143/D/2004. AB határozat
143/D/2004. AB határozat*
2004.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vt.) 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó korábban – mint az általa csatolt, fenti számú ítéletek tartalmából megállapítható – több pert is indított. Ezekben egy vadászterület tulajdonosi közössége által összehívott négy különböző közgyűlés összehívásának érvénytelenségét, az ott elfogadott szabályzatok és határozatok érvénytelenségét, továbbá a vadászati jog haszonbérbe adása céljából kötött haszonbérleti szerződés érvénytelenségét kérte megállapítani, utóbb pedig a vadászterület földtulajdonosainak nevében eljáró települési önkormányzati jegyzők szavazatának érvényességét, illetőleg az e szavazatok figyelembevételével hozott határozatok érvényességét vitatta. Az eljáró bíróságok ezeket a kereseteket elutasították.
A kereseti kérelmeket elutasító ítéletek az eljáró bíróságoknak a Vt. 12. és 14. §-ában foglaltak, valamint a Vt. végrehajtásáról szóló, akkor hatályos 30/1997. (IV. 30.) FM. rendelet 6. §-ának egybevetésével kialakított egyező álláspontján alapultak. Ezen álláspontjuk szerint a települési önkormányzat jegyzője nem csupán a Vt. 12. § által felsorolt kérdésekben járhat el a vadászati területtel érintett földtulajdonos képviseletében, hanem a működési szabályzat szerinti egyéb nyilatkozatokat is tehet, erre a Vt. is feljogosítja, továbbá a tulajdonosi közösség működési szabályzata is feljogosíthatja.
Az indítványozó alkotmányjogi panasznak nevezett beadványában előadta, hogy az Egri Városi Bíróság a P.20.768/2003/3. sz. ítéletében, továbbá a Heves Megyei Bíróság a Pf. 21.195/2003/4. sz. jogerős ítéletben alkotmányellenes jogértelmezési lehetőséggel élve alkalmazta a támadott törvényhelyet; „a Vt. 12. § és 14. § rendelkezései hivatkozott bírói értelmezésének a lehetősége ellentétben áll az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott elvekkel, azok szellemével”. Hivatkozott arra is, hogy a Polgári Törvénykönyv ismeri a jognyilatkozat pótlásának a feltételeit, ebben az esetben tehát a törvényes képviselő jognyilatkozata sérti a bíróság hatáskörét.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vizsgálta:
Az Alkotmány 13. §-a szerint:
„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
A Vt. 12. §-a úgy rendelkezik:
„(1) Társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosai
a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről,
b) a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló, e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem előterjesztéséről,
c) a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról, feltételeiről
a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület – ideértve a medret is – összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbséggel határoznak, és ebben az arányban viselik a vadászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.
(2) A tulajdonosok (1) bekezdés szerint megválasztott és a vadászati hatóságnál nyilvántartásba vett – hatósági igazolással rendelkező – képviselője külön meghatalmazás nélkül a vadászati közösség ügyeiben eljárva a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, képviseli a vadászati közösséget a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban és más szervek előtt, valamint harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszűnése esetén a tulajdonosok a 14. §-ban foglalt eljárás szerint kötelesek hatvan napon belül új képviselőt választani.
(3) A földtulajdonosok vadászati közössége – az (1) bekezdés szerinti módon – köteles működési szabályzatot készíteni a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának módjáról, feltételeiről, ideértve a vadászati jog haszonbérbe adása esetén a haszonbérleti díj elszámolásának rendjét is. A működési szabályzat elkészítésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.”
A Vt. 14. § (3) és ezt követő – az alkotmányossági vizsgálat szempontjából jelentős – bekezdései:
„(3) Amennyiben a földtulajdonosok – a magyar állam kivételével – a kialakítandó vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg. A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)–(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott.
(4) Amennyiben az (1)–(2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet,
a) önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg
b) ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár,
a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható.
(5) A 12. § szerinti kérdésekben hozott határozat a vadászterület mindenkori tulajdonosát a vadászati jog haszonbérbeadása esetén a haszonbérleti szerződés időpontjának lejártáig, egyébként a vadgazdálkodási üzemterv érvényessége idejéig köti.”
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A panaszos jogi képviselője részére 2004. január 29. napján kézbesítették a másodfokú ítéletet, az alkotmányjogi panasz február 16-án érkezett, ezért azt vitathatatlanul az Abtv. által meghatározott törvényes határidőn belül terjesztették elő.
Ugyanakkor megállapítható, hogy az indítvány nem az eljáró bíróságoknak az adott ügyben hozott jogerős döntése ellen irányult, hanem egyrészt azt sérelmezte, hogy a támadott törvényi rendelkezés lehetőséget adott ilyen értelmű jogalkalmazásra, másrészt a tulajdonosi közösség – alkotmányjogi vizsgálat szempontjából jogszabálynak, avagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének nem minősülő – működési szabályzatát kifogásolta. Az indítványozó kérte a sérelmezett törvényhely alkotmányellenességének megállapítását és a megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy az ügyben nem alkotmányjogi panaszt, hanem jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt terjesztettek elő és ekként tekintve érdemben elbírálta.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésében kimondott tulajdonhoz való jog alapjogként részesül védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését úgy értelmezi, hogy a tulajdon alkotmányos védelme minden jogalanyra kiterjed, tehát átfogja a jogi személyek tulajdonát is [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.].
Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) rámutatott, hogy ez a jog nem korlátozhatatlan, továbbá arra is, hogy az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre „nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más.” (ABH 1993, 373, 380.)
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtette álláspontját az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságairól és elvi éllel meghatározta a tulajdonkorlátozás alkotmányossági vizsgálata során alkalmazandó szempontokat. Ennek megfelelően az alkotmányos tulajdon mint alapjog korlátozásának vizsgálatakor egyrészről a korlátozás szükségességének, azaz a tényleges indokolt közérdek fennállásának, másrészt a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélésére van szükség. Ezen arányosság megítélésekor figyelembe veendő szempont lehet a korlátozás súlya, vagy a teherviselésnek csak a tulajdonosok meghatározott körére való irányulása. A tulajdonosi autonómia a tulajdon szociális kötöttségeiből eredően alkotmányosan messzemenően korlátozható. (ABH 1993, 373, 380–382.)
Az Alkotmánybíróság gyakorlata figyelemmel van arra, hogy a föld a tulajdonjog sajátos tárgya, amely több szempontból különleges elbírálást igényel. A föld ugyanis termőképes, korlátozott mértékben áll rendelkezésre, nem szaporítható, mással nem helyettesíthető [a föld más tulajdoni tárgyaktól eltérő természetére rámutatott már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62. és a 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1991, 88, 94, 101.]. Ezen sajátosságok miatt még inkább szükség lehet a tulajdonos jogainak közérdekből történő korlátozására, mint a tulajdonjog más tárgyainál. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200–201.]
Az Alkotmánybíróság a legelőkkel és erdőkkel közös gazdálkodást végző társulatokkal kapcsolatban már korábbi határozataiban is a közérdek szolgálatát emelte ki. Utalt az összefüggő legelő és erdő területeken a közös gazdálkodás több évszázados gyakorlatára, illetőleg a jogalkotás e téren ismert hagyományaira, és a tulajdonjog sajátos tárgyának ezen jellegére figyelemmel nem találta aránytalannak – így alkotmányellenesnek sem – azt, hogy az egységben megőrzendő erdő és legelő esetében a szabályozás határozatlan időre megszabott közös gazdálkodást ír elő. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a támadott rendelkezés „nem új rendszert vezet be, hanem a tulajdonjog tárgyával való olyan gazdálkodást ír elő, amely a tulajdonjog hagyományos, a köz érdekeit szolgáló korlátozásával jár.” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 1347/B/1996. AB határozat, ABH 1998, 662, 666.; 8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABH 2000, 56, 58.].
A magyar jogalkotás történetében messzire nyúlnak vissza az ingatlantulajdon közjogias korlátozásának gyökerei, amely korlátozások közérdekből – szükség esetén hatósági kényszer terhével – nem csupán tűrésre, hanem valamely aktív magatartásra is kényszerítik a tulajdonost.
A vadászati jog szabályozásának gyökeres változása a 4640/1945. (VII. 4.) ME. sz. rendelettel valósult meg, amely szőlő, gyümölcsös, vagy egyéb termelési ág elkerített területein kívül minden ingatlanon az államot illető vadászati jogot mondta ki. Ezt követően valamennyi szabályozás az állam vadászati jogán alapult, a vadászati jog gyakorlásából származó jövedelem főszabályként ugyancsak az államot illette meg.
A Vt. 1997. március 1-jei hatálybalépésének napját megelőzően tehát a vadászati jog nem a vadászterület tulajdonosát, hanem kizárólag az államot illette, a Vt. azonban a tulajdonnal járó, annak részét képező vagyoni jog gyanánt a vadászterület tulajdonosának juttatta. A Vt. hatálybalépésének napján, avagy azt követően akár tulajdonjogot, akár vadászati jogot szerző vadászterület tulajdonosok eleve a támadott rendelkezés szerinti korlátozással szereztek tulajdonjogot, illetőleg vagyoni értékű vadászati jogot – jogtulajdont –, a szerzés tehát a Vt. szabályai által meghatározott tartalommal, az e szabályok szerint fennálló eredeti teherrel történt.
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is vizsgálta, hogy a jogalkotó beavatkozása szükséges volt-e, illetőleg a beavatkozást igazoló közérdek és a tulajdonos által sérelmezett rendelkezés között nincs-e aránytalanság.
A Vt. által az önkormányzat jegyzőjének adott képviseleti jog célja a vadállománnyal való felelős gazdálkodás szempontjának és a vadászati jog hasznosításáról ésszerű időben meghozott döntés igényének érvényesítése.
A Vt. a tulajdonos „kényszerképviseletének” jogát csak meghatározott személy (a települési önkormányzat jegyzője) számára és csak meghatározott esetekben alapozza meg. A jegyző a harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal bíró tulajdonosok nevében jogosult képviselőként eljárni, ha előzőleg nem gondoskodnak közös képviseletükről, vagy azon földtulajdonosok nevében, akik a Vt.-ben megszabott határozat meghozatala alkalmával – az ugyanott meghatározott előzetes értesítés ellenére – sem személyesen, sem képviselő útján nem gyakorolják tulajdonosi jogaikat. A jegyző tehát azon tulajdonosokat képviseli, akik nyilatkozatot nem tesznek, e magatartásukkal akadályozhatják, avagy késedelmessé tehetik a döntéshozatalt, így a tulajdonnal való gazdálkodás folyamatát is.
A Vt. egyfelől ugyan kimondta a települési önkormányzat jegyzőjének képviseleti jogát, másfelől azonban a tulajdonostársak jogainak érvényesítésére több irányú lehetőséget biztosított. Lehetővé tette a határozat meghozatalában részt nem vett tulajdonostársak számára, hogy önálló vadászterületet alakítsanak ki, avagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezzenek. Ugyancsak lehetővé tette bírói út igénybevételét arra az esetre, ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, avagy akár a kisebbségben maradt tulajdonosok, akár a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár.
Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy a Vt. 12. § szerinti kérdésekben hozott határozat a vadászati jog haszonbérbeadása esetén a vadászterület mindenkori tulajdonosát a haszonbérleti szerződés időpontjának lejártáig, egyébként a vadgazdálkodási üzemterv érvényessége idejéig köti. A tulajdonos ezt követően – a fent említett korlátozásokkal – újólag gyakorolhatja a tulajdonjogából eredő jogosítványait.
Az indítványban felhívott, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog és a Vt. sérelmezett rendelkezése kapcsolatában figyelembe kell venni, hogy az alkotmányjogi tulajdonnak jelen esetben a vagyoni értékű vadászati jog is része. Ha a vadászterületnek több tulajdonosa van, a vadászati jog mint vagyoni értékű jog megfelelő időben történő gyakorlása, s ezzel a vadgazdálkodási szempontok érvényesítése, különösen a vadállomány megóvása céljából a törvényhozó egyfajta késedelemnek veszi elejét akként, hogy – mint azt az indokolás hangsúlyozza – a „kialakítandó vadászterületen lévő földtulajdonosok érdekeinek összehangolását” szolgáló rendelkezést iktatott be. E céljára figyelemmel a támadott rendelkezés nem tekinthető szükségtelennek.
A törvény által adott képviseleti jog a tulajdonosokat csupán abban az esetben korlátozza, ha a számukra biztosított lehetőség ellenére nem élnek tulajdonosi jogaikkal. A képviseleti jog időtartama egyértelműen meghatározott. A korlátozás súlya ezért – figyelemmel az e körben fellelhető, fent említett garanciális jelentőségű eszközökre is – az elérni kívánt célhoz viszonyítva nem aránytalan.
Mindezek alapján a sérelmezett rendelkezés alkotmányellenessége nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. október 18.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás