KÜ BH 2004/127
KÜ BH 2004/127
2004.03.01.
A kisajátítást kérő birtokbalépésének nem akadálya a többletkártalanítás iránt folyamatban lévő per [1976. évi 24. tvr. 6. §].
A Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mint eljáró szerv – 1997. május 5. napján kelt határozatában – közlekedés, mint közérdekű célra tekintettel – helyt adott a kisajátítást kérőnek, a Megyei Jogú város Önkormányzata a II. r. alperes kérelmének, és a közúthálózat fejlesztési programmal összhangban álló, a K.-, H. M., valamint a II. r. alperes közös beruházásában megvalósuló útépítésére tekintettel, az adásvételre vonatkozó sikertelen tárgyalásokat követően kisajátította az Sz. területén fekvő ingatlanokat azok tulajdonosaitól, részükre kártalanítási összeget állapítva meg.
Az I. r. alperes a kártalanítási összegről való döntésénél figyelembe vette a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményét, aki a különböző ingatlanok négyzetméterére 113-140 Ft közötti, egyediesített kártalanítási összeget javasolt. Elutasította a II. r. alperes azonnali birtokbaadási igényét annak megalapozatlanságára tekintettel.
A kisajátított ingatlanok tulajdonosai közül a felperesek keresetükben kifogásolták a kártalanítás összegét és a közigazgatási eljárásban felmerült 250 Ft/m2 igényükkel szemben kereseti kérelmüket 500 Ft/m2 összegben terjesztették elő.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a forgalmi érték tekintetében csatolta a közigazgatási szakértőnek a keresetlevélre tett nyilatkozatát.
A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte.
A per folyamatában 1998. március 23-ai dátummal a felperesek és a II. r. alperes peren kívüli egyezséget kötöttek. A megállapodás szerint a II. r. alperes a kizárólagos és azonnali birtokbavétel megengedésre tekintettel a közigazgatási eljárásban megállapított kártalanítást 300 Ft/m2 összegre felemelte, míg a tulajdonosok a kártalanítás felemelése iránti keresetük fenntartásáról nyilatkoztak. A II. r. alperes a tulajdonosok további kártalanítási igény iránti álláspontját tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság a perben független szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében – a felperesek által már elfogadott zöldkár összegét nem érintette –, az ingatlanok forgalmi értékét egységesen 230 Ft/m2 összegben véleményezte.
A felperesek a szakvéleményt vitatva felül-véleményt kértek. Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértői bizottság értékelve a közigazgatási és perbeli szakvéleményt, az utóbbit tartotta elfogadhatónak, azzal teljesen egyetértett.
A felperesek bejelentették és elismerték, hogy a közigazgatási határozatban megállapított és elismert kártalanítási összeget megkapták.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének a perbeli egyező és aggálytalan szakértői véleményeket elfogadva részben és annyiban adott helyt, amennyiben a szakértői vélemény és felül-véleményben rögzített összeg, és a közigazgatási határozatban megállapított összeg különbözetének, valamint annak a kifizetés napjáig járó kamata megfizetésére kötelezte a II. r. alperest.
Az ítélet elleni fellebbezésükben a felperesek az ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmüknek megfelelő döntést kértek.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kértek.
A felperesek fellebbezése nem alapos.
A kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 1. §-a kimondja, hogy a kisajátítás útján történő ingatlanszerzés csak azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében lehetséges.
Az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el ítélkezése alapjául a perben kirendelt szakértő aggálytalan szakvéleményét, melynek helytálló mivoltát az azt felülvizsgáló szakértői bizottság felül-véleménye is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokat és bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően a maguk összességében értékelve és meggyőződése szerint elbírálva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a szakvéleményekben kimunkált kártalanítási összeg a felperesek teljes kártalanítását fedezi a Ktvr. Előírásai szerint.
Helyesen döntött akkor is az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. alperes által a peren kívüli egyezségben meghatározott, elismert és kifizetett többletkártalanítási összeget beszámítani rendelte (a II. r. alperes tekintetében a tényleges fizetési kötelezettség megszűnését rögzítette). Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a fentieknél célszerűbb lett volna, és egyértelműbb jogi helyzetet teremtett volna az elsőfokú bíróság, ha a felperesek keretét elutasítja. Így a rendelkező rész is kifejezné, hogy a megítélhető kártalanítási összeg kevesebb az egyezségben elfogadott összegnél, tehát a felperesek részére további kártalanítást a II. r. alperesnek fizetnie nem kell.
A másodfokú bíróság nem ért egyet a felperesek azon érvelésével, hogy a kifizetett összeg az azonnali birtokba- adás ellenértékeként fogható fel. A Ktvr. 6. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az állam, illetőleg az önkormányzat a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg. A felperesek a kisajátítási határozat jogalapját nem vitatták, e tekintetben a határozat jogerejéhez, az állami tulajdon keletkezéséhez kétség sem fért, a kisajátítást kérő II. r. alperes birtokbalépésének akadálya nem volt, az a többletkártalanítás iránt folyó per kimenetelétől nem függött. A per iratanyagába fellelhető felperesi nyilatkozatok pedig egyértelműek abban a kérdésben, hogy a felperesek mind az I. r. alperes határozatában, mind az egyezségben rögzített és kártalanításként megjelölt összegeket felvették. Az alperesek azonban az ítélet ellen fellebbezéssel nem éltek, fellebbezési ellenkérelmükben lényegében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Így a másodfokú bíróság a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására módot nem látott.
Mindezek folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.173/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás