PÜ BH 2004/141
PÜ BH 2004/141
2004.04.01.
Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik az a vállalkozói szerződés, amelyben a vállalkozó olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére nem képes és tevékenység kifejtése nélkül kíván a vállalkozói és az alvállalkozói díj különbözetéhez jutni [Ptk. 200. §].
Az I. r. alperes önkormányzat 1994 őszén pályázati felhívást tett közzé a település ivóvízellátását biztosító távvezeték kivitelezésére, a víztorony bekötésére és az ivóvízellátás településen belüli rendszerének átalakítására. Az I. r. alperes önkormányzat képviselő-testülete a felperes Kft. pályázatát fogadta el, amelynek alapján a felek 1995. január 30. napján vállalkozási szerződést kötöttek. A felperes 21 750 000 forint átalányösszeg ellenében vállalta a pályázat szerinti munkák elvégzését.
A felperes a szerződés szerinti határidőben a munkaterületet nem vette át és a szerződés teljesítésének a megkezdése érdekében semmilyen tevékenységet nem végzett. A felperes anyagi helyzete ugyanis már 1994-ben megrendült, több hitelező is kezdeményezte fizetésképtelenségének megállapítását, illetve felszámolás elrendelését. Miután a felperes nem rendelkezett a kivitelezési munkák megkezdéséhez szükséges pénzfedezettel, ellene a felszámolási eljárás is megindult és az I. r. alperes a szerződés felbontásának a terhével a beruházás megkezdését követelte, 1995. május 2. napján alvállalkozói szerződést kötött a II. r. alperessel a teljes kivitelezési munkák elvégzésére 19 201 250 forint díj kikötése mellett. A teljesítés befejezésének határidejét 1995. június 30. napjában határozták meg. A felperes feljogosította a II. r. alperest arra, hogy az alvállalkozói díj erejéig három részszámlát és egy végszámlát nyújthat be az I. r. alperesnek és képviseletének ellátását, valamint az elkészült létesítmény műszaki átadás-átvételének lebonyolítását is a II. r. alperesre bízta.
A felperes az alultervezett vállalkozói díj felemelése érdekében, valamint azért, hogy a vállalkozói díj az alvállalkozó díjának fedezetén túlmenőleg a felperest bevételhez juttassa, kezdeményezte az I. r. alperessel kötött szerződés módosítását. Erre 1995. május 3-án került sor, amikor a felek a vállalkozói díj összegét 36 527 000 forintra emelték fel a műszaki feladat kiegészítésével.
A Megyei Bíróság 1995. május 23. napján meghozott és 1995. november 20-án jogerőre emelkedett határozatával elrendelte a felperes felszámolását. Az I. r. alperessel kötött vállalkozási szerződés teljesítése során a felperes semmilyen tevékenységet nem végzett, költséget nem előlegezett, a II. r. alperes által időközben megkezdett munkálatokat nem ellenőrizte, meg sem tekintette. A kivitelezési munkákat a II. r. alperes végezte el és 1995. augusztus 8-áig négy részszámlát bocsátott ki 32 375 000 forint összegben.
Az I. r. alperes 1995. augusztus 8-án kezdeményezte a felperessel kötött vállalkozási szerződés felbontását, majd azt 1995. augusztus 25-én ,,érvénytelennek'' tekintette.
A II. r. alperes 1995. augusztus 26-án a felperessel kötött alvállalkozási szerződést felmondta, majd az alperesek vállalkozási szerződést kötöttek egymással 36 527 000 forint vállalkozói díj kikötésével. A II. r. alperes 1996. november 8-ára teljesítette a szerződést, összesen 36 852 500 forint vállalkozói díjat vett fel.
A felperes módosított keresetében az I. r. alperes kötelezését kérte 17 325 750 forint vállalkozási díj, ez összeg 1996. november 8-ától a kifizetés napjáig számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Ezt arra alapította, hogy a vállalkozói díjat csak az alvállalkozói díj erejéig engedményezte a II. r. alperesre, ezért a vállalkozói és az alvállalkozói díj különbözete őt illeti meg. A II. r. alperessel szemben keresetétől elállt.
Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, majd viszontkeresetében a felperessel kötött szerződés semmisségének a megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az a jóerkölcsbe ütközött. Miután az eredeti állapot már nem volt helyreállítható, a szerződést hatályossá kérte nyilvánítani és kérte annak megállapítását is, hogy a felperesnek sem az I., sem a II. r. alperessel szemben vállalkozói díj iránti igénye nem áll fenn.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a megismételt eljárásban érdemi nyilatkozatot az elállás vonatkozásában sem tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 1995. január 30. napján létrejött vállalkozási szerződés, valamint a felperes és a II. r. alperes között 1995. május 2. napján létrejött alvállalkozói szerződés semmis. A szerződéseket az ítélet meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánította és megállapította, hogy a felperesnek sem az I., sem a II. r. alperessel szemben vállalkozói díj iránti követelése nem áll fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperes olyan körülmények között pályázott meg egy több tízmillió forint értékű beruházást, amikor már fizetésképtelen volt és tudomása volt arról, hogy a kivitelezési munkák költségeit nem tudja előlegezni. A jóerkölcsbe ütközött az a magatartása, hogy a felszámolási eljárásról az alpereseket nem tájékoztatta, a fővállalkozói és az alvállalkozói díj különbözetét anélkül kívánta érvényesíteni, hogy azért bármilyen ellenszolgáltatást nyújtott volna. A felperesnek a II. r. alperessel kötött szerződése is nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközött, mert olyan alacsony összegű díjban állapodott meg, amely a II. r. alperes ráfordításainak költségét sem biztosította. Az általános társadalmi közfelfogással összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy a vállalkozó gazdasági alap nélkül, saját beruházási eszköz hiányában minden tevékenységet rábízzon az alvállalkozóra méghozzá oly módon, hogy a fővállalkozó képviseletét az alvállalkozó lássa el. A jóerkölcsbe ütközött a magatartása amiatt is, hogy tényleges munkavégzés, az alvállalkozó ellenőrzése nélkül kívánt jelentős összeghez jutni. Mindezen körülmények alapján azt állapította meg, hogy a szerződések a Pp. 200. § (2) bekezdésében foglaltak szerint semmisek.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és kereseti kérelmének helytadása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az ellene folyamatban lévő felszámolási eljárásról nem volt köteles tájékoztatni az I. r. alperest. A szerződés teljesítése során a felszámolási eljárásnak semmilyen jelentősége nem volt, mert a II. r. alperes a kivitelezést teljes terjedelmében vállalta. Utalt arra is, hogy a Ptk. 391. §-a az alvállalkozó igénybevételének lehetőségét nem korlátozza. Az I. r. alperes alvállalkozó igénybevételével teljesített és a szerződés műszakilag teljes egészében megvalósult. A II. r. alperes az alvállalkozói díjat soha nem kifogásolta, ebből következően nem minősíthető jóerkölcsbe ütközőnek az a felperesi magatartás, amellyel a vállalkozói és az alvállalkozói díj különbözetére kívánt szert tenni.
Utalt arra is, hogy a szerződés teljesítése során az I. r. alperes is sorozatos hibákat követett el. Az alvállalkozót az alvállalkozói szerződés felmondására késztette, majd vele is a felperessel azonos tartalmú szerződést kötött. Mindezek alapján sérelmezte keresetének elutasítását.
Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, azzal azonban, hogy a perköltség megfizetésére nem a felperest, hanem a felszámolót kérte kötelezni.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Jogerős ítéletében a bíróság a per elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogkövetkeztetés is.
A Ptk. 200. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperesnek az I-II. r. alperesekkel kötött szerződései nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A vállalkozási szerződésben a felperes olyan kötelezettséget vállalt el, melyet nem tudott teljesíteni. Ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a szerződésben vállalt valamennyi kötelezettségét az alvállalkozóra bízta. A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az alvállalkozó igénybevételének lehetőségét a törvény nem korlátozza és feltételekhez sem köti. Az eljárt bíróságokkal egyezően azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint olyan kötelezettség vállalása, melynek teljesítésére a szerződő félnek nincs lehetősége és körülményeiben olyan változás sem várható, amely szerződéses kötelezettségének teljesítését – akárcsak részben is – lehetővé tenné, nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző magatartás.
Jelen esetben a felperes a szerződés szerinti teljesítést úgy valósította meg, hogy alvállalkozót vett igénybe. Magatartásának a jóerkölcsbe ütköző volta abban is megnyilvánult, hogy több mint tízmillió forintra kívánt szert tenni anélkül, hogy ezért bármilyen tevékenységet kifejtett volna. Ez pedig ellentétes a polgári jognak és a gazdasági életnek azzal az alapelvével is, hogy csak a szolgáltatásért jár ellenszolgáltatás [Ptk. 201. § (1) bekezdés]. Mindezekre a körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogszabályoknak mindenben megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 20.132/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás