 60 nappal a változásról értesíti. Ezzel egyidejűleg a köztisztviselőt írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a köztisztviselő továbbfoglalkoztatását vállalja-e.

(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közszolgálati jogviszonyban álló a tájékoztatást követő 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz. Hozzájárulása esetén költségvetési szervhez áthelyezik, más munkáltató esetében munkaszerződést köt.

(4) Ha a köztisztviselő nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatáshoz, vagy a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, közszolgálati jogviszonyát a 17. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kell megszüntetni.

(5) Ha a köztisztviselő munkaszerződést köt, a megkötést megelőző közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el. Határozatlan idejű közszolgálati jogviszony esetén határozatlan idejű munkaviszonyt kell létesíteni.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közszolgálati jogviszony időtartama alapján, az (1) bekezdésében meghatározott időpontban irányadó szabálya szerint számított felmentési időt és a végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.

(7) Az (1)–(6) bekezdés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkáltató egy része (szervezeti egysége) szűnik meg, és ezzel egyidejűleg a feladat ellátására az e törvény hatálya alá nem tartozó szervet létesít.

17/B. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a közigazgatási szervben a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján – harminc napon belül – felmentésre tervezett köztisztviselők száma

a) 20 főnél kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 5 fő,

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 10 fő,

c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a köztisztviselők 10%-a,

d) 300 vagy annál több köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő.

Az a)–d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(2) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során köteles a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét kikérni.

(3) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről az érintett köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központot a felmentés közlését megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A közigazgatási szerv a munkaügyi központtal köteles közölni a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők nevét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a köztisztviselő felmentési tilalom alatt áll, a felmentés csak a védelem megszűnését követően közölhető.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott tájékoztatási kötelezettség – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a jogutód nélkül megszűnő közigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli.

(6) A (2)–(3) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmentés érvénytelen.

18. § (1) A felmentési idő hat hónap.

(2) Határozott idejű közszolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a közszolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

(3) A köztisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult. A 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselővel szemben.

(4) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a köztisztviselő ez idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

19. § (1) A köztisztviselőt felmentése esetén – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – végkielégítés illeti meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

f) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

– a felmentési idő kezdetekor irányadó – illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.

(3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.

(4) A 11. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül

a) a jogelőd munkáltatónál,

b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban,

c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.

(6) A végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 17. § (4)–(5) bekezdése szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha

a) a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál,

b) a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együttjáró munkakört ajánlanak fel,

c) a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,

d) az új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.

Az a) pont alkalmazása szempontjából akkor is a köztisztviselő besorolása szerinti illetményt kell figyelembe venni, ha besorolása szerinti illetményénél magasabb illetményben, címadományozásban, főtanácsadói, tanácsadói megbízásban részesült.

(7) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetet a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban – a köztisztviselő kérelmére – úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon kerüljön sor.

(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha

a) a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;

b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [19/A. § (1) bekezdés];

c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel;

d) közszolgálati jogviszonya a 17/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 17/A. § (3) bekezdése szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít.

19/A. § (1) A 17. § (1) bekezdés d) pontja, a 19. § (8) bekezdés b) pontja, valamint a 71. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásában, illetőleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban

részesül, illetve

i) a 17. § (8) bekezdése alapján felmentését kéri.

(2) A köztisztviselő akkor részesül az (1) bekezdés b)–h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A köztisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.

(4) A 17. § (7) bekezdés alkalmazása szempontjából a köztisztviselő öregségi nyugdíjra az (1) bekezdés a)–c) pontokban szabályozott esetben jogosult.

20/A. § (1) Ha a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából a 17. § (1) bekezdésének a)–c), illetve (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ok miatt mentik fel, legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni – feltéve, hogy a 17. § (4) bekezdése szerinti munkakör-felajánlás nem vezet eredményre – abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást ajánljanak fel. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. A közszolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.

(2) A tartalékállományba helyezésről a közigazgatási szerv hivatali szervezetének a vezetője intézkedik. Intézkedéséről – a Kormány által meghatározott rendben – haladéktalanul értesíti a Belügyminisztérium központi közszolgálati nyilvántartását (62/A. §).

(3) A tartalékállományba helyezés alatt a központi közszolgálati nyilvántartás feladata – a Kormány által meghatározott módon – a köztisztviselő és az (1) bekezdésben meghatározott szervek szakmai és munkaköri adatainak felhasználásával a köztisztviselőnek felajánlható másik köztisztviselői munkakör felkutatása. A tartalékállományba helyezésről megküldött értesítést követően tájékoztatja a betöltetlen köztisztviselői munkakörrel rendelkező közigazgatási szervek vezetőit a tartalékállományba helyezésről, valamint a köztisztviselő e törvényben meghatározott adatairól.

(4) A megkeresett közigazgatási szerv vezetője a rendelkezésére bocsátott információk alapján mérlegelési jogkörében dönt a tartalékállományba helyezett köztisztviselő alkalmazásáról. Döntéséről – a Kormány által meghatározott rendben – tájékoztatja a központi közszolgálati nyilvántartást. A köztisztviselő alkalmazásakor az áthelyezésről – a köztisztviselő beleegyezése esetén – rendelkezni kell. Ebben az esetben a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést – az áthelyezés idejének megfelelően – vissza kell vonni; ez azonban nem érinti a felmentési idő alatt a felmentés visszavonásáig már kifizetett illetmény jogalapját. Ha a köztisztviselő az áthelyezéséhez nem járul hozzá, a 19. § (6) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

(5) A tartalékállományba helyezés alatt a felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a köztisztviselő a felmentési időre járó illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult,

b) a végkielégítés kizárólag a felmentési idő utolsó napján fizethető ki.

(6) A tartalékállományba helyezés nem érinti a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő jogokat, illetve kötelezettségeket.

(7) Meg kell szüntetni a tartalékállományba helyezést, ha hat hónapon belül:

a) a köztisztviselőt új munkakörbe helyezik át;

b) a köztisztviselő tartalékállományból való törlését kéri.

150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet a köztisztviselők tartalékállományba helyezéséről és a betöltetlen köztisztviselői állások nyilvános közzétételéről

1. § (1) E rendelet hatálya a Ktv. 1. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott szervekre (a továbbiakban: közigazgatási szerv) és – a (2) bekezdés kivételével – az e szervekkel közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőre terjed ki.

(2) E rendelet

a) a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra,

b) 2–6. §-ai és 9. §-a a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre

nem alkalmazható.

2. § A köztisztviselő tartalékállományba helyezéséről a felmentésre vonatkozó munkáltatói intézkedésben kell rendelkezni. A köztisztviselő a felmentési okirat átvételekor írásban nyilatkozik arról, hogy a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárul-e.

3. § (1) A centrális alárendeltségű területi és helyi államigazgatási szerv, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, a körjegyzőség és a hatósági igazgatási társulás, valamint a közterület-felügyelet vezetője a székhely szerint illetékes közigazgatási hivatalt, az egyéb közigazgatási szerv pedig közvetlenül a Belügyminisztériumot (a továbbiakban együtt: adatgyűjtő) írásban értesíti – legkésőbb a tartalékállományba helyezéstől számított öt munkanapon belül – az 1. számú mellékletben meghatározott adatokról.

(2) Az adatgyűjtő a tartalékállományba helyezett köztisztviselő adatait az érkezéstől számított öt munkanapon belül nyilvántartásba (a továbbiakban: TARTINFO) veszi.

4. § (1) Az adatgyűjtő a tartalékállományba helyezett köztisztviselőnek a 2. számú mellékletben meghatározott adatait az illetékességi területén működő, üres álláshellyel rendelkező közigazgatási szerveknek első alkalommal hivatalból, azt követően a közigazgatási szerv kérelmére tizenöt napon belül megküldi.

(2) Az (1) bekezdés szerint megküldött adatok figyelembevételével a közigazgatási szerv a munkáltató közigazgatási szerven keresztül kezdeményezheti a tartalékállományba helyezett köztisztviselő szóbeli meghallgatását továbbfoglalkoztatása céljából.

(3) A szóbeli meghallgatásra vonatkozó megkeresés a 2. számú mellékletben meghatározott adatokat, valamint a szóbeli meghallgatás helyét és időpontját tartalmazza. A megkeresésben az üres álláshely betöltésével kapcsolatos egyéb adatok is közölhetők.

(4) A szóbeli meghallgatás helyét és időpontját úgy kell meghatározni, hogy a tartalékállományba helyezett köztisztviselő eleget tudjon tenni a szóbeli meghallgatáson való megjelenésnek. Az erről szóló tájékoztatást legalább a meghallgatás időpontját megelőzően három munkanappal korábban kell a köztisztviselőnek kézbesíteni. A szóbeli meghallgatáson való megjelenésre a kiküldetésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

5. § (1) A szóbeli meghallgatást követően legkésőbb tizenöt napon belül a közigazgatási szerv írásban tájékoztatja a munkáltató közigazgatási szervet a szóbeli meghallgatás eredményéről. A tartalékállományba helyezett köztisztviselő továbbfoglalkoztatására irányuló szándék hiányában a tájékoztatást egyúttal az adatgyűjtőnek is megküldi.

(2) Ha a közigazgatási szerv a meghallgatás után a tartalékállományba helyezett köztisztviselő áthelyezését kezdeményezi, a tájékoztatásban közli a munkahely és a munkakör megnevezését, az illetményt, a kötelező munkaidőt, a foglalkoztatás jellegét (határozott vagy határozatlan idejű), a betöltéshez szükséges iskolai végzettséget, valamint az áthelyezés kért időpontját.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a tartalékállományba helyezett köztisztviselőt a szóbeli meghallgatás eredményéről. Ha a közigazgatási szerv az áthelyezést kezdeményezte, a tartalékállományba helyezett köztisztviselő nyolc napon belül nyilatkozik, hogy az áthelyezést elfogadja vagy nem. Erről a munkáltatói jogkör gyakorlója öt munkanapon belül tájékoztatja az áthelyezést kezdeményező közigazgatási szervet, valamint az adatgyűjtőt.

(4) A tartalékállományba helyezett köztisztviselő hozzájárulása esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója intézkedik az áthelyezésről, s visszavonja a tartalékállományba helyezett köztisztviselő felmentését, valamint az áthelyezésről öt munkanapon belül tájékoztatja az adatgyűjtőt.

(5) Az adatgyűjtő az áthelyezésről szóló tájékoztatást követő öt munkanapon belül törli a tartalékállományba helyezett köztisztviselő adatait a TARTINFO-ból.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben, illetve a (3) bekezdés esetén, ha a köztisztviselő nem járul hozzá az áthelyezéséhez a személyi adatait is tartalmazó iratokat a közigazgatási szerv haladéktalanul megsemmisíti, illetve ezeket az adatokat nyilvántartásából azonnal és véglegesen törli. A 4. § (1) bekezdése szerint megküldött adatokat a közigazgatási szerv legkésőbb a köztisztviselő tartalékállományba helyezésétől számított hat hónap elteltével megsemmisíti, illetve nyilvántartásából véglegesen törli.

6. § Ha a tartalékállományba helyezés időtartamának végéig a tartalékállományba helyezett köztisztviselő áthelyezésére nem kerül sor, a köztisztviselőt a tartalékállományból törölni kell.

8. § (1) A közigazgatási szerv a vezetői és köztisztviselői álláshelyeinek – ide nem értve az ügykezelői és fizikai alkalmazotti álláshelyeket – a megüresedéséről 15 napon belül az adatgyűjtők útján a 3. számú mellékletben meghatározott adatokról tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak. Az álláshely három számjegyből álló, egyszer használható azonosító számát a munkáltató állapítja meg.

(2) Az üres álláshely betöltése esetén a közigazgatási szerv vezetője nyolc napon belül az adatgyűjtő útján a 3. számú mellékletben meghatározott adatokról tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak.

(3) A Belügyminisztérium hivatalos lapjában a megüresedett álláshelyeken kívül köztisztviselői álláshelyek betöltésére irányuló pályázati felhívások is ingyenesen közzétehetők.

(4) A társadalmi nyilvánosság biztosítása érdekében a Belügyminisztérium a (3) bekezdésben meghatározott közzétételen kívül más közzétételi módszert is alkalmazhat.

9. § Ha a közigazgatási szerv a 4. §-ban meghatározott eljáráson kívül szándékozik tartalékállományba helyezett köztisztviselőt alkalmazni, köteles a köztisztviselő áthelyezését kezdeményezni.

10. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

(2) A rendelet szabályait a hatálybalépését követően felmentett és tartalékállományba helyezett köztisztviselőre kell alkalmazni.]

VIII.

BESOROLÁS, ELŐMENETEL

1. A Ktv. 27. és 28. §-aiban meghatározott esetekben az előírt várakozási idő lejárta előtti „előresorolással” vagy annak meghosszabbításával a köztisztviselő előmeneteli pályája gyorsítható, illetve lassítható.

2. A várakozási idő lejárta előtt a munkáltató mérlegelése alapján történő előresorolásra [Ktv. 27. § (2) bekezdés] az alábbi körülmények alapján kerülhet sor:

a) „kiválóan alkalmas” minősítés és

b) legalább 2 éves kimagasló munkavégzés az NKÖM-nél.

3. A mérlegelési jogon alapuló előresorolást [Ktv. 27.§ (2) bekezdése], illetve a következő besoroláshoz előírt várakozási idő meghosszabbítását [Ktv. 28. §. (1) bekezdés] a szervezeti egység vezetője kezdeményezheti. A kezdeményezést a HKF készíti elő döntésre. A HKF feladata a kezdeményezés szakmai megalapozottságának előzetes elbírálása és a szükséges adminisztráció lebonyolítása. A kezdeményezésről a kinevezési jogkör gyakorlója dönt, a köztisztviselő kérelmére, az illetékes szakszervezet meghallgatása után.

[Ktv. 24. § (1) A pályakezdő köztisztviselő – a 27. § (3)–(4) bekezdései kivételével – gyakornoki besorolást kap.

(2) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő

a) egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó,

b) három év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos,

c) nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos,

d) tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos,

e) huszonöt év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos

besorolást kap.

(3) A középiskolai végzettségű köztisztviselő

a) két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó,

b) tizenkét év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó,

c) harmincegy év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs

besorolást kap.

(4) A Kormány közvetlen irányítása alatt álló országos hatáskörű szerv esetében a Szervezeti és Működési Szabályzat melléklete, illetve jogszabály a köztisztviselő tevékenységének jellegére utaló – a besorolási fokozatot nem érintő – munkaköri megnevezést állapíthat meg.

25. § (1) A köztisztviselőt – a 24. §-ban meghatározott közszolgálati jogviszonyban töltött idő megszerzését követően – magasabb besorolási fokozatba kell sorolni, ha

a) a feladatainak ellátására – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével – legalább „alkalmas” minősítést kap, és

b) a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételeket, vagy

c) a közigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételeket teljesítette.

(2) A közszolgálati jogviszonyban töltött idő 24. § szerinti számításánál a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot – kivéve a sor- és tartalékos katonai, polgári szolgálat idejét, a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának céljából, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát – figyelmen kívül kell hagyni.

27. § (1) Ha a köztisztviselő a 25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta előtt teljesítette, a magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni.

(2) Ha a következő besorolási fokozathoz jogszabály, illetve a közigazgatási szerv nem írt elő feltételeket [25.§ (1) bekezdés b) vagy c) pontja], de a köztisztviselő legalább féléves képzési időszak alatt, az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez, vagy „kiválóan alkalmas” minősítést kap, illetve kimagasló munkát végez, őt az előírt várakozási idő lejárta előtt eggyel magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába lehet sorolni. Ha a vezető-főtanácsos, illetve a főmunkatárs besorolási fokozatba sorolt köztisztviselő „kiválóan alkalmas” minősítést kap, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.

(3) Azt a köztisztviselőt, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni, akkor is, ha közszolgálati jogviszonyban töltött ideje az e besorolási fokozathoz előírt időtartamot nem éri el.

(4) Azt a pályakezdő köztisztviselőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.

(5) A (3)–(4) bekezdésben meghatározott besorolás esetén a köztisztviselő mindaddig nem léphet magasabb besorolási fokozatba, ameddig a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje, illetve a munkáltatói intézkedés alapján arra jogosultságot nem szerez.

28. § (1) Ha a köztisztviselő „kevéssé alkalmas” minősítést kap, a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

(2) Ha a 25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjaiban meghatározott feltételeket a köztisztviselő nem teljesíti az előírt határidőre, magasabb besorolási fokozatba sorolásánál nem vehető figyelembe az előírt határidőtől a feltétel teljesítéséig eltelt időtartam.

29. § (1) A nem pályakezdő köztisztviselőt kinevezésekor, áthelyezésekor a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett köztisztviselő a közigazgatási alapvizsgát a 25. § (3) bekezdésében meghatározott idő alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(3) Ha a nem pályakezdő köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor, átsorolásakor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a közigazgatási szakvizsgát kinevezésének, áthelyezésének, átsorolásának időpontjától számított három éven belül köteles letenni. A határidő számítására a 25. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően a köztisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni és illetményét megállapítani.

(5) A köztisztviselő az (1)–(3) bekezdésben, a 26.§-ban meghatározott esetekben – a 28. § (1) bekezdés esetét kivéve – a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján jogosult az előmenetelre.

(6) Ha az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett köztisztviselő gyakornoki vagy fogalmazói besorolású és kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a (3) bekezdés szerint köteles közigazgatási szakvizsgát tenni, előmenetelére a (4)–(5) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.

(7) Ha a 11. § (2) bekezdése alapján határozott időre létesített közszolgálati jogviszony időtartama az egy évet meghaladja, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit alkalmazni kell. Ha a köztisztviselő ismételten határozott idejű közszolgálati jogviszonyt létesít, az egyéves határidő számítása szempontjából a határozott idejű jogviszonyok időtartamát össze kell számítani.

68. § (1) Az ügykezelőt a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell a fizetési fokozatba besorolni. Az ügykezelőnek a közszolgálati jogviszony keletkezésétől számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha az ügykezelő az alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(3) Az ügykezelő – a 31. § (1), (5)–(9) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával – ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére osztályvezetői megbízást kaphat.

(4) Az ügykezelő osztályvezető alapilletménye az illetményalap három és félszerese.

72. § (1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a 14 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, illetve a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni.]

IX.

A KÖZIGAZGATÁSI ALAP- ÉS SZAKVIZSGA

1. A közigazgatási alap- és szakvizsga letételével kapcsolatos szervezési feladatokat a HKF látja el. E tevékenység a jogszabályban előírtakon felül magában foglalja:

– a szakmai konzultációkra való jelentkezés megküldését,

– a köztisztviselők értesítését a konzultáció helyéről és idejéről,

– az előírt gyakorlati idő igazolását,

– a megfelelő tankönyv biztosítását.

2. Alapvizsga esetén a vizsgára való jelentkezést úgy kell megszervezni, hogy a vizsgázónak az előírt határidőn belül legyen módja az esetleges javítóvizsga letételére is.

3. A HKF a vizsgára való jelentkezést a szervezeti egységek arányos terhelésére figyelemmel ütemezi. Az ütemezésnél előnyben kell részesíteni a vezetőket, valamint azokat a köztisztviselőket, akik kizárólag a közigazgatási szakvizsga hiánya miatt nem sorolhatók tanácsos besorolási fokozatba. A vizsga időpontjáról a vizsgázót a közvetlen munkahelyi vezetője útján kell értesíteni.

4. A jelentkezési lap továbbküldését meg kell tagadni,ha:

– a köztisztviselő szervezeti egységének vezetője, illetve vezető esetén annak közvetlen felettese a kiválasztott vizsgatárggyal nem ért egyet, mindaddig, amíg e tekintetben az egyetértés nem jön létre, vagy

– a vizsgára bocsátás az éves képzési tervben nem szerepel (ekkor azonban a következő évi képzési tervben a köztisztviselőt szerepeltetni kell).

[Ktv. 25. § (3) A köztisztviselőnek fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási alapvizsgát – ha jogszabály előírja – nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet.

(4) A közigazgatási alapvizsga letételére előírt határidőbe nem számít be a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a keresőképtelenség, továbbá a 30 napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.

(5) Ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a (3) bekezdésben előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(6) Nem kell közigazgatási alapvizsgát tennie annak, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett.

(7) A pályakezdőként kinevezett köztisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a köztisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba.

(8) Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő tehet, aki közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik és részt vett a jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyamon. A jegyző, főjegyző és a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.

(9) E törvény alkalmazásában közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, valamint az OKV elnöksége által teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat és az annak alapján adott mentesítés. Az OKV elnöksége részben is közigazgatási jellegűnek minősítheti a köztisztviselő tudományos fokozatát, ebben az esetben a köztisztviselő a közigazgatási szakvizsgának abból a részéből tesz vizsgát, amelyre a mentesítés nem vonatkozik.

(10) Közigazgatási szakvizsgát – ha jogszabály előírja– nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet, feltéve, ha közigazgatási alapvizsgát tett vagy állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett.

(11) Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltételek a köztisztviselő feladatának ellátásához nélkülözhetetlen ismeretek – képzés, továbbképzés, átképzés formájában történő – megszerzésére irányulhatnak.

68. § (1) Az ügykezelőt a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell a fizetési fokozatba besorolni. Az ügykezelőnek a közszolgálati jogviszony keletkezésétől számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha az ügykezelő az alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(2) Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola igazgatás ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetőleg közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik.

Lásd még a 35/1998. (II. 27.) Korm. rendeletet a közigazgatási szakvizsgáról, valamint az 51/1993. (III. 31.) Korm. rendeletet a közigazgatási és az ügykezelői alapvizsgáról]

X.

TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS, MINŐSÍTÉS

1. A köztisztviselői teljesítményértékeléssel kapcsolatos rendelkezéseket az 1. sz. melléklet tartalmazza.

[34. § (1) A köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. A belügyminiszter ajánlást adhat az alkalmazandó módszerre.

(2) A miniszter, az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke évente meghatározza az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően a teljesítménykövetelmények alapját képező kiemelt célokat.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) és (3) bekezdésben meghatározott célok alapján előre írásban megállapítja a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket (a továbbiakban: teljesítménykövetelmények). Figyelembevételükkel a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a tárgyév végéig értékeli a köztisztviselő teljesítményét. A teljesítménykövetelmények megállapítását, az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléshez kell kötni.

(7) A teljesítményértékelés tartalma hibás vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt a köztisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.

(8) A tárgyévet követő időszakra vonatkozóan a 43. § (4) bekezdésében meghatározott eltérés a (4) bekezdés szerinti tárgyévre vonatkozó teljesítményértékelés eredményétől függően alkalmazható. Ha a teljesítményértékelésre nem került sor, a köztisztviselő a korábban megemelt alapilletményre, emelés hiányában a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult és az nem csökkenthető.

(9) Az (1)–(8) bekezdésben meghatározott szabályokat nem kell alkalmazni, ha a köztisztviselő munkavégzésének időtartama a tárgyévben nem éri el a hat hónapot. Ebben az esetben a köztisztviselő a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult.]

2. A minősítés a munkáltatói jogkört gyakorló vezető feladata. Ha a minősítésre a Ktv. 34/A. § (2) bekezdésében foglaltak alapján kerül sor, és a minősítő felettese a minősítés tartalmával nem ért egyet, a Ktv-ben előírt kötelező minősítés esetén átruházott hatáskör visszavonható, és a minősítés ennek megfelelően ismételten elvégezhető.

3. A minősítésnél tekintettel kell lenni a köztisztviselő teljesítményének évente történő értékelésére is.

4. A minősítést elkészítése és a felügyeleti terület vezetőjének jóváhagyása után a köztisztviselővel legkésőbb az esedékesség időpontjában ismertetni kell, aki arra 8 napon belül írásban észrevételt tehet. Ha a beérkezett véleménynek megfelelően a minősítést módosítják, azt haladéktalanul ismertetni kell a köztisztviselővel. A esetleges véleményeltérést a minősítést tartalmazó iratra rá kell vezetni.

5. A minősítés következményeit az előremenetel szempontjából a Ktv. 27–28. §-aiban foglaltak szerint kell megállapítani.

6. A minősítési eljárási szabályait, a minősítési lap elemeit pedig a KSZ függeléke tartalmazza.

[Ktv. 27. § (2) Ha a következő besorolási fokozathoz jogszabály, illetve a közigazgatási szerv nem írt elő feltételeket [25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja], de a köztisztviselő legalább féléves képzési időszak alatt, az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez, vagy „kiválóan alkalmas” minősítést kap, illetve kimagasló munkát végez, őt az előírt várakozási idő lejárta előtt eggyel magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába lehet sorolni. Ha a vezető-főtanácsos, illetve a főmunkatárs besorolási fokozatba sorolt köztisztviselő „kiválóan alkalmas” minősítést kap, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.

28. § (1) Ha a köztisztviselő „kevéssé alkalmas” minősítést kap, a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

34/A. § (1) A köztisztviselőt előmeneteli pályáján – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével – legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt, vagy a köztisztviselő írásbeli kérelmére, ha az utolsó minősítése óta két év már eltelt – a teljesítményértékeléseket is figyelembe véve – minősíteni kell, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább egy évig a minősítő irányítása alatt dolgozott.

(2) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Ha a hivatali szervezet vezetője e jogát átruházta, a minősítő a minősítést közvetlen felettesének – a köztisztviselővel történő ismertetése előtt – bemutatja.

(3) A minősítés célja a köztisztviselő szakmai teljesítményének megítélése, a teljesítményt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.

(4) A minősítés kötelező elemeit az 1. számú mellékletben foglalt minősítési lap tartalmazza. A minősítő a munkaköri követelményekhez igazodó további szempontok szerint is értékelheti a köztisztviselő tevékenységét.

(5) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését a minősítő írásban indokolni köteles.

35. § (1) A köztisztviselő kérésére a minősítő a minősítés kialakításába a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szervet köteles bevonni és a minősítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minősítési lapon rögzíteni.

(2) A köztisztviselővel a minősítést ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet. A megismerés tényét a köztisztviselő a minősítésen aláírásával igazolja.

(3) A köztisztviselőnek a minősítés egy példányát az aláíráskor át kell adni.

36. § A köztisztviselő a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti.

69. § Az ügykezelő tevékenységét legalább ötévenként értékelni kell. Az értékelés szempontjait – a 34/A.–36.§-okban meghatározott minősítési szabályok alapulvételével – a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.]

XI.

A KÖZTISZTVISELŐK KÉPZÉSE, TOVÁBBKÉPZÉSE

1. A minisztérium éves továbbképzési tervében tervezett – a személyi állomány fejlesztését szolgáló – rövid távú képzések, tanfolyamok szervezése és koordinálása a HKF feladata.

2. A munkáltató által elrendelt tanfolyamon, továbbképzésen való részvétel kötelező, elmulasztása igazolatlan távollétnek minősül.

3. A köztisztviselő képzésére, továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat a Továbbképzési szabályzat tartalmazza.

[Ktv. 33. § (1) A köztisztviselő jogosult az előmenetelhez, és köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben – ideértve a közigazgatási vezetőképzést is – (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni. Ha a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő e kötelezettségének neki felróható okból nem tesz eleget, vezetői pótléka legfeljebb 50%-kal, egy évig csökkenthető. Ha az elmulasztott továbbképzés pótolható, a csökkentés mindaddig tarthat, amíg a köztisztviselő a részvételi kötelezettségét nem pótolja. Ha a továbbképzési időszak meghaladja az egy hónapot, a csökkentés az időszak végéig meghosszabbítható mindaddig, amíg a köztisztviselő a kötelezettségének nem tesz eleget.

(2) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű célelőirányzataként kell biztosítani. A célelőirányzat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az legalább a köztisztviselők előmeneteléhez a jogszabályban jogosultságként meghatározott továbbképzés állam által elismert költségeit fedezze. Az előirányzat felhasználásának módjáról, feltételeiről és a köztisztviselő előmeneteléhez szükséges továbbképzés mértékének meghatározásáról, valamint a köztisztviselők továbbképzésére fordítható egyéb pénzügyi forrásoknak a továbbképzés tervezési rendszerében történő koordinált felhasználásáról a köztisztviselők továbbképzéséről szóló kormányrendeletben kell intézkedni.

(3) Az iskolarendszerű továbbképzés költségeit a közigazgatási szervek saját költségvetésükből fedezik.

(4) A közigazgatási szerv az előmenetelhez és a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt iskolarendszeren kívüli továbbképzés (2) bekezdésben nem említett feltételeit köteles biztosítani. A köztisztviselőnek az előmenetelhez szükséges, valamint a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt továbbképzés és az ezzel összefüggő beszámolási vagy vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni. A közigazgatási szakvizsga díja, valamint a vizsga letételéhez szükséges és jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyam költsége a közigazgatási szervet terheli.

(5) A továbbképzés költségeit a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a továbbképzés befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt, illetve a 77. § (2) bekezdése alapján szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegen-nyelvi képzést, valamint a külföldi képzést, továbbképzést.

(6) A köztisztviselők továbbképzésének rendszerességét és tervszerűségét középtávú és éves tervek alapján kell biztosítani. A terveket a központi közigazgatási szervek, valamint az 1. § (2) bekezdésében meghatározott szervek és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok állítják össze a Belügyminisztérium koordinálásával.

Mt. 110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.

(2) A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kíván kötni.

111. § Nem köthető tanulmányi szerződés

a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá

b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

112. § (1) A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.

(2) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a munkáltatót terhelő támogatás formáját és mértékét, továbbá – a támogatás mértékével arányosan – a munkavállaló által a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet.

(3) A munkáltatónál munkaviszonyban töltendő idő tartamába – a tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában – nem számít be a munkaviszony szünetelésének az esete, amelyre a munkavállalót szabadság nem illeti meg.

113. § (1) Amennyiben a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti.

(2) Ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.

114. § A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitát – kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben való részvételre kötött szerződést – a munkaügyi jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.

115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.

(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként – ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként –, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.

(4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.

(5) A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidő kedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja.

(6) A (3)–(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani.

Lásd még: 199/1998. (XII. 4.) Korm. rendeletet a köztisztviselők továbbképzéséről és a közigazgatási vezetőképzésről]

XII.

MUNKAVÉGZÉS, PIHENŐIDŐ

1. A minisztérium valamennyi szervezeti egységénél az állományba tartozó köztisztviselők munkahelyen való megjelenésének és a munkahelyről történő távozásának időpontját – elektronikus be- és kiléptető rendszer alkalmazása esetén számítógépes adathordozón, ennek hiányában a munkaidő nyilvántartólapon kell nyilvántartani. Az illetmény-elszámolás alapjául a „Jelentés munkából való távolmaradásról” c. nyomtatvány szolgál. Az elektronikus beléptető rendszer használatára irányadó szabályokat a külön utasítással kiadott házirend, a munkavégzés, illetve a távollét időpontjára, időtartamára vonatkozó adatkezelési szabályokat a közszolgálati adatvédelmi szabályzat tartalmazza.

2. A köztisztviselő rendkívüli munkavégzését az adott szervezeti egység vezetője rendeli el írásban, esetenként meghatározott időpontra és feladatra, ha az a Kormány működésével közvetlenül összefüggő feladat ellátásához szükséges, illetve, ha az a rendkívüli körülményekre tekintettel indokolt.

3. A rendkívüli munkavégzésről személyenkénti bontásban – a feladat megnevezésével és időtartamával – naprakész havi nyilvántartást kell vezetni, amelyet az adott szervezeti egység vezetője aláírásával igazol. A nyilvántartásban fel kell tüntetni a rendkívüli munkavégzés után járó szabadidő kiadásának mértékét és időpontját. A szabadidő kiadását az adott szervezeti egység vezetője és a köztisztviselő aláírásával igazolja.

Ha a rendkívüli munkavégzésért a köztisztviselő részére ellenértékként megállapított szabadidő kiadására a rendkívüli munkavégzést követő 30 napon belül nem kerül sor, a rendkívüli munkavégzést elrendelő vezető köteles annak pénzbeli megváltását kezdeményezni a HKF-nél. A nyilvántartást a munkaidő nyilvántartólappal együtt – az adott szervezeti egység vezetőjének a ki nem adott szabadidő megváltására vonatkozó javaslatával – a tárgyhót követő második hónap 5. napjáig a HKF részére meg kell küldeni.

A rendkívüli munkavégzés elrendelésére, nyilvántartására, valamint a kiadott szabadidő nyilvántartására a KSZ függelékben található iratmintát kell alkalmazni.

4. A köztisztviselő – különösen indokolt esetben – munkakörébe nem tartozó munkát is köteles végezni a kinevezési jogkör gyakorlójának írásbeli kijelölése alapján. A munkakörbe nem tartozó munkavégzés várható tartamáról a köztisztviselőt tájékoztatni kell. Az ilyen munka – eltérő megállapodás hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot.

5. A közigazgatási államtitkár tartósan távollevő köztisztviselő helyettesítését – az adott szervezeti egység vezetőjének a HKF-fel történő egyeztetése után – felügyelő helyettes államtitkár (főcsoportfőnök) javaslatára rendeli el. Az elrendelés határozott időre vagy –amennyiben annak időtartamát előre nem lehet megállapítani – határozatlan időre, visszavonásig szólhat. A helyettesítés elrendelését vissza kell vonni, ha a megállapításának alapjául szolgáló ok megszűnik.

A helyettesítés elrendelése esetén kitöltendő iratmintát a KSZ függeléke tartalmazza.

6. A köztisztviselőt helyettesítési díj illeti meg akkor is, ha saját munkaköre ellátása mellett távollévő köztisztviselőt helyettesít – feltéve, ha a távollévő köztisztviselő helyettesítése nem munkaköri kötelezettsége, vagy munkaköri kötelezettség esetén az a 15 munkanapot meghaladja –, illetve betöltetlen munkakör feladatait látja el.

A helyettesítési díj mértéke a helyettesítő köztisztviselő illetményének 25–50%-a közötti összeg, attól függően, hogy a helyettesítés a munka részbeni vagy teljes körű elvégzésére vonatkozik.

A helyettesítés megosztva is ellátható. Ebben az esetben az adható helyettesítési díjat a helyettesítők között a végzett munka arányában kell megosztani.

A helyettesítési díj mértékét és összegét az adott szervezeti egység vezetőjének kezdeményezése és a felügyelő helyettes államtitkár (főcsoportfőnök) javaslata alapján a közigazgatási államtitkár állapítja meg. A díj számfejtéséről havonta a helyettesítést kezdeményező szervezeti egység vezetője által aláírt teljesítésigazolás (mintája a KSZ függeléke) alapján a HKF gondoskodik.

7. A köztisztviselő köteles táppénzes állományba vételét (kórházi ápolását) közvetlen felettesének – az indokolt akadályoztatás esetét kivéve – 24 órán belül bejelenteni, és egyúttal azt is jelezni, ha a táppénzes állomány tartama várhatóan meghaladja az egy hetet. A kórházi ápolásról, valamint az egy hetet meghaladó táppénzes állományról a közvetlen felettes köteles az adott szervezeti egység vezetőjét tájékoztatni.

8. A köztisztviselőnek járó tárgyévi szabadságot a HKF minden naptári év január 31-éig állapítja meg. A tanulmányi szabadság mértékéről és feltételeiről jelen szabályzat 2. sz. melléklete rendelkezik.

9. A szabadság kiadása az adott szervezeti egység vezetőjének feladata. A szabadság kiadásának időpontját – a köztisztviselő előzetes meghallgatása után – vezetők esetében a közvetlen felettes, egyébként a szervezeti egység vezetője határozza meg. A szervezeti egység vezetője átruházott jogkörben február végéig elkészíti (a Kormány és a Minisztérium munkaprogramjához, valamint az éves személyügyi irányelvekhez igazodva) a szervezeti egységhez tartozó köztisztviselők szabadságának tárgyévi ütemezését. Az állami vezetők szabadságolási tervét a Közigazgatási Államtitkári Titkárság, a szervezeti egységek vezetőinek szabadságolási tervét a felügyelő helyettes államtitkár (főcsoportfőnök) titkársága koordinálja. A szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság megkezdése előtt egy hónappal közölni kell a köztisztviselővel.

A köztisztviselő szabadságának kiadását úgy kell megszervezni, hogy az ne akadályozza a szervezeti egység feladatainak ellátását, ugyanakkor az esedékesség évében biztosítsa a szabadság teljes igénybevételét.

10. A szabadság kiadásáról, illetve engedélyezéséről kizárólag írásban, az erre rendszeresített nyomtatvány felhasználásával (KSZ függeléke) lehet rendelkezni, melyet – váratlan esemény kivételével – a szabadság megkezdése előtt kell kiállítani és aláírni. A rendszeresített nyomtatvány tartalmazza az éves, valamint az esedékesség évében ki nem adott szabadságnapokat és az igénybe vett szabadságnapokat (azok naptári időpontjának megjelölésével), valamint a szabadság kiadásának tényét igazoló vezetői aláírást. A rendszeresített nyomtatványt az illetékes szervezeti egységnél – köztisztviselőnként – kell vezetni.

11. A Ktv. és a 136/2003. (IX. 4.) Korm. rendelet szabályozza a rekreációs szabadságra való jogosultság feltételeit, illetve kiadásának, megváltásának módját. A HKF vezetője minden év október 31-éig összeállítja azon köztisztviselők névjegyzékét, akik a következő évben előrehozott vagy utólagos rekreációs szabadság kiadására jogosultságot szereztek.

A közigazgatási államtitkár – az adott szervezeti egység vezetőjének a köztisztviselővel folytatott egyeztetése után – dönt a rekreációs szabadság kiadásának időpontjáról, illetve esetleges megváltásáról.

12. A tanulmányi szabadság mértékéről és feltételeiről a KSZ 2. számú melléklete rendelkezik.

13. A köztisztviselő a törvényben nem szabályozott esetekben, a törvényben biztosított rendes szabadság teljes felhasználása után vehet igénybe fizetés nélküli szabadságot. A köztisztviselő a fizetés nélküli szabadság igénybevételére irányuló kérelmét – az adott szervezeti egység vezetőjének támogatásával – a szabadság tervezett időpontja előtt legalább 30 nappal a kinevezési jogkör gyakorlójához nyújthatja be. A kinevezési jogkör gyakorlója a törvény által előírt kötelezően engedélyezendő eseteken túl indokolt esetben, méltányosságból engedélyezhet fizetés nélküli szabadságot.

14. A munkaközi szünetet a munkaidőn beül, a munkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaközi szünet mértéke 30 perc, amelyet 11.30 és 14.00 óra között kell biztosítani.

[Mt. 117. § (1) E törvény alkalmazásában

a) munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama (122. §) – a készenléti jellegű munkakör kivételével – nem számít be;

b) napi munkaidő: az egy naptári napra eső, vagy huszonnégy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő;

c) heti munkaidő: az egy naptári hétre eső, vagy százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő;

d) éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;

e) többműszakos munkarend: ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket;

f) délutáni műszak: a többműszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;

g) éjszakai műszak: a többműszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka;

h) éjszakai munkát végző munkavállaló: az a munkavállaló, aki

ha) a munkarendje szerint rendszeresen éjszakai műszakban, vagy

hb) az éves munkaidejének legalább egynegyedében

éjszakai munkát végez;

i) pihenőnap: a naptári nap nulla órától huszonnégy óráig tartó időszak, vagy három- és négyműszakos munkarendben, továbbá a megszakítás nélkül működő munkáltató, illetve az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a következő műszak megkezdését megelőző huszonnégy óra;

j) idénymunka: az olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt – a munkaszervezés körülményeitől függetlenül – évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik.

117/B. § (5) Egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály, illetve kollektív szerződés meghatározhatja a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható leghosszabb időtartamot. Ezen túlmenően egyéb korlátozás is előírható.

119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.

(2) A munkaidő-beosztást – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre a 118/A. § (4) bekezdésében meghatározott módon kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

(5) A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.

123. § (1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani.

(2) Kollektív szerződés – a 127. § (6) bekezdése c) pontjában meghatározott munkavállaló kivételével – az (1) bekezdéstől eltérően legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő

a) a készenléti jellegű munkakörben,

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében.

(3) Kollektív szerződés előírhatja, hogy a munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő.

(4) A pihenőidő mértéke a (2) bekezdésben meghatározott esetben legalább hét óra, ha a nyári időszámítás kezdetének időpontja annak tartamára esik.

124. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a munkavállalónak munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő-beosztása alapján a pihenőnapok helyett hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie.

(3) Munkaidőkeret alkalmazása esetén az (1) bekezdésben meghatározott pihenőnapok helyett a munkaidő beosztása alapján a munkavállalónak hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható

a) a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben,

b) a készenléti jellegű munkakörben,

c) a megszakítás nélküli, illetve

d) a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint

e) az idénymunkát végző munkavállaló esetében,

amelybe havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie.

(4) Munkaidőkeret alkalmazása esetén az (1) bekezdésben meghatározott pihenőnapok helyett a munkavállalónak a munkaidő-beosztása alapján hetenként legalább negyven órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe egy teljes naptári napnak és havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. A legalább heti negyven órát kitevő pihenőidő alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra pihenőidőben kell részesülnie.

(5) Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap

a) kéthetente, illetve

b) kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta

– részben vagy egészben – összevontan is kiadható.

(6) Munkaidőkeret alkalmazása esetén

a) a készenléti jellegű munkakörben,

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.

(7) Az (5)–(6) bekezdésben foglaltak esetén a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.

(8) A 127. § (6) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap nem vonható össze.

(9) A 127. § (6) bekezdés a)-b) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap összevonására csak hozzájárulásával kerülhet sor.

(10) Az (1)–(4) bekezdéstől eltérően, a 124/A. § (4) bekezdése szerint a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatható részmunkaidős munkavállaló heti pihenőnapjának nem kell vasárnapra esnie.

124/A. § (1) Vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzés csak

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy

b) a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló esetében, továbbá

c) a 124. § (5)–(6) bekezdésében meghatározott esetben

rendelhető el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja tekintetében a 125. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az (1) bekezdés a)–c) pontjának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap (pihenőidő) kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.

(4) Ha a munkavállaló az (1) bekezdés alapján – a megszakítás nélküli, illetve a három- vagy ennél többműszakos munkarendben, a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a részmunkaidő esetén a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló kivételével – vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el.

125. § (1) Munkaszüneti napon – a 127. § (1) bekezdésének második mondatában meghatározott kivétellel – a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor.

(3) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.

(4) Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, az e napon, illetve a húsvétvasárnapon és a pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(5) A munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a gazdasági miniszter évenként szabályozza. E változtatás során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá.

126. § (1) Rendkívüli munkavégzésnek minősül

a) a munkaidő-beosztástól eltérő,

b) a munkaidőkereten felüli, illetve

c) az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá

d) készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig – ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig – terjedő időtartam.

(2) Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.

127. § (1) A munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el. Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés kizárólag

a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy

b) baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el.

(2) A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

(6) Rendkívüli munkára nem vehető igénybe

a) a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,

b) a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint

c) a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.

Ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(7) A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke egyéves korától négyéves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára.

128. § (1) Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés – a 127. § (6) bekezdése kivételével –, ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor.

129. § (1) A munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állásra (ügyelet), illetve az általa megjelölt – a munkavégzés helyére tekintettel elérhető – helyen töltendő készenlétre kötelezhető,

a) a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítása,

b) baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása, továbbá

c) az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása

érdekében.

(2) Az ügyelet és a készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megőrzéséről.

(3) Az ügyelet elrendelésére a 127. § (2)–(7) bekezdésének, a készenlét elrendelésére a 127. § (2)–(3) és (6)–(7) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4) A munkavállaló számára egy hónapban, illetve négyheti időszakban – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb százhatvannyolc óra készenlét rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi, illetve négyheti mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

(5) Kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem rendelhető el készenlét a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt, ha a megelőző százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakban a munkavállaló a heti pihenőnapján, illetve heti pihenőideje alatt készenlétet teljesített.

(6) Az ügyelet és a készenlét elrendelését megkezdése előtt legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltató – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni. Az ügyelet és a készenlét elrendelésének szabályait a kollektív szerződés az e bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

(7) Az ügyelet, készenlét (1)–(6) bekezdésben foglalt szabályaitól az egészségügyi tevékenységet folytató munkavállalók esetében az ágazatra vonatkozó külön törvény eltérően rendelkezhet.

130. § (2) A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:

a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;

b) a szülési szabadság tartamára;

c) a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére;

d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

132. § (1) A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.

(2) A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb

a) egy gyermeke után kettő,

b) két gyermeke után négy,

c) kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

(3) A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

133. § (1) Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság arányos része jár.

(2) Ha a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.

135. § (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munka időbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munka időbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

(3) Annak a munkavállalónak, akinek a munka időbeosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

136. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.

137. § (1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére – ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget – naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.

(2) A munkavállaló keresőképtelenségét – a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően – a kezelőorvos igazolja.

(3) A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80 százaléka jár.

(4) Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság időarányos részére jogosult. Ez azonban – ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt – nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része.

(5) A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része később nem igényelhető.

(6) A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Ha a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.

(7) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a (6) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját.

(8) A betegszabadság tekintetében a 130. § (2) bekezdését és a 133. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

138. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszűnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettől számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon;

c) ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.

(3) A (2) bekezdés b)–c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság időtartama – a szülést követően – hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét – a szülést követő egy év elteltéig – a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(5) A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg

a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából;

b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül;

c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

(6) A nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követően a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.

138/A. § (1) Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő időpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidő-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vér szerinti vagy örökbe fogadó apát kell érteni.

(4) A munkaidő-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése – az állami költségvetés terhére – kormányrendelet alapján történik.

139. § (1) A munkavállalónak – kérelmére – a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra (a továbbiakban: ápolásra) szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

(2) Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

140. § (1) A munkavállalónak – kérelmére – egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élő házastárs (élettárs) igényelheti.

(2) A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt – legalább egy hónappal előzetesen közölt – időpontban kell kiadni.

(3) Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia.

140/A. § (1) A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók

a) rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével,

b) szabadságának kiadásával,

c) egyéb munkaidő-kedvezményével

kapcsolatos adatokat.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában előírt szabályt nem kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

Ktv. 39. § (1) A munkaidő heti negyven óra, hétfőtől csütörtökig 8-16.30 óráig, pénteken 8–14 óráig tart. A képviselő-testület a heti munkaidő figyelembevételével a napi munkaidő beosztását eltérően is megállapíthatja.

(2) A munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet, ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

(3) A munkaidőt – az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével – a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti keretben is meghatározhatja.

(4) A köztisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.

(6) Munkaidő-keret megállapítása esetén az (5) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidő-keret átlagában kell figyelembe venni.

(7) Rendkívüli esetben a köztisztviselő az (1) bekezdésben meghatározott munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.

(8) Az (5)–(6) bekezdés alkalmazása során a készenlét teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.

40. § (1) A rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

(2) A köztisztviselőt a rendkívüli munkavégzés esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő illeti meg.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a köztisztviselőnek a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár.

(4) A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (3) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(5) A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb 160 óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselő számára legfeljebb évi húsz munkanap szabadidő átalány állapítható meg.

(6) A szabadidőt a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb harminc – az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan – napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

(7) A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult.

40/A. § Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a köztisztviselő részére a munkaidőn belül – a munkavégzés megszakításával – napi 30 perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a köztisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

40/B. § (1) A köztisztviselő a közigazgatási szervek között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés), feltéve, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. A kirendelés a köztisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

(2) A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább tíz munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. A kirendelés időtartamára, valamint az időtartamok számítására a 14. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy más helységbe történő kirendelés esetén a kirendelés időtartama nem haladhatja meg a huszonkét munkanapot.

(3) Nem rendelhető ki:

a) a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig,

b) kiskorú gyermekét egyedül nevelő köztisztviselő,

c) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó köztisztviselő.

(4) A kirendelés a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát nem érinti. A kirendelés időtartama alatt a köztisztviselő a kirendelés időpontjában érvényes illetményére jogosult, de ha a kirendelés helye szerinti közigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor illetményét ennek megfelelően kell megállapítani. Hasonlóan kell eljárni a külön és egyéb juttatások tekintetében is. A köztisztviselő illetményét, külön és egyéb juttatását, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a közigazgatási szerv viseli, ahova a köztisztviselőt kirendelték.

(5) A kirendelésről írásban kell rendelkezni és meg kell határozni:

a) a kirendelés helyét,

b) a kirendelés időtartamát,

c) a (4) bekezdés szerinti illetményt, külön és egyéb juttatást,

d) a kirendeléssel felmerült költségeket,

e) a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét,

f) a kirendeléssel kapcsolatos egyéb lényeges kérdéseket.

(6) A köztisztviselő az (1)–(5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz is kirendelhető.

41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság és minden tíz év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után egybefüggően hathavi fizetett szabadság (a továbbiakban: rekreációs szabadság) illeti meg. A közigazgatási szerv vezetője – a szervezet működőképességének fenntartása végett – nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után előrehozottan, illetve a jogosultság megnyílásától számított két éven belül utólagosan is kiadhatja a rekreációs szabadságot. A rekreációs szabadság tartamába az igénybevétel évében járó szabadságot be kell számítani. A rekreációs szabadságra jogosító közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítása szempontjából kizárólag a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél eltöltött időt lehet figyelembe venni.

(2) A köztisztviselőnek az alapszabadságon felül besorolásától függően pótszabadság jár.

(3) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) fogalmazó besorolásnál 3 munkanap,

b) tanácsos besorolásnál 5 munkanap,

c) vezető-tanácsos besorolásnál 7 munkanap,

d) főtanácsos besorolásnál 9 munkanap,

e) vezető-főtanácsos besorolásnál 11 munkanap.

(5) A vezető beosztású köztisztviselőt a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadság illeti meg, amelynek mértéke évente

a) osztályvezetőnél 11 munkanap;

b) főosztályvezető-helyettesnél 12 munkanap;

c) főosztályvezetőnél 13 munkanap;

d) helyettes államtitkárnál 14 munkanap;

e) államtitkárnál 15 munkanap.

(6)

(9) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a köztisztviselő számára a szabadság arányos része jár.

(10) A közigazgatási szerv vezetője a rekreációs szabadságot az (1) bekezdésben meghatározott időponttól eltérően – a szervezet működőképességének fenntartása mellett – az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőzően egy évvel annak a köztisztviselőnek is kiadhatja, aki legalább húsz év az (1) bekezdés szerinti közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezik.

41/A. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója, a köztisztviselő igényének megismerése után, a tárgyévben február végéig köteles szabadságolási tervet készíteni a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a köztisztviselőt tájékoztatja. A szabadságokat a tervben foglaltaknak megfelelően kell kiadni, azoktól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni, de a köztisztviselő ezzel összefüggésben felmerülő kárát, költségeit – kivéve, ha az eltérésre a köztisztviselő kérelmére került sor – köteles megtéríteni. A köztisztviselő kérelmére az alapszabadság egynegyedét – a közszolgálati jogviszony első három hónapját – kivéve a tervtől eltérően a köztisztviselő által kért időpontban kell kiadni. A köztisztviselőnek erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(2) A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a köztisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja.

41/B. § Fizetés nélküli szabadságot kell biztosítani a külszolgálat időtartamára a köztisztviselőnek, ha házastársa külszolgálatot teljesít.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani a köztisztviselők szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

(4) A szabadság kiadásának időpontját – a köztisztviselő előzetes meghallgatása után – az éves szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.

(5) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltatói jogkör gyakorlója

a) szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig,

b) a köztisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

(6) A szabadságot kettőnél több részletben csak a köztisztviselő kérésére lehet kiadni.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A köztisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

67. § (2) Az ügykezelők szabadságának mértékére a Munka Törvénykönyve 131. §-ában foglaltak az irányadók.

136/2003. (IX. 4.) Korm. rendelet a rekreációs szabadságról

1. § (1) A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, helyi önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatala esetén a jegyző (főjegyző), a megyei jogú város kerületi hivatala vezetője, a körjegyző (a továbbiakban együtt: hivatali szervezet vezetője), jegyző, főjegyző esetében a polgármester, főpolgármester, közgyűlés elnöke határozza meg a rekreációs szabadságok kiadásának ütemezését oly módon, hogy az a közigazgatási szerv folyamatos működését, a feladatok hatékony és zavartalan ellátását ne akadályozza.

(2) A személyügyi feladatot ellátó szervezeti egység vezetője, illetve az ilyen feladattal megbízott köztisztviselő (a továbbiakban együtt: személyügyi vezető) a rekreációs szabadság lehetséges kiadását megelőző év, azt követően minden évben (a továbbiakban együtt: tárgyév) október 31-éig összeállítja azon köztisztviselők névjegyzékét – besorolás és feladatkör megnevezésével –, akik a Ktv. 41. §-ának (1) bekezdése szerint a rekreációs szabadság kiadására előrehozottan vagy utólagosan jogosultságot szereztek.

(3) A személyügyi vezető megküldi a névjegyzéket a szervezeti egység munkáltatói jogkört gyakorló vezetőjének (a továbbiakban: munkáltatói jogkört gyakorló vezető), aki az érintett köztisztviselő véleményét kikérve javaslatot tesz – szervezeti egysége éves munkatervével összhangban – a rekreációs szabadságok ütemezésére.

(4) A rekreációs szabadság kiadásának ütemezését az éves szabadságolási tervben kell szerepeltetni.

2. § (1) Az egyik évről a másik évre áthúzódó rekreációs szabadság idejébe az évi rendes szabadságot oly módon kell beszámítani [Ktv. 41. § (1) bekezdés], hogy összesen egy évre járó szabadságot kell időarányosan elosztva figyelembe venni.

(2) A hivatali szervezet vezetője köteles a rekreációs szabadságot a Ktv. által meghatározott határidőn belül a köztisztviselő részére kiadni úgy, hogy annak igénybevétele a határidőt nem haladhatja meg. A rekreációs szabadságra jogosító idő számítása – függetlenül a rekreációs szabadság igénybevételének időpontjától – a jogosultságot teremtő 10 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után újra kezdődik.

(3) Ha a rekreációs szabadság kiadására a jogosultság megnyílásától számított két éven belül utólagosan nem került sor, azt a munkáltató köteles megváltani. A közszolgálati jogviszony megszűnése, megszüntetése esetén a ki nem adott rekreációs szabadság megváltásra csak akkor kerülhet sor, ha az annak alapjául szolgáló 10 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő már eltelt.

3. § (1) A köztisztviselő a rekreációs szabadság időtartama alatt jogosult

a) az illetményére, a kifizetésre vonatkozó általános szabályok szerint;

b) mindazon juttatásokra, amelyek a rendes szabadság ideje alatt is megilletik.

(2) A rekreációs szabadság nyilvántartására a Ktv. 41/A. §-ának (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(3) A közszolgálati jogviszony megszűnésekor a közszolgálati igazoláson fel kell tüntetni a rekreációs szabadságra jogosító idő kezdetét, kiadásának tényét és idejét, illetve a megváltás megtörténtét.

4. § A rekreációs szabadságra jogosító közszolgálati jogviszony számításánál a 2001. július 1-je után közigazgatási szervnél eltöltött idő, illetve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 130. §-ának (2)bekezdésében foglalt időtartamok vehetők figyelembe.

5. § (1) A Ktv. 41. §-ának (10) bekezdése értelmében rekreációs szabadságra a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 7. §-ának (1), (4) és (5) bekezdésében, valamint 8. §-ában meghatározott életkor betöltése előtt egy évvel az a köztisztviselő is jogosult, aki a Ktv. 41. §-ának (1) bekezdése szerint számított időt, illetve a Ktv. hatálybalépése előtt államigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt egybeszámítva legalább húsz év jogviszonyban töltött idővel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultsággal rendelkező köztisztviselőnek a rekreációs szabadságot úgy kell kiadni, hogy a reá irányadó nyugdíjjogosultság eléréséig azt letöltse.

(3) Első alkalommal e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül a személyzeti vezető összeállítja az (1)bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő köztisztviselők névjegyzékét.

(4) A hivatali szervezet vezetője az e rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával a névjegyzék alapján haladéktalanul intézkedik a 2003. évben megkezdhető rekreációs szabadság kiadásának ütemezésére.

(5) A Ktv. 41. §-ának (10) bekezdése szerinti rekreációs szabadság kiadására a továbbiakban e rendelet szabályait kell alkalmazni.

Mt. 19/A. § (1) A szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személynek a munkáltató területére történő belépését a munkáltató nem tagadhatja meg, ha a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik. A szakszervezetnek minderről a munkáltatót előzetesen értesítenie kell.

85. § (1) A nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi véleménybemutatása alapján – az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges.

102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.

(2) A munkáltató köteles – az erre vonatkozó szabályok megtartásával – az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.

(3) A munkáltató köteles

a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;

b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni;

c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.

103. § (1) A munkavállaló köteles

a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;

c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;

d) munkáját személyesen ellátni.

(2) A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat elvégezni.

(4) A munkavállaló – munkabérének és költségeinek megtérítése mellett – köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.

104. § (4) Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a munkavállalót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.

(5) Ha a munkavállaló az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre távolléti díjra jogosult.

107. § Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól

a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti;

b) közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] halálakor, esetenként legalább két munkanapon át;

c) ha keresőképtelen beteg;

d) a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára;

e) amíg önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltóként tűzoltási vagy műszaki mentési szolgálatot lát el, feltéve, hogy a tűzoltás és a műszaki mentés nem munkaköri kötelessége;

f) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára;

g) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni;

h) munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján.]

XIII.
A KÖZTISZTVISELŐK DÍJAZÁSA

1. Képzettségi pótlék

A képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a Szervezeti és Működési Szabályzat melléklete tartalmazza. Képzettségi pótlékra jogosult a köztisztviselő, aki a besorolási alapját képező végzettséghez képest felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezik, és az a munkaköre ellátásához szükséges.

Fenti esetben a képzettségi pótlék mértéke az illetményalap 40%-a.

[48/A. § (1) A feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként a közigazgatási szerv köztisztviselői számára a hivatali szervezet vezetője – a közigazgatási szerv személyi juttatása előirányzata terhére – képzettségi pótlékot állapíthat meg.

(2) Képzettségi pótlék állapítható meg annak a köztisztviselőnek is, aki a besorolásánál figyelembe vett iskolai végzettségénél magasabb szintű szakképesítéssel, szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, ha az a munkakör ellátásához szükséges.

(3) A képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(4) A képzettségi pótlék mértéke:

a) doktori (PhD) fokozat, vagy a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 119. §-ának (1) bekezdése alapján azzal egyenértékű, vagy ennél magasabb tudományos fokozat esetén az illetményalap 75%-a,

b) felsőfokú iskolai rendszerű képzésben, továbbképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 50%-a,

c) akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben vagy iskolarendszeren kívüli felsőfokú szakképzésben szerzett szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 40%-a,

d) iskolarendszeren kívüli középfokú szakképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 30%-a.

(5) A több feltételnek is megfelelő köztisztviselő csak egy, a magasabb összegű pótlékra jogosult. A (4) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott több, a képzettségi pótlék szempontjából azonos szintű oklevél vagy szakképesítés esetén is csak egyszeres pótlék állapítható meg.

(6) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő nem jogosult képzettségi pótlékra, ha a (4) bekezdés d) pontjában meghatározott további szakképesítéssel rendelkezik.]

2. Idegennyelv-tudási pótlék

Idegennyelv-tudási pótlékra – a Ktv. 48. § (6) bekezdésében felsorolt alanyi jogon járó nyelvpótlékokon kívül – az a köztisztviselő jogosult, aki az idegen nyelvet munkakörének ellátásához használja és annak használata munkaköri leírásában is szerepel.

Az idegennyelv-tudást az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni, melynek rendjét a Ktv. 48. §-a és a 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet szabályozza.

A pótlék mértékére a Ktv. 48. § (5) bekezdés az irányadó. A nyelvpótlékra való jogosultságot – az eredeti okirat alapján – a kinevezési jogkör gyakorlója a HKF előterjesztése alapján állapítja meg.

[48. § (1) Ha a köztisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.

(2) Az idegennyelv-tudást az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.

(3) A képzés nyelve szempontjából államilag elismert nyelvvizsga nélkül is C típusú felsőfokú nyelvvizsgának minősül a köztisztviselő külföldön szerzett közigazgatási tárgyú felsőfokú végzettsége, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzési, illetve vezetőképzési végzettsége, ha a képzés időtartama az egy évet eléri vagy meghaladja.

(4) Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 25-25%-a;

b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 15-15%-a.

(6) A (4)–(5) bekezdéstől eltérően az angol, francia és német nyelvek tekintetében a pótlék alanyi jogon jár, amelynek mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,

b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,

c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a.

(7) Ha a köztisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvekből A vagy B típusú nyelvvizsgával rendelkezik, az (5) bekezdésben foglalt C típusú nyelvvizsgára meghatározott mérték szerint jogosult a nyelvpótlékra.

(8) Ha a köztisztviselő ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú, de különböző fokozatú, illetve különböző típusú és különböző fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, a magasabb mértékű pótlékra jogosult.

(9) Ha a közigazgatási szerv – kivéve a felsőfokú szaknyelvi vizsgát – tanulmányi szerződés alapján pénzügyi támogatást nyújt a nyelvvizsga megszerzéséhez, a köztisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegennyelv-tudási pótlékra mindaddig nem jogosult, amíg a havonta fizetendő pótlék együttes összege nem éri el a tanulmányi szerződés alapján kifizetett pénzügyi támogatás mértékét.

(10) A 7. § (2) bekezdésében előírt idegennyelv-ismerethez kötött munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.]

3. Az illetmény kifizetése

A köztisztviselő illetményének a tárgyhónapot követő hónap 5. napján rendelkezésre kell állnia az általa választott pénzintézetnél nyitott bankszámlán. Amennyiben a köztisztviselő nem rendelkezik bankszámlával, az illetményt a fenti határidő betartásával postai úton kell utalni részére.

[Mt. 142/A. § (1) Az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.

(2) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.

(4) A munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabért úgy kell megállapítani, hogy az az egyenlő bánásmód követelményének (5. §) megfeleljen.

144. § (1) Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

151. § (2) A munkavállaló részére távolléti díj jár:

a) a 107. § a) pontjában meghatározott távollét miatt kiesett munkaidőre;

b) a 107. § b) pontjában meghatározott esetben két munkanapra;

c) a 107. § d) és f) pontjában meghatározott esetekben;

d) a munkaszüneti nap (125. §) miatt kiesett időre;

e) a szabadság (131–132. §) időtartamára;

f) a szoptatási munkaidő-kedvezmény [138. § (5) bekezdés] idejére;

g) a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára.

(3) Ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól [107. § h) pontja], az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás.

(4) A munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg.

152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.

(3) Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.

(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak.

(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.

(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső – a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított – (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.

(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.

(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (együtt: osztószám).

(9) Az a naptári negyedév – az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap –, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.

(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.

153. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult.

(2) A munkába járással összefüggő költségeket külön jogszabály szerint kell megtéríteni.

(4) A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.

154. § (1) A munkabért – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja.

155. § (1) A munkavállaló részére járó munkabért, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik, havonta utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni.

(2) Ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Előleget azonban – legalább havonta – ilyen esetben is fizetni kell.

(3) A munkabért – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. Ha a bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, a munkabért legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni.

156. § A sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően harminc napon belül munkaviszonyt létesítő vagy a fennálló munkaviszonyában tizennégy napon belül tovább foglalkoztatott munkavállaló részére két hétre járó személyi alapbérét – kérésére – előre ki kell fizetni. Az így kifizetett bért – eltérő megállapodás hiányában – két hónapon belül két részletben lehet levonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített bér munkabéréből levonható.

157. § (1) Ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén, akkor kérésére munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni.

(2) A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában – legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon köteles kifizetni

a) a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint

b) az igénybe vett rendes szabadság idejére járó munkabért.

(3) Ha a 155. § (2) bekezdésének esetében a munkaviszony a kifizetés előtt megszűnt, a munkabért a munkáltató köteles az esedékesség napján a munkavállaló által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a munkáltatót terhelik.

159. § Késedelem idejére a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár.

160. § A munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

161. § (1) A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

(2) A munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja.

(3) Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.

(4) E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is. A munkáltató a levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.

162. § (1) A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén, ezt a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni.

(2) A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.

(3) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.

163. § Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.

164. § (1) A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le.

(2) A levonásmentes munkabérrész nem ruházható át.

(3) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását megtilthatja.

(4) A munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.

(5) Az (1)–(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

165. § (2) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.

Ktv. 42. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetmény megállapításnak.

(2) Az illetmény a 43. § (2) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, valamint – az e törvényben meghatározott feltételek esetén – illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll.

(4) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt az I., a középiskolai végzettségű köztisztviselőt a II., az ügykezelőt a III. osztályba kell besorolni (a továbbiakban: besorolási osztály). A besorolási osztály fizetési fokozatokból áll.

43. § (1) Az illetményalapot a közszolgálati érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás figyelembevételével évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.

(2) Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt.

(3) A besorolási osztályokat és a fizetési fokozatokat e törvény 2. számú melléklete tartalmazza.

(4) A hivatali szervezet vezetője – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a 34. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítményértékeléstől függően a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.

(5) Az államtitkár, a helyettes államtitkár, a főosztályvezető alapilletményét – vezetői munkájuk értékelésétől függően – át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg:

a) a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumban az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve a főosztályvezető esetében a miniszter,

b) költségvetési fejezet felügyeletét ellátó országos hatáskörű szervnél – ideértve a társadalombiztosítási költségvetési szerveket is – a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a hivatali szervezet vezetője,

c) az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a szerv vezetője.

(6) A (4)–(5) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő korábban már megállapított alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenhet.

(7) Az illetmény-összetevők – ide nem értve az illetménypótlékokat – változása esetén, így különösen az illetményalap emelkedése, a besorolási vagy fizetési fokozat változása során a köztisztviselő illetményét újra meg kell állapítani.

44. § (1) A... minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél... az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

45. § (1) A vezető alapilletménye:

a) a miniszter esetében a főtisztviselői alapilletmény 1,2-szerese,

b) politikai államtitkár esetében a főtisztviselői alapilletmény 0,93-szorosa,

c) államtitkár esetében az illetményalap 9-szerese,

d) helyettes államtitkár esetében az illetményalap 8,5-szerese,

e) főosztályvezető esetében az illetményalap 8-szorosa,

f) főosztályvezető-helyettes esetében az illetményalap 7,5-szerese,

g) osztályvezető esetében az illetményalap 7-szerese.

(5) Ha a köztisztviselő vezetői beosztása megszűnik, illetményét a 43. és 44. § figyelembevételével kell meghatározni.

46. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 44. § (1) és (5) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szervnél, illetve a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjénél és helyettesénél:

a) miniszter, államtitkár esetén az alapilletmény 65%-a,

b) helyettes államtitkár, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője esetén az alapilletmény 50%-a,

c) főosztályvezető, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal hivatalvezető helyettes esetén az alapilletmény 30%-a,

d) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,

e) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

47. § (1) Az e törvényben meghatározottak alapján a köztisztviselő illetménypótlékra jogosult. A miniszter és a politikai államtitkár részére kizárólag vezetői pótlék állapítható meg.

(2) Az illetménypótlék mértékét az illetményalap százalékában kell meghatározni.

(3) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki a munkaidő beosztása alapján 22.00 és 6.00 óra között végez munkát. A pótlék mértéke óránként az illetményalap 0,14%-a. Abban az esetben, ha a munkaidő-beosztás részben esik 22,00 és 6,00 óra közé, az éjszakai pótlék időarányosan jár.

(4) Ha a köztisztviselő rendszeresen hivatali gépjárművet vezet és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjárművezetési pótlékra jogosult. A pótlék mértéke az illetményalap 13%-a.

(5) A köztisztviselő illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésre munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a köztisztviselő számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértéke az illetményalap 45%-a.

(6) A (4)–(5) bekezdésben meghatározott illetménypótlékra jogosító munkaköröket a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.]

XIV.

A KÖZTISZTVISELŐK ELISMERÉSE

1. Általános szabályok

Az illetékes szervezeti egység vezetője a felügyeletet ellátó helyettes államtitkár egyetértésével az ebben a fejezetben meghatározott címek és elismerések adományozását kezdeményezheti.

Az elismerésre vonatkozó javaslatot részletes indokolással, a köztisztviselő tevékenységének és eredményeinek ismertetésével a Kitüntetési Csoport útján kell a miniszterhez, illetve a közigazgatási államtitkárhoz döntésre előterjeszteni.

Valamennyi cím és elismerés adományozásának előkészítése, a köszöntőlevelek biztosítása és az ünnepélyes átadás megszervezése a Kitüntetési Csoport feladatkörébe tartozik.

2. Eseti jutalom

A köztisztviselő – amennyiben annak pénzügyi fedezete a minisztérium költségvetésében biztosított – eseti jutalomban részesíthető. A jutalom összegére a szervezeti egység vezetőjének véleménye alapján a felügyeletet gyakorló állami vezető tesz javaslatot a következő főbb szempontok alapján:

– kiemelkedő szakmai tudás,

– az ügyfélbarát közigazgatás követelményeinek megfelelő, magas színvonalú munkavégzés,

– többletfeladatok vállalása és teljesítése,

– a munkatársakkal való jó együttműködés, kapcsolattartás.

Az eseti jutalom megállapításáról a kinevezési jogkör gyakorlója dönt. Az eseti jutalom lehet pénzjutalom vagy jutalomüdülést biztosító utazási csekk.

3. Címadományozás

A címzetes vezető-tanácsosi, főtanácsosi, vezető-főtanácsosi és főmunkatársi cím adományozására (Ktv. 30.§) és szakmai tanácsadói, főtanácsadói cím adományozására (Ktv. 30/A. §) évente három alkalommal, március 15-én, július 1-jén és október 23-án kerül sor. Indokolt esetben a címek ettől eltérő időpontban is odaítélhetők.

A szakmai (fő) tanácsadói címadományozásban a Minisztérium felsőfokú végzettségű köztisztviselőinek legfeljebb 15%-a részesíthető. A keretszámot a Szervezeti és Működési Szabályzat tartalmazza.

A szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címmel és vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján számított illetménye.

[Ktv. 30. § (1) A hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával rendelkező köztisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű köztisztviselőnek címzetes főmunkatársi címet adományozhat.

(2) Címzetes vezető-tanácsosi cím a legalább 5, címzetes főtanácsosi cím a legalább 12, címzetes vezető-főtanácsosi cím a legalább 20, címzetes főmunkatársi cím a legalább 18 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkező köztisztviselőnek adományozható.

(3) A köztisztviselő a címzetes vezető-tanácsosi címmel a vezető-tanácsos besorolási fokozat 7-es fizetési fokozatába, a címzetes főtanácsosi címmel a főtanácsos besorolási fokozat 11-es fizetési fokozatába, a címzetes vezető-főtanácsosi címmel a vezető-főtanácsos besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába, a címzetes főmunkatársi címmel a főmunkatárs besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába kerül. Ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján eléri a címmel járó besorolási, fizetési fokozatot, akkor a cím megszűnik és a köztisztviselő további előmenetelére az általános szabályok az irányadók.

(4) Ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás miatt szűnik meg, a besorolására, valamint a cím viselésére, vezetői beosztására utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.

30/A. § (1) A hivatali szervezet vezetője szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címet adományozhat a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező köztisztviselőnek. Az adományozható szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címek számát a közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni. Az adományozható kétféle cím együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselői létszámának 15%-át.

(2) Szakmai tanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább 5 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek; szakmai főtanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább 10 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek adományozható, aki „kiválóan alkalmas” minősítésű.

(3) A szakmai tanácsadó, illetve szakmai főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi, illetve főosztályvezetői illetményre jogosult. A szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címmel és vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján számított illetménye.

(4) A szakmai (fő)tanácsadói címet „kevéssé alkalmas” minősítés esetén vissza kell vonni, ebben az esetben a köztisztviselő a címmel járó illetmény helyett a besorolás szerinti illetményére jogosult.]

4. Miniszteri és közigazgatási államtitkári elismerés

A miniszter, valamint a közigazgatási államtitkár a kiemelkedő és tartósan magas színvonalú szakmai munkát végző köztisztviselőket miniszteri, illetve államtitkári elismerésben és pénzjutalomban részesítheti.

Az elismerés feltétele, hogy a köztisztviselő legalább 1 éve a Minisztérium alkalmazásában álljon.

A miniszteri elismerés adományozására minden évben augusztus 20-a alkalmából kerül sor. Az elismeréssel járó jutalom összege a köztisztviselő havi illetményének kétszerese. Az elismerésben évente maximum 15 fő köztisztviselő részesülhet. A miniszteri elismerések között legalább 3 évnek kell eltelnie.

A közigazgatási államtitkári elismerés adományozására a Magyar Kultúra napján, január 22-én kerül sor. Az elismeréssel járó jutalom összege a köztisztviselő 1 havi illetményének megfelelő összeg. Az elismerésben évente maximum 20 fő köztisztviselő részesülhet. A közigazgatási államtitkári elismerések között legalább 2 évnek kell eltelnie.

A miniszteri és az államtitkári elismerések között legalább egy évnek kell eltelnie.

5. Állami kitüntetésben részesülők jutalmazása

Az Országgyűlés által alapított – jutalomösszeggel nem járó – kitüntetésben részesülő minisztériumi köztisztviselők a miniszteri elismeréssel azonos összegű pénzjutalomra jogosultak.

6. A minisztériumbeli alkalmazás elismerése

A Köztisztviselők Napja alkalmából (július 1-jén) a 25 éve folyamatosan a minisztérium – illetve jogelődjei – alkalmazásában álló köztisztviselők a miniszteri elismeréssel azonos összegű pénzjutalomra jogosultak, ha a 25. szolgálati évüket az adományozás napjáig betöltötték.

7. A címek és elismerések adományozásának időrendje

január 22. közigazgatási államtitkári elismerés adományozása

március 15. címadományozás

július 1. minisztériumbeli alkalmazás elismerése és címadományozás

augusztus 20. miniszteri elismerés adományozása

október 23. címadományozás

[49/N. § (1) A köztisztviselő az adott közszolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve feladatainak hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a következő elismerésekben részesíthető:

a) pénz- vagy tárgyjutalom,

b) hazai vagy külföldi jutalomüdülés,

c) a miniszter által adományozott, névre szóló emléktárgy,

d) a miniszter által alapított kitüntető cím, díj, plakett, oklevél, emléklap stb.,

e) kitüntetés.]

XV.

A KÖZTISZTVISELŐK JUTTATÁSAI

[Ktv. 49/H. § (1) A köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:

a) a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet,

b) lakhatási, lakásépítési, -vásárlási támogatás,

c) albérleti díj hozzájárulás,

d) családalapítási támogatás,

e) üdülési hozzájárulás,

f) szociális támogatás,

g) illetményelőleg,

h) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, nyelvtanulási támogatás,

i) élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás.]

1. Nyugdíjpénztári támogatás

A minisztérium a köztisztviselő önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújt. A minisztérium által az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári befizetéshez történő hozzájárulás mértéke 15 000 Ft/hó/fő. Támogatás visszamenőleg nem adható.

Nem adható támogatás a próbaidő időtartamára. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a támogatást a tényleges munkaidőnek a napi 8 órás teljes munkaidőhöz viszonyított arányával megegyezően kell megállapítani.

(49/D. § A közigazgatási szerv a köztisztviselő önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújthat. A központi költségvetés támogatásának részletes szabályait a Kormány határozza meg.)

2. Egészségpénztári támogatás

A minisztérium a köztisztviselő egészségpénztári tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújt. A minisztérium által az egészségpénztári befizetéshez történő hozzájárulás mértéke 5000 Ft/hó/fő. Támogatás visszamenőleg nem adható.

3. Lakhatási, lakásépítési, -vásárlási támogatás

A minisztérium a köztisztviselők lakásépítését, -vásárlását kamatmentes munkáltatói kölcsönnel támogatja.

A kölcsön igénybevételének részletes szabályait külön szabályzat tartalmazza.

[49/I. § (1) Ha a köztisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt – a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott– kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A köztisztviselő az állami kezességvállalást – az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló – hitelintézeten keresztül veheti igénybe.

(2) Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a köztisztviselőnél vállalhat, aki:

a) határozatlan időre létesített közszolgálati jogviszonyt;

b) legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik;

c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti;

d) ellen nem folyik fegyelmi eljárás, vagy

e) nem áll büntetőeljárás alatt, és

f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs – az igénylés időpontjában – állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett.

(3) A (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló közszolgálati jogviszony fennállását a közigazgatási szerv vezetője igazolja.

(4) A (2) bekezdés e)-f) pontjaiban foglalt feltételek teljesüléséről a köztisztviselő a kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.

(5) A köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül

a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét;

b) az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát;

c) a hitel lejártának időpontját.

A fenti adatokban bekövetkezett változásokról a köztisztviselő haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

(6) Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a 15. § (1) bekezdésének c) vagy d), valamint (2) bekezdés a) vagy c) pontjai alapján szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után a központi költségvetés javára – a hitelintézet útján – egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. A kezességvállalási díj mértéke a kezességgel biztosított kötelezettség összegének 2%-a.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának (6) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről 8 napon belül értesíti a köztisztviselő által az (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.

(8) A hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban közli a köztisztviselővel a (6) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási díj összegét, melyet a köztisztviselő a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.

(9) Ha a köztisztviselő a (6) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a köztisztviselő adatairól 8 napon belül értesíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt.

(10) A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a Magyar Államkincstárt a köztisztviselőknek nyújtott kölcsönök állami kezességvállalással érintett részének negyedév végén fennálló állományáról, valamint e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra alkalmatlan módon történhet.

(11) Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján a köztisztviselő helyett a kezességvállalással biztosított – a hitelintézetnek meg nem térülő – összeget kifizette, illetve a (6) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási díj megfizetését a köztisztviselő elmulasztotta, akkor a köztisztviselő ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősülnek, amelyet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajt be.

(12) A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettséget a pénzügyminiszter a Magyar Államkincstár útján teljesíti.]

4. Készfizető kezességvállalás

Az állami készfizető kezességvállalással biztosított hitelt minden olyan hitelintézetnél igénybe lehet venni, amellyel a Pénzügyminisztérium szerződést kötött.

A Ktv. pontosan meghatározza, hogy a kezességvállalás nyújtásához mely feltételeket kell a közigazgatási szervnek igazolnia, s rendelkezik azokról is, melyekről a köztisztviselőnek kell nyilatkoznia.

A köztisztviselő lakásépítéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt – a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatásban részesíthető– kölcsönéhez a munkáltatói igazolást a KSZ függelékét képező nyomtatványon kérheti a HKF-en.

Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya saját kezdeményezésre (közös megegyezés, lemondás), vagy neki felróható okból (a törvény erejénél fogva, hivatalvesztés fegyelmi büntetés) megszűnik, egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. Ennek mértéke a kezességgel biztosított, még fennálló kölcsönösszeg 2%-a.

Az alapnyilvántartás adatköre kiegészül az állami kezességvállalásra vonatkozó adatkörrel. A törvény a hitelt igénybevevő köztisztviselőre nézve – 5 munkanapon belüli, a bejelentett adatokban bekövetkezett változásokról, pedig azonnali – bejelentési kötelezettséget állapít meg az alábbi adatokra vonatkozóan:

– a hitelszerződést kötő pénzintézet neve, címe;

– az állami kezességvállalással biztosított hitel nagysága;

– a hitel lejárati ideje.

5. Albérletidíj-hozzájárulás

A minisztérium albérleti hozzájárulásban részesítheti azt a köztisztviselőt, aki – továbbá vele együtt élő házastársa vagy élettársa – Budapesten vagy az agglomerációban (30 km-es körzetben) lakástulajdonnal nem rendelkezik, és érvényes lakásbérleti vagy albérleti szerződés alapján lakik Budapesten.

Az albérleti támogatás iránti kérelemben meg kell jelölni a kérés indokait, és csatolni kell a lakásbérleti vagy albérleti szerződés másolatát, nyilatkozni kell továbbá az előírt feltételek meglétéről. A kérelmet a Szociális Bizottság javaslatára a közigazgatási államtitkár bírálja el.

A hozzájárulás mértéke a bérleti szerződéssel igazolt bérleti díj 50%-a, de legfeljebb a mindenkori illetményalap 100%-a lehet. A lakbér-hozzájárulás rezsiköltségre nem fordítható.

A hozzájárulás az szja-törvény szabályai szerint esik az adózási kötelezettség alá.

A támogatásban részesített köztisztviselő köteles a HKF-nél haladéktalanul bejelenteni, ha körülményeiben olyan változás áll be, amely következtében a fentiekben megjelölt támogathatósági feltételeknek nem felel meg.

6. Étkezési hozzájárulás

A köztisztviselőt étkezési utalvány formájában étkezési hozzájárulás illeti meg, melynek mértéke az szja-törvény 1. sz. mellékletében meghatározott adómentes juttatás legnagyobb mértékének kétszerese.

Az étkezési utalványt a minisztérium havonta előre adja ki, minden hónap 5. munkanapjáig.

Az étkezési jegy megrendeléséről, nyilvántartásáról és elszámolásáról a HKF, beszerzéséről a Minisztérium Gazdasági Főigazgatósága gondoskodik

[49/F. § (1) A köztisztviselő természetben nyújtott étkezésre vagy étkezési utalványra jogosult.

(2) Az étkezési utalvány, illetve a természetben nyújtott étkezés havi értéke a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerint ilyen célra adható adómentes juttatás legnagyobb mértéke.

(3) A közigazgatási szerv vezetője az étkezési hozzájárulás – (2) bekezdés szerint meghatározott – összegét legfeljebb kétszereséig felemelheti.]

7. Ruházati költségtérítés

A ruházati költségtérítés mértéke a mindenkori illetményalap kétszerese.

A közszolgálati jogviszony hat hónapot meghaladó szünetelése esetén, illetve ha a közszolgálati jogviszony év közben keletkezik, illetve szűnik meg, a költségtérítés időarányos része illeti meg a köztisztviselőt.

A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a felvett költségtérítés időarányos részét vissza kell téríteni, kivéve, ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg, továbbá ha a köztisztviselő végkielégítésre jogosult, illetve áthelyezés esetén, ha azt a közigazgatási államtitkár engedélyezi.

A költségtérítést minden év március 31. napjáig, új belépők esetében a közszolgálati jogviszony létrejöttétől számított 60 napon belül kell kifizetni.

A költségtérítés a minisztériumhoz méltó megjelenés érdekében használandó fel.

A ruházati költségtérítés nem jár elszámolási kötelezettséggel.

Próbaidős munkavállalók esetében a ruházati költségtérítést a próbaidő eltelte után időarányosan kell kifizetni. Részmunkaidős munkaválók esetében a ruházati költségtérítést a teljes munkaidőben foglalkoztatottakéhoz viszonyított munka időarányos összegben kell megállapítani.

A Mtv. szerint foglalkoztatottak tárgyév december 5. napjáig a munkáltató részére kiállított számlával igazolják a rendeltetés szerinti elszámolást.

[49/G. § (1) A köztisztviselő naptári évenként az illetményalap 200%-ának megfelelő ruházati költségtérítésre jogosult.

(2) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a köztisztviselőnek munkaruhát köteles biztosítani. Amennyiben ruházati költségtérítést állapítottak meg, a munkaruha-ellátásban részesülő köztisztviselő a munkaruha ellenértékének és a ruházati költségtérítésnek a különbözetére jogosult.

(3) A közszolgálati jogviszony hat hónapot meghaladó szünetelése esetén, vagy ha a közszolgálati jogviszony év közben keletkezik, illetve szűnik meg, a ruházati költségtérítés időarányos része jár.

(4) A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a felvett ruházati költségtérítés időarányos részét vissza kell téríteni, kivéve, ha a köztisztviselő végkielégítésre jogosult, továbbá ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg.

(5) A hivatali szervezet vezetője állapítja meg a ruházati költségtérítés fizetésének és elszámolásának feltételeit.]

8. Üdülési hozzájárulás

Az üdülési hozzájárulás pénzben vagy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekkben biztosítható. A hozzájárulás mértéke az illetményalap 100%-a, üdülési csekk esetén pedig a mindenkori minimálbér összege. A köztisztviselő az üdülési hozzájárulás igénybevételének formájáról írásban nyilatkozik.

A közszolgálati jogviszony hat hónapot meghaladó szünetelése esetén, vagy ha a közszolgálati jogviszony év közben keletkezik, illetve szűnik meg, a hozzájárulás időarányos része jár.

A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a felvett hozzájárulás időarányos részét vissza kell téríteni, kivéve, ha a köztisztviselő végkielégítésre jogosult, továbbá ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg.

Próbaidő kikötése esetén az üdülési hozzájárulás kifizetésére csak a próbaidő lejárta után kerülhet sor. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a hozzájárulás mértékét a részmunkaidőnek a napi 8 órás teljes munkaidőhöz viszonyított arányában kell megállapítani.

A hozzájárulást előlegként – elszámolási kötelezettséggel – minden év március 30-ig, új belépők esetében 60 napon belül kell kifizetni. Az elszámolás rendjéről külön tájékoztató rendelkezik.

A Minisztérium köztisztviselőinek pihenését, üdülését a központi közigazgatás integrált üdültetési rendszerének kialakításáról, valamint a Miniszterelnökség Központi Üdülési és Oktatási Főigazgatósága (MeKÜF) létrehozásáról és feladatairól szóló 129/1999. (VII. 24.) Korm. rendelet szabályozza.

A Minisztérium a HKF szervezésében biztosítja a köztisztviselők számára az integrált üdültetési rendszerbe bevont üdülők használatát. A HKF a MeKÜF által megküldött értesítést követően tájékoztatja a köztisztviselőket a Minisztérium számára a tavaszi, a nyári és a téli üdülési szezonban biztosított férőhelyekről, térítési díjakról és az egyéb feltételekről.

Az üdültetéssel kapcsolatos konkrét lehetőségekről a munkavállalókat a HKF rendszeresen tájékoztatja. A tájékoztatások, aktuális ajánlatok, valamint a hotelekre vonatkozó információk megtalálhatók a www.mekuf.meh.hu oldalon is.

[49/H. § (2) Az üdülési hozzájárulás pénzben vagy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekkben (a továbbiakban: üdülési csekk) biztosítható. A hozzájárulás mértéke naptári évenként az illetményalap 75–100%-áig, üdülési csekk esetén a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti adómentes juttatás mértékéig terjedhet. Az üdülési hozzájárulás biztosítása során a köztisztviselő választási lehetőségét biztosítani kell.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.]

9. Rekreációs juttatás

Az év végi regenerálódás, pihenés költségeihez való hozzájárulás érdekében a Minisztérium a köztisztviselők részére vissza nem térítendő rekreációs juttatást fizet. A juttatás mértékét a közigazgatási államtitkár határozza meg.

A juttatásban nem részesülhetnek azok a köztisztviselők, akik tárgyév október 31-én:

– más munkáltatónál, a fogadó munkáltató költségviselése mellett kirendelés vagy határozott időre szóló áthelyezés alapján végeztek munkát,

– közszolgálati jogviszonyuk megszüntetésével összefüggésben munkavégzési kötelezettség alól mentesültek, illetve más okból – ide nem értve a rendes szabadság és a táppénzes állomány időtartamát – tényleges munkát nem végeztek.

10. Iskolakezdési támogatás

A Minisztérium évente egy alkalommal iskolakezdési támogatást nyújt az arra jogosult köztisztviselők részére. Az iskolakezdési támogatás annak a köztisztviselőnek adható, aki az SZJA-törvény 1. számú mellékletének 8.30. pontja alapján gyermeke iskolakezdésére tekintettel adómentes iskoláztatási támogatásban részesíthető.

Iskolakezdési támogatásra az a köztisztviselő jogosult, aki alap- vagy középfokú nevelési-oktatási intézményben, illetve az OKJ szerinti szakképzést folytató intézményben tanulói jogviszonyban álló, nappali tagozatos oktatásban részt vevő gyermeket tart el.

Az iskolakezdési támogatás mértéke 15 000 Ft/év, amelynek kifizetése a köztisztviselő kérelmére, a gyermek iskolalátogatási igazolásának becsatolása mellett, a tankönyv, illetve a taneszköz vásárlásáról szóló számla HKF-re történő bemutatását követően, a tárgyév augusztus 1-jéig történik.

11. A képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel való ellátás

A Minisztérium megtéríti az éleslátást biztosító szemüveg költségét azoknak a határozatlan időre vagy legalább 2 év határozott időre kinevezett köztisztviselőknek, akik a munka idejükből legalább napi 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használnak.

A támogatás mértéke maximum 20 000 Ft, mely két évente egyszer, a Minisztérium nevére és címére kiállított számla alapján kerül kifizetésre. Az ezt meghaladó összeg a köztisztviselő részére nem fizethető ki, kivéve, ha a köztisztviselő előzetes jóváhagyás céljából, tételes részletező árajánlatot nyújt be a munkáltatói jogkör gyakorlójához.

A támogatás nyújtásának feltétele, hogy a köztisztviselő legalább 2 évente látásvizsgálaton vegyen részt, és a szemészeti szakvizsgálat megállapítsa a védőszemüveg használatának szükségességét. A szemüveg javítási, tisztítási stb. költségei a köztisztviselőt terhelik.

Nem részesülhet költségtérítésben az a köztisztviselő, aki

– tartósan fizetés nélküli szabadságon (gyes, gyed, egyéb) vagy tartósan keresőképtelen állományban van,

– felmentési idejét tölti, illetve közszolgálati jogviszonya megszüntetését kérte.

A képernyős munkakörök meghatározása a szervezeti egység vezetők feladata az erre vonatkozó Nyilvántartó lap kitöltésével (KSZ függeléke), melyet megküldenek a HKF-ra. A vezetők a későbbiekben bekövetkező változásokról kötelesek 8 napon belül írásban tájékoztatni a HKF-et.

12. A munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési költségtérítés

Helyi közlekedési bérlet igénybevételére jogosult az a köztisztviselő, akinek kinevezése határozatlan időre, valamint 3 hónapot meghaladó határozott időre szól. A bérletszelvényt az első munkában töltött napon a Humán-közszolgálati Főosztályon lehet átvenni.

Nem jogosult bérletre:

– aki a munkába járáshoz saját gépkocsit vesz igénybe, és ezért költségtérítésben részesül,

– aki a minisztérium tulajdonában lévő gépkocsit személyi használatra veszi igénybe,

– aki 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadságon tartózkodik,

– aki sorkatonai, tartalékos katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

– a fegyelmi eljárás során az állásából felfüggesztett köztisztviselő a felfüggesztés időtartama alatt,

– akinek közszolgálati jogviszonya megszűnik – ide nem értve az elhalálozás miatti megszűnés, illetőleg a nyugdíjra való jogosultságszerzésre alapított felmentés esetét.

A köztisztviselő a jogviszonyának megszűnése esetén köteles a bérletszelvényt leadni, kivéve, ha a minisztérium irányítása alá tartozó szervhez kerül áthelyezésre, vagy azt időarányosan megváltja.

13. Munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés

A köztisztviselőt a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás, illetve a hétvégi hazautazás (továbbiakban: munkába járás) költségeihez költségtérítés illeti meg a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerinti mértékben.

Az utazási költségtérítés iránti kérelemhez csatolni kell a köztisztviselő által megelőlegezett bérletet, illetve menetjegyeket, egyúttal igazolni kell az állandó, illetve az ideiglenes lakcímet.

A költségtérítés kifizetéséről a HKF intézkedik.

[78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra – ideértve a közigazgatási szervet is – és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).

2. § E rendelet alkalmazásában

a) munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;

b) napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;

c) hétvégi hazautazás, ha a munkavállaló ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása.

3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának

a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;

b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon

utazik.

(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha

a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;

b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;

c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

4. § A munkáltató a 3. § (2) bekezdés c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

5. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba; egyidejűleg a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 8/1990. (IV. 25.) PM rendelet és az azt módosító 1/1991. (I. 31.) PM rendelet hatályukat vesztik.]

14. MÁV 50%-os utazási kedvezmény

Korlátlan számú utazásra érvényes 50%-os kedvezményű menetjegy igénybevételére jogosult a köztisztviselő és a 2001. július 1-jétől munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatott dolgozó.

A jogosultságot a munkahely útján igényelhető, MÁV által kiállított arcképes igazolvány alapján lehet megszerezni, ha a jogosult legalább egyéves – bármely munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. Az igazolvány igénylésével kapcsolatos feladatokat a HKF látja el.

15. Évi egyszeri utazási kedvezmény

Évente egy alkalommal 50%-os kedvezményű menettérti utazásra érvényes menetjegy igénybevételére jogosult a legalább 3 hónapja közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő és családtagja. A kedvezmény igénybevételéhez szükséges, a rendelet mellékletében szereplő munkáltatói igazolást a HKF adja ki a munkatárs kérelmére.

16. Bankszámlaköltség-térítés

A Minisztérium a köztisztviselők illetményének bankszámláról történő felvétele költségeihez 2000 Ft/év összegű költségtérítést nyújt, amelyet minden évben a januári illetménnyel együtt (év közben munkába lépők esetében időarányosan, az első illetményátutalással egyidejűleg) kell részükre átutalni.

17. Jubileumi jutalom

Az esedékes jubileumi jutalmak kifizetéséről és az átadó ünnepség megszervezéséről a HKF, az ajándék beszerzéséről a HKF jelzése alapján a Gazdasági Főigazgatóság intézkedik.

[49/E. § (1) A köztisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi közszolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett közszolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

(2) A jubileumi jutalom

a) 25 évi közszolgálati jogviszony esetén kéthavi,

b) 30 évi közszolgálati jogviszony esetén háromhavi,

c) 35 évi közszolgálati jogviszony esetén négyhavi,

d) 40 évi közszolgálati jogviszony esetén öthavi

illetménynek megfelelő összeg.

(3) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál a 72. § (1)–(2) bekezdése az irányadó azzal, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, illetőleg 1992. július 1-je után munkaviszonyban töltött időt figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A köztisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban már megkapta.

(5) A közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni

a) a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;

b) a 30 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a 35 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra,

d) a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(6) Ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő halála miatt szűnik meg, az (5) bekezdésben foglalt szabály alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat az örökösnek kell kifizetni.]

18. Illetményelőleg

Az illetményelőleg havi keretösszege a minisztérium jóváhagyott költségvetésében szereplő rendszeres személyi juttatások egy havi összegének 10%-a. A kérelmet a köztisztviselőnek (KSZ függeléke) – a szervezeti egység vezetőjének véleményével ellátva – a HKF-re kell eljuttatnia elbírálásra. Az igényeket a HKF a beérkezés sorrendjében bírálja el a meghatározott keretösszeg erejéig.

Az illetményelőleg mértéke: a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a folyósítás legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettsége mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét, valamint a köztisztviselő bruttó havi illetményét meg nem haladó érték.

A határozott időre kinevezett köztisztviselő is igényelhet illetményelőleget, melynek visszafizetése nem haladhatja meg kinevezésének időtartamát, de maximum 6 hónapot.

Nem igényelhet illetményelőleget az a köztisztviselő, aki próbaidejét, felmentési, felmondási, illetve lemondási idejét tölti, vagy akivel szemben a minisztériumnak bármilyen jogcímen lejárt és meg nem fizetett tartozása van.

A köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának az utolsó törlesztőrészlet lejárta előtt történő megszűnése esetén az illetményelőleg vissza nem fizetett része az utolsó munkában töltött napon esedékessé válik, és a köztisztviselőnek járó pénzbeli juttatásokból a vissza nem fizetett teljes előleget levonásba kell helyezni, illetőleg vissza kell fizetni.

19. Otthoni internethasználat támogatása

A minisztérium a munkavállalók részére internetszolgáltatás otthoni igénybevételéhez legfeljebb 5000 Ft/hónap összegű hozzájárulást biztosít.

A támogatás bármely Internet-szolgáltatóval kötött internet-előfizetési vagy forgalmi díjazásra kötött átalánydíjas, a munkavállalóval kötött szerződés alapján, a KSZ függelékeként csatolt nyilatkozatminta kitöltése alapján igényelhető. A támogatás a szerződés szerinti átalánydíj vagy egyéb díjak összegét nem haladhatja meg.

A támogatás kifizetése a havi illetményekkel egyidejűleg történik.

A támogatás rendeltetésszerű felhasználását a munkavállaló a HKF felé az Internet-előfizetési, illetve a forgalmi díjakra vonatkozó számlák másolatának leadásával igazolja választása szerint és előzetes nyilatkozata alapján

a) a tárgyévet követően január 20. napjáig a tárgyévre vonatkozóan, vagy

b) minden hónap 20. napjáig a megelőző hónapra vonatkozóan.

Az a) pontban írt eljárás választása esetén a kifizetett és felhasznált támogatás számlákkal nem igazolható részét a munkáltató munkavállaló következő havi illetményéből levonásra helyezi.

[49. § A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közszolgálati jogviszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.

49/A. § (1) A köztisztviselőt az e törvény 42–49. §-a alapján megillető illetmény kifizetése a köztisztviselő által választott pénzintézetnél nyitott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.

(2) Az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő illetmény kifizetés a köztisztviselő részére költségtöbbletet nem okozhat.

49/B. § (1) Ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesítő köztisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet. A helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. A helyettesítési díj a helyettesítés első napjától jár.

(2) A köztisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészben többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el.

(3) Nem jár helyettesítési díj, ha

a) a helyettesítés a vezető munkaköri kötelezettsége,

b) a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom nem vonatkozik arra az esetre, amikor a helyettesítésre azért van szükség, mert a helyettesítésre okot adó munkakör nincs betöltve, feltéve, ha a helyettesítés időtartama a 30 napot meghaladja.

49/C. § (1) A közigazgatási szerv a szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli munkavégzésre kötelezheti a köztisztviselőt (kiküldetés). Ennek feltétele, hogy a köztisztviselő a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasítása alapján végezze a munkát. Nem minősül kiküldetésnek, ha a köztisztviselő a munkáját – a munka természetéből eredően – szokásosan a közigazgatási szerv székhelyén kívül végzi, valamint, ha olyan településen végzi, amely a közigazgatási szerv szervezetszerű működéséhez tartozik. Így különösen nem minősül kiküldetésnek, ha a körjegyző vagy az igazgatási, hatósági társulás köztisztviselője a körjegyzőséghez, valamint a társuláshoz tartozó településen látja el munkaköri feladatait.

(2) Nem kötelezhető a beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.

(3) A kiküldetés a köztisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat. A kiküldetés időtartamára, illetve az időtartamok számítására a 14. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kiküldetésben lévő köztisztviselőnek az élelmezésével kapcsolatos többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (a továbbiakban: napidíj) jár.

(5) A napidíj mértéke a költségvetési törvényben meghatározott illetményalap egy munkanapra eső összegének 25%-a. Kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni és azt tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.

(6) A napidíj átalányként is elszámolható, ha a köztisztviselő havonta, rendszeresen kiküldetésben végez munkát. Az átalányt a napidíj és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni.

(7) A napidíj fele jár, ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem éri el.

(8) Nem számolható el napidíj, ha a kiküldetésben töltött idő a 4 órát nem éri el.

(9) Kiküldetés esetén a napidíjon túlmenően a munkáltató köteles a köztisztviselő számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeit.]

XVI.

A KÖZTISZTVISELŐK SZOCIÁLIS TÁMOGATÁSA

1. Általános szabályok

A szociális támogatások odaítéléséről és konkrét mértékéről a Szociális Bizottság javaslata alapján a közigazgatási államtitkár dönt.

A támogatásban próbaidőre kinevezett köztisztviselő nem részesíthető.

A szociális támogatásra felhasználható keretösszeget a Minisztérium éves költségvetésének tervezésekor kell elkülöníteni.

A Szociális Bizottság tagjai az alábbi területek képviselői:

– Közigazgatási Államtitkári Titkárság,

– Miniszteri Kabinet,

– Gazdálkodási Főosztály,

– NKÖM Szakszervezeti Bizottsága,

– Jogi Főosztály,

– HKF.

A Szociális Bizottság üléseit a HKF képviselője vezeti. Szavazategyenlőség esetén a NKÖM Szakszervezeti Bizottság képviselőjének szavazata dönt.

2. Rendkívüli szociális segély

Az a köztisztviselő, aki olyan élethelyzetbe került, mely anyagi, szociális biztonságát nagymértékben veszélyezteti, naptári évenként egy alkalommal rendkívüli, vissza nem térítendő szociális segélyben részesíthető. A segély alsó határa a mindenkori minimálbér összege, felső határa a mindenkori minimálbér összegének háromszorosa.

A segély iránti kérelmeket – részletes indokolással és a szervezeti egység vezetőjének véleményével ellátva – a Szociális Bizottsághoz kell benyújtani, odaítéléséről a közigazgatási államtitkár dönt.

3. Temetési segély

Vissza nem térítendő temetési segély annak a köztisztviselőnek adható, akinek közeli hozzátartozója elhalálozott (1997/68. APEH iránymutatás), és rendkívüli szociális körülményei a temetési segély megítélését indokolttá teszik.

A segély mértéke az eredeti (a köztisztviselő nevére és címére kiállított) számlával igazolt temetési költség 50%-a, de legfeljebb a mindenkori minimálbér 1,5-szerese lehet.

A kérelmet (a halotti anyakönyvi kivonat másolatával és az eredeti temetkezési számla bemutatásával) az elhalálozástól számított 90 napon belül lehet benyújtani a Szociális Bizottsághoz.

[49/M. § (1) Az elhunyt köztisztviselőt a hivatali szerv vezetője a közszolgálat halottjává nyilváníthatja. Az elhunyt nyugalmazott köztisztviselő akkor nyilvánítható a közszolgálat halottjává, ha közszolgálati jogviszonyát nem bírói ítélet alapján vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg.

(2) A szerv megszűnése esetén ezt a feladatot a jogutód szerv, ennek hiányában a felettes vagy az általa kijelölt szerv látja el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv a közszolgálat halottjává nyilvánított személy temetési költségeit részben vagy egészben átvállalja.]

XVII.

A KÖZTISZTVISELŐK FOGLALKOZTATÁS-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSA, PIHENÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE

1. A Minisztérium épületében egészségügyi tanácsadás vehető igénybe, melynek fogadási idejét a HKF a munkaidőhöz igazodóan állapítja meg.

2. A foglalkoztatás-egészségügyi ellátás keretében a közszolgálati jogviszony létesítését megelőzően kötelező orvosi vizsgálatra kerül sor, illetve a már állományban lévő köztisztviselők két évente általános orvosi és alkalmanként szűrővizsgálatokon vehetnek részt, a Minisztériummal szerződésben álló egészségügyi intézményben.

A vizsgálatok lebonyolítására a HKF ütemtervet készít a foglalkoztatás-egészségügyi szolgálat bevonásával.

XVIII.

A MINISZTÉRIUM KEGYELETI FELADATAI

1. A Minisztérium erkölcsi kötelességének tartja, hogy méltó módon kifejezze az elhunyt minisztériumi köztisztviselők iránti megbecsülését, és osztozzon a hozzátartozók gyászában. A kegyeleti eljárás lebonyolításával kapcsolatos feladatokat a Kegyeleti Bizottság végzi.

A Kegyeleti Bizottság a kegyeleti szertartással kapcsolatos feladatok körében, tiszteletben tartva az elhunyt végakaratát és a hozzátartozók véleményét (kérését)

– részt vesz a szertartás kegyeleti eseményeinek lebonyolításában,

– gondoskodik a temetésen elhangzó beszédek elkészítéséről, gyászlobogó kihelyezéséről, biztosítja a Minisztérium nevében elhelyezendő koszorút,

– szervezi a temetésen részt vevő hivatali munkatársak utaztatását.

2. A Kegyeleti Bizottság tagjai:

– az adott szervezeti egység vezetője

– a HKF képviselője

– a Gazdálkodási Főosztály képviselője

– a Szakszervezeti Bizottság képviselője (ha az elhunyt szakszervezeti tag volt).

A Kegyeleti Bizottság üléseit a HKF képviselője vezeti. Szavazategyenlőség esetén a NKÖM Szakszervezeti Bizottsága képviselőjének szavazata dönt.

3. A Minisztérium közigazgatási államtitkára a Kegyeleti Bizottság javaslatára, eseti elbírálás alapján saját halottá nyilvánítja azt az elhunyt köztisztviselőt (ha ez a közvetlen hozzátartozók egyetértésével találkozik, és az elhunyt végakaratával sem ellentétes), aki a közszolgálati jogviszonya alatt végzett kiemelkedő munkája és példamutató emberi magatartása alapján erre érdemes.

4. A Minisztérium saját halottjává nyilvánított személy hozzátartozóját a temetkezési költség 100%-áig terjedő költségtérítés illeti meg.

5. A kegyeleti eljárással kapcsolatos engedélyezett költségeket a Minisztérium Gazdálkodási Főosztálya az eredeti számlák bemutatása alapján számolja el.

6. A temetésen a kinevezési jogkör gyakorlója vagy az általa kijelölt személy képviseli a Minisztériumot.

XIX.

A MINISZTÉRIUM NYUGÁLLOMÁNYÚ KÖZTISZTVISELŐINEK TÁMOGATÁSA

A Minisztériummal fennállt közszolgálati jogviszonyát nyugdíjasnak minősülésre alapozott felmentéssel, vagy nyugdíjba vonulással összefüggő közös megegyezéssel, lemondással megszüntető volt köztisztviselő (továbbiakban: a Minisztérium nyugdíjasa) a Szociális Bizottság javaslata alapján az alábbi támogatásokban részesíthető:

a) vissza nem térítendő rendkívüli szociális segély,

b) temetési segély, kegyeleti támogatás,

c) eseti segítségnyújtás és tanácsadás hivatalos ügyekben, amennyiben a Minisztérium nyugdíjasa ehhez családi segítséget nem tud igénybe venni,

d) év végi, karácsonyi vásárlási utalvány rászorultság szerint 20 000 Ft, illetve 15 000 Ft értékben,

e) évente egy alkalommal (rászorultság esetén) üdülési csekk nyújtása 30 000 Ft értékben,

f) rászorultság esetén étkezési hozzájárulás juttatása Accor Services ticket formában havi 4000 Ft értékben.

A Szociális Bizottság

a) javaslatot tehet nyugdíjas köztisztviselő elismerésére a Köztisztviselők Napja alkalmából.

b) kétévente – első ízben 2003-ban – november 30-ig értékelő összefoglalást készít a Ktv. 49/J-49/K. §-aiban, továbbá a 49/L. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések Minisztériumnál való érvényesülésének helyzetéről.

c) a HKF vezetőjének egyetértésével a Minisztérium nyugdíjasai helyzetét javító intézkedést javasolhat a közigazgatási államtitkárnak.

A Minisztérium nyugdíjasai részére nyugdíjas klub és nyugdíjas találkozók szervezhetők.

A HKF nyilvántartja a Minisztérium nyugdíjasait, elérhetőségüket, és szükség szerint tartja velük a kapcsolatot.

[49/J. § (1) A nyugállományú köztisztviselő a szociális helyzetére figyelemmel, rászorultság alapján pénzbeli vagy természetbeni támogatásban részesíthető.

(2) Szociális és kegyeleti támogatás céljára a közigazgatási szerv költségvetésében fedezetet kell biztosítani (szociális keret), amely más célra nem használható fel és nem csoportosítható át.

(3) A szociális támogatások körültekintő felhasználásának biztosítására, a nyugállományú köztisztviselők szociális helyzetének folyamatos figyelemmel kísérésére, az igényjogosultság megállapítására és a támogatások folyósítására – szociális bizottságok bevonásával – a szerv vezetője a személyügyi szervezet útján köteles intézkedni.

(4) A szervek vezetői a személyügyi szervezet útján, a szociális bizottságokkal és a társadalmi és érdek-képviseleti szervekkel együttműködve kötelesek figyelemmel kísérni a nyugdíjas köztisztviselői állomány szociális helyzetét, nyilvántartani a tartósan gondozásra szorulókat, folyamatosan kapcsolatot tartani a gondozottakkal.

(5) A szociális keret terhére nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:

a) eseti szociális segély,

b) jövedelemkiegészítés,

c) temetési segély,

d) kedvezményes étkeztetés,

e) kedvezményes üdültetés,

f) egyes szolgáltatások kedvezményes igénybevétele.

49/K. § (1) A 49/J. § (4) bekezdésében meghatározott feladatokat annak a szervnek a vezetője látja el, ahonnan az érintett nyugállományba került.

(2) A szerv megszűnése esetén ezt a feladatot a jogutód szerv, ennek hiányában a felettes vagy az általa kijelölt szerv látja el.

49/L. § (1) A nyugállományú köztisztviselők szociális gondozásának, illetve szakmai tapasztalata hasznosításának elősegítésére, a velük való kapcsolattartás biztosítására a munkáltató nyugdíjas bizottságot hozhat létre, illetve támogathatja az e célokat szolgáló egyesületek létrehozását. A rendkívüli feladatok végrehajtása során, így különösen választás, népszámlálás, egyéb statisztikai felmérések keretében elsősorban az életpályájukat a közszolgálatban letöltő, tapasztalt nyugdíjas köztisztviselőket előnyben kell részesíteni. A nyugdíjas bizottság javaslatot tehet nyugdíjas köztisztviselő elismerésére a Köztisztviselők Napja alkalmából.

(2) A központi közigazgatási szerv vezetője legalább kétévente áttekinti, értékeli az (1) bekezdésben, valamint a 49/J–49/K. §-okban meghatározott rendelkezések érvényesülését, és szükség esetén a nyugdíjas köztisztviselők helyzetét javító intézkedést hoz. Az értékelés megvitatására a nyugdíjas bizottság képviselőjét is meg kell hívni.

(3) Ha nyugdíjas bizottságot nem hoznak létre, a nyugdíjas köztisztviselők ügyeinek intézésével referens bízható meg.]

XX.

A KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS

1. Adatvédelem

A Minisztériumban a személyes adatok védelmének szabályait a Közszolgálati Adatvédelmi Szabályzat tartalmazza.

2. Bejelentési kötelezettség

A köztisztviselő az adataiban bekövetkező változásokat 8 napon belül köteles a HKF-nek írásban bejelenteni, ahol a változást haladéktalanul rávezetik a köztisztviselő adatlapjára.

[Mt. 3. § (4) A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.

233/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a közszolgálati
jogviszonnyal összefüggő adatkezelésre
és a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó
szabályokról

1. § (1) E rendelet hatálya a Ktv. 1. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott szervekre (a továbbiakban: közigazgatási szerv) és az e szervekkel közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőkre és ügykezelőkre (a továbbiakban együtt: köztisztviselő) terjed ki. A törvény eltérő rendelkezése hiányában e rendelet szabályait kell alkalmazni a Ktv. 2. §-ának b) pontjában meghatározott szervnél alkalmazott köztisztviselőkre és ügykezelőkre is.

(2) E rendelet szerint kell ellátni a közszolgálati alapnyilvántartás és a központi közszolgálati nyilvántartás (a továbbiakban: KÖZIGTAD) vezetését (a továbbiakban együtt: közszolgálati nyilvántartás), továbbá a köztisztviselő személyi iratainak és adatainak kezelését (a továbbiakban együtt: közszolgálati adatkezelés).

(4) E rendeletet a közszolgálati jogviszony megszűnése után, illetve az e jogviszony létesítésére irányuló előzetes eljárásokra is megfelelően alkalmazni kell.

2. § (1) A közszolgálati adatkezelés jogszerűségéért, a személyes adatok védelméért, valamint a Ktv. 62. §-ának (1) bekezdésében, 62/A. §-ban és 63. §-ának (4) bekezdésében előírt adatszolgáltatásokért felelős

a) a köztisztviselővel közszolgálati jogviszonyban álló közigazgatási, illetve alkalmazó szerv hivatali szervezetének vezetője; helyi önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatala esetén a jegyző (főjegyző), a megyei jogú város kerületi hivatala vezetője, a körjegyző;

b) a KÖZIGTAD kezelése, az abból történő adatszolgáltatás, valamint az ehhez kapcsolódó iratok kezelése tekintetében a belügyminiszter.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a központi közigazgatási szerv, illetve területi szerve (a továbbiakban: irányító közigazgatási szerv) hivatali szervezetének vezetője látja el az irányítása, felügyelete, ellenőrzése alatt álló közigazgatási szerv (a továbbiakban: irányított közigazgatási szerv) köztisztviselője személyi anyagával, közszolgálati alapnyilvántartásával és – kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik – egyéb személyi iratainak adatkezelésével, valamint a Ktv. 62. § (1) és a 63. § (4) bekezdéseiben meghatározott adatszolgáltatással kapcsolatos adatfeldolgozást, ha

a) az adatfeldolgozásra megállapodásban megbízást ad (a továbbiakban: megállapodás) az irányított közigazgatási szerv vezetője, és

b) mindkét közigazgatási szerv adatvédelmi szabályzata a megállapodásban foglaltak figyelembevételével rendelkezik az eltérő adatkezeléssel összefüggő adatvédelemről.

(3) Az adatfeldolgozást megalapozó intézkedéseket –kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az irányított szerv vezetője hozhatja meg.

(4) A megállapodást – megkötésétől számított 15 napon belül – az irányító szerv megküldi a belügyminiszternek, aki megvizsgálja tartalmának törvényességét, s jogszabálysértés esetén felhívja az érintett közigazgatási szervek hivatali szervezetének vezetőit a jogszabálysértő rendelkezések kijavítására. Ha a megállapodás megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, a belügyminiszter azt tudomásul veszi, amelyről tájékoztatja az érintett közigazgatási szervek hivatali szervezetének vezetőit, s megteszi a további szükséges intézkedéseket.

3. § (1) A közszolgálati nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatokat csak a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti vezető által e feladattal megbízott szervezeti egység vagy köztisztviselő (a továbbiakban: személyzeti szerv) láthatja el.

(2) A személyzeti szerv a közszolgálati adatkezelés során a nem nyilvános személyes adatokat csak törvényben meghatározott esetekben és célokra, illetve az érintett köztisztviselő erre irányuló írásbeli kérelmére használhatja fel, illetve adhatja át harmadik személynek.

(3) Az illetményszámfejtést végző szervnek csak azok az adatok továbbíthatók, amelyeket az illetményszámfejtő hely feladatait meghatározó jogszabályok a vonatkozó törvények alapján előírnak. Egyéb adatok továbbítását az illetményszámfejtést végző szerv nem kezdeményezheti. Az átadott adatok védelméért, kezelésük jogszerűségéért az illetményszámfejtést végző szerv vezetője a felelős.

4. § (1) A közigazgatási, illetve az alkalmazó szerv, valamint a személyzeti szerv a köztisztviselő – írásbeli kérelmére – olyan adatait is kezelheti, amelyek átadására törvény a köztisztviselőt nem kötelezi, azonban ezen adatok csak a köztisztviselő által megjelölt célra használhatók fel, illetve csak írásbeli hozzájárulásával továbbíthatók más szerv részére.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat elkülönítetten kell kezelni, és az ezekben szereplő személyazonosító adatokat a köztisztviselő kérésére haladéktalanul törölni kell.

(3) Az (1) bekezdés alapján kezelt adatok személyazonosításra alkalmatlan módon statisztikai célra felhasználhatók, illetve ezekből adatszolgáltatás végezhető.

5. § (1) A személyzeti szerv köteles biztosítani, hogy a köztisztviselő a róla nyilvántartott adatokba és iratokba korlátozás nélkül betekinthessen, azokról másolatot vagy kivonatot kaphasson.

(2) A köztisztviselő kérheti adatai helyesbítését, illetve kijavítását, melyet a személyzeti szerv köteles teljesíteni. A közokirat, illetve a munkáltató döntése alapján bejegyzett adatok helyesbítését vagy törlését csak közokirat, illetve a munkáltató erre irányuló nyilatkozata vagy döntésének az illetékes szerv által történt megváltoztatása alapján lehet kérni.

(3) A köztisztviselő jogosult megismerni, hogy a közszolgálati adatkezelés során adatait kinek, milyen célból és milyen terjedelemben továbbították. Ennek biztosítása érdekében a személyzeti szerv adattovábbítási nyilvántartást vezet, melyet az adat kiadásától számított 5 évig meg kell őrizni.

6. § (1) Személyi irat minden – bármilyen anyagon, alakban és bármilyen eszköz felhasználásával keletkezett– adathordozó, amely a közszolgálati jogviszony létesítésekor, fennállása alatt, megszűnésekor, illetve azt követően keletkezik és a köztisztviselő személyével összefüggésben adatot, megállapítást tartalmaz.

(2) A személyi iratok köre:

a) a személyi anyag [Ktv. 64. § (1) bek.] iratai (atovábbiakban: személyzeti irat);

b) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő egyéb iratok;

c) a köztisztviselőnek a közszolgálati jogviszonyával összefüggő más jogviszonyaival kapcsolatos iratok (adóbevallás, fizetési letiltás stb.);

d) a köztisztviselő saját kérelmére kiállított vagy önként átadott adatokat tartalmazó iratok.

(3) Ha az illetményszámfejtéssel kapcsolatos feladatokat nem a köztisztviselőt alkalmazó szerv végzi, az illetményszámfejtéshez nélkülözhetetlen adatokat tartalmazó iratokat, valamint a (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti iratokat az illetményszámfejtést végző szerv is – e rendeletben foglaltak figyelembevételével – kezelheti.

(4) A közszolgálati jogviszony létrehozásának elmaradása esetén az ezzel kapcsolatos döntést követő 8 napon belül vissza kell adni a közszolgálati jogviszony létrehozását kezdeményező iratokat az érintettnek, illetve a személyi anyagot annak a szervnek, amely azt megküldte.

7. § (1) A személyi iratokba – kivéve a köztisztviselői vagyonnyilatkozatot (a továbbiakban: vagyonnyilatkozat), illetve a (2) bekezdésben meghatározott személyi iratokat – az alábbi szervek és személyek jogosultak betekinteni:

a) a Ktv. 63. § (1) bekezdésében meghatározott személyek;

b) más jogviszony alapján keletkezett iratokba az arra vonatkozó törvény szerint jogosultak (adóellenőr, társadalombiztosítási ellenőr stb.).

(2) A vagyonnyilatkozatba és a vagyonnyilatkozatban közölt adatokat, illetve az azokra vonatkozó adatokat tartalmazó személyi iratokba (a továbbiakban: vagyonnyilatkozati iratok) a Ktv. 22/A. § (13) bekezdésében meghatározott személyek célhoz kötötten jogosultak betekinteni.

(3) A vagyonnyilatkozati iratokba történő betekintést a vagyonnyilatkozathoz csatolt kísérő lapon kell dokumentálni a vagyonnyilatkozat tételéről, átadásáról, kezeléséről, az abban foglalt adatok védelméről, valamint a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal szervezetéről, működéséről és az ellenőrzési eljárás lefolytatásáról szóló 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet 8. §-a szerint.

8. § (1) A közigazgatási, illetve alkalmazó szervnél keletkezett személyi iratok kezelésének technikai szabályairól a közszolgálati adatvédelmi és az iratkezelési szabályzatban kell rendelkezni.

(2) A személyi iratokat – ha jogszabály másként nem rendelkezik – külön számtartományon belül gyűjtőszámon vagy ezzel egyenértékű módon kell iktatni.

(3) A személyi iratra csak olyan adat és megállapítás vezethető, amelynek alapja

a) közokirat vagy a köztisztviselő írásbeli nyilatkozata;

b) a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli rendelkezése;

c) bíróság vagy más hatóság döntése;

d) jogszabályi rendelkezés;

e) a Ktv. 31/C. § (4) bekezdés szerinti miniszterelnöki intézkedés.

(4) A köztisztviselőhöz tartozó - a vagyonnyilatkozat-tételével összefüggő - személyi iratokat az egyéb személyi iratoktól fizikailag elkülönítetten, önálló iktatás szerint a közigazgatási, illetve alkalmazó szerven belül egy szervezeti egységnél, illetve az azzal megbízott ügyintézőnél egységesen kell kezelni.

(5) A közszolgálati jogviszony megszűnése után a köztisztviselő személyi iratait – kivéve a köztisztviselőhöz tartozó, a vagyonnyilatkozat-tételével összefüggő személyi iratokat - az irattárban (központi) kell elhelyezni. A vagyonnyilatkozat tételével összefüggő személyi iratok a vagyonnyilatkozatra kötelezett köztisztviselő jogviszonyának, illetve vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége fennállásáig kezelhetőek, azt követően azokat haladéktalanul meg kell semmisíteni. A vagyonnyilatkozat kezelése szempontjából a Ktv. 22/A. § (16) bekezdése szerint kell eljárni, ha megszűnik a köztisztviselő vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége.

(6) A közszolgálati jogviszony létesítésekor a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv összeállítja a köztisztviselő személyi anyagát, s azt e rendeletben meghatározottak szerint kezeli. Törvény eltérő rendelkezésének hiányában a személyi anyagban a Ktv. 64. § (1) bekezdésében felsorolt személyzeti iratokon kívül más irat nem tárolható. A személyzeti iratokat tartalmuknak megfelelően csoportosítva, keletkezésük sorrendjében, az e célra személyenként kialakított gyűjtőben kell őrizni (személyi anyag). Az elhelyezett személyzeti iratokról tartalomjegyzéket (a továbbiakban: tartalomjegyzék) kell készíteni, amelyen a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv dokumentálja az irat megnevezését, iktatószámát és keltezését. A tartalomjegyzékre azonnal rávezeti a változást.

(7) Határozott időre történő áthelyezés, illetve a kirendelés esetén – kivéve a Ktv. 31/C. § (4) bekezdésében említett határozott idejű áthelyezést (a továbbiakban: határozott idejű kötelező áthelyezés) – a kinevező közigazgatási, illetve alkalmazó szerv kezeli a köztisztviselő személyi anyagát. Az áthelyezést, illetve a kirendelést követően keletkező és a személyi anyag részét képező személyzeti iratot a személyi anyagban kell elhelyezni. Közigazgatási szervhez történő végleges áthelyezés esetén a köztisztviselő személyi anyagát a személyzeti iratokról készített átadási jegyzékkel együtt az áthelyezés időpontjában – legkésőbb az áthelyezés időpontját követő munkanapon – meg kell küldeni az áthelyezés helye szerinti közigazgatási szervnek, amely nyolc napon belül visszaigazolja azok átvételét. Határozott idejű kötelező áthelyezés esetén a köztisztviselő személyi anyagának kezelése szempontjából úgy kell eljárni, mintha az áthelyezés végleges lenne.

(8) A személyi anyagot „Betekintési lap” (a továbbiakban: betekintési lap) kimutatással kell ellátni, amelyen dokumentálni kell a személyi anyagba történő betekintés tényét, jogosultjának személyét, jogszabályi alapját és időpontját.

(9) A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a tartalomjegyzéket és a betekintési lapot a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv lezárja és a személyi anyagot irattározza. A személyi anyagot – kivéve, amelyet a Ktv. 64. § (3) bekezdése alapján átadtak – a közszolgálati jogviszony megszűnésétől számított ötven évig meg kell őrizni. Tárolásáról és levéltárba helyezéséről a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv iratkezelési szabályzatában és irattározási tervében kell rendelkezni.

(10) A közszolgálati jogviszony megszűnése után a köztisztviselő egyéb személyi iratait – kivéve a vagyonnyilatkozat tételével összefüggő személyi iratokat – az irattárban (központi) kell elhelyezni az irattározási terv szerint.

9. § (1) A közszolgálati alapnyilvántartás célja, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben keletkezett és azzal kapcsolatban álló adatait rendezetten tárolva és feldolgozva elősegítse a közszolgálati jogviszonyból eredő jogok gyakorlását és kötelezettségek teljesítését.

(2) A közszolgálati alapnyilvántartást a köztisztviselőt alkalmazó közigazgatási szervnél rendszeresített adatlapon a Ktv. 3. számú mellékletében meghatározott adattartalommal folyamatosan köteles a személyzeti szerv vezetni. A közszolgálati alapnyilvántartás vezetésének törvényességét a központi közigazgatási szervek esetében a belügyminiszter, az egyéb közigazgatási szervek esetében – a belügyminiszter koordinálásával – a székhely szerint illetékes közigazgatási hivatal vezetője ellenőrzi.

(3) Az adatlap személyzeti irat, amely a személyi anyag része és az erre vonatkozó szabályok szerint kell kezelni.

10. § (1) A köztisztviselő az adataiban bekövetkező változásokról 8 napon belül köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját, aki 8 napon belül köteles intézkedni az adatok aktualizálásáról.

(2) A személyzeti szerv haladéktalanul köteles az adatlapra rávezetni a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése alapján a 8. § (3) bekezdésében foglaltak szerint igazolt adatváltozásokat.

(3) A személyzeti szerv köteles gondoskodni a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése alapján a hatályát vesztett fegyelmi büntetés teljes és végleges törléséről mind a számítógépes adatállományból, mind az alapnyilvántartás adatlapjáról.

11. § (1) Az adatlap, illetve az alapnyilvántartás hagyományosan vagy számítógépes módszerrel is vezethető. A belügyminiszter a számítógépes módszert kötelezően is elrendelheti, s meghatározhatja annak feltételeit.

(2) Ha a személyzeti szerv az alapnyilvántartást számítógépes módszerrel vezeti, a közszolgálati adatvédelmi szabályzatban meghatározott módon köteles gondoskodni a felvett adatok kimentéséről és tárolásáról.

(3) Számítógépes módszerrel vezetett alapnyilvántartás esetén papír alapú adatlapot a 12. § (1) bekezdésében meghatározott esetek kivételével nem kell vezetni.

12. § (1) Számítógéppel vezetett adatokat ki kell nyomtatni a köztisztviselő

a) adatainak első alkalommal történő felvételekor;

b) végleges áthelyezésekor, továbbá a főtisztviselő határozott idejű kötelező áthelyezésekor;

c) közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén.

(2) A betekintési jog gyakorlójának erre irányuló külön kérelmére is ki kell nyomtatni azokat az adatokat, amelyekre betekintési joga kiterjed.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján készített iratokat személyzeti iratként kell kezelni.

13. § (1) Számítógépes módszerrel vezetett alapnyilvántartásból a közszolgálati jogviszony megszűnése és végleges áthelyezés esetén – ideértve a főtisztviselő határozott idejű kötelező áthelyezését is – azonnal és véglegesen törölni kell a köztisztviselő személyazonosító adatait.

(2) Statisztikai adatfeldolgozás vagy adatszolgáltatás céljából a személyazonosításra alkalmatlan adatok továbbra is felhasználhatók.

14. § Számítógépes módszerrel történő adatkezelés esetén – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv szabadon határozza meg a gépi adatfeldolgozás technológiáját. Az adatfeldolgozás módszerétől függetlenül az adott technológiával csak a Ktv.-ben, törvény felhatalmazása alapján jogszabályban és e rendeletben meghatározott adatok kezelhetők, és attól eltérő célra nem használhatók fel, de a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv saját céljaira a személyazonosításra alkalmatlan adatokat feldolgozhatja.

15. § A Ktv. 61. § (2) bekezdésében meghatározott nyilvános adatokat a közigazgatási szerv hivatalában az ügyfelek eligazítása, illetve a köztisztviselők azonosítása céljából erre alkalmas módon köteles közzétenni. Biztosítania kell továbbá, hogy a köztisztviselőkkel való hivatali kapcsolatfelvételhez szükséges egyéb adatok (hivatali telefonszámok) is hozzáférhetők legyenek. Ezen túlmenően a közigazgatási szerv a nyilvános adatokat a helyben szokásos módon is közzéteheti.

16. § (1) A közigazgatási, illetve alkalmazó szerv a köztisztviselő kinevezésének, végleges áthelyezésének –ideértve a főtisztviselő határozott idejű kötelező áthelyezését is –, illetve határozott időre történő áthelyezésének, kirendelésének időpontjában köteles a köztisztviselő számára közszolgálati alap nyilvántartási technikai azonosító kódot (a továbbiakban: technikai azonosító) megállapítani. A technikai azonosító a köztisztviselő azonosítását biztosító tizenegy számjegyből álló számsor. Az első hat számjegye a szervazonosító kód (a továbbiakban: szervazonosító), az utolsó öt számjegye a köztisztviselő egyéni azonosítására szolgáló, folyamatos és egyszer használható számsor (a továbbiakban: egyéni azonosító).

(2) A szervazonosítót a Belügyminisztérium Közigazgatás szervezési és Közszolgálati Hivatal (a továbbiakban: BM KKH) állapítja meg a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv központi közszolgálati nyilvántartásba első alkalommal történő 18. § (2) bekezdés szerinti bejelentkezésekor. A BM KKH e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg szervazonosítót állapít meg a FŐTISZTAD-on belül a rendelkezési állomány számára és azt a Miniszterelnöki Hivatal rendelkezésére bocsátja. A szervazonosítót a BM KKH három munkanapon belül a bejelentkező közigazgatási, illetve alkalmazó szervnek küldi meg. A 2. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott megállapodás esetén az irányított szerv nyolc napon belül tájékoztatja az irányító szervet a szervazonosítójáról, illetve annak változásáról.

(3) Az egyéni azonosítót – kivéve az (5) bekezdést –a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv állapítja meg, amelyet nem változtathat meg a közszolgálati jogviszony fennállása alatt. A Ktv. 11. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az egyéni azonosító érvényessége a közigazgatási, illetve alkalmazó szervnél az utolsó meghosszabbítás végéig tart.

(4) Végleges áthelyezés, illetve a főtisztviselő határozott idejű kötelező áthelyezése esetén a technikai azonosító kezelése szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna.

(5) A 2. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott megállapodás esetén – az egyéni azonosítókhoz kapcsolódóan – a megállapodásban kell meghatározni az egyéni azonosítók

a) megállapításának és nyilvántartásának módját,

b) védelmét,

c) kezelésével összefüggő felelősség szabályait.

(6) A szervazonosítóról tájékoztatást adhat

a) a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv

– jogutód szervének,

– a 2. § (2) bekezdésben meghatározott megállapodás esetén az irányító szervnek,

– a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel összefüggő eljárás keretében a BM KKH részére,

– a Ktv. 63. § (1) bekezdés d), f)-i) pontjaiban felsoroltaknak;

b) a BM KKH

– az érintett közigazgatási, illetve alkalmazó szervnek,

– a Ktv. 63. § (1) bekezdés d), f)–i) pontjaiban felsoroltaknak.

A közigazgatási, illetve alkalmazó szerv szervazonosítóját megismerni jogosultak a szervazonosítóról másnak tájékoztatást nem adhatnak.

(7) A technikai azonosítóról a közigazgatási, illetve alkalmazó szerv tájékoztatást adhat

– köztisztviselőjének saját technikai azonosító kódjáról,

– a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel összefüggő eljáráshoz a BM KKH részére,

– a Ktv. 63. § (1) bekezdés d), f)-i) pontjaiban felsoroltaknak.

A köztisztviselő technikai azonosítóját megismerni jogosultak a technikai azonosítóról másnak tájékoztatást nem adhatnak.

(8) A köztisztviselő a KÖZIGTAD-ban kezelt adatait a technikai azonosító segítségével ismerheti meg.

(9) A KÖZIGTAD-ban kezelt adatokba való betekintési jog gyakorlását a köztisztviselő az őt alkalmazó adatszolgáltatónál írásban kezdeményezheti.

(10) A betekintési jog gyakorlását igénylő köztisztviselő számára a 19. § (1)–(2) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szerv köteles átadni a technikai azonosítót tartalmazó igazolást, amelynek alapján a BM KKH köteles lehetővé tenni a köztisztviselőről a KÖZIGTAD-ban nyilvántartott teljes adatkör személyes megtekintését. Főtisztviselő esetében – a FŐTISZTAD-ba történő betekintési jog gyakorlásához – az igazolásnak tartalmazni kell a technikai azonosítón kívül a főtisztviselői azonosító kódot is.]

XXI.

A MINISZTÉRIUM ÉS AZ ÉRDEKVÉDELMI SZERVEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE

3. A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés

Az Mt. és a Ktv. által meghatározott feladatok szervezett formában történő végrehajtására, valamint a közszolgálati jogviszony kapcsán felmerülő problémák megoldására a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés szolgál. Ebben a közigazgatási államtitkár és a Minisztériumban működő munkavállalói érdekképviseleti szerv választott tisztségviselői vesznek részt. Szükség esetén a vitás kérdések egyeztetésébe szakértők is bevonhatók.

A Ktv. 66. §-a értelmében az érdekegyeztetés véleménynyilvánítási, tájékoztatáskérési, illetve javaslattételi jogot jelent.

A Minisztérium köztisztviselője a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvényben biztosított sztrájkjogát a „Megállapodás a Kormány és az érintett szakszervezetek között a köztisztviselők sztrájkjogának gyakorlásáról” alapján gyakorolhatja. (Megjelent az 1994. évi 8. számú Magyar Közlönyben)

[Ktv. 65/A. § (1) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OKÉT) az e törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.

(2) Az OKÉT-ban a Kormány – az alapszabályban meghatározott – országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.

(3) Az OKÉT az alapszabályában maga határozza meg a szervezetét, a működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint a szociális partnereket megillető jogosítványokat.

(4) Az OKÉT működésének feltételeit a Kormány a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium útján biztosítja.

Mt. 15. § (1) A munkavállalóknak, illetve a munkáltatóknak joga, hogy – a külön törvényben meghatározott feltételek szerint – gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdekképviseleti szervezetet alakítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe – kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően – belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak.

(2) Az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket vagy szövetkezéseket létesíteni, illetve ilyenekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is.

19. § (1) A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül is szakszervezet létrehozására. A szakszervezet joga, hogy a munkaszervezeten belül szerveket működtessen, s ezek működésébe tagjait bevonja.

(2) A szakszervezet joga, hogy a munkavállalókat anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, továbbá a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő körben tagjait a munkáltatóval szemben, illetőleg az állami szervek előtt képviselje.

(3) A szakszervezet jogosult a tagját – meghatalmazás alapján –, annak élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtt képviselni.

19/A. § (1) A szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személynek a munkáltató területére történő belépését a munkáltató nem tagadhatja meg, ha a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik. A szakszervezetnek minderről a munkáltatót előzetesen értesítenie kell.

70/A. § (1) A munkáltató és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet – szakszervezet hiányában az üzemi tanács – együttesen, meghatározott időre szóló esélyegyenlőségi tervet fogadhat el.

(2) Az esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így különösen

a) a nők,

b) a negyven évnél idősebb munkavállalók,

c) a romák,

d) a fogyatékos személyek, valamint

e) a két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók vagy tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók

foglalkoztatási helyzetének – így különösen azok bérének, munkakörülményeinek, szakmai előmenetelének, képzésének, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezményeinek – elemzését, valamint a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok eléréséhez szükséges eszközöket, így különösen a képzési, munkavédelmi, valamint a munkáltatónál rendszeresített, a foglalkoztatás feltételeit érintő bármely programokat.

(3) Az esélyegyenlőségi terv elkészítéséhez szükséges különleges személyes adatok csak a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint, az érintett önkéntes adatszolgáltatása alapján az esélyegyenlőségi terv által érintett időszak utolsó napjáig kezelhetőek.

Ktv. 65/B. § (1) A közigazgatási szervek – ide nem értve a helyi önkormányzatokat –, a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: KÉT) működik.

(2) A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekkel kapcsolatban:

a) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben,

b) a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben,

c) az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben,

ki kell a véleményét kérni;

d) a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályait az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanáccsal együtt állapítja meg és adja ki.

(3) A KÉT a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult.

(4) A KÉT szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja el.

66. § (1) A munkahelyi közszolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés szolgál. A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetésben a közigazgatási szerv vezetője és a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.

(2) A közigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét a köztisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a hivatalvezető hatáskörébe utalt szabályozásról.

(3) A helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv tájékoztatást kérhet:

a) a (2) bekezdésben felsorolt tárgykörökben készült tervezetek, statisztikai létszám- és illetményadatok, számítások, elemzések és irányelvek megismerése érdekében,

b) a közszolgálati jogszabályok végrehajtásáról,

c) a helyi megállapodások betartásáról,

d) legalább félévente a részmunkaidős és a határozott időre szóló foglalkoztatás helyzetének alakulásáról.

(4) A helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv javaslatot tehet:

a) a közigazgatási szerv részére a köztisztviselőket érintő intézkedésekre,

b) a köztisztviselőket érintő helyi szabályozás egységes értelmezésére, valamint

c) a köztisztviselőket érintő helyi szabályozási tárgykörökre.

(5) A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés keretében a képviselő-testület, közgyűlés köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét az illetményalap mértékének megállapítása tekintetében.]

Az utasítást 10/2005. (K. K. 14.) NKÖM utasítás 2. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte 2005. június 1. napjával.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek