BÜ BH 2004/132
BÜ BH 2004/132
2004.04.01.
A terhelt telkére átnyúló garázs önkényes és jelentős kárt okozó elbontása a birtokháborítás miatt folyamatban levő polgári per tartama alatt rongálást valósít meg, és nem tekinthető ,,jogos önhatalomnak'' [Btk. 324. § (1) bek.; Ptk. 190. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2002. szeptember 24. napján kelt, illetve a megyei bíróság – mint másodfokú bíráság – 2002. november 18. napján meghozott ítéletével S. T. terheltet rongálás vétsége és rongálás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 250 napi tétel, – napi tételenként 1000 forint összegű – összességében tehát 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az alapul szolgáló – a másodfokú bíróság által nem érintett – tényállás lényege szerint S. T. terhelt és V. X. sértett között birtokháborítás miatt nézeteltérés keletkezett abból, hogy a sértett ingatlanán létesített garázs egy része – mintegy 13 m2-nyi területrész – túlépítés következtében a terhelt feleségének a tulajdonát képező ingatlanon helyezkedett el.
A túllépés miatti területrész megvásárlására vonatkozó egyezség a felek között meghiúsult, így 2001. február 14-én kelt levelében a terhelt felszólította a sértettet a birtokháborítás megszüntetésére, és a garázs eltávolítására.
A felek között a birtokháborítás megszüntetése miatt polgári per is folyamatban volt.
A terhelt felszólításának a sértett nem tett eleget, bírósághoz fordult.
Ezt követően a terhelt 2001. június 6. napján 6 órakor egy MTZ típusú traktorral megjelent a sértett ingatlanán. A házba bekopogott, mivel közölni kívánta azt, hogy a garázst elbontja, ezért onnan pakoljanak ki.
A sértett a kopogásra nem jelentkezett, mire a terhelt bement a lezáratlan garázsba és az ahhoz épített lakóépület vasszerkezettel rögzített csavarjait eltávolította; majd a traktorhoz kapcsolt drótkötéllel a garázst a sértett telkére rávontatta, minek következtében az annyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált.
A garázs szerkezetének szétrombolásával, illetve az abban elhelyezett grillsütő és 46 üveg borkülönlegesség megsemmisülésével a sértettnek összesen 259 390 forint összegű kára keletkezett.
A sértett a garázsban tárolta a tulajdonában álló A. A. Kft.-nek a tulajdonát képező – a tényállásban cím szerint is megjelölt – könyvek, és CD lemezek több példányát, valamint hangversenyplakátokat is, amelyek a rájuk omló garázstól szintén megrongálódtak, illetve megsemmisültek.
Emiatt a kft.-nek is 10 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintnál nem több kára keletkezett.
A cselekménnyel okozott kár egyik sértett esetében sem térült meg.
A rongálási cselekmény befejezése után érkeztek a helyszínre a terhelt ismerősei, akik a két telek határaként új oszlopokat helyeztek el.
A fenti jogerős határozatok ellen a Be. 284. §-a alapján – tartalmilag a Be. 284. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapítottan – felmentés érdekében a terhelt és meghatalmazott védője nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálatot kérők jogi érvelésének lényege szerint a terhelt jogos önhatalmat gyakorolt, amikor a birtoksértő magatartást megszüntette; a jogos önhatalom pedig a büntethetőséget kizárja.
A cselekmény büntetőjogi értékelésénél az elsőfokú bíróság írásban, míg a másodfokú bíróság ,,részben szóban'', arra a következtetésre jutott, hogy az ún. jogos önhatalmat csak akkor lehetett volna gyakorolni, ha a polgári bíróság az illetékes körjegyzőségnek a 2001. június 11. napján kelt bontási határozatát nem függesztette volna fel. A polgári iratokból kitűnően a jegyzői határozat felfüggesztése megszületett, ám ez soha nem emelkedhetett jogerőre, mert a bejelentett terhelti fellebbezés folytán ebben az ügyben a sértett – mint felperes – a keresetét visszavonta. A fentiek alapján állapítható meg, hogy a jogos önhatalom fennállt.
Továbbmenően a sértetti ingóságok vonatkozásában nem értékelte a bíróság azt a tényt, miszerint a sértett ezek bejelentésére, felsorolására már csak akkor kerített sort, amikor a polgári per az ő keresetének visszavonása miatt megszűnt.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában – majd utóbb a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője is – a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak tartotta.
Álláspontja szerint a terhelt a polgári per tartama alatt, s oly módon lépett fel a birtoka elleni támadás elhárítása érdekében, hogy az egyéb birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteségnek a birtokvédelmet meghiúsító veszélye nem állt fenn. A birtoksértőnek aránytalanul nagyobb hátrányt okozott, mint amit számára a birtokháborítás jelentett. Ekként a magatartása ún. megengedett önhatalomnak nem volt tekinthető. A cselekmények minősítése mindenben megfelel az anyagi jog szabályainak.
Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
Az ügyészi indítványra érkezett észrevételükben a terhelt és a védő azt hangsúlyozták, hogy a sértett 2000 októberétől tudatosan más birtoksértő magatartásokat is megvalósított. A bontást elrendelő jegyzői határozatot a bíróság előtt félrevezető adatokat szolgáltatva támadta meg, majd e határozat 2001. július 4-én történt bírói felfüggesztését követően a keresetét – 2001 szeptemberében – már nem is tartotta fenn.
Ekként pedig, – ha jogos önhatalommal nem él, – a bontást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének hiányában az építmény még mindig akadályozná a terheltet a birtoklásban.
A nyilvános ülésen az ügyész és a védő a fentebb írtaknak megfelelő tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány az 1998. évi XIX. törvény (az új Be.) 2003. július 1. napján történt hatálybalépését megelőzően érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, így annak elbírálására az itt megjelölt törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében még a korábbi eljárási szabályok szerint került sor.
A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése csak az itt konkrétan megjelölt eljárási szabálysértések fennállása esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. Miután e törvényi felsorolásban a Be. 239. §-ának (2) bekezdése, vagyis az ítélet megalapozatlanságát eredményező hibák nem szerepelnek, a tényállás megalapozottsága felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
E törvényi rendelkezésből adódóan a felülvizsgálati indítványnak azon érveivel, amelyekkel a felülvizsgálatot kérők a tényállást még ,,kiegészítették'', illetve annak helyességét vonták kétségbe (pl. a megsemmisült, megrongálódott tárgyak köre) a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott, mert ebben a részében az indítvány a törvénynél fogva kizárt volt.
A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás szerint a terhelt és a sértett között a birtokvitából adódó polgári per még folyamatban volt, amikor a terhelt 2001. június 12-én, meglehetősen korai időpontban, reggel 6 órakor, a birtokvita tárgyát képező garázst – miután oda bement és a rögzítőcsavarokat eltávolította – egy traktorral úgy vontatta el, hogy az építmény a benne lévő tárgyakkal együtt egészében használhatatlanná vált.
Az elkövetés ilyen körülményeiből csakis arra vonható következtetés, hogy a terhelt felismerte, tudta, hogy a számára idegen vagyontárgyat, illetve vagyontárgyakat az igénybe vett gépi erő segítségével gyakorlatilag megsemmisíti és a szándéka is erre irányult.
Ezzel pedig a rongálásnak a Btk. 324. § (1) bekezdése szerinti törvényi tényállását maradéktalanul kimerítette. Kétségtelen, hogy a polgári jog szabályai szerint a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást a birtok megvédéséhez szükséges mértékben önhatalommal is elháríthatja [Ptk. 190. § (1) bek.]. Ennek során azonban a cselekménye csak addig terjedhet, ameddig az a tényleges birtok megvédését célozza.
A magatartása nem alakulhat át megtorlássá, nem okozhat a birtoksértőnek aránytalanul nagyobb kárt, mint amilyen őt a birtokháborítás következtében érte, mert ebben az esetben már ő is jogellenes cselekményt valósít meg.
Mindemellett a támadás fogalma szűkebb körű, mint a birtokháborításé. Támadáson azt a magatartást kell érteni, amely közvetlenül a dolog felett gyakorolt hatalmat fenyegeti. Ebből következően a dolog rendeltetésszerű használatát csupán zavaró magatartás erőszakkal nem hárítható el. Márpedig a terheltet a sértett által felépíttetett garázs csak zavarta az ingatlan rendeltetésszerű használatában; ekként a fentebb idézett rendelkezés alapján jogszerűen önhatalmat nem gyakorolhatott.
De nem illette meg jogszerű önhatalom a Ptk. 190. ának (2) bekezdésében foglaltak alapján sem. Eszerint ugyanis az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
Ez esetben a hatósági jogvédelem az elsődleges birtokvédelmi eszköz.
A terhelt és a sértett között pedig a birtokvita miatt a polgári per folyamatban volt, amikor a cselekményre sor került.
Az időveszteségnek a birtokvédelmet meghiúsító veszélye ekként nem állt fenn.
A terhelt tehát jogos önhatalmat a birtok visszaszerzése érdekében ez utóbbi szabály alapján sem gyakorolhatott, s főképpen nem úgy, hogy megtorló jelleggel a sértett vagyonában kárt okozott.
Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították.
A fentebb kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 291. § (7) bekezdésének alkalmazásával – a hatályukban fenntartotta.
A Be. 284/A. §-ának (5) bekezdése értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, így azzal ismételten a terhelt és a védő már nem élhet. (Legf. Bír. Bfv. I. 483/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás