PK BH 2004/15
PK BH 2004/15
2004.01.01.
Gyermektartásdíj megállapítása munkanélküli, rendszeres jövedelemmel nem rendelkező kötelezett esetén. [Csjt. 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek 1978. augusztus 19-én kötött házasságát felbontotta, az 1981. január 23-án született G. utónevű gyermeküket az alperes gondozásában helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy 1998. január 1. napjától fizessen meg a gyermek tartására havi 20 000 (húszezer) forint határozott összegű tartásdíjat.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felek kezdetben harmonikus kapcsolata fokozatosan megromlott, majd életközösségük 1996 januárjában megszakadt, később a felperes a közös otthonból elköltözött, élettársi kapcsolatot létesített, amelyből 1996 decemberében K. utónevű gyermeke született. A felek házasságából született G. utónevű gyermek az alperes gondozásában él, középiskolai tanulmányokat folytat, sportol, nyelveket tanul. Az eltartásához a felperes, aki egy bt. alkalmazásában állt, és bár munkaviszonya megszűnt, a társaság kültagja maradt, átlag havi 30 000 forinttal rendszeresen hozzájárult. Az alperes nettó jövedelme havi 46 000 forint körül mozog.
Az alperes viszontkeresetében a gyermektartásdíj összegét havi 20 000 forintban jelölte meg, míg a felperes havi 10 000 forint határozott összegű tartásdíj fizetését vállalta.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a gyermektartásdíj mértékét a felperes személyes nyilatkozatainak figyelembevételével, és valamennyi körülmény mérlegelésével állapította meg.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt. A felperes – egyebek mellett – a tartásdíj leszállítását kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét 1998. január 1-jétől kezdődően havi 10 000 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság részben találta alaposnak a felperesnek a gyermektartásdíjra vonatkozó fellebbezését. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vonta mérlegelési körébe a felperesnek az eljárás során tett személyes nyilatkozatát valóságos jövedelmi viszonyainak értékelése kérdésében. A felperes már annak tudatában vállalta a havi 10 000 forint gyermektartásdíj fizetését, hogy ismerte munkanélküli segélye összegét, azonban akként nyilatkozott, hogy alkalmi munkákból azt elő tudja teremteni. A felperes nem igazolt olyan körülményváltozást, ami a korábban általa vállalt tartásdíj összegének csökkentését indokolná. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes nyilatkozatából azt a következtetést vonta le, hogy az általa vállalt tartásdíj összegén felül, havi 20 000 forint tartásdíj megfizetésére képes, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tartásdíjra vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a gyermektartásdíj összegére vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését, valamint – megváltozott körülményeire tekintettel – a gyermektartásdíj fizetésére kötelező rendelkezés mellőzését kérte.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértésre hivatkozással lehet előterjeszteni, a 275. § (1) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ebből következik, hogy a felülvizsgálattal élő fél nem terjeszthet elő olyan igényt, amelyet a per során nem érvényesített, és a jogszabálysértés alapjaként nem hivatkozhat olyan bizonyítás hiányára, amelyet a perben nem indítványozott. A jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak tárgya volt, és a felülvizsgálat csak a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat (BH 1994/11/600-II., 1995/3/163.).
A felperes a perben gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének ,,mellőzését'' (helyes jogi terminológiával: megszüntetését) nem kérte, további bizonyítás lefolytatását, a gyermek lakásán környezettanulmány lefolytatását nem indítványozta. Ilyen kérelmeket tehát a felülvizsgálati eljárásban sem terjeszthet elő, illetőleg jogszabálysértésként a bizonyítás hiányára nem hivatkozhat. Téves a felperes álláspontja, hogy a bíróságnak kötelezettsége lett volna hivatalból bármiféle bizonyítás lefolytatása, mert a Pp. 286. §-a ezt a házassági perekre [Pp. 276. § (2) bek.] nézve, és csupán lehetőségként tartalmazza. Nem vehető figyelembe az sem, hogy a felperes munkanélküli segélye megszűnt, mert erre a felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet meghozatala után (1998. október 1-jén) került sor.
II. A perben feltárt tényállás alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A kiskorú gyermek után fizetendő tartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülmények között a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell vizsgálni, ebben a körben jelentősége van mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyainak, a szülők háztartásában eltartott más gyermekeknek, valamint a gyermek ténylegesen indokolt szükségleteinek is. A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.
A tartásdíj alapját képező jövedelmeket a 4/1987. (VI. 14.) IM rendeletnek a 29/1997. (XII. 12.) IM rendelettel módosított 10. §-a (2)–(6) bekezdései szabályozzák. A (3) bekezdés a tartásdíj megállapításánál figyelembe vehető nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemként sorolja fel a munkanélküli-járadékot. A munkanélküliségre hivatkozó kötelezett teljesítőképessége körében nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, ha olyan alkalmi munkát végez, amelyből rendszeres jövedelme származik. A felperes az elsőfokú eljárás alatt végig akként nyilatkozott, hogy a 10 000 forint havi tartásdíjat vállalni tudja. Ezt a nyilatkozatát annak tudatában tette, hogy 1997 nyara óta bejelentett munkahellyel nem rendelkezett, munkanélküli-járadékban részesül. Ehhez képest a másodfokú eljárásban nem igazolt olyan körülményváltozást, ami a korábban általa vállalt tartásdíj fizetési kötelezettség további csökkentését indokolta volna. Helyesen döntött tehát a másodfokú bíróság, amikor a tartásdíj mértékét megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a Csjt. 69/A. § (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Az 1981-ben született Gergely szükségletei korából adódóan legalább havi 10 000 forint megfizetését indokolják.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.329/1999.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás