PÜ BH 2004/179
PÜ BH 2004/179
2004.05.01.
A megbízási jogviszony lényeges tartalmi eleme a megbízó korlátlan rendelkezési joga. A Ptk. 4. § (1) bekezdés által előírt jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, ha a jogutód terhére határozott időre szóló, a felmondás jogát jelentős mértékben korlátozó kötelezettségvállalás történik. A megbízó felmondási jogának aránytalan mértékű korlátozása tartalmilag a felmondási jog gyakorlását kizárja, ezért a jogszabály megkerülésére irányul és ennek következtében semmis [Ptk. 4. § (1) bek., 200. § (1)–(2) bek., 483. § (1) és (4) bek.; 1998. évi XI. tv. 24. § (2)–(3) bek.].
A jogerős ítélet tényállása szerint a felperes ügyvédi iroda, mint megbízott az alperes jogelődjével, a H. K. Rt.-vel, mint megbízóval 1997. szeptember 1-jén határozatlan időre szóló ügyvédi megbízási szerződést kötött. A szerződést 1998. október 28-án módosították, aminek következtében az 2003. december 31-ig terjedő határozott idejűvé változott. Kikötötték, hogy a határozott idő lejárta előtti felmondás esetén, ha 24 hónapnál hosszabb idő van hátra, akkor 24 havi, ha 24 hónapnál rövidebb idő van hátra, akkor a teljes hátralékos időre szóló megbízási díj illeti meg a megbízottat. A megbízó 1999. november 30. napjával beolvadt az alperesbe, amely általános jogutódává vált. Az alperes 2000. május 15-én a megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta, amit a felperes elfogadott, de 24 havi megbízási díjra igényt tartott és keresetében ennek megfizetését követelte a megbízótól.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet jogi indokolása szerint a megbízási szerződésnek a megbízó felmondási jogát korlátozó módosítása nem felelt meg a Ptk. 483. § (1) és (4) bekezdésének és ezért, mint jogszabályba ütköző, a 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Kifejtette, hogy bár a folyamatos megbízás esetén mind a Ptk., mind az ügyvédi törvény lehetővé teszi a felmondási jog korlátozását, a módosítás mégis semmis. Ez utóbbi ugyanis a felmondási jog oly mértékű korlátozását eredményezi, amely már annak kizárására irányul, s ennek következtében a megbízó csak azzal a veszéllyel gyakorolhatja a felmondás jogát, hogy ellenszolgáltatás nélkül, több évig fennálló fizetési kötelezettsége keletkezik. Miután e rendelkezés semmis, az alperest nem terheli díjfizetési kötelezettség. Az érvénytelenség körében értékelte azt a körülményt is, hogy a szerződésmódosítás idején a felek már tudtak a megbízó várható megszűnéséről.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, s az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződésmódosításra a felek közös akarata alapján került sor. Abban bízva az iroda alkalmazotti létszámát bővítették, más megbízási szerződéseit felmondták, amelyek miatt szükségesnek tartotta bevétele huzamos időre szóló biztosítását. Előadta azt is, hogy az alperesnek a felmondás előtt megváltozott a tulajdonosi szerkezete és kicserélődött menedzsmentje, a jogi képviseletet saját bizalmi embereivel kívánta megoldani ezért másik ügyvédi irodát bízott meg. Kifejtette, hogy jogi tevékenysége aktív és jelentős volt. Jogi álláspontja szerint, miután folyamatos megbízásnál a felmondás joga korlátozható, a szerződésmódosítás nem ütközik jogszabályba.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytálló az érdemi döntése is, indokolásával azonban a Fővárosi Ítélőtábla csak részben értett egyet.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg és ennek során, egyező akarattal, akár a jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő rendelkezéseitől el is térhessenek.
A Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízó a megbízási szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja.
A Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése pedig a megbízó felmondási jogának korlátozását vagy kizárását semmissé nyilvánítja, de folyamatos megbízási jogviszonynál megengedi, hogy a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodhassanak meg.
A törvény idézett rendelkezéseivel összhangban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (a továbbiakban: Ütv.) 24. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint a megbízó az ügyvédi megbízást írásban bármikor korlátozhatja, vagy azonnali hatállyal felmondhatja. Folyamatos megbízási jogviszony esetén azonban a felek a felmondásról ettől eltérően is rendelkezhetnek.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 483. § (4) bekezdésében írott külön felhatalmazásra figyelemmel a peres felek a megbízási szerződés módosítása során érvényesen térhettek el a Ptk. 483. § (1) bekezdésben foglalt főszabálytól. Ezért megállapodásuk nem ütközött a Ptk. 483. § (4) bekezdése első fordulatában meghatározott tilalomba. A diszpozitív szabálytól való eltérés jogszabályba ütközését a 200. § (1) bekezdésének törvényi felhatalmazása kizárja. Ennek következtében a Fővárosi Ítélőtábla nem ilyen ok miatt találta semmisnek a felek közötti szerződésmódosítást.
A folyamatos megbízási jogviszony esetén mind a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése, mind pedig az Ütv. 24. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi a Ptk. 483. §-ának (1) bekezdésében, illetve az Ütv. 24. §-ának (2) bekezdésében írt főszabálytól való eltérést. A folyamatos megbízási jogviszony felmondásának korlátozását megengedő – egyébként a főszabályhoz képest kivételes – lehetőség azonban nem jelent korlátlan jogot. A megbízási jogviszony lényeges tartalmi eleme a megbízó korlátlan rendelkezési joga és a felek közötti bizalom. A felmondási jog korlátozása nem eredményezheti azt, hogy a megbízó gyakorlatilag el legyen zárva a jogviszony megszüntetésének lehetőségétől.
A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. Az 5. § (2) bekezdése értelmében pedig joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a személyek jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
Az eredeti, 1997. szeptember 1-jén megkötött szerződés a megbízó felmondási jogát nem korlátozta, azt bármikor lehetővé tette. A megbízó felmondását újraszabályozó módosítás 1998. október 28-án kelt. Ekkor már folyamatban volt a megbízó későbbi beolvadása és az alperes általános jogutódlása. Mivel a szerződésmódosításkor a felek előtt már ismert volt az alperes jogelőd közeli átalakulása, a korábbi megbízó lényegében a jogutódja terhére vállalt további 5 évre szóló és a felmondás jogát korlátozó kötelezettségeket. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a szerződő feleknek e magatartása a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése által előírt jóhiszemű joggyakorlás követelményeivel ellentétes és a Ptk. 5. § (2) bekezdésében meghatározott visszaélésszerű – a megbízó jogutódának jogait, illetve törvényes érdekeit csorbító, továbbá a felperest illetéktelen előnyökhöz juttató – joggyakorlásnak minősül. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a szerződésmódosításnak a megbízó felmondási jogát ilyen jelentős mértékben és a jogutódra is kiterjedően korlátozó rendelkezése tartalmilag a Ptk. 483. §-a (1) bekezdésének főszabályát kívánta megkerülni, s ennek révén a megbízottat ellenszolgáltatás nélkül – a tényleges teljesítéséhez képest – eltúlzott mértékű megbízási díjhoz juttatni. Ezért ezt a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla is érvénytelennek találta.
Alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra a felperes, hogy az iroda alkalmazotti létszámát bővítette, más megbízási szerződéseit felmondta. Mivel ismert volt előtte is az a tény, hogy a megbízója átalakulás, ebből következően pedig tulajdonosi kör és menedzsmentváltás előtt áll, számítania kellett arra, hogy az új tulajdonosok saját adminisztratív és jogi apparátusukhoz fognak ragaszkodni. Ezek ismeretében saját veszélyére cselekedett, amikor más megbízóktól vált meg és az ügyvédjelölti, valamint az adminisztratív létszámot növelte.
A Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak azt a fellebbezési érvelést sem, hogy az alperesnek nem kellett volna felmondania a szerződést, annak fenntartása mellett az egyéb jogi képviselők részére kifizetésre került 800 000 Ft megbízási díjat is megtakaríthatta volna. A megbízási jogviszony bizalmi jellegéből következik a megbízónak az az elemi joga, hogy a megbízott személyét belátása szerint válassza meg. E döntését a megbízott alappal nem kifogásolhatja.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fenti indokbeli eltéréssel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.319/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás