BÜ BH 2004/133
BÜ BH 2004/133
2004.04.01.
A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírójának határozata elleni fellebbezést az új Be. hatálybalépése után is a megyei bíróság másodfokú tanácsa, és nem az ítélőtábla bírálja el [Be. 13. § (2) bek. a)-b) pont; Bv. tvr. 6. § (4) és (7) bek.].
A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája a 2002. augusztus 29-én meghozott végzésével Cs. Z. elítéltet – a K.-i városi bíróság jogerős ítéletével kiszabott 8 hónapi szabadságvesztés-büntetés, – illetve az ezen ítélettel elrendelt felfüggesztett szabadságvesztés-végrehajtásával összefüggésben – 5600 forint rendőri elővezetési költség megfizetésére kötelezte.
A végzés ellen az elítélt fellebbezett arra hivatkozva, hogy elővezetésének elrendelésére a törvényes feltételek hiányában került sor.
A megyei bíróság – tévesnek találva a megyei főügyészségnek a végzés elbírálására és egyben annak helybenhagyására tett indítványát – hatáskörének hiányát állapította meg, és a másodfokú eljárás lefolytatása végett elrendelte az iratoknak a F.-i Ítélőtáblához, mint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz áttételét.
Döntésének indokolása szerint a 2003. július 1-jén hatályba lépett 1998. évi XIX. tv. (Be.) 13. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben másodfokon az ítélőtábla jár el. Ezért a Be. 264. §-a alapján az ügy áttételének van helye.
A F.-i Ítélőtábla a 2003. szeptember 12-én meghozott végzésével – a fellebbviteli főügyészség módosított indítványával egyetértve – hatáskörének hiányát állapította meg. Ebből következően a végzés felülbírálatát mellőzte, egyben rendelkezett az iratoknak az eljáró bíróság kijelölése végett a Legfelsőbb Bírósághoz történő felterjesztéséről.
Az ítélőtábla határozatának indokolásában rámutatott, hogy a hatásköri szabályok vizsgálata során mind a Be., mind pedig a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló módosított 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) rendelkezéseit vizsgálnia kellett.
A Bv. tvr. 6-16. §-ai rögzítik a büntetés-végrehajtási bíró feladatait és eljárását. A Bv. tvr. II. Fejezetében szabályozott esetekben a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája jár el. [6. § (3) bek. c) pont].
A büntetés-végrehajtási bíró eljárása során hozott végzés ellen – ha a törvény másként nem rendelkezik – fellebbezésnek van helye [6. § (3) bek. c) pont].
A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén pedig tárgyaláson bírálja el. [Bv. tvr. 6. § (4) bek.].
A bíróság eljárására egyébként a fellebbezés vétségi eljárásban elintézésének a szabályai irányadók.
A Bv. tvr. 6. §-ának (7) bekezdése pedig egyértelműen lerögzíti, hogy a büntetés-végrehajtási bíró eljárására, – ha ezen törvényerejű rendelet, vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, – a büntetőeljárás szabályai irányadóak [Bv. tvr. 6. § (7) bek.].
A Bv. tvr. vonatkozó rendelkezéseiből kitűnő egyértelmű törvényalkotói szándékból az következik, hogy a büntetés-végrehajtási bíró határozata elleni fellebbezéseket a hatályos Bv. tvr. alapján a megyei bíróságok másodfokú tanácsainak kell felülbírálnia. Kétségtelen, hogy a 2003. július 1-jétől hatályos Be. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja másodfokon eljáró bíróságként a megyei bíróságot határozza meg a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyeknél, míg ugyanezen bekezdés b) pontja az ítélőtáblát jelöli meg másodfokon eljáró bíróságként a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben. A Bv. tvr. hivatkozott rendelkezéseinek azonban egyértelműen az a jogszabályi értelmezés felel meg, hogy a büntetés-végrehajtási bíró határozata elleni fellebbezést a megyei bíróságok másodfokú tanácsainak kell felülbírálnia.
A fenti indokokra tekintettel a Be. 19. §-ában meghatározott vizsgálat során a F.-i Ítélőtábla hatáskörének hiányát állapította meg, egyben az eljáró bíróság kijelölése végetti felterjesztésről is rendelkezett.
A végzés ellen – a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül – az elítélt jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a végzés helybenhagyását, és az érintett bíróságok közül a megyei bíróságnak a másodfokú eljárásra kijelölését indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaptalannak, míg a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta.
A F.-i Ítélőtábla mindenben helytálló indokkal mutatott rá arra, hogy a Bv. tvr. 6. §-ának rendelkezéseiből következően a megyei bíróságok büntetés-végrehajtási bíráinak végzései elleni fellebbezések elbírálására az adott megyei bíróságok, mint másodfokú bíróságok bírnak hatáskörrel.
Ezt nem érinti a 2003. július 1-jétől hatályba lépett Be. azon rendelkezése – amely a táblabíróságok működésének megkezdésével együtt – szabályozza azt, hogy a törvény hatálybalépésétől a megyei bíróságok határozatait másodfokon nem a Legfelsőbb Bíróság, hanem az ítélőtábla bírálja felül.
A Legfelsőbb Bíróság a jogi indokolást csupán azzal kívánja kiegészíteni, hogy más jogszabályok – pl. a szabálysértésekről szóló módosított 1999. évi LXIX. tv. – is utalnak bíróság elé más hatóság által meghozott határozatokat. Ilyen esetekben sem a Be. hanem a kérdéses külön jogszabály tartalmazza a bíróságokra irányadó alapvető eljárási szabályozást. A Be. rendelkezései, mint a Bv. tvr. vonatkozásában is, akkor alkalmazandók, ha az adott kérdésről a vonatkozó jogszabály eltérően nem rendelkezik.
A B.-i Megyei Bíróság álláspontjának kialakításánál – bár indokolásában erre nem utalt – nyilvánvalóan közrehatott az is, hogy az új Be. – éppen a táblabíróságok, mint fellebbezési fórumok létrejöttével összefüggésben – nem vette át a korábbi Be. azon szabályozását, amely a megyei bíróságok egyesbíróként eljáró bíráinak határozatait, illetve meghatározott esetekben magának a másodfokú bíróságnak az elsőfokú eljárásban is megfellebbezhető körbe tartozó határozatait fellebbezéssel, illetve kifogással engedte támadni akként, hogy a fellebbezés elbírálására a megyei bíróság 3 tagú tanácsát jelölte ki. Ez a változtatás – az ilyen fellebbezések illetve kifogások rendszerének a Be. általi megszüntetése – azonban a Bv. tvr. vonatkozó rendelkezéseit, amelyek egyébként is több, mint két évtizeddel ezelőtt kerültek hatálybaléptetésre, és azóta alkalmazásuk gyakorlata is töretlen (pl. BH 1995/10. sz. eseti határozat), semmiben nem érintette.
A F.-i Ítélőtábla végzésének helybehagyása folytán hatásköri összeütközés jelentkezett a B.-i Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, illetve a F.-i Ítélőtábla között.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvény biztosította jogkörével élve [Be. 20. § (2) bekezdés c) pontja] az adott ügyben a Bv. bírói határozat másodfokú elbírálására a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező B.-i Megyei Bíróságot jelölte ki.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 384. §-án alapul. (Legf. Bír. Bf. I. 2480/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás