PÜ BH 2004/140
PÜ BH 2004/140
2004.04.01.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jog nem teremt közvetlen, jogi lehetőséget a határozatok elleni jogorvoslat benyújtására – A jogorvoslati jogról történő téves tájékoztatás, vagy a tájékoztatás elmulasztása nem sért személyiségi jogot [Alkotmány 57. § (5) bek.; 1957. évi IV. tv. (Ae.) 65. § (2) bek.; Ptk. 78. § (1) bek., 84. § (1) bek.].
A felperes tulajdonosa a P., A. u. 10. szám alatti ingatlannak, melynek közelében van a Ny. köz 6. szám alatti ingatlan. Ennek tulajdonosa, Sz. F. kérelmére Megyei Jogú Város Közgyűlésének Jegyzője engedélyt adott a benyújtott műszaki terveknek és műleírásnak megfelelő lakóépület építésére. Az építést engedélyező határozatot az építésügyi hatóság nem kézbesítette a felperes részére, mivel a felperes tulajdonában levő ingatlan nem közvetlenül szomszédos a tervezett építkezéssel érintett ingatlannal. 1999. szeptember 30-án megállapította, hogy fellebbezés hiányában a határozat jogerőre emelkedett, erről értesítette az építtetőt és a határozatot jogerősítő záradékkal látta el. A felperes 1999 novemberében szerzett tudomást az építési engedélyről, és ennek megtörténte után, 1999. november 19-én a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. Az I. fokú építésügyi hatóság a fellebbezést csak a felperes panaszára, 2000 márciusában terjesztette fel felettes hatóságához, az alpereshez. Az alperes 2000. április 13-án kelt támadott sz. határozatával a fellebbezést elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes az eljárásban nem volt ügyfél, reá nézve a határozat rendelkezést nem tartalmazott, mindezek miatt fellebbezés előterjesztésére nem volt jogosult. A határozat indokolása tartalmazza, hogy az nem az ügy érdemében született, ezért annak bírósági felülvizsgálatára nincs törvényes lehetőség.
A felperes ennek ellenére a határozat bírósági felülvizsgálata iránt pert indított. A Megyei Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárásban az alperes a felperes fellebbezését érdemben elbírálva, azt elutasította. Megállapította, hogy a tervezett építés megfelel a városrendezési terv előírásainak, és a tervezett építkezés megvalósítása a felperes számára számottevő érdeksérelmet nem jelent. A 2000. augusztus 7-én kelt határozatát, az építtető kérelmére, azonnal végrehajthatóvá nyilvánította. Ennek indokát az építtető nyomos, egyéni érdekében és az építésbiztonsági, szakmai érdekekben jelölte meg. A határozat indokolása tartalmazza azt is, hogy ennek során figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy ,,az építtető jóhiszeműen (jogerősített és záradékolt tervek birtokában) megkezdett építkezését akasztotta meg fellebbező által előterjesztett (alaptalannak bizonyult) jogorvoslati kérelem.''
A felperes ennek a határozatnak a bírósági felülvizsgálata iránt is pert indított, melynek során a Megyei Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb bírósága felülvizsgálati eljárás keretében a Megyei Bíróság ítéletét ítéletével hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy nyilvánvaló és közvetlen érdekeltség hiányában, az irányadó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel, a felperes az építési engedélyezési eljárásban ügyfélnek nem minősült, ezért nem tévedett az I. fokú építésügyi hatóság, amikor határozatát a felperes részére nem kézbesítette. A határozat ellen a felperes fellebbezés előterjesztésére nem volt jogosult, annak elutasítása jogszerűen történt az I. fokú építésügyi hatóság részéről.
A Megyei Bíróság ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult ügyben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ítéletével a Megyei Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes az építési engedélyezési eljárásban közvetlen és nyilvánvaló törvényes érdekeltséggel nem rendelkezett. Az alperes határozata nem sértett jogszabályt, amikor a felperes fellebbezését alaptalannak minősítve, elutasította.
A felperes felemelt keresetében (6. sorszám alatti jegyzőkönyv második oldala) annak megállapítását kérte, hogy az alperes azáltal, hogy a támadott számú határozatában nem adott tájékoztatást arra nézve, hogy a határozat közlésétől számított 30 napon belül annak bírósági felülvizsgálata iránt a Megyei Bíróságnál keresetet lehet benyújtani, a felperesnek az Alkotmány 57. § (5) bekezdése által biztosított jogorvoslati jogának érvényesítését, tehát alkotmányos alapjogát sértette.
Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes a támadott határozatának alábbi megállapítása: ,,E tekintetben figyelemmel voltam arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy építtető jóhiszeműen (jogerősített és záradékolt tervek birtokában) megkezdett építkezését akasztotta meg fellebbező által előterjesztett (alaptalannak bizonyult) jogorvoslati kérelem'', emberi méltóságát és jóhírnevét sértette.
Ezzel összefüggésben az alperest elégtétel adására kérte kötelezni akként, hogy az alperes a sérelmezett határozat indokolásának módosítása tárgyában hozzon újabb határozatot, mellyel a felperes által sérelmezett fenti mondatot az indokolásból mellőzze.
A másodikként megjelölt kereseti kérelemben hivatkozott jogsértésre tekintettel, nem vagyoni kártérítés címén az alperest 100 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperes személyiségi jogát határozatában nem sértette meg, nem sértette meg a felperes jogorvoslati joghoz való jogát, valamint jóhírnevét sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és keresete teljesítését kérte. Sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéletének azon ténymegállapítását, mely szerint az elsőfokú közigazgatási hatóság szeptember 30-án jogerősítette határozatát, sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletben az általa előterjesztett keresetet és annak módosítását tévesen rögzítette, keresete alátámasztásául hivatkozott az elsőfokú eljárás során előterjesztetteken túl arra is, hogy a személyiségi jog megsértése, mint jogsértés a tények téves következtetésre indító csoportosításával is bekövetkezhet, és a jelen esetben be is következett. Ezenkívül fellebbezésében több, az első- és másodfokú közigazgatási eljárással összefüggő kifogását és sérelmét sorolta fel. Fenntartotta a jogorvoslati joga megsértésével összefüggésben kifejtett jogi álláspontját is.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság a fellebbezésre tekintettel annyiban pontosítja, hogy a Város Közgyűlésének Jegyzője határozatát 1999. október 28-án hozta meg. A határozat a kézbesíteni rendelt személyek részére 1999. november 2-a és november 4-e közti időpontban került kézbesítésre.
Azon elsőfokú ítéletbeli ténymegállapítás helyett, mely szerint az építésügyi hatóság 1999. szeptember 30-án megállapította, hogy fellebbezés hiányában a határozat jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az építési engedélyezés iránti kérelemhez benyújtott építési engedélyezési tervre a következő tartalmú bélyegző került: ,,V. 4518-2/1999. számú határozattal engedélyezett tervek alapján a munkálatok megkezdhetők, dátum: 1999. szeptember 30.''. Ezen pontosítást a tényállásban a másodfokú bíróság azért végezte el, mert a felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt, hogy az elsőfokú határozatot az építésügyi hatóság szeptember 30-án jogerősítette. Ez annyiban nyilvánvalóan téves, hogy ekkor a határozat még meghozatalra sem került, az nyilvánvalóan nem is állapítható meg, hogy a jogerősítés mikor került a határozatra, illetve annak mellékletére, tényként csak azt lehet megállapítani, hogy az ilyen tartalmú jogerősítő bélyegzőt, és jogerősítő rendelkezést tartalmaz.
A fentiekkel összefüggésben kiegészíti még annyiban a másodfokú bíróság e körben a tényállást, hogy ugyanazon tervlapon, melyen a szeptember 30-i jogerősítés szerepel, szerepel a következő bejegyzés is: ,,Téves záradékolás, lásd Közig. Hivatal 3-737-2/2000. számú határozata, dátum: 2000. május 11.''.
Ugyancsak a felperes fellebbezési támadására figyelemmel egészíti még ki a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletében a kereset-elutasítás indokaként kifejtette, hogy a közigazgatási ügyben ügyfélnek nem minősülő felperes közvetlen és nyilvánvaló törvényes érdekeltsége hiánya folytán a Pp. 327. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a perbeli alperesi határozat tekintetében kereshetőségi joggal nem rendelkezett.
Az így pontosított és kiegészített tényállásból is helyes jogi következtetést vont le érdemben az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása során, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Részben tévesen idézte az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett kereset egy részének tartalmát, a felperes ugyanis a 3-737-2/2000. számú határozattal összefüggésben kérte annak megállapítását, hogy az alperes a jogorvoslati joghoz való jogát megsértette, és nem a 3-737-3/2000. számú határozatával.
Az elsőfokú bíráság ítélete azonban így is helyes a jogorvoslati jog megsértésével összefüggésben, az alábbi indokok miatt:
A felperes személyiségi jog megsértésének megállapítását e vonatkozásban azért kérte, mert álláspontja szerint az alperes megsértette az Alkotmány 57. § (5) bekezdése által, biztosított jogorvoslati jogának érvényesítését, és ezáltal személyiségi jogát is. A kereset szerint ezt az alperes azzal követte el, hogy nem adott tájékoztatást a határozatban arra nézve, hogy a határozat ellen keresettel lehet fordulni, a bírósághoz. Az Alkotmánynak a felperes által hivatkozott rendelkezése a következőképpen szól:
,,A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát, vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.''
Az Alkotmány fent idézett rendelkezése tehát nem közvetlenül teremt jogi lehetőséget arra, hogy az érdekeltek jogorvoslati kérelmeiket az egyes hatóságoknál benyújtsák, hanem e rendelkezés törvényi szabályozásra utalja. A perbeli esetben a alkalmazandó jogszabály az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény, valamit a Pp. Az Áe. 72. § (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Ezzel összhangban rendelkezik a Pp. 330. § (1) bekezdése, mely szerint a közigazgatási perben a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél, vagy az illetékes bíróságnál a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani. A keresetlevél benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetére igazolással lehet élni a Pp. szabályai szerint.
A jelen esetben tehát a jogorvoslati jog törvényben biztosított, az nem a közigazgatási szerv mérlegelésétől, engedélyezésétől, avagy tájékoztatásától függ, az törvény alapján adott, a felperesnek a hivatkozott határozattal szemben keresetindítási joga megvolt.
Az alperes valóban nem tájékoztatta a felperest e jog meglétéről, ez azonban a jog meglétét nem befolyásolja, ezáltal személyiségi jogot nem sértett, figyelemmel arra, hogy a tájékoztatás, vagy annak hiánya sem a jog fennállását, sem annak terjedelmét nem befolyásolja. E tény legfeljebb az igény érvényesítésére szab korlátot, kártérítési felelősséget vonhat maga után, amennyiben e tény következtében, azaz az alperes mulasztása folytán a felperesnek kára keletkezik. A jelen esetben azonban erről nem lehet szó, hiszen a felperes a kioktatás hiányában is élt a jogorvoslati lehetőséggel, így a jogorvoslati jogának gyakorlásának hiányából eredően kár nem érhette.
Összességében és elviekben azt kell tehát mondani, hogy a jogorvoslathoz való jogosultság ugyan az Alkotmányban biztosított alapjog, azonban nem minden Alkotmányos alapjog minősül egyben személyhez fűződő jognak is. Az általános személyiségi jog mint az ,,ember értékminőségének'' kifejeződése, a jogorvoslati lehetőségtől független kategória, azon kívül esik. A felperes személyisége értékminőségének csökkenése az alperes mulasztása miatt nem következett be, személyiségét jellemző hátrány sem érte, hiszen a felperest az alperesi határozat elleni jogorvoslati jogosultság igénybevételének joga az eljárási törvények szerint ugyanúgy megillette, minthogy ha a határozat erre vonatkozóan a kioktatást tartalmazta volna. Az a tény, hogy az alperes a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, legfeljebb az alperesnek a kártérítési felelősségét vethetné fel, a fent már kifejtettek szerint (BH 440/2000.).
A felperesnek a 3-737-3/2000. számú határozattal összefüggésben előterjesztett kereseti kérelmével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki:
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével abban, hogy az alperes a hivatkozott másodfokú határozat indokolásában valótlan tényt nem állított, nem híresztelt. Az általa felhozott valamennyi tény valós volt, és ez már önmagában is kizárja a személyiségi jogsértés lehetőségét. Hozzáteszi azonban a másodfokú bíróság, hogy az államigazgatási (közigazgatási) hatóságnak az a feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben az eljárás rendjének megfelelően járjon el, érdemi döntését a reá vonatkozó jogszabályok alapján hozza meg. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha az államigazgatási hatóság az előtte folyamatban lévő ügyben a reá vonatkozó anyagi és eljárás szabályok által meghatározott keretek között vizsgálódik, határozatot hoz, határozatát indokolja, az személyhez fűződő jogot nem sérthet meg.
Az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) a fellebbezés, mint jogorvoslat elbírálását a felettes szerv, jelen esetben az alperes hatáskörébe utalta [Áe. 65. § (2) bekezdése]. Az alperesnek, mint másodfokú közigazgatási hatóságnak a fellebbezési eljárás során állást kellett foglalnia a fellebbezés érdeméről, azt minősítenie kellett, nevezetesen a fellebbezést, vagy alaposnak, vagy alaptalannak kellett hogy találja. Jelen esetben a másodfokú hatóság hatáskörében eljárva a felperes jogorvoslati kérelmét alaptalannak találta, ez volt a jogorvoslatról alkotott, a határozat indokolásában kifejtett értékítélete, amely már emiatt sem szolgálhat személyiségi jogsértés megállapításának alapjául. A határozat e körben nem tényt közöl, hanem a hatóság értékítéletét, véleményét fejezi ki, amely pedig akkor sem szolgálhat személyiségi jogsértés alapjául, amennyiben ez mások nézeteivel ellentétes tartalmat hordoz, nevezetesen amennyiben ezzel a felperes nem ért egyet, vagy még abban az esetben sem, amennyiben a keresetindítás folytán a bíróság másképpen minősítené a jogorvoslati kérelem eredményességét. A másodfokú közigazgatási hatóságnak a fellebbezésről alkotott értékítélete tehát ebben a formában személyiségi jog megsértésének alapjául semmilyen formában nem szolgálhat.
Nem valótlan tény a határozatban az építtető jóhiszeműnek minősítése sem, e körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel mindenben egyetért.
Nem tekinthető valótlan ténynek az sem, hogy az építésügyi hatóság úgy minősítette a felperes fellebbezését, hogy az az építkezést megakasztotta, ugyanis jogilag az első határozat megtámadása folytán meghozott megyei bírósági ítélet alapján az új eljárásban az alperesnek valóban úgy kellett tekintenie, hogy a felperes benyújtott fellebbezésének a határozat végrehajtására halasztó hatálya van [Áe. 63. § (1) bekezdés]. Jogilag tehet e határozat meghozatalának időpontjában az volt a helyzet, hogy a jogorvoslati kérelem halasztó hatálya folytán az építkezés jogilag valóban megakadt, ettől teljesen független, és a határozat tartalmának valódiságára kihatással nem bíró tény az, hagy a valóságban az építtető az építkezést fizikailag beszüntette-e avagy sem.
Hozzáteszi a másodfokú bíróság, hogy a felperes maga is arra hivatkozott, és azt szerette volna elérni a jogorvoslati kérelmeivel az építésügyi eljárásban, hogy az építtető az építkezését függessze fel, és ilyen módon az építkezés ne történjen meg. A felperes maga fejti ki azt, hogy álláspontja szerint az alperesnek milyen kötelezettségei lettek volna a benyújtott jogorvoslati kérelem folytán, hogy az építkezés ne folyjon tovább. Miután azonban a jogerős ítélet szerint a felperes az építési engedély, mint határozat ellen jogorvoslati kérelmet nem nyújthatott volna be, ebből az következik, hogy az Áe. 63. § (1) bekezdése szerinti halasztó hatálya a felperes fellebbezésének nem is volt, hiszen az e szakaszhoz fűzött indokolás szerint a fellebbezés kizárólag akkor akasztja meg a jogerőt, ha azt határidőben nyújtották be, a jogorvoslati lehetőség nem korlátozott vagy kizárt, és a jogorvoslatot az arra jogosultak terjesztették elő. Egyéb esetben, azaz a jelen esetben a felperes fellebbezésének a végrehajtásra halasztó hatálya nem volt, azonban a fent kifejtettek szerint az akkor még a Legfelsőbb Bíróság által felül nem bírált megyei bírósági ítélet folytán az alperesnek a megismételt eljárás során úgy kellett tekintenie, hogy a fellebbezésnek halasztó hatálya van.
A felperes által sérelmezett tények egyike sem bizonyult tehát valótlannak, ennek következtében e tényekre alapítottan a személyiségi jog megsértése szóba sem jöhet. Hivatkozott a felperes arra is, – különösen a fellebbezésében –, hogy való tények téves csoportosításával követte el az alperes a személyiségi jog megsértését. A Ptk. 78. §-ához fűzött, pontos indokolás úgy szól, hogy ,,a jogsértés megállapításához szükséges követelmény (mégpedig a tények valótlansága) a valótlan tények továbbításán túl adott esetben bekövetkezhet való tények közlésével is. Így akkor, amikor a valóságot, a tények megtévesztő csoportosítása, az egyes tényállás elemek elhallgatása útján, vagy rejtett utalásokkal, félreérthető megfogalmazással stb. hamis színben tüntetik fel''. A felperes által kiragadott mondatrész tehát a következőképpen értelmezhető: ,,A valóságot a tények megfelelő csoportosítása útján hamis színben tüntetik fel''. Ilyen azonban a jelen esetben nem történt. Sem a tények megtévesztő csoportosításáról nincs szó, sem pedig arról, hogy a való tények egyébként a valóságot hamis színben tüntették volna fel. Tehát ez sem szolgálhat a személyiségi jog megsértése alapjául.
A felperes ezen fellebbezésbeni támadásával kapcsolatban olyan indokot fogalmazott meg a másodfokú tárgyaláson, hogy az alperes határozata folytán az a vélekedés terjedt el az utcában, hogy egy ügyvéd megakadályozza egy háromgyermekes család lakáshoz jutását. Ez azonban már a felperesi kereseten és az alperesi határozaton teljes mértékben kívül esik. Az alperesi határozat nem az utcában lakó személyek, hanem csak a határozatban megjelölt közvetlen szomszédok és az érdekelt, valamint a közműt képviselő szervek részére került kézbesítésre, hogy ez alapján kitől, és milyen szóbeszéd terjedt el, ez már nem ennek a pernek a kérdése. Az alperesi határozat indokolása, az abban felhozott tények ilyen következtetés levonására nem adnak lehetőséget, az ilyen tényt nem sugall, a való tényeket olyan csoportosításban nem tünteti fel, amelyből ez a felperes által állított, ,,az utcában'' elterjedt következtetés lenne levonható.
A fentiek folytan a felperesi fellebbezés teljes mértékben alaptalan volt, melynek következtében a felperes a másodfokú eljárás során felmerült költségeit maga viseli, az alperes felé megtérítendő másodfokú perköltség nem merült fel. (Pécsi Ítélőtábla Pf. II. 20.160/2003/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás