BÜ BH 2004/178
BÜ BH 2004/178
2004.05.01.
I. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárási cselekményeinek törvényességét az elsőfokú eljárás idején hatályos (régi) Be. rendelkezései alapján bírálja el. Ha az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a (régi) Be. szabályait, a másodfokú bíróság az ítélet megváltoztatásának kérdésében az időközben hatályba lépett (új) Be. rendelkezéseit alkalmazva hoz döntést [Be. 11. §, 605. § (1) bek.].
II. Az új Be. hatálybalépését követően büntetőeljárásban a polgári jogi igény elutasítására csak akkor kerülhet sor, ha annak a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdésében írt (polgári) anyagi jogi feltételei nem állnak fenn. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a polgári jogi igényt érdemben elbíráló – annak helyt adó, illetve azt elutasító – rendelkezés minden esetben ún. ítélt dolgot teremt, és a polgári perben történő ismételt előterjesztése a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasítását vonja maga után [Be. 54. § (2) bek. és 335. § (1) bek.].
A Megyei Bíróság a 2003. május 9-én kelt ítéletében a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért őt 2 év 10 hó börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A sértett hozzátartozói által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítés érdekében, a védő elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában, illetve a fellebbviteli főügyészség képviselője nyilvános ülésen az ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.
Ennek során a fellebbezési eljárásban az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiegészített, illetve helyesbített tényállást irányadónak találta.
Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények kiegészítését és helyesbítését követően a másodfokú bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés neme és mértéke – figyelemmel a bűncselekménynek a sértett halálában megnyilvánuló kiemelkedő tárgyi súlyára is – szükséges a Btk. 37. §-ában megfogalmazott célok eléréséhez, az inkább méltányosnak, semmint eltúlzottan szigorúnak tekinthető.
A jogorvoslati kérelmek tehát nem megalapozottak.
Az elsőfokú bíróság eljárásakor hatályban lévő 1973. évi I. törvény 55. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor nem ítélte meg a hozzátartozók által előterjesztett, a sértett temetési költségeit, illetve az őt terhelő tartásdíj megfizetését célzó polgári jogi igényt. A következetesen érvényesülő ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a bűncselekmény folytán keletkezett kitétel szűken értelmezendő, és a büntetőeljárásban csak a bűncselekményt megvalósító magatartással szoros összefüggésben álló igény érvényesíthető, az annak csupán távoli következményeként keletkezett kár azonban nem (BH 1984/439. és BJD 10. 373. számú eseti döntések).
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, erre ugyanis az 1973. évi I. törvény 215. §-ának (1) bekezdése értelmében csak akkor lett volna lehetősége, ha a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett volna a kár, de az igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltette volna.
Miután jelen esetben nem erről volt szó, az elsőfokú bíróságnak – az állandó bírói gyakorlattal összhangban – a polgári jogi igényt el kellett volna utasítani (BH 1998/217. számú eseti döntés). Ez azonban nem zárta volna ki annak lehetőségét, hogy a magánfél más jogcímen, más ténybeli alapból származó (és nem bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett) igényt érvényesítsen polgári eljárás keretében. A büntetőbíróságnak a polgári jogi igényt elutasító határozata ugyanis ilyen esetben nem teremtett ún. ítélt dolgot, és nem vezetett a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasításához [Pp. 130. § (1) bek. d) pont, figyelemmel a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésére is].
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját azonban a másod-fokú bíróságnak az időközben hatályba lépett Be. 11. §-a, illetve 605. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatályos Büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kellett felülbírálnia.
A Be. 335. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári jogi igény érvényesítését a bíróság – az eljárás befejezésének jelentékeny késleltetése esetén kívül – akkor is egyéb törvényes útra utasíthatja, ha az indítványnak büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a megváltozott törvényszöveg lehetővé és indokolttá teszi a korábbi, fentebb ismertetett gyakorlat megváltoztatását, és a nem közvetlenül a bűncselekményből származó igények érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítását. Ezeknek a büntetőeljárás keretében történő érvényesítését ugyanis más körülmény – a Be. 54. §-ának (2) bekezdése, illetve ennek a bírói gyakorlat általi értelmezése – kizárja.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint polgári jogi igény elutasítására büntetőeljárásban csak akkor kerülhet sor, ha annak a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdésében írt (polgári) anyagi jogi feltételei nem állnak fenn. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a korábbi félreérthető és visszás helyzetet megszüntetve a büntetőügyben hozott, polgári jogi igényt érdemben elbíráló – annak helyt adó, illetve azt elutasító – rendelkezés minden esetben ún. ítélt dolgot teremt, és a polgári perben történő ismételt előterjesztése a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasítását eredményezi.
Ezen indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott okot az elsőfokú bíróság polgári jogi igényt érintő – bár a határozathozatalkor törvénysértő – rendelkezésének megváltoztatására sem.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Pécsi Ítélőtábla Bf. II. 108/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás