BÜ BH 2004/137
BÜ BH 2004/137
2004.04.01.
Az 1998. évi XIX. tv. hatálybalépése előtt elrendelt pótnyomozást 2003. július 1-je után – eljárási cselekmény elvégzése iránt – az ügyészhez intézett megkeresésnek kell tekinteni – Ennek teljesítésére az eljárás tárgyalási szakaszában is határidőt kell megállapítani [Be. 268. § (1) bek., 305. § (2) bek., 309. § (1) bek., 602. § (3) bek.]
Az elsőfokú bíróság az ügyésznek a pótnyomozási határidő meghosszabbítását célzó indítványát elutasította, egyben a büntetőeljárást felfüggesztette.
Az elsőfokú végzés ellen az ügyész fellebbezett indítványának elutasítása miatt. Fellebbezését írásban részletesen indokolta.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezésének indokait osztva átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg a megtámadott végzést, és az ügyészi indítványban kért határidőt a bizonyítási eszközök felkutatása érdekében biztosítsa. Álláspontja szerint a korábbi eljárásjogi szabályozással rokon tartalmú jelen eljárásbeli szabályozás lehetőséget ad erre az intézkedésre, amely egyben szükséges is annak érdekében, hogy a tárgyaláson a bizonyítási eszközök maradéktalanul rendelkezésre álljanak.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte az alábbiak miatt.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a pótnyomozás elrendelésekor hatályban volt Be. szerinti jogintézményt a 2003. július 1. napjával hatályba lépett Be. nem ismeri. Tévedett azonban, amikor ennek eljárási konzekvenciáját abban vonta le, hogy a továbbiakban nincs törvényes lehetőség a bizonyítási eszközök felkutatását célzó eljárási cselekmény határidejének meghatározására.
A Be. 602. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a korábbi törvény alapján elrendelt pótnyomozást az új Be. rendelkezései szerint kell lefolytatni, a hatályos Be. rokon tartalmú eljárási intézkedéseinek alkalmazásával.
A Be. 268. §-ának (1) bekezdése és a 305. §-ának (2) bekezdése tartalmaz a korábbi pótnyomozásnak megfelelt eljárásjogi intézkedéseket. Míg az előbbi törvényhely kifejezetten a tárgyalás előkészítésének szakában felveendő előzetes bizonyításra vonatkozik, addig az utóbbi a tárgyaláson vagy a tárgyalás elnapolásával egy időben, vagy az után – a tárgyalás eredményéhez képest – felmerült további bizonyítást igénylő intézkedést öleli fel.
Az utóbbival kapcsolatos eljárási formát a Be. 309. §-ának (1) bekezdése szabályozza.
A Be. 268. §-ának (1) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a további bizonyítási eszközök felkutatására megkeresett ügyész részére határidőt kell tűzni.
Mivel a Be. 309. §-ának (1) bekezdése szerint a tárgyalás elnapolása után is megtehető a Be. 268. § szerinti intézkedés, nyilvánvaló, hogy – bár a Be. 305. § (2) bekezdése határidőről nem rendelkezik – a Be. 268. §-ának (1) bekezdése szerinti kógens rendelkezés – a határidő tűzésének kötelezettsége – nem mellőzhető. Ez az ítélőtábla álláspontja szerint is – osztva az ügyész és a fellebbviteli főügyészség jogi álláspontját – egyszersmind eljárásjogi garanciát teremt az ügyészével e tekintetben azonos ügyfél-jogokat élvező vádlottnak és a védelemnek egyaránt, hiszen a határidő tűzése jelent garanciát a bizonyítás kiegészítését célzó eljárási cselekmény időszerű elvégzésére, összességében az egységes büntetőeljárás időszerű befejezésére is.
Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az ügyésznek a határidő tűzését célzó indítványát elutasította, mert a hatályos Be.-ben megtalálható és a fentiekben részletesen körülírt, további bizonyítást célzó eljárási cselekmények esetén nem mellőzhető a határidő tűzése.
Abban nem tévedett az elsőfokú bíróság, hogy a büntetőeljárást felfüggesztette. Ezt az intézkedést különösebben nem indokolta meg, ám nyilvánvaló, hogy általában további bizonyítási cselekmények elvégzése – amennyiben azok bonyolult ténybeli és jogi megítélésű ügyben elvégzendő szerteágazó bizonyítási cselekményeket feltételeznek – hosszabb időt igényel. A felfüggesztés ilyenkor azért célszerű, mert nem az ítélkező bíróság előtti pertartamot növeli, továbbá a büntethetőség elévülésének idejébe ez az időtartam nem számit be. Az eljárás felfüggesztésének lehetőségét a Be. 266. §-a (3) bekezdésének b) pontja teremti meg, ám nyilvánvaló, hogy mivel a további bizonyítási eszközök felkutatása érdekében megkeresett ügyésznek határidőt kell tűzni, az eljárás felfüggesztése is csak ezen időpontig tarthat. Ezért valójában a határidő kitűzése nélkül nem is volt értelmezhető az elsőfokú bíróságnak az eljárást felfüggesztő rendelkezése, mert annak nincs tartalma így.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú végzést a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a Be. 268. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 305. §-ának (2) bekezdésére és a Be. 309. §-ának (1) bekezdésében írtakra, az ügyészt – összhangban a Be. 605. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal – további bizonyítási eszközök felkutatása érdekében tekintette megkeresettnek, annak határidejét a rendelkező részben írt tartamig meghosszabbította és a büntetőeljárást ezen időpontig tekintette felfüggesztettnek. (Pécsi Ítélőtábla Bkf. II. 269/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás